Az új szívelégtelenség diéta: kevesebb só korlátozás, több mikrotápanyag

Michael B. Rothberg

1 Általános Orvostudományi és Geriátriai Osztály, Orvosi Osztály, Baystate Medical Center, 759 Chestnut Street, Springfield, MA 01199, USA

2 Tufts Egyetem Orvostudományi Kar, Boston, MA USA

Senthil K. Sivalingam

1 Általános Orvostudományi és Geriátriai Osztály, Orvosi Osztály, Baystate Medical Center, 759 Chestnut Street, Springfield, MA 01199, USA

2 Tufts Egyetem Orvostudományi Kar, Boston, MA USA

A nyugati étrend számos krónikus betegségben érintett, beleértve a szívbetegségeket, a cukorbetegséget és a rákot. A betegek lelkesen kerestek orvosi útmutatást a megfelelő étrendről, és bár úgy tűnik, hogy bizonyos élelmiszer-elemek növelik bizonyos betegségek kockázatát, a speciális étrendi tanácsok felajánlása alattomos törekvés lehet. Egyrészt az étrendet köztudottan nehéz tanulmányozni. A diéta hatásainak kialakulása évekig is eltarthat, kevés önkéntes hajlandó részt venni randomizált étrend-vizsgálatokban hosszú ideig, és a kohorszos vizsgálatokban azonosított védőfaktorok ritkán állnak ki a randomizált vizsgálatokkal szemben. Nem meglepő, hogy a megfigyelési vizsgálatokra vagy patofiziológiai mechanizmusokra alapozott étrendi tanácsok, nem pedig randomizált vizsgálati bizonyítékok, hatástalannak bizonyulhatnak (pl. A tojás kerülése) 1 vagy akár károsak is (például a vajban lévő telített zsír helyettesítése transz-zsírokban gazdag margarinnal). 2

Kényelmetlen beismerni, hogy korábbi tanácsunk téves volt, és a betegeket a jövőben kevésbé hajlandó bízni az orvosi ajánlásokban. Ez megmagyarázhatja, hogy az Amerikai Szívszövetség (AHA) az összes vér koleszterinszintre gyakorolt hatása miatt lassan visszavonta az étkezési zsír korlátozására vonatkozó ajánlást. Ez az ajánlás évtizedek óta áll a közpolitika középpontjában 3, de úgy tűnik, hogy téves. 4 Valójában a zsír megfertőzése ösztönözhette a fokozott cukorfogyasztást, amelyet az AHA ma már az elhízás, a cukorbetegség és a szívbetegségek lehetséges okaként ismer fel. 5.

Vonzó az a gondolat, hogy 6 millió szívelégtelenségben élő amerikai életét megfontolt étrendi döntések javíthatják. A farmakológiai terápia terén elért eredmények ellenére a Medicare-betegek körében mind a kórházi felvétel, mind a visszafogadás leggyakoribb oka a szívelégtelenség, a szívelégtelenségben szenvedő betegek egynegyede a kórházi elbocsátást követő 30 napon belül újból felvette. 6 Az étrendi indiszkréciót (vagyis a magas sóbevitelt) gyakran említik a szívelégtelenség súlyosbodásának és a kórházi felvétel okának. 7 Következésképpen az AHA azt javasolja, hogy a szívelégtelenségben szenvedő betegek alacsony nátriumtartalmú étrendet tartsanak, de elismeri, hogy az ajánlás csak szakértői konszenzuson alapul. 8.

A JGIM ebben a számában Lemon et al. 9 beszámol arról, hogy a szívelégtelenségben szenvedő betegek országos mintájában a nyilvánosság kezdi internalizálni az AHA üzenetet. Az átlagos napi nátrium-bevitel 2,7 gm volt a szívelégtelenségben szenvedőknél, szemben az általános lakosság 3,0 gm-jével; de a szívelégtelenségben szenvedő betegek csak 1/3-a kevesebb, mint 2 g nátriumot fogyasztott. A szerzők kiemelik az alacsony sótartalmú étrend betartásának nehézségeit, és nagyszabású erőfeszítéseket szorgalmaznak az étrend nátrium-tartalmának csökkentése érdekében. Vajon az „alacsony sótartalmú” -nak most az „alacsony zsírtartalmú” és az „alacsony koleszterinszintet” kell-e cserélnie a csomagolás címkéjén? Nem olyan gyorsan.

A szívelégtelenséget a csökkent szívteljesítmény és a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer ebből következő aktiválása jellemzi. A magas keringő aldoszteron szint serkenti a vesét a só és a víz visszatartásában. Ilyen állapotban a sókorlátozásnak fiziológiai értelme van, azzal a megértéssel, hogy a víz követi a sót, és intersticiális ödémát okoz. A kísérleti bizonyítékok azonban azt sugallják, hogy legalább azoknál az egyéneknél, akiknek nincs nátriumhiányuk, a magas nátrium-bevitel az intersticiális térből történő folyadékeltolódás útján növeli az intravaszkuláris térfogatot anélkül, hogy növelné a teljes testvizet. 10 Ezzel szemben a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert blokkoló szereket és nagy dózisú hurok diuretikumokat tartalmazó gyógyszeres kezelés mellett kevés közvetlen bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a nátrium-korlátozás javíthatja a szívelégtelenség tüneteit. Valójában a diuretikumok növekvő dózisa veszélyeztetheti a vese perfúzióját, tovább stimulálva a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert és súlyosbítva az ödémát. A vazopresszin egyidejű aktiválása a szabad víz visszatartását okozza, ami hyponatremiához vezet.

Ahogy a 2 grammos nátrium-korlátozás bölcsessége kérdésessé válik, a többi mikroelemnek a szívelégtelenségben betöltött szerepe kezd felértékelődni. Lemon és munkatársai tanulmánya. azt is megállapította, hogy a szívelégtelenségben szenvedő betegek döntő többsége kalcium-, magnézium- és káliumhiányos étrendet követ. 9 A szívelégtelenséget ma szisztémás betegségnek ismerik el, amelyben a neurohormonális aktiváció a gyulladásgátló citokinek felszabadulását közvetíti, oxidatív stresszt okoz a különféle szövetekben és katabolikus állapotot indukál a lágyrész és a csont elvesztésével, amelyet szívkachexiának neveznek. 13 Ebben a modellben az olyan mikrotápanyagok, mint a kalcium, a magnézium, a szelén, a cink és a D-vitamin, fontosabb szerepet játszhatnak, mint azt korábban gondolták. Az aldoszteron szintjének emelkedése és a hurok diuretikumok krónikus alkalmazása növeli a kalcium és a magnézium vizelettel történő kiválasztását, ami másodlagos hiperparatireoidizmushoz vezet, ami viszont kimeríti a kalciumot a csontból és a kalciumot a sejtekbe vezeti, növelve az oxidatív stresszt. Az egész folyamatot súlyosbíthatja a D-vitamin hiány, amely ma már mindenütt jelen van az északi szélességeken. Más mikrotápanyagok, köztük a szelén, a cink, a tiamin és a koenzim Q szintén csökkentnek látszanak szívelégtelenségben szenvedő betegeknél.

Mennyit igényel mindegyik, és a mikrotápanyagokban gazdag étrendek javítják-e a szívelégtelenség kimenetelét? Egy nemrégiben készült kis tanulmány megvizsgálta a mikroelem-kiegészítés kombinációjának hatását a bal kamrai működésre és az életminőségre idős, stabil szisztolés diszfunkcióval rendelkező betegeknél (EF 14 harminc beteget randomizáltak kalcium, magnézium, cink, réz, szelén, A-, C-, D-, E-, B6- és B12-vitaminok, tiamin, riboflavin, folát és Q koenzim vagy placebo 9 hónapig. A vizsgálat végén a kezelt csoport csökkent LV mennyiségekkel, megnövekedett LVEF-vel (+ 5% p 15 Figyelembe véve a szívelégtelenséggel járó tartósan magas morbiditást és költségeket, itt az ideje, hogy felhagyjunk a szívelégtelenség diétájával kapcsolatos régóta vallott hiedelmeinkkel, és elkezdjünk bizonyítékokat gyűjteni.