Békahulladék és békaliszt

Adatlap

Békahulladék, békahulladék, békaliszt

A békák jelentősen hozzájárulnak számos kultúra gasztronómiájához, ahol a békalábakat finomságként fogyasztják. A békaláb-feldolgozó ipar a hulladék 45-65% -át adja, beleértve a fejeket, a zsigereket, a bőrt és a test felső részét. Ez a melléktermék jelentős környezeti problémákat okozhat, ha a környezetbe dobják, és takarmány-összetevőként való felhasználását az 1970-es évek óta vizsgálják, különösen Indiában, Indonéziában és Törökországban (Tokur et al., 2008). A Ranidae családból számos valódi békafajt szüretelnek vagy tenyésztenek élelmezés céljából, beleértve az európai ehető békát (Pelophylax kl. Esculentus complex), az amerikai bikát (Lithobates catesbeianus), a kínai ehető békát (Hoplobatrachus rugulosus) és Indonéziában a rákevő béka (Fejervarya cancrivora) és Óriás Javan béka (Limnonectes macrodon) (Gratwicke et al., 2010). A szárított és őrölt egész békákat (békaliszt) Nigériában harcsafajok takarmányaként vizsgálták (Fagbenro et al., 1993; Achionye-Nzeh et al., 2003). A békahulladék és a békaliszt olyan fehérjeforrások, amelyek felhasználhatók a halliszt helyettesítésére a baromfi és a halak étrendjében.

A békacombokat az egész világon fogyasztják, főleg Európában, Észak-Amerikában és Ázsiában. Az 1950-es évek óta a békacombák piaca a helyi fogyasztás szezonális betakarításáról az egész éves kereskedelemre vált át. Az európai és észak-amerikai túlkihasználás a kereskedelmi készletek elvesztéséhez vezetett, az ázsiai országok pedig a békacombok globális termelőivé és exportőreivé váltak. Az indiai békakereskedelem 1987-es betiltása után Indonézia a békacombok legnagyobb exportőre. 2009-ben a világexport 45% -át (4100 t) tette ki (UN Comtrade, 2012; Warkentin et al., 2009). Csak az indonéziai helyi piac ennek a mennyiségnek a 2–7-szerese (Kusrini et al., 2006). A globális békapiac továbbra is kissé átláthatatlan: a statisztikák szűkösek és megbízhatatlanok, és a vadonban betakarított békákat nem mindig azonosítják és nem számolják el megfelelően. Még mindig nehéz megbecsülni a tenyésztett és a vadon élő fogások termelésének hozzájárulását (Warkentin et al., 2009; Gratwicke et al., 2010).

Biológiai sokféleség

A békák iránti kereslet világszerte súlyosan kimerítette a kétéltűek néhány vad populációját, köztük az ehető békát, a Pelophylax kl. esculentus Európában és a kínai Hoplobatrachus rugulosus ehető béka (Gratwicke et al., 2010). A békatenyésztés köztudottan nehéz: Indonézia, aki a múltban békatenyésztéseket fejlesztett ki, a 2000-es évek közepe óta visszatért a vadon betakarításhoz (Kusrini et al., 2006). Megbízható adatok hiányában nehéz megmondani, hogy fenntartható-e a nagyszabású békagyűjtés, de mindenképpen aggodalomra ad okot. A Hoplobatrachus tigerinus tenyésztett faj már szerepel a CITES listáján, és más fajok mérlegelés alatt állnak (Gratwicke et al., 2010; Warkentin et al., 2009). Másrészt az amerikai kecskebékát (Lithobates catesbeianus), amelyet tenyésztett fajként népszerűsítettek Ázsiában, ma őshonos elterjedési területén kívüli fő kártevőként tartják számon (GISD, 2012).

Hulladékgazdálkodás

Bár az információk hiányoznak, egyértelmű, hogy a békafeldolgozás hulladékkezelése problémát jelent. Például 1000 tonna békát dolgoznak fel évente Adanában (Törökország), így körülbelül 500-700 t friss hulladék keletkezik (Tokur et al., 2008). E tekintetben üdvözlendő megoldás lehet ennek a hulladéknak az felhasználása az állatok takarmányozására.

A békahulladék tápanyagokban gazdag melléktermék, amelynek összetétele hasonló a hallisztéhez: fehérje 65-71% DM, zsír 7-17% DM és hamu 13-24% DM (Tokur et al., 2008) . Korlátozott információ áll rendelkezésre a teljes békaliszt összetételéről, amely kevésbé tűnik fehérjében gazdag (48% DM), mint a hulladék (Ojewola et al., 2005). A kalcium- és foszfortartalom vitatott, mivel a közelmúltban végzett munka (Tokur et al., 2008; Ojewola et al., 2005) sokkal alacsonyabb értékekről (0,1-0,2% Ca, 0,3-2% P) számol be, mint a korábbi vizsgálatok (5,6% P Rao és munkatársai: 1963). Az összetételbeli különbségek a hulladékanyagok, a békafajok, az etetési élőhely és a fogási évszak különböző csont- és bőrarányával magyarázhatók (Tokur et al., 2008).

Bizonyos békák (Dendrobatidae) bőre mérgező az alkaloidok jelenléte miatt (Daly et al., 2002), de az emberi fogyasztásra használt békafajok a nem mérgező Ranidae családból származnak. Sem az ehető békák, sem ezeknek megfelelő hulladékok nem tartalmazhatnak mérgező alkaloidokat.

A baromfikísérletek azt mutatják, hogy a békahulladék-liszt értékes helyettesíti a hallisztet a brojler-étrendben. A nyereség és a takarmánykonverzió nagyobb volt, ha a béka hulladéklisztet összehasonlították a hallisztzel a csibék növekedési kísérleteiben (Nair et al., 1975). 192 napos brojlercsirke esetén a békahulladék-étrend 9% -ig történő pótlása jobb növekedést eredményezett, mint a békahulladék-kiegészítés nélküli táplálék, bár a békahulladék emészthetősége alacsonyabb volt, mint a halliszt (Aryiani et al., 1984) . A teljesítményt nem befolyásolta, amikor a békaliszt felváltotta a hallisztet a brojler-étrendben (Islam et al., 1994). A békahulladék legfeljebb 10% -át etették a csibéknek (napos kortól 252 napos korig), és a takarmánybevitel, a takarmányátalakítás, a gyarapodás és a mortalitás nem különbözött a hallisztkontrolltól (Ali et al., 1995).

Afrikai harcsa

Béka hulladékliszt

A harcsák (Clarias batrachus) étrendjében 28% -kal bevont békahulladék gyenge növekedést eredményezett a halliszthez, a baromfi melléktermékliszthez és a lenmagliszthez képest, de a gazdasági hozam magasabb vagy azonos volt a többi étrenddel (Hasan et et al., 1989).

Béka étkezés

Nem figyeltek meg teljesítménybeli különbséget egy 180 napos növekedési kísérletben, amikor békalisztet harcsaival (Clarias gariepinus) tápláltak, és összehasonlították a halliszttel (Fagbenro et al., 1993). Az ehető békából (Pelophylax kl. Esculentus) származó békalisztet az étrendben akár 40% -os szint mellett is táplálhatták 42 napig a harcsa ujjperceinek (Clarias anguillaris), jó teljesítménnyel (Achionye-Nzeh et al., 2003).

A békahulladék kiváló kiegészítő fehérjeforrásnak bizonyult az óriási folyami garnélarák ivadékának (Macrobrachium rosenbergii) táplálásához (Ranu et al., 1993).