Az izomerő, a fizikai aktivitás és a funkcionális korlátozások idősebb felnőtteknél központi elhízással

1 Pszichiátriai és Magatartástudományi Osztály, Duke University Medical Center, P.O. Box 3119, Durham, NC 27710, USA

2 Orvostudományi Intézet, Geisel Orvostudományi Kar, Dartmouth, Dartmouth-Hitchcock Medical Center, 1 Medical Center Drive, Libanon, NH 03756, USA

3 Epidemiológiai és Biostatisztikai Tanszék, Közegészségügyi Iskola, University of Albany (SUNY), One University Place, Albany, NY 12203, USA

Absztrakt

Háttér. Az elhízás és az izomgyengeség önállóan összefügg a fizikai és funkcionális károsodás fokozott kockázatával az idősebb felnőtteknél. Nem ismert, hogy a fizikai aktivitás (PA) és az izomerő együttesen nyújt-e védelmet a funkcionális károsodások ellen. Ez a tanulmány az izomerő, a PA és a funkcionális eredmények közötti összefüggést vizsgálja a központi elhízásban szenvedő idősebb felnőtteknél. Mód. A fizikai (PL), az ADL és az IADL korlátozás gyakoriságát és esélyét kiszámítottuk 6388, középkorú elhízással rendelkező, 60 év feletti közösségi lakó felnőttnél. Az egyéneket nemspecifikus kézfogási tertilis és PA szerint rétegeztük. A logisztikai modelleket korrigáltuk az életkor, az iskolai végzettség, a társbetegségek és a testtömeg-index alapján, és súlyoztuk őket. Eredmények. A PL, ADL és IADL korlátozások általános prevalenciája fokozatosan alacsonyabb volt markolási kategóriánként. A fogási kategóriákon belül a prevalencia alacsonyabb volt az aktív személyeknél, mint az inaktívaké. A kiigazított modellek szignifikánsan alacsonyabb esélyt mutattak a PL OR 0,42-re [0,31, 0,56]; ADL VAGY 0,60 [0,43, 0,84] és IADL VAGY 0,46

0,35, 0,61] azoknál, akik a legnagyobb tapadási szilárdsági kategóriába tartoznak, összehasonlítva a legalacsonyabb tapadási kategóriájúakkal. Következtetés. A tapadás erősségének javítása az elhízott időseknél, akik nem képesek hagyományos edzésre, fontos a fizikai és funkcionális károsodás esélyeinek csökkentése érdekében.

1. Bemutatkozás

A 60 éves és idősebbek körében a túlsúly és az elhízás együttes előfordulása a testtömeg-index (BMI) alapján becsülve meghaladja a 70% -ot [1]. Az USA-ban az idősebb felnőttek körében is növekszik a központi elhízás prevalenciája [2, 3], és függetlenül összefügg a funkcionális károsodással és a fogyatékossággal [4, 5]. A központi elhízás az izomgyengeséggel [6, 7] is összefügg, amely a fizikai fogyatékosság ismert független kockázati tényezője [8] és az idősebb felnőttek halálozása [9]. Így a felnőttek, akik túlsúlyosak és izomgyengeséget mutat, szinergikusan megnő a funkcionális károsodás és az azt követő fogyatékosság kockázata, mint azoknál, akik önmagában bármelyik tünetet mutatják [10, 11].

2. Módszerek

2.1. Adatforrás

Ez a jelenlegi tanulmány az Egészségügyi és Nyugdíjas Tanulmány (HRS) fokozott személyes interjújának 2006. és 2008. évi hullámaiból nyert meglévő adatok másodlagos elemzése. A HRS egy országosan reprezentatív, 50 éves és idősebb közösségi lakó felnőtt felmérés, amelyet a Michigani Egyetem végzett és az Országos Öregedési Intézet támogatott. A kezdeti HRS-mintát 1992-ben vették fel a háztartások többlépcsős, klaszterezettségi valószínűség-tervezéséből, amely 1931 és 1941 között született egyéneket célzott meg. Utóinterjúk és új kohorsz-kiegészítések rendszeres időközönként történtek, és országosan reprezentatív mintát eredményeztek 50 évesnél idősebb amerikai felnőttek. A nagyobb HRS minta véletlenszerű felét előzetesen kiválasztották egy fokozott személyes interjú elvégzésére 2006-ban, amely fizikai és biomarker méréseket is tartalmazott. A HRS-minta második fele 2008-ban megkapta a fokozott személyes beszélgetést. A 2006-os és a 2008-as hullámok bevonása biztosítja, hogy minden olyan HRS-válaszadó, aki jogosult volt a beleegyezésre a fokozott személyes beszélgetésekre, és beleegyezett abba, elemzések. A mintavételi eljárások és a tanulmányterv további leírása online elérhető a http://hrsonline.isr.umich.edu/ címen.

2.2. Minta

Összesen 6555 közösségi lakó 60 éves és idősebb felnőtt, klinikailag megnövekedett derék kerülettel (WC ≥ 88 cm a nőknél; WC ≥ 102 cm a férfiaknál) [21, 22] és a fogantyú szilárdságának mérését vették fel a mintába. A hiányzó fogantyúk megszüntetése után (

), összesen 6388 (2364 férfi; 4024 nő) maradt elemzésekre. Az összes faj/etnikum válaszadói bekerültek a mintába. A hiányzó tapadási szilárdság jellemzőit a függelék tartalmazza. A tanulmány az összes intézménynél mentesült az intézményi felülvizsgálati bizottság felülvizsgálata alól a felhasznált adatok azonosítatlan jellege miatt.

2.3. Intézkedések

2.3.1. Izom/markolat erőssége

A résztvevők fogantyújának szilárdságát Smedley rugós típusú kézidinamométerrel (TTM®, Tokió, Japán) mértük álló helyzetben, karjukkal az oldalukon 90 fokos szögben. Két mérést végeztek mindkét kézzel (domináns és nem domináns), és átlagolták a vizsgálatok során [23]. Bármelyik kézből származó legmagasabb átlagolt pontszámot használták elsődleges prediktorként a jelenlegi elemzések során. A nemre jellemző tertileket egyváltozós elemzésekkel határoztuk meg. A résztvevőket ezután három kategóriába sorolták a nemspecifikus markolat-fogások alapján: alacsony tapadás (LG), középső tapadás (MG) és magas grp (HG).

2.3.2. A fizikai aktivitás

A fizikai aktivitást (PA) a HRS interjú részeként önállóan bejelentett fizikai egészségi kérdőív segítségével értékelték. A válaszadókat megkérdezték „Milyen gyakran vesz részt olyan erőteljes sportokban vagy tevékenységekben, mint futás vagy kocogás, úszás, kerékpározás, aerobik vagy tornaterem, edzés, tenisz, vagy ásóval vagy lapáttal ásni: hetente többször, hetente egyszer havonta egy-háromszor, vagy alig, vagy soha? " és „Milyen gyakran vesz részt olyan sportokban vagy mérsékelten energikus tevékenységekben, mint kertészkedés, autótisztítás, mérsékelt ütemben járás, tánc, padló vagy nyújtási gyakorlatok…? ” A HRS-ben való részvétel gyakoriságáról a következőképpen számoltak be: hetente többször, hetente egyszer, havonta egy-háromszor, vagy alig vagy soha. Azokat a válaszadókat, akik arról számoltak be, hogy hetente legalább egyszer mérsékelt vagy erőteljes PA-ban szenvedtek, aktívnak minősítették; azokat, akik heti kevesebb mint egy alkalommal jelentettek tevékenységet, inaktívnak minősítették (ref = 0).

2.3.3. Fizikai korlátozások (PL)

A HRS fizikai korlátait (PL) önértékelt kérdőív segítségével értékelték. A válaszadókat arra kérték, hogy számoljanak be nehézségeikről vagy egészségügyi vagy fizikai probléma miatt nem tudták (igen/nem) végrehajtani a következő feladatokat: több blokk járása, 1 blokk járása, 2 óra ülése, felkelés a székről, egy lépcsősor megmászása, lehajlás, karok elérése, meghúzás/nagy tárgyak tolása, súlyemelés és egy fillér felvétele. Összes Igen A válaszokat egy összefoglaló pontszámba állítottuk össze a HRS adatbázisban 0 és 10 között. Az egyváltozós elemzések azt mutatták, hogy a mintánk 67% -a legalább 1 korlátozást jelentett. Ezen elemzések céljából a válaszadókat, akik nehézségeket vagy képtelenséget jelentettek a fenti feladatok közül kettő vagy több elvégzésében, fizikai korlátozásoknak minősítették (0 = nincs korlátozás, 1 = korlátozás).

2.3.4. Funkcionális korlátozások

A mindennapi élet (ADL) és a mindennapi élet eszközei (IADL) tevékenységeit használták a funkcionális korlátok felmérésére [24]. A válaszadókat ADL-korlátozásoknak minősítették, ha nehézségről számoltak be vagy képtelenség az alábbiak közül egyet vagy többet: öltözködés, étkezés vagy ágyból való felkelés. A válaszadókat az IADL-korlátozások közé sorolták, ha az alábbi IADL-ek legalább egyikével nehézségről vagy képtelenségről számoltak be: étkezéskészítés, pénzkezelés vagy segítségre van szükségük a ház/udvar munkájában. Az ebben a cikkben közölt összes korlátozást HRS-ben mértük önjelentés segítségével. A válaszadókat arra utasították, hogy zárják ki azokat a nehézségeket, amelyek várhatóan kevesebb, mint három hónapig tartanak.

3. Elemzések

A fizikai, az ADL és az IADL korlátozások általános prevalenciáját és esélyeit tapadáserősségi kategóriánként vizsgáltuk. Az egyes tapadási kategóriákon belül aktivitási szintenként is megvizsgáltuk a korlátok gyakoriságát és esélyeit. A többváltozós logisztikát a PROC SURVEYLOGISTIC (SAS Institute Cary, NC) alkalmazásával futtattuk. A modelleket az életkor (a fizikai vizsgálat időpontja), az iskolai végzettség, az etnikai hovatartozás (fehér, fekete és egyéb), a nem, a dohányzás állapota (igen, nem), a testtömeg-index (bmi) kg/m 2 és a szám alapján igazították. az orvosi kísérő betegségek és a HRS válaszadói súlyok segítségével súlyozzák a fizikai mérésekhez, amely magában foglalja a mintaválasztási valószínűség és a válaszadás kiigazítását. A HRS minta tömegszámításának részletes dokumentációja a http://hrsonline.isr.umich.edu/sitedocs/wghtdoc.pdf címen érhető el. Az összes adatot kétoldalas statisztikai tesztekkel vizsgáltuk

értéke kisebb vagy egyenlő, mint 0,05. Az 1,0 nélküli konfidencia intervallumokat statisztikailag szignifikánsnak tekintettük.

4. Eredmények

A minta jellemzőit az 1. táblázat mutatja be. A minta túlnyomórészt fehér (83,4%) és nő (63%) volt. A PL, ADL és IADL korlátozások általános prevalenciája 3 803 (59,5%), 1217 (28,2%) és 2404 (38,5%) volt. A PL, ADL és IADL korlátozások elterjedtsége a legalacsonyabb tapadási szilárdsági kategóriában volt a legmagasabb, majd az MG következett, és a legalacsonyabb a HG kategóriában. A PL, ADL és IADL korlátozások elterjedtsége alacsonyabb volt azoknál is, akik fizikai aktivitással számoltak be az egyes fogási kategóriákon belül (2. táblázat).