Az obezitás a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát növeli a szívproblémák előzményeivel rendelkező családokban.

Johns Hopkins orvostudomány
Vállalati Kommunikációs Iroda
Média kapcsolattartó: David March
410-955-1534; [email protected]
2005. április 18

Az obezitás a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát növeli a szívproblémák előzményeivel rendelkező családokban.
-- A hozzáadott kockázat leginkább kis genetikai összetevővel rögzíthető.

Egy Johns Hopkins-tanulmány megállapítja, hogy azoknál az embereknél, akiknek a családjában kórtörténetében vannak szívbetegségek, több okuk van, mint a legtöbben, hogy tartsák súlyukat. Ezekben a családokban a Hopkins-csoport megállapította, hogy az elhízott vagy túlsúlyos testvéreknek 60 százalékkal nagyobb a kockázata annak, hogy 60 éves koruk előtt súlyos szívbetegségben szenvednek, például szívrohamban.

A tanulmány, amelyet a Circulation online folyóiratban, április 19-én kell közzétenni, vélhetően az első mérőszáma

Diane Becker, M.P.H., Sc.D.

az ilyen populációkban a megnövekedett testtömeg-index (BMI) által okozott további kockázat (a BMI megegyezik a súly kilogramm/magasság négyzetméterben kifejezett tömegével). Az emberek akkor tekinthetők elhízottaknak, ha a BMI-nél nagyobb vagy egyenlő 30 kilogramm négyzetméterenként; a túlsúly a BMI értéke 25–29,9 kilogramm négyzetméterenként. Például annak, aki 5 láb 10 hüvelyk magas és 250 font súlyú, a BMI négyzetméterenként 41 kilogramm.

"Egyre növekszik az elhízás járványa az amerikaiak körében, az amerikaiak kétharmada túlsúlyos" - mondja Diane Becker, vezető nyomozó, a Ph.D., a Johns Hopkins Egyetem Orvostudományi Karának és a Bloomberg Közegészségügyi Iskola professzora. "Mivel a túlsúly és az elhízás a szívbetegségek kockázati tényezője, az orvosoknak és a lakosságnak tudnia kell, milyen további kockázat vonatkozik az ismert szívproblémákkal rendelkező családok testvéreire, hogy megfelelő nyomon követést és terápiát lehessen végezni."

A tanulmány eredményei kiemelik a BMI fontosságát a szív egészségi kockázatának felmérésében, és kiegészítik a hagyományos kockázatértékeléseket, például a Framingham Risk Score-ot (FRS) - állítják a kutatók. A hagyományos FRS-pontozás 10 éven belül méri a súlyos szívproblémák, például a szívroham kialakulásának valószínűségét. Az eredetileg az 1990-es években kidolgozott FRS pontszám azonban elhagyja a BMI-t, figyelembe véve a szívbetegségek hagyományos vezető rizikófaktorait, mint például az életkor, a nem, a koleszterinszint, a vérnyomás, a dohányzás és a cukorbetegség.

A Hopkins-tanulmányban a kutatók kilenc éven keresztül figyelték meg mind a hagyományos, mind a BMI kockázati tényezőket a Baltimore régióbeli családok 827 60 év alatti testvérében. A vizsgálat résztvevői a vizsgálat kezdetén általában egészségesek voltak, a szívbetegség korai jelei nem voltak, de valamennyien legalább egy fő kockázati tényezővel rendelkeztek. Minden résztvevőnek volt legalább egy korai szívkoszorúér-betegségben szenvedő testvére (például elzáródott artériák), amelyek kórházi kezelést igényeltek, ezért a családi kórtörténet kockázati tényező volt. A résztvevők fele nő volt, 20 százaléka fekete-amerikai, a többi pedig túlnyomórészt fehér volt. Vérvizsgálatokat és fizikai vizsgálatokat végeztek a vizsgálat elején és végén, hogy felmérjék az egyes egyének kockázati tényezőinek változását.

Az eredmények azt mutatták, hogy a testvérek 13,3 százaléka korai szívbetegségben szenvedett kilenc éven belül. Ezek közül az elhízott és a túlsúlyos testvérek esetében hasonlóan magasabb volt az incidensek aránya, 15,3 százalék, illetve 16 százalék, ami megduplázza a normál testsúlyú testvérek arányát. Becker szerint ez a szívkoszorúér-betegség kockázatának 4 százalékos növekedését jelenti a BMI minden egységnyi növekedése esetén.

Megállapították, hogy az elhízásnak van a legnagyobb hatása a szívbetegségek kockázatára azoknál a testvéreknél, akiknek több olyan kockázati tényezője volt, amely magas FRS pontszámot adott nekik. Ebben a magas FRS pontszámú csoportban az elhízott testvéreknek kétszer annyi volt a szívkoszorúér-betegségük, mint a túlsúlyosaknak - 40, illetve 20 százalék -, és kétszerese a normál testsúlyú testvéreknek. Az alacsony FRS-pontszámú és normális testsúlyú testvérekhez képest a magas FRS-pontszámú elhízott testvéreknél 15-ször több korai szívbetegség volt.

Samia Mora, M.D., M.H.S.

A genetikai tulajdonságok elemzésekor a Hopkins-csoport megállapította, hogy a fehérek BMI-jének 50 százaléka örökletes, míg a feketéknél az örökletes tényező még ennél is kevesebb, 30 százalék. Ez azt jelenti, hogy az életmód és a környezeti tényezők teszik ki a többit - állítják a kutatók, ami azt sugallja, hogy a BMI nagy része nem kapcsolódik a család történetéhez, és ennek eredményeként változtatható és javítható.

"Eredményeink azt mutatják, hogy az elhízás sokkal fontosabb, mint azt korábban gondolták a szívbetegségek valós kockázatának felmérésében azokban a családokban, ahol ez már problémát jelent" - mondja a tanulmány vezető szerzője, MD, Samia Mora kardiológus, MHS, majd Hopkins kutató munkatársa. . „E betegek hagyományos Framingham-kockázati pontszámokkal történő monitorozása során az orvosoknak szorosan figyelemmel kell kísérniük a testtömeg-indexet, még akkor is, ha az enyhén emelkedett, és ennek megfelelően be kell építeniük a súlycsökkentő programokat a kezelési tervekbe. Ezeknek a testvéreknek nagyon figyelniük kell a súlyukra. Szerencsére ez egy kockázati tényező, amely módosítható. ”

A tanulmány eredményei nem tudták teljes mértékben megmagyarázni az elhízás és a korai szívbetegség közötti szoros kapcsolatot. További kutatásokat terveznek biológiai és genetikai eredetének igazolására.