Az inzulinrezisztencia szindróma prevalenciája elhízásban Archive of Disease in Childhood

Jelentkezzen be felhasználónevével és jelszavával

Főmenü

Jelentkezzen be felhasználónevével és jelszavával

Ön itt van

  • itthon
  • Archívum
  • 90. évfolyam, 1. szám
  • Az inzulinrezisztencia szindróma prevalenciája elhízásban
  • Cikk
    Szöveg
  • Cikk
    info
  • Idézet
    Eszközök
  • Ossza meg
  • Válaszok
  • Cikk
    metrikák
  • Figyelmeztetések
  1. R M Viner,
  2. T Y Segal,
  3. E Lichtarowicz-Krynska,
  4. P Hindmarsh
  1. Londoni Gyermek Endokrinológiai és Diabétesz Központ, Royal Free és University College Medical School, University College London, Egyesült Királyság
  1. Levelezés:
    Dr. R Viner
    Gyermekgyógyászati ​​Osztály, Middlesex Kórház, Mortimer St, London W1T 3AA, Egyesült Királyság; R.Vinerich.ucl.ac.uk

Absztrakt

Célok: Az inzulinrezisztencia szindróma (IRS: elhízás, abnormális glükóz-homoeostasis, dyslipidaemia és hipertónia) prevalenciájának értékelése az elhízott brit gyermekeknél és különböző etnikumú serdülőknél, valamint annak értékelése, hogy az éhomi adatok elegendőek-e az IRS azonosításához gyermekkori elhízásban.

elhízásban

Mód: Összesen 103, elhízott (BMI> 95. centile), 2–18 éves, értékelésre utalt gyermek és serdülő orális glükóz-tolerancia teszten, éhomi lipidek mérésén és vérnyomás meghatározásán esett át. A fő eredménymérők az IRS komponenseinek prevalenciája voltak módosított WHO kritériumok alapján, az IRS-t ~ 3 komponensként definiálva (beleértve az elhízást is).

Eredmények: 67 lány volt (65%). A BMI z-pontszám 1,65 és 6,15 között mozgott, 72% -uk z-pontszáma ⩾3,0. A kóros glükóz-homoeostasis-t 46% -ban azonosították (hiperinzulinizmust 40% -ban, csökkent éhomi glükózt 0,8% -ban, csökkent glükóz toleranciát 11% -ban). Egyetlen alanynak sem volt csendes 2-es típusú cukorbetegsége. A diszlipidémiát 30% -ban, a magas vérnyomást 32% -ban azonosították. Harmincegy százaléknak csak az elhízása volt, 36% -ának két összetevője volt, 28% -ának három, 5% -ának mind a négy összetevője volt. Az IRS születési súlya, BMI és családtörténete nem jártak összefüggésben az IRS kockázatával. A magasabb életkor növelte az IRS kockázatát; a szindrómát azonban a 12 év alatti gyermekek 30% -ánál tapasztalták. Az éhomi vércukor- és inzulinadatok felhasználása az IRS azonosításához 88% -os érzékenységgel és 100% -os specificitással rendelkezett.

Következtetések: Az elhízott gyermekek és serdülők egyharmadának van IRS-je; a 2-es típusú cukorbetegség azonban ritka. Az IRS-ben szenvedő elhízott gyermekek nagy kockázatú csoportot alkothatnak, akikre szűkös beavatkozási forrásokat kell célozni. További munkára van szükség az IRS-komponensek megfelelő szűrési programjainak kidolgozásához a jelentősen elhízott gyermekeknél.

  • BMI, testtömegindex
  • IRS, inzulinrezisztencia szindróma
  • OGTT, orális glükóz tolerancia teszt
  • kardiovaszkuláris kockázat
  • inzulinrezisztencia szindróma
  • metabolikus szindróma
  • elhízottság
  • 2-es típusú diabétesz

Statisztikák az Altmetric.com-tól

  • BMI, testtömegindex
  • IRS, inzulinrezisztencia szindróma
  • OGTT, orális glükóz tolerancia teszt
  • kardiovaszkuláris kockázat
  • inzulinrezisztencia szindróma
  • metabolikus szindróma
  • elhízottság
  • 2-es típusú diabétesz

Az elhízott gyermekek további IRS-összetevőkkel történő azonosítása magas kockázatú csoportot határozhat meg az elhízott gyermekpopulációban. Kevés a konszenzus abban, hogy melyik elhízott gyermeknek van szüksége kezelésre, mivel a rendelkezésre álló irányelvek az alapellátás értékelésére összpontosítanak 12, és a gyermekkorban nincsenek elfogadott definíciók a szélsőséges vagy kóros elhízásról. Tekintettel a probléma nagyságára, a hatékony beavatkozások kevésségére 13 és a rendelkezésre álló klinikai erőforrások hiányára, sürgősen meg kell határozni azokat a magas kockázatú csoportokat, akik kezelést igényelnek az elhízott gyermekpopulációban. Ezenkívül kevés útmutatás áll rendelkezésre a klinikusok számára az elhízott gyermekek és serdülők számára szükséges megfelelő vizsgálatokról. Útmutatást tettek közzé a lipidek és a vérnyomás szűréséről, 14 de kevés információ áll rendelkezésre a glükóz és inzulin rendellenességek szűréséről, különös tekintettel arra, hogy a kóros glükóz homoeostasis azonosításához csak éhomi mintákra vagy orális glükóz tolerancia tesztre (OGTT) van-e szükség. Felnőtteknél egyre több bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy az éhomi glükóz mérése nem sok olyan személyt vesz fel, akinek csökkent a glükóz toleranciája, különösen bizonyos etnikumok esetében. 16.

Az elhízás két meghatározása alapján értékeltük az IRS fő összetevőinek prevalenciáját az elhízott brit gyermekek és a különböző etnikumú serdülők klinikai mintájában. Ezután megvizsgáltuk, hogy a demográfiai, klinikai és laboratóriumi tényezők összefüggenek-e az IRS fokozott kockázatával. Végül feltártuk, hogy az éhomi inzulin és a glükóz elegendő-e a gyermekkori elhízás glükóz-homoeosztázisának rendellenességeinek szűrésére.

MÓD

Az alanyok olyan 2-18 éves gyermekek és serdülők voltak, akiknél az elhízás felmérését közös gyermek- és serdülőkori endokrin szolgálatunkban végezték 1999 és 2002 között. A betegeket háziorvosuk vagy helyi gyermekorvosuk irányította az elhízás orvosi felmérésére. A 2002. júniusa előtt értékelt alanyokat a kórházi nyilvántartások retrospektív vizsgálatával azonosították. Az alanyok 2002. júliusától kezdve prospektív módon gyűjtötték az adatokat. Csak azok kerültek bele ebbe az elemzésbe, akiknek az elhízás másodlagos vagy ismert genetikai okait kizárták. Az elhízást kétféleképpen határozták meg: egyrészt testtömeg-indexként (BMI) ~ 95. centilis kor és nem szerint az Egyesült Királyság 1990-es növekedési referenciája szerint; 17 másodszor, az extrém elhízást BMI z pontszámként ⩾3,0 (⩾99,86. Centile) definiáltuk, mivel a gyermekkorban nincsenek meghatározva az extrém elhízás.

Az alanyokat 12 óra éjszakai böjt után értékeltük. Az alanyok OGTT-n (1,75 mg glükóz/kg) estek át, plazma inzulin- és vércukor-koncentrációval 0, 30, 60 és 120 percnél mérve. A plazma inzulint Abbott AxSYM módszerrel becsültük. Megmértük az éhomi szérum lipidkoncentrációkat (teljes koleszterin és trigliceridek). A klinikai politika azt jelentette, hogy a HDL-koleszterint minden serdülőben meg kellett mérni, de csak azoknál a gyermekeknél, akiknek az abnormális összkoleszterin- vagy trigliceridszintje kóros volt. A vérnyomást a fekvő helyzetben mértük oszcillometriás módszerrel, a kar átmérőjének megfelelő méretű mandzsettával. Az adatokat két egymást követő leolvasás átlagaként jelentik. A születési súlyt, az etnikumot, a pubertás státuszt, az acanthosis nigricans jelenlétét és az IRS komponenseinek családi kórtörténetét rögzítették vagy kórházi nyilvántartásokból nyerték.

A kóros glükóz-homoeostasis és az IRS-t a WHO módosított 11. kritériuma alapján határozták meg a gyermekek számára (1. táblázat). A hiperinzulinizmust a pubertás stádium normáiból határozták meg: 18 prepubertalis ⩾15 mU/l, közép pubertás (2–4 stádium) ⩾30 mU/l. A pubertás utáni hiperinzulinizmust a felnőtt WHO kritériumai szerint határoztuk meg (~ 20 mU/l). 11 A magas vérnyomást szisztolés vérnyomásként határozták meg ~ 95. centilis kor és nem szerint. A kóros éhomi lipideket normatív adatok alapján határoztuk meg. 20 Az IRS meghatározása szerint három vagy több IRS-összetevővel rendelkezik. 11.

Az IRS 11 összetevőinek meghatározása

Az éhomi minták inzulinérzékenységét a Homeostasis Model Assessment (HOMA-IR), 21 a kvantitatív inzulinellenőrzési index (QUICKI index), 22 és az éhomi inzulin: glükóz arány (FIGR) alkalmazásával becsültük meg. A HOMA-IR értékét az éhomi inzulin (U/l) × éhomi glükóz (mmol/l)/22,5 értékeként számoltuk (a magasabb értékek nagyobb inzulinrezisztenciát jeleznek). A QUICKI értékét 1/(log éhomi inzulin (U/l) + log éhgyomri glükóz (mg/dl)) értékként számoltuk (a magasabb QUICKI értékek nagyobb inzulinérzékenységet jeleznek). A FIGR értéket éhomi inzulin (U/l)/éhomi glükóz (mg/dl) értékként számoltuk. A hasnyálmirigy β-sejtjeinek (HOMA-B%) becsléséhez a homoeostasis modell értékelést alkalmazták, és 20 × éhomi inzulin (U/l)/(éhomi glükóz (mmol/l) - 3,5) értékként számolták. 21

Elemzés

A csoportok közötti különbségek értékeléséhez adott esetben a χ 2 tesztet vagy az ANOVA-t Bonferroni post-hoc teszttel alkalmaztuk. A kizárólag éhomi inzulin- és glükózértékek diagnosztikai hozamát a teljes OGTT-adatokhoz képest érzékenységi elemzéssel vizsgáltuk. Az IRS kockázatához kapcsolódó tényezőket logisztikai regresszióval vizsgáltuk. Az adatokat SPSS 10 alkalmazásával elemeztük.

EREDMÉNYEK

Összesen 103 2,3–18 éves gyermek és serdülő részesült felmérésben (36 férfi, 35%). Az átlagéletkor 11,9 év (SE 0,4) volt (férfiak 12,9 (SE 0,6) év; nők 11,2 (SE 0,5) év). A BMI z-pontszám 1,65 és 6,15 között változott (átlag 3,48), és öt kivételével mind a kettőnél a BMI z-pontszám> 2,35 (> 99. centile) volt. 72 százalékuk rendkívül elhízott (BMI z-pontszám ⩾3,0). Nem volt nemi különbség az átlagos BMI z-pontszámban vagy a rendkívüli elhízásban. Harminckilenc (38%) prepubertális volt, 27 (26%) közép pubertás volt (mell, 2–4. Genitális stádium), 37 (36%) pedig pubertás utáni. Az acanthosis nigricans-t 45/82 alanynál (55%) figyelték meg. Az etnikai hovatartozásra vonatkozóan 93 alanyra (90%) állt rendelkezésre adat: fehér 54 (58%), fekete 8 (9%), dél-ázsiai 27 (29%) és egyéb vagy vegyes etnikum 4 (4%). Ötven alany (49%) számolt be az IRS bármely összetevőjének családi kórtörténetéről az első vagy a második generációban. Az átlagos születési súly 3,51 kg volt (SD 0,82, 1,45–5,56 kg).

A 2. táblázat mutatja az IRS egyes komponenseinek prevalenciáját nemenként. Az éhomi glükóz károsodását csak egy alanynál (0,8%), a glükóz tolerancia romlását 11-nél (11%) azonosították, és egyetlen alanynak sem volt néma cukorbetegsége. A hiperinzulinizmust 41 (40%) alanynál azonosították. Összességében 46-nál (45%) kóros glükóz-homoeostasis-t azonosítottak, és nem volt összefüggésben nemvel, etnikummal vagy pubertás státusszal. Magas szérum koleszterin-koncentrációt 18-nál (18%), magas szérum triglicerid-koncentrációt 20% -nál és alacsony HDL-t figyeltek meg a 40 (39%) HDL-ben szenvedő alany közül 4-nél (10%). Összességében a dyslipidaemiát 31-ben (30%) azonosították, nemi, pubertás státusz vagy etnikai hovatartozás szerint nincs szignifikáns különbség. Az átlagos szisztolés vérnyomás z-pontszám 1,25 (SE 0,13; tartomány: –1,34–3,36). A magas vérnyomást 33-ban (32%) figyelték meg, és nem volt szignifikáns különbség nem vagy pubertás státus szerint. A magas vérnyomás szignifikánsan gyakoribb volt a fehér fiataloknál (47%), mint a fekete (14%) vagy az ázsiai (20%) fiataloknál (χ 2 = 8,1, p Tekintse meg ezt a táblázatot:

  • Soron belüli megtekintése
  • Felugró ablak megtekintése

Az IRS komponensei nemek szerint

Az IRS-komponensek száma nemek szerint (beleértve az elhízást).

A logisztikai regresszió azt mutatta, hogy az IRS kockázatával járó egyetlen klinikai vagy demográfiai tényező a magasabb életkor volt (VAGY pubertás státusz esetén 1,13, p = 0,04, 95% CI 1,09–2,60). A születési súly, a BMI és a BMI z-pontszám, az acanthosis nigricans jelenléte és az IRS családtörténete nem jártak összefüggésben az IRS kockázatával.

Az éhomi inzulin- és glükózértékek hasznosságát az IRS értékeléséhez úgy értékeltük, hogy összehasonlítottuk az IRS prevalenciáját, csak az éhgyomorra vonatkozó információkkal, a kóros glükóz-homoeosztázis (vagy éhomi hiperinsulinaemia vagy károsodott éhomi glükóz) meghatározásához, és a teljes OGTT-adatokból korábban levezetett prevalenciával. Az éhezés definícióját használva 33 (32%) egy, 40 (39%) két, 25 (24%) három, öt (5%) pedig mind a négy komponenst tartalmazott. A teljes szindróma (⩾3 komponens) prevalenciája 29% volt ezzel a „böjt” definícióval.

A 3. táblázat bemutatja az IRS-hez csak éhomi inzulin és glükóz alkalmazásának diagnosztikai hatását. Az érzékenységi elemzés az IRS éhomi definíciója és az OGTT definíció („tényleges betegségnek” tekintve) összefüggéseire a következőket mutatta: specificitás, 69/69 = 100%; érzékenység, 30/34 = 88%; pozitív prediktív érték, 30/30 = 100%; negatív prediktív érték, 69/73 = 95%.

A koplalás diagnosztikai ereje az IRS OGTT definícióihoz képest

Azt is megvizsgáltuk, hogy az inzulinérzékenység vagy a szekréció számított éhomi indexeinek használata javította-e az éhomi minták diagnosztikai hozamát, különösen a csökkent glükóztoleranciában szenvedő betegek azonosítása szempontjából, de az éhomi hyperinsulinaemia vagy az éhomi glükóz károsodása nélkül is. A 11 károsodott glükóztoleranciával rendelkező alany közül négy normál éhomi inzulint és glükózt kapott, és a „koplalás” definíciója szerint nem volt rendellenes a glükóz homoeostasisuk. Ugyanezen négy alanynak azonban HOMA-IR, HOMA-B%, FIGR és QUICKI értékei is voltak 1 SD-n belül normál testsúlyú gyermekek átlagától. 24 Az életkorot, nemet és pubertás státuszt kontrolláló többváltozós elemzés során az éhomi glükóz, az inzulin, a HOMA-IR, a QUICKI és a FIGR nem jelezte előre a károsodott glükóz toleranciát.

VITA

Megállapítottuk, hogy az elhízott, különböző etnikumú gyermekek és serdülők 33% -ának bizonyult IRS-je, amelyet ~ 3 meghatároz az elhízás, a kóros glükóz-homoeostasis, a dyslipidaemia és a magas vérnyomás. A mintánk további harmadában az elhízás mellett volt egy további IRS-komponens. Mivel az epidemiológiai bizonyítékok arra utalnak, hogy az IRS-összetevők csoportosulása erősen a felnőttek életébe vezet, és jelentősen megnöveli a szív- és érrendszeri kockázatot, 5, 25 ezek a gyermekeknél végzett megfigyelések felvetik annak lehetőségét, hogy az elhízott, két vagy több további IRS-összetevővel rendelkező gyermekek nagy kockázatú csoportot képezhessenek az elhízottakon belül gyermekpopuláció.

Az elhízott gyermekeknél és serdülőknél a 2-es típusú cukorbetegség növekvő gyakoriságával szembeni aggodalmakkal szemben 26, 27 azt tapasztaltuk, hogy egyik elhízott gyermekünknek vagy bármilyen etnikai hovatartozású serdülőnknek sem volt csendes 2-es típusú cukorbetegsége. Ez a megállapítás hasonló ahhoz a közelmúltbeli amerikai jelentéshez, amely a csendes 2-es típusú cukorbetegséget a nagyon elhízott 4–18 éves korúak csupán 3% -ánál találta meg. 28 Azt is megállapítottuk, hogy alacsony a pre-diabéteszes glükóz rendellenességek aránya: 11% -uknál csökkent a glükóztolerancia, 1% -nál pedig az éhomi glükóz. Ezek az arányok alacsonyabbak, mint a fent említett amerikai klinikai mintában a csökkent glükóztolerancia becslései (20–25%) 28, de magasabbak, mint egy olasz klinikai mintáé (4,5%). 6 Valószínűleg ezek a különbségek tükrözik a különböző klinikai és etnikai populációkat. Az IRS magas prevalenciájával, de a glükóz intolerancia és a 2-es típusú cukorbetegség alacsony prevalenciájával kapcsolatos megállapításaink tükrözik a gyermekkori elhízással járó glükóz-homoeosztázis rendellenességeinek körét. Míg a fokozódó elhízás idővel leleplezheti a 2-es típusú cukorbetegséget azokban, akik genetikailag hajlamosak a β-sejtek elégtelenségére, az inzulinérzékenység a glükóz-homoeosztázis korábbi és túlsúlyos rendellenessége, amelyet az elhízásban találunk. 29.

Ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy meghatározza azokat a tényezőket, amelyeket a klinikusok felhasználhatnak az elhízott gyermekek orvosi vizsgálatával kapcsolatos döntések irányításához. Nem tudtuk azonosítani azokat a klinikai tényezőket, amelyek az elhízott, az IRS kockázatának nagyobb kockázatú gyermekeket azonosították. Míg az életkor növelte az IRS kockázatát, az IRS-ben szenvedő legfiatalabb alany 4,0 év volt, az IRS-t pedig a 12 év alatti gyermekek 30% -ánál tapasztalták, ami arra utal, hogy az életkor alapján történő elválasztás nem hasznos a nyomozást igénylők azonosításában. A BMI (akár a nyers, akár a z-score) és az IRS közötti kapcsolat hiánya szinte biztosan tükrözi az alanyok közötti BMI szűkített tartományát, de azt is sugallja, hogy a magasabb BMI küszöbértékek (például a z-score ⩾3.0) nem klinikailag hasznosak a magas kockázatú csoport meghatározásában. Meglepődtünk azon, hogy sem az IRS etnikai hovatartozása, sem családi kórtörténete nem volt összefüggésben az IRS kockázatával, különös tekintettel az IRS 30 komponenseinek öröklődésére és az inzulinérzékenység eltérésére a különböző etnikumú gyermekek között. 31–33 Ez kétségtelenül összefügg a vizsgált minta nagyságával, de azt sugallja, hogy a klinikai gyakorlatban nem lehet családi és etnikai hátteret használni elhízott gyermekek és serdülők további vizsgálatokhoz történő kiválasztására.

Eredményeink az elhízásra vonatkoznak, amelyet a BMI ~ 95. centilisként határoznak meg; Öt kivételével mind az 5 alany (5%) elhízott a szigorúbb, újabb Nemzetközi Elhízás Munkacsoport definíciók alapján, amelyek felnőtt BMI-re vonatkoznak ~ 30 kg/m 2. 10 Az öt alany közül háromnak volt egy IRS-összetevője, egynek két, egynek pedig mind a négy összetevője. Nem volt szignifikáns különbség az IRS prevalenciájában, amikor az elhízást a BMI centile vagy a nemzetközi definíció határozta meg.

Ezen adatok korlátai

A klinikai mintákból származó adatok nem feltétlenül reprezentatívak az általános populációra vonatkozóan, és a szelekció és a referencia-elfogultság növelheti az IRS prevalenciájára vonatkozó becslésünket. Ez azonban egy regionális beutalási minta volt, amely a klinikusok számára legnagyobb gondot okozó populációt képviselte, és amely jelentős számú fehér, ázsiai és fekete etnikai hovatartozású gyermeket vett fel. Ezenkívül a glükóz homoeostasis korábban azonosított rendellenességei miatt egyetlen alanyot sem utaltak be, és a hipertóniát korábban a minta kevesebb mint 5% -ában azonosították. A standard felnőttkori IRS-kritériumok módosítása befolyásolhatja eredményeinket. A hiperinsulinizmus pubertás státus szerinti definíciónk konzervatívabb becslést adott az IRS prevalenciájáról, mint a standard felnőtt definíciót alkalmazva (az adatokat nem mutatjuk be). A diszlipidémia meghatározásához magas trigliceridszintet és alacsony HDL mellett magas összes koleszterinszintet használtunk, mivel a bizonyítékok arra utalnak, hogy gyermekkorban és serdülőkorban a magas összes koleszterinszint marad a legjobb jelző a kardiovaszkuláris kockázatra. 35

Következtetések

A gyermekkori és serdülőkori elhízás miatti klinikai aggodalmaknak az IRS további komponenseinek jelenlétére kell összpontosítaniuk, ideértve a glükóz homoeostasis rendellenességeit, a magas vérnyomást és a dyslipidaemiát. Javasoljuk, hogy a klinikusoknak fontolóra kell venniük az összes jelentősen elhízott gyermek és serdülő szűrését életkortól, etnikai hovatartozástól vagy pubertás állapottól függetlenül az IRS-ben. Az éhomi mérések elfogadható érzékenységgel és specifitással rendelkeznek, ha az éhomi inzulint és a glükózt is mérjük.

A három vagy több IRS-összetevővel rendelkezők megfelelő csoportot alkothatnak a beavatkozáshoz, amely magában foglalhatja a hiperinsulinaemia, 36 dyslipidaemia vagy magas vérnyomás orvosi terápiáját, valamint multidiszciplináris súlykontroll programokat. Az ilyen beavatkozások értékét hivatalos klinikai vizsgálatokkal kell értékelni, az eredmény hosszú távú nyomon követésével.