Elhízás és inzulinrezisztencia kemoterápia után akut limfoblasztos leukémiában szenvedő betegeknél

  • Osztott képernyős
  • Megosztás ikonra Ossza meg
    • Facebook
    • Twitter
    • LinkedIn
    • Email
  • Eszközök ikonra Eszközök

    • Yesim Oymak, Belgin Uysal, Tuba Hilkay Karapinar, Yilmaz Ay, Dilek Ince, Bengu Demirag, Burcak Tatli Gunes, Esin Albudak Ozcan, Ersin Toret, Aydin Koker szultán, Neryal Muminoglu, Canan Vergin, Korcan Demir; Elhízás és inzulinrezisztencia kemoterápia után akut limfoblasztos leukémiában szenvedő betegeknél. Vér 2014; 124 (21): 5250. doi: https://doi.org/10.1182/blood.V124.21.5250.5250

      elhízás

      Hivatkozási fájl letöltése:

      Absztrakt

      Háttér

      A gyermekkori rákterápia hosszú távú regh mellékhatásaira való összpontosítás döntő fontosságúvá vált. A kemoterápiának való kitettség fiatal korban fokozza a sebezhetőséget a kezelés hosszú távú következményeivel szemben. Értékeltük a sugárterápia elhízásra és inzulinrezisztenciára gyakorolt ​​hatását akut limfoblasztos leukémia esetén (ALL) betegek.

      Mód

      Kiértékeltük az elhízást és az inzulinrezisztenciát ALL-ben szenvedő betegeknél, akik utókezelésben részesültek 1-5 évvel a kezelés után (ALL-BFM 2000 protokoll) a Ýzmir Dr. Behçet Uz gyermekkórházban. A betegeket a vércukor-anyagcsere, a lipidanyagcsere-rendellenességek, az elhízás és az inzulinrezisztencia szempontjából vizsgáltuk.

      A magasságot, a súlyt, a testtömeg-indexet, a biokémiai paramétereket (éhomi vércukorszint, a szérum lipidprofil) és az inzulinrezisztenciát (HOMA-IR = glükóz/inzulin ≥ 2,7) a beteg aktákból összegyűjtött adatokkal számoltuk. A sugárterápiában részesült és nem részesülő csoportok közötti különbségeket a Mann-Whitney U teszttel értékelték az adatok tekintetében. A Kruskal-Wallis teszttel értékelt kockázati csoportok közötti különbségek az adatok tekintetében.

      Eredmények

      Negyvenegy beteg, közülük 20 (48,7%) férfi és 21 (51,3%) nő volt. A betegek átlagos életkora 10 ± 3,1 év volt. Az utolsó kemoterápiás kezelés után az átlagos ± SD időtartam 3,2 ± 1,2 év volt. A betegek közül húsz kapott profilaktikus koponya RT-t (12 Gy), a többiek nem. A legutóbbi kemoterápiás kezelésük óta nem volt különbség azok között a csoportok között, akik RT-t kaptak és nem kaptak nem, életkor vagy időtartam tekintetében (p> 0,05). Negyvenegy beteg, közülük 19 (46,3%) a standard kockázatú, 19 (46,3%) a közepes kockázatú, és 3 (7,4%) a magas kockázatú -kockázati csoport az ALL-BFM 2000 protokoll kockázati besorolása szerint.

      A betegek magasságának átlagértéke ± standard deviáció (SD) -0,2 ± 0,8 volt. Egy betegnek 0,05 volt).

      Az ALL kockázati csoportok szerint nem volt különbség e paraméterek tekintetében (p> 0,05).

      Következtetés

      Vizsgálatunkban az RT az inzulinrezisztencia kockázatát jelentette, bár az elhízás tekintetében nem voltak különbségek a csoportok között. A betegek magasságát az RT nem befolyásolta. Ennek oka lehet az alacsony RT dózis és az RT kezelés utáni rövid időintervallum. Vizsgálatunkban az elhízási arány különbségének hiánya az RT-t kapó és nem kapott betegek között, valamint a magasabb elhízási prevalencia (29,3%) Törökország általános népességéhez képest (3,7–10,3%) a kemoterápia, különösen a szteroidok jól ismert hatások. A kockázati csoportba tartozó betegek alacsony száma az elhízás vagy az inzulinrezisztencia tekintetében hiányosságokat okozhat.

      Elhízást és inzulinrezisztenciát figyeltek meg minden olyan betegnél, akik túléltek a kezelés után. Ezért ezeket a betegeket szorosan ellenőrizni kell az elhízás és az inzulinrezisztencia szempontjából. A korai diagnózis lehetővé teszi számunkra az ALL-ben szenvedő betegek morbiditásának csökkentését.

      Nincsenek releváns összeférhetetlenségek.