Az ultrahang szerepe a derékfájás okainak diagnosztizálásában: az irodalom áttekintése

Pedram Heidari

1 Nukleáris orvostudomány és molekuláris képalkotás, Massachusetts General Hospital, Harvard Medical School, Boston, Egyesült Államok

Farzin Farahbakhsh

2 Sportorvosi Kutatóközpont, Teheráni Orvostudományi Egyetem, Teherán, IR Irán

3 Gerinc, Noorafshar Rehabilitációs és Sportorvosi Kórház, Teherán, IR Irán

Mohsen Rostami

2 Sportorvosi Kutatóközpont, Teheráni Orvostudományi Egyetem, Teherán, IR Irán

Pardis Noormohammadpour

2 Sportorvosi Kutatóközpont, Teheráni Orvostudományi Egyetem, Teherán, IR Irán

Ramin Kordi

2 Sportorvosi Kutatóközpont, Teheráni Orvostudományi Egyetem, Teherán, IR Irán

Absztrakt

Kontextus:

A derékfájás (LBP) a fejlett országok egyik legelterjedtebb mozgásszervi állapota. Ez egy általános probléma, amely fogyatékosságot okoz, és hatalmas gazdasági terhet ró az egyénekre és az állami szervezetekre. A képalkotás fontos szerepet játszik az LBP etiológiájának diagnosztizálásában.

Bizonyíték megszerzése:

Az elektronikus adatbázisok a következőket tartalmazták: PubMed (1950-től napjainkig), Ovid SP Medline (1950-től napjainkig) és ISI (1982-től napjainkig) és a Google Scholar. Minden keresőmotorban újabb keresést hajtottak végre a következő kulcsszavak különböző permutációival: ultrahang, ultrahang képalkotás, derékfájás, hátizmok, paraspinalis izmok, multifidus, keresztirányú hasi izmok, izomméret, gerinccsatorna, sacroiliacus ízület és spondylolisthesis.

Eredmények:

A mágneses rezonancia képalkotást (MRI) széles körben használják az LBP-s betegek értékelésében; a magas költségek, a korlátozott rendelkezésre állás és az ellenjavallatok azonban korlátozzák az MRI felhasználását. Az LBP kivizsgálására szolgáló olcsóbb és könnyen elérhető eszköz keresése érdekében a klinikusok és kutatók alternatívaként találták az ultrahangvizsgálatot (USA). Ebben a felülvizsgálatban megvitatjuk az Egyesült Államokban alkalmazott alkalmazást a nem specifikus krónikus LBP néhány gyakori okának diagnosztizálásában. A megvitatott témák között szerepel a gerinccsatorna-átmérő, a paraspinalis és a transzabdominális izmok, a sacroiliacus ízületi lazaság, a terhességgel összefüggő LBP, sacroiliitis és spondylolisthesis értékelése az USA-ban LBP-s betegeknél.

Következtetések:

Míg az LBP-ben szenvedő betegek diagnosztizálásában az ultrahang alkalmazásának első kutatásai a gerinccsatorna átmérőjére összpontosultak, a közelmúltban végzett tanulmányokat többnyire a transzabdominális és paraspinalis izmok magstabilitás és ezáltal az LBP előfordulásában betöltött szerepének értékelésére végezték. Másrészt a Doppler-ultrahangvizsgálat nemrégiben fontos szerepet játszott az ízületi lazaság objektív mérésében, mint az LBP általános etiológiájában. Doppler képalkotás LBP-s terhes betegeknél is biztonságos és érzékeny módszerként ajánlott. Következtetésként elmondható, hogy a legújabb és legrangosabb tanulmányok szerint a transzabdominális izomvastagságra való összpontosítás jövőbeli megközelítésnek tekinthető a vizsgálatokban.

1. Háttér

A derékfájás (LBP) nemcsak a fogyatékosság (1-3) és a munkából való hiányzás (4, 5) egyik leggyakoribb oka, hanem az orvoslátogatások egyik fő oka is (3, 6, 7). Különböző társadalmi-gazdasági állapotú népesség különböző csoportjaiban fordul elő (8–11). Mindazonáltal az LBP növekvő előfordulásáról számoltak be az elmúlt években (7, 11-14). A képalkotás fontos szerepet játszik az LBP okainak diagnosztizálásában (15, 16). Noha a számítógépes tomográfiát (CT) és a mágneses rezonancia képalkotást (MRI) széles körben alkalmazták az LBP etiológiájának diagnosztizálásában (16), a magas költségek, a szövődmények és a komplexitás jelentik a fő problémát ezeknek a képalkotó technikáknak az alkalmazására vonatkozóan (17).

Az ultrahangvizsgálatot (USA) biztonságos, olcsó és könnyen használható technikaként számolták be számos betegség diagnosztizálásában (18). Az LBP magas elterjedtsége és az USA kizárólagos jellemzői miatt egyes kutatók sok évvel ezelőtt az USA diagnosztikai szerepére összpontosítottak LBP-ben szenvedő betegeknél (19, 20). A közelmúltban, az Egyesült Államokban elért progresszió fényében és az LBP-betegek értékeléséhez néhány kialakult amerikai paraméterre is következtetve, a kutatók számos homályos aspektust fedeztek fel az LBP-ben (21–23). Jelen cikkünkben át kell tekintenünk az USA diagnosztikai szerepét LBP-ben szenvedő betegeknél, amelyek néhány gyakori etiológiából erednek, és amelyekről az irodalom vitatott.

2. Bizonyítékok megszerzése

Az Teheráni Orvostudományi Egyetem könyvtárában elérhető publikált kutatási jelentések összes hozzáférhető könyvtári adatbázisában 2012 decemberében irodalomkutatásokat végeztek. Dátumkorlátot nem alkalmaztak a keresett adatbázisok egyikére sem, így minden adatbázisban a kezdetek óta kerestek. Az elektronikus adatbázisok a következőket tartalmazták: PubMed (1950-től napjainkig), Ovid SP Medline (1950-től napjainkig) és ISI (1982-től napjainkig) és a Google Scholar. Minden keresőmotorban újabb keresést hajtottak végre a következő kulcsszavak különböző permutációival: ultrahang, ultrahang képalkotás, derékfájás, hátizmok, paraspinalis izmok, multifidus, keresztirányú hasizmok, izomméret, gerinccsatorna, sacroiliacus ízület és spondylolisthesis. Másodlagos keresést (vagy PEARLinget) hajtottak végre, amelynek során a kiválasztott cikkek hivatkozási listáit áttekintették az elsődleges keresésben nem azonosított további hivatkozások tekintetében. Az összes potenciálisan releváns cikk teljes szövegét a szerzők megszerezték és átvilágították annak megállapítása érdekében, hogy a cikk alkalmas-e a felülvizsgálatba való felvételre.

3. Eredmények

3.1. Ultrahang és gerinccsatorna átmérő

Asztal 1.

a Rövidítések: AP, anteroposterior; CLBP, krónikus derékfájás; CSA, keresztmetszeti terület; Lat, oldalsó; LBP, derékfájás; LM, ágyéki multifidus izom; PSIS, hátsó felső csípőgerinc; RUSI, rehabilitációs ultrahang képalkotás; USA, ultrahang.

Krónikus LBP-ben szenvedő betegeknél a károsodott paraspinalis izmok sűrűsége és megjelenése is változhat (47, 61). A zsírnak az izomba való beszivárgása és az izomrostok zsírsejtekkel történő helyettesítése az izomsűrűség csökkenését eredményezi (56, 62-64). Krónikus LBP-ben szenvedő betegeknél fokozott izom-echogenicitásról számoltak be a sújtott LM-ben (47). Az USI e célra vonatkozó érvényességét és megbízhatóságát azonban a jövőbeni tanulmányokban még pontosítani kell; Ennek a célnak az eléréséhez szigorú kritériumok betartása lehet szükséges, mivel a kép fényerejét befolyásolja az ultrahangos készülék erősítésének beállítása.

Az LBP-vel kapcsolatos izomaktivációs változások mérése szelektív beavatkozások kialakulásához vezethet az azonosított károsodás visszafordítására. E cél elérése érdekében az USI-t alkalmazták az izomösszehúzódás funkcionális károsodásainak értékelésére. Kimutatták, hogy lineáris összefüggés van (r = 0,79 P = 0,001) az LM vastagságának változása és az EMG aktivitása között az aktiválási tartomány szűk tartományában (a maximális önkéntes izometrikus kontrakció (MVIC) 19-34% -a) (52). Az USI képes volt kimutatni, hogy az LBP-ben szenvedő betegek nem voltak képesek izom atrófiával önként megkötni az LM-t a csigolyák szintjén (65, 66). Bebizonyosodott, hogy a krónikus LBP-ben szenvedő betegek képessége az LM aktiválására az érintett ágyéki szakaszon csökken, amit a kontrakció során a kontrasztális normál oldalsó izom vagy tünetmentes kontrollalanyokhoz viszonyított kisebb vastagság-növekedés bizonyít a kontrakció során (58, 67).

3.3. Ultrahangos és sacroiliacus ízületi diszfunkció

3.3.1. Terhesség

Különböző vizsgálatok szerint a nők húsz-nyolcvan százaléka panaszkodik valamilyen hátfájásra terhesség alatt (93–99). Ez a fájdalom a szülés után is fennmaradhat, vagy felmerülhet (100), és egyes betegeknél súlyos fogyatékossághoz vezet (97, 101-105). A hátfájás terhesség alatti két fő mintáját azonosították; terhességgel összefüggő ágyéki fájdalom (PRLP) és terhességgel összefüggő hátsó kismedencei fájdalom (PRPPP) (106).

3.4. USA sacroiliacus ízületi gyulladásban

A sacroiliitis a spondylarthropathiák (SpA) gyakori és korai megnyilvánulása (117). A sacroiliitis okozta gyulladásos hátfájás (IBP) az axiális SpA-ban való részvétel legfontosabb tünete, és az SpA-ban szenvedő betegek többségénél jelentkezik (118-120). A sacroiliitis diagnózisa elsősorban klinikai eredményeken és röntgenvizsgálatokon alapul, amelyek nem rendelkeznek specifitással és rosszul reprodukálhatók (121). Az MRI kimutathatja a SIJ korai destruktív előtti változásait, és így a sacroiliitis (122-126) korai diagnózisát biztosíthatja. Az MRI elérhetősége azonban korlátozott, a technika időigényes és költséges (123, 125, 127).

2. táblázat.

a Rövidítések: ASIS, anterior superior iliac gerinc; EO, külső ferde izom; IO, belső ferde izom; LBP, derékfájás; RA, rectus abdominis izmok; RUSI, rehabilitációs ultrahang képalkotás; TrA, keresztirányú hasizmok; USA, ultrahang.

Az USA megbízhatóságát a TrA vastagságának mérésében LBP-ben alaposan tesztelték (145); Hodges és mtsai. (146) Az USA elfogadható megbízhatósággal rendelkezik a TrA vastagság mérésében, ha a jelátalakítót a szíj segítségével a megfelelő helyre helyezzük. A jelátalakító rögzítésének ez a módszere az osztályon belüli ésszerű korrelációs koefektívnek bizonyult a hasi izom vastagságának mérésére az aktív feladatok során (147). Továbbá azt találták, hogy az USA is megbízható módszer a TrA vastagság szabályozott összehúzódásának mérésére (51, 148-150). Kimutatták, hogy lineáris összefüggés van a kontrakció szintje (EMG-vel mérve) és a TrA vastagsága között a TrA MVIC 30-40% -ában (151, 152).

Dióhéjban úgy tűnik, hogy a TrA diszfunkció fontos szerepet játszik az LBP kialakulásában és súlyosságának növekedésében. Az ultrahang megbízható eszköznek bizonyult a TrA vastagságának és összehúzódásának mérésében. Jól kontrollált és jobban megtervezett prospektív vizsgálatokra van azonban szükség ahhoz, hogy megértsük a TrA vastagságának és/aktivitásának ultrahangmérésének szerepét az LBP előrejelzésében hajlamos betegeknél.

4. Következtetések

Az ultrahangvizsgálatot széles körben alkalmazták az LBP-s betegek diagnosztizálásában, sőt rehabilitációjában; nem vethető el azonban az ultrahangvizsgálat klinikai környezetben történő általánosításának meggyőző bizonyítékainak hiánya. Míg az LBP-ben szenvedő betegek diagnosztizálásában az ultrahang alkalmazásával kapcsolatos első kutatások a gerinccsatorna átmérőjére összpontosultak, a közelmúltban végzett tanulmányokat többnyire a transzabdominális és paraspinalis izmok magstabilitásra és ezáltal az LBP előfordulására gyakorolt szerepének értékelésére végezték.

Az ultrahangvizsgálat alkalmazása a transzabdominális izmok, különösen a TrA mérésekor olyan megállapításokhoz vezetett, amelyek felhasználhatók a betegek rehabilitációjában, mint gyógyító eljárás. A rehabilitációt a betegek számára biofeedback útján lehetne létrehozni. Úgy tűnik, hogy kontrolláltabb képalkotó vizsgálatokat kell végezni a transzabdominális izmok megerősítésének ajánlására az LBP kezelés során.

Az LM, mint az LBP túlnyomórészt érintett izomának RUSI értékelése klinikai jelentőségű az LBP diagnózisában. Az LM romlott morfológiáját mind akut, mind krónikus LBP-ben vizsgálták. Az LBP-ben szenvedő egyének LM-jében atrófia és a zsírszövetnek az izomba való behatolása látható. Az USA e célra vonatkozó érvényességét és megbízhatóságát azonban a jövőbeni vizsgálatok során még pontosítani kell. Az US felhasználható az izmok összehúzódásának funkcionális károsodásainak értékelésére a morfológiai rendellenességek mellett. Az USI alkalmazását a krónikus LBP során csökkent paraspinalis izmok összehúzódásának megfigyelésére a közelmúltban validálták.

Másrészt a Doppler-ultrahangvizsgálat nemrégiben fontos szerepet játszott az ízületi lazaság objektív mérésében, mint az LBP általános etiológiájában. Javasolták, hogy a DIV által a keresztcsont és az ilium között a TU által okozott nagy különbség együttes lazaságot jelez, és a kapott nézetben kisebb tér vagy annak hiánya a merev ízület mutatója. A DIV-vel végzett méréseken alapuló következtetéseket azonban nagyon körültekintően kell megtenni, amíg a jövőbeni tanulmányok nem érvényesítik a technikát. Vannak olyan tanulmányok is, amelyek az USA hasznosságára utalnak a SIJ értékelésében SpA-ban, különösen akkor, ha IBP van jelen. A mikrobuborékos kontrasztanyaggal rendelkező CDUS a közelmúltban bebizonyosodott, hogy hasznos a sacroiliitis diagnosztizálásában, a gyulladt ízületek fokozott vaszkularitásának kimutatása fényében. Mindazonáltal a Doppler ultrahangvizsgálata esetén a könnyedség és a használat olcsósága nem említhető jól.

Doppler képalkotás LBP-s terhes betegeknél is biztonságos és érzékeny módszerként ajánlott. Meg kell azonban jegyezni, hogy csak korlátozott bizonyíték áll rendelkezésre az USA spondylolisthesisben történő alkalmazásával kapcsolatban, és ezt a módszert még nem használták széles körben a klinikai gyakorlatban. Következtetésként elmondható, hogy a legújabb és legrangosabb tanulmányok szerint a transzabdominális izomvastagságra való összpontosítás jövőbeli megközelítésnek tekinthető a vizsgálatokban.