Az N-terminál Pro-B-típusú natriuretikus peptidjének legnagyobb csökkenésével járó legmagasabb elhízási kategória tartósan kidobott frakcióval szívelégtelenséggel kórházban hospitalizált betegeknél

, Orvostudományi Klinika, Kardiológiai Osztály, Johns Hopkins Egyetem Orvostudományi Kar, Baltimore, MD,

csökkenésével

, Orvostudományi Klinika, Kardiológiai Osztály, Johns Hopkins Egyetem Orvostudományi Kar, Baltimore, MD,

, Orvostudományi Klinika, Kardiológiai Osztály, Johns Hopkins Egyetem Orvostudományi Kar, Baltimore, MD,

, Orvostudományi Klinika, Kardiológiai Osztály, Johns Hopkins Egyetem Orvostudományi Kar, Baltimore, MD,

, Bloomberg Közegészségügyi Iskola, Johns Hopkins Egyetem, Baltimore, MD,

, Orvostudományi Klinika, Kardiológiai Osztály, Johns Hopkins Egyetem Orvostudományi Kar, Baltimore, MD,

, Orvostudományi Klinika, Kardiológiai Osztály, Duke University, Durham, NC,

* Levelezés: Kavita Sharma, MD, Kardiológiai Osztály, Orvostan Tanszék, The Johns Hopkins Egyetem Orvostudományi Kar, North North Wolfe Street 600, Carnegie 568B Baltimore, MD 21287. E-mail:

, Orvostudományi Klinika, Kardiológiai Osztály, Johns Hopkins Egyetem Orvostudományi Kar, Baltimore, MD,

Absztrakt

Háttér

A konzervált ejekciós frakcióval járó szívelégtelenség (HF p EF) a kórházi kórházi esetek felét teszi ki, és általában elhízással jár. A natriuretikus peptidszintek szerepe azonban kórházban elhízott, HF p EF-ben szenvedő betegeknél nincs pontosan meghatározva. Arra törekedtünk, hogy megvizsgáljuk az NT-pro BNP (N-terminális pro-B-típusú natriuretikus peptid) szintjének változását elhízási kategória és a kapcsolódó klinikai eredmények szerint akut szívelégtelenség miatt kórházba kerülő HF-ben szenvedő betegeknél.

Módszerek és eredmények

Összesen 89 akut dekompenzált szívelégtelenségben kórházba került HF p EF-ben szenvedő beteget osztottak 3 elhízási kategóriába: nem elhízottak (testtömeg-index [BMI] 2, 19%), elhízottak (BMI 30,0–39,9 kg/m 2, 29%) és súlyosan elhízott (BMI ≥40,0 kg/m 2, 52%), és összehasonlították az NT ‐ pro BNP kórházi kezelés és a klinikai eredmények százalékos változásával. A klinikai jellemzőket összehasonlítottuk normál NT ‐ pro BNP (≤125 pg/ml) és emelkedett NT ‐ pro BNP betegek között. Az NT ‐ pro BNP fordítottan viszonyult a BMI kategóriához (nem elhízott, 2607 pg/ml [interkvartilis tartomány, IQR: 2112–5703]; elhízott, 1725 pg/ml [IQR: 889–3900]; és súlyosan elhízott, 770,5 pg/ml [IQR: 128–1268]; P NT-pro BNP diurézissel (−64,8% [95% CI, −85,4 - −38,9] versus elhízott −40,4% [95% CI, −74,3 - −12,0] versus nonobese −46,9% [95% CI, −57,8 - −37,4]; P= 0,03). A nem elhízott és elhízott betegek esetében az 1 éves túlélés szignifikánsan rosszabb volt, mint a súlyosan elhízott betegeknél (63, illetve 76%, szemben 95%; P Az NT ‐ pro BNP (13%) fiatalabb volt, magasabb BMI-vel, kevesebb pitvarfibrillációval és kevésbé strukturális szívbetegséggel, mint az emelkedett NT ‐ proBNP-vel rendelkezők.

Következtetések

HF p EF-ben szenvedő kórházi betegeknél az NT ‐ pro BNP fordított összefüggésben állt a BMI-vel, az NT ‐ pro BNP legnagyobb mértékű csökkenésével a legmagasabb elhízási kategóriában. Ezek a megállapítások kihatással vannak az NT ‐ pro BNP szerepére a HF p EF elhízott betegek kezelési reakciójának diagnosztizálásában és értékelésében. .