RA-kezelés: a szex, a kábítószerek és az elhízás hatása

- Az elhízás hatása a kezelésre a nőknél rosszabb volt

Nancy Walsh, a MedPage Today vezető munkatársa, 2019. november 22

Az elhízás különböző mértékben befolyásolta a reumás ízületi gyulladás terápiára adott válaszát a beteg neme és az alkalmazott gyógyszerek típusa szerint - állapították meg német kutatók.

Egy nagy megfigyelési tanulmányban az elhízás negatívan befolyásolta a betegség aktivitási pontszámának javulását 28 ízületben (DAS28) az elhízott nők körében a hagyományos betegségmódosító antireumatikus gyógyszereket (DMARD) kapó betegeknél, a pontszám csökkenése -0,15 egység (95%) CI -0,26 és -0,04 között) 6 hónapos kezelés után Martin Schäfer, PhD, a berlini német reumakutató központ és munkatársai szerint.

Az elhízott nőknél a tumor nekrózis faktor (TNF) inhibitorokra (-0,22 egység, 95% CI -0,31 - -0,12) és a tocilizumabra (Actemra; -0,22 egység, 95% CI -0,42 - -0,03) alacsonyabb volt a DAS28-válasz, míg alacsonyabb Az elhízott férfiak DAS28-pontjait csak a tocilizumabot kapóknál figyelték meg (-0,41 egység, 95% CI -0,74 - -0,07) - számoltak be a kutatók a Reumatológia.

A biológiai gyógyszerek célkitűzéseikben különböznek egymástól: a TNF inhibitorok és az interleukin (IL) -6 gátló tocilizumab egyetlen specifikus citokint és olyan szert céloz meg, mint az abatacept (Orencia) és a rituximab (Rituxan), amelyek a T-sejtek és a B-sejtek szélesebb immunsejt-populációit célozzák meg.

Korábbi tanulmányok szerint az elhízás tompítja a TNF-gátlók hatékonyságát, de kevésbé ismert az elhízás hagyományos DMARD-kezelésre gyakorolt hatása. A tocilizumab esetében ellentmondásos eredmények születtek, egyes tanulmányok nem találták a kiindulási testtömeg-index (BMI) hatását a hatékonyságra, mások pedig ennek ellenkezőjét jelentették. Az abatacept vagy a rituximab hatására eddig nem volt bizonyíték.

Az elhízás, a szex és a terápia típusának a reumás ízületi gyulladásra gyakorolt lehetséges együttes hatásainak vizsgálatához Schäfer és munkatársai elemezték a német biológiai nyilvántartás adatait a 2009 és 2019 között beiratkozott betegekről. Az elemzésbe bevont terápiák hagyományos DMARD-k voltak, például metotrexát, TNF-gátlók: adalimumab (Humira), infliximab (Remicade), etanercept (Enbrel), certolizumab (Cimzia) és golimumab (Simponi), plusz abatacept, rituximab és tocilizumab. A rendelkezésre álló bioszimilárokat is tartalmazza.

A hatékonyságot a DAS28-on értékeltük, az eritrocita ülepedési sebességet (ESR) használva gyulladásos markerként. Az elhízást az Egészségügyi Világszervezet 30 vagy annál magasabb BMI besorolása alapján határozták meg.

A vizsgálatban 7845 nő és 2748 férfi vett részt, 2192, illetve 718 elhízott. Az átlagéletkor 58 év volt.

Az elhízott betegeknél gyakrabban volt többszörös társbetegség, de ritkábban voltak szeropozitívak vagy eróziós változások voltak jelen.

A nők fizikai állapota általában rosszabb volt, de a C-reaktív fehérje szintje alacsonyabb volt, mint a férfiaké.

A DAS28 csökkentéseitől eltérő tényezők, amelyek csoportonként különböztek, magukban foglalták az ESR és a fizikai funkció csökkenését. Az elhízás hatása az ESR-szintre 6 hónapos TNF-gátlás után -3,81 egység (95% CI -5,16-2,46) volt a nőknél, de +0,83 egység (95% CI -1,50-3,17) a férfiaknál. Az elhízott nőknek az egyes kezelések nagyobb hatással voltak a fizikai működésre is, alacsonyabb pontszámot kaptak a hagyományos DMARD-ok (-2,40 százalékpont, 95% CI -3,69 és -1,10), TNF-gátlók (-1,91 százalékpont, 95% CI -2,98 és -0,84), az abatacept (-3,34 százalékpont, 95% CI -6,44 - -0,24) és a tocilizumab (-2,38 százalékpont, 95% CI -4,50 és -0,26).

Azok az elhízott betegek, akik abataceptet vagy rituximabot kaptak, nem mutattak különbséget a DAS28 válaszban a normál testsúlyú társaikkal összehasonlítva, bár az elhízott nők rosszabbul teljesítettek néhány más végponton, például ESR-szinten.

A TNF-gátlókkal kezelt elhízott nőknél szintén kevésbé javult a gyengéd ízületi szám, valamint a betegek és az orvosok globális értékelése. "Így szélesebb körű bizonyíték van arra, hogy az elhízás hatással van a nők kezelésének hatékonyságára, mint a férfiakra" - figyelték meg a szerzők.

Az elhízott betegek 6 hónapos korban kisebb valószínűséggel kaptak remissziót, amelyet DAS28-ként 2,6 alatt definiáltak, az elhízott nők kockázati aránya 0,80 (95% CI 0,66–0,97) volt a hagyományos DMARD-kezelésben részesülőknél és 0,73 (95% CI 0,61–0,9 0,88) a TNF-gátlókon. Elhízott férfiaknál a remisszió kockázati aránya a 6. hónapban tocilizumab-kezelés mellett 0,59 (95% CI 0,35-0,99).

Eredményeik megvitatásakor Schäfer és társszerzői azt javasolták, hogy az elhízás nagyobb hatása a TNF-gátlókkal és a tocilizumabbal történő kezelésre tükrözheti az egyes citokinek célzásának hatásait. "Mivel a fehér zsírszövet proinflammatorikus citokineket, például TNF-et és IL-6-ot termel, az [elhízott] RA betegek nagyobb zsírtömege ezek magasabb koncentrációjához vezethet, ami befolyásolja a terápiás választ" - magyarázta a csapat.

A kutatás korlátja a kutatók szerint az elhízás BMI szerinti osztályozása volt; a testzsírt közvetlenül nem mérték. Nem volt információ a fizikai aktivitásról vagy a kezelés betartásáról sem.

A tanulmányt a német szövetségi oktatási és kutatási minisztérium támogatta.

A német RA betegnyilvántartást az AbbVie, Amgen, Bristol-Myers Squibb, Celltrion, Fresenius Kabi, Hexal AG, Eli Lilly, Merck Sharp & Dohme, Mylan, Pfizer, Roche, Samsung Bioepis, Sanofi-Aventis, és az UCB.

A szerzők pénzügyi kapcsolatokról számoltak be az AbbVie, a Pfizer, a Bristol-Myers Squibb, a Merck Sharp & Dohme, a Roche, az UCB, a Janssen, a Sanofi-Aventis, a BMG Pharma, a Chugai és a Biogen kapcsán.