Bevezetés

Bevezetés

Az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) uruguayi fordulójának 1994. évi marrákesi megállapodása megkezdte az agrárpiaci liberalizáció folyamatát. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) 2000-ben elindított új fordulója várhatóan tovább fogja hozni ezt a folyamatot. A világ rizspiaca vékony; A termelés és a fogyasztás 90 százaléka Ázsiában történik. A GATT/WTO határozatok új struktúrát fognak kialakítani a mezőgazdasági világpiacok számára, és fontos megérteni, hogy ez hogyan befolyásolja a rizs piacát a közeljövőben.

Japán korábban magas gazdasági növekedési szintet ért el, mint más ázsiai nemzetek. A közelmúltban a Koreai Köztársaság, a Kínai Tajvani Tartomány és Szingapúr újonnan iparosodott gazdaságai gyorsan felzárkóznak és magasabbak az egy főre jutó jövedelmek. Sok ázsiai nemzet végül elérheti Japán, Európa és az Egyesült Államok gazdasági szintjét. A japán fogyasztási magatartás kulcsfontosságú mutató az ázsiai nemzetek jövőbeni fogyasztási szokásainak előrejelzésében. Például a Koreai Köztársaság a GATT-tárgyalások során elfogadta azokat a minimális hozzáférési minimumkövetelményeket, mint Japán, és a kínai Tajvan tartomány mezőgazdasági szektora nagyon hasonló Japánéhoz. A japán fogyasztási magatartás vizsgálatával, mint a magas jövedelmű fogyasztók képviselőivel, ez a jelentés megvilágítja az ázsiai és a világ rizskeresletének jövőbeli irányát.

A japán fogyasztási magatartással kapcsolatos általános aggodalom mellett nagy érdeklődés annak megállapítása is, hogy a rizs normális vagy alacsonyabb szintű áru, vagyis hogy az egy főre jutó rizs fogyasztása nő-e vagy csökken a jövedelem növekedésével. Mivel a rizs nagyon fontos élelmiszer az ázsiai országokban, ezért számos hazai és nemzetközi agrárkereskedelmi politika középpontjában áll. Az ilyen fontos agrárpolitikákat félrevezetnék, ha azon a meggyőződésen alapulnának, hogy a rizs alacsonyabbrendű áru, anélkül, hogy ezt a tulajdonságot szigorúan és határozottan becsülnék.

Az élelmiszer-mérleg értékelésekor a rizspiac szakirodalma elsősorban a kínálati oldali tényezőkkel foglalkozik (Oniki, 1996; Fujiki, 1993; 1998; 1999). Figyelembe véve a jövőben a rizspiac bizonytalan körülményeit, nem szabad elhanyagolni a keresleti oldalt. A japán rizspiac liberalizációjának hatásainak pontos előrejelzéséhez pontosan meg kell becsülni a kereslet rugalmasságát.

Háttér

Japán jóval korábban érte el az egy főre jutó jövedelmet, mint más ázsiai nemzetek. Az egy főre eső jövedelem növekedésével az élelmiszer-fogyasztási szokások megváltoznak. Számos tanulmány számol be a japán étrend nyugatiasodásáról: kevesebb kalóriabevitel származik a rizsből és inkább az állati húsból, és az ételek zsírtartalma megnőtt. Földrajzi okok és preferenciák miatt egy tipikus japán étrendben a halak kalóriabevitele nagyobb, mint a húsé.

Ez a fejezet áttekintést nyújt a rizsfogyasztási szokások időbeli alakulásáról. A 4.1–4.3. Ábrák leíró fogyasztási mintákat mutatnak be Japánban. Minden adat a Japán Mezőgazdasági, Erdészeti és Halászati Minisztérium által közzétett Élelmiszer-mérlegből származik (MAFF, 1997). Ezek a kínálati oldal adatai: a fogyasztókhoz eljuttatott élelmiszerek mennyiségére vonatkozó adatokat összeadjuk. [7]

4.1. Ábra: Az egy főre eső éves rizsfogyasztás, 1960-1999

4.2. Ábra: Az egy főre eső éves hús-, baromfi- és halfogyasztás, 1960-1999

4.3. Ábra: Az egy főre eső átlagos kalóriabevitel, 1960-1999

A 4.1. Ábra az egy főre eső japán rizsfogyasztást mutatja. Köztudott, hogy az összesített rizsfogyasztás Japánban az elmúlt évtizedekben csökken, ahogy ez a magas jövedelmű országokban is jellemző. Az egy főre jutó rizsfogyasztás 1962-ben tetőzött, és az 1990-es évek végére majdnem megfeleződött. A 4.2. Ábra az egy főre eső hús (marha- és sertéshús), baromfi és hal fogyasztását mutatja. Tömeg szerint a japán háztartások több halat fogyasztanak, mint húst és baromfit, és ez a japán ételfogyasztási szokások egyik egyedülálló jellemzője. A 4.3. Ábra mutatja az egy főre eső hús, baromfi, hal és kagyló átlagos napi kalóriabevitelét. 1980 óta a hús és a baromfi nagyobb kalóriaforrássá vált, mint a hal. Bár a japán halfogyasztás tömeg szerint magasabb, mint a hús és a baromfié, táplálkozási szempontból a hús és a baromfi nagyobb kalóriabevitelt biztosít, mint a hal.

Ezekből az ábrákból két szempontot kell megjegyezni. Először is kevés információt nyújtanak az egyes áruk áráról és jövedelmi rugalmasságáról. A kalóriabevitel pusztán viselkedési változó, és nem árul el egyértelmű árinformációt; sok szerző számos okot említ, amiért a kalória rugalmasság, valamint az ár és a jövedelem rugalmassága eltér (Deaton, 1997). Másodszor, az élelmiszer-mérleg makrodatákat szolgáltat, amelyek nem biztos, hogy pontosan rögzítik az egyéni háztartási fogyasztási szokásokat. Vagyis lehet összesítési probléma. A jövedelemrugalmasság becsléséhez a háztartási felmérési adatoknak jobb képet kell adniuk az egyes háztartások fogyasztási szokásairól.

Ebben a jelentésben a jövedelem rugalmasságát becsülték a keresztmetszeti felmérési adatok alapján, hogy a fontos kérdésekre fény derüljön. Két fontos kérdést vizsgálnak a japán rizsfogyasztással kapcsolatban: vajon a rizs alsóbbrendű áru Japánban; és hogy a rizs kiegészíti-e vagy helyettesíti-e a húst, halat és egyéb élelmiszereket.

A rizs alsóbbrendű termék Japánban?

A rizs alapvető élelmiszer Japánban, és nagy jelentősége van a japán étrendben. 1995-ben 10 748 000 tonna rizst termeltek belföldön, és 10 485 000 tonnát fogyasztottak el. A rizst számos ágazat használja, de leginkább a háztartás. A Menedzsment és Koordinációs Ügynökség (1999) adatai szerint 1995-ben a nyers rizst 93,21 százalékban vásárolta meg a malomszektor, és az őrölt rizst 74,38 százalékot közvetlenül a háztartások fogyasztották (lásd a 4.1. Táblázatot).

Fontos megérteni, hogy a rizs normális vagy alacsonyabbrendű áru. Japánban az egy főre eső bruttó hazai termék (GDP) az egyik legmagasabb a világon. Ha a rizs alacsonyabb szintű áru lenne, akkor a rizsfogyasztás az egy főre eső GDP növekedésével csökkenne. Ha ez lenne a helyzet, és ha Japánt tartanák más ázsiai országok vezető esetének, akkor a jövőben alacsonyabb rizskeresletet lehetne előre jelezni az ázsiai nemzetek jövedelmének növekedésével.

A kutatók körében elfogadták, hogy a rizs és más élelmiszer-alapanyagok jövedelemrugalmassága csökken az egy főre jutó jövedelem növekedésével. A kutatók úgy vélik, hogy az olyan fejlett országokban, mint Japán, a rizs évtizedekkel ezelőtt alacsonyabbrendűvé vált.

Vannak azonban ellentmondásos bizonyítékok arról, hogy a rizs alacsonyabb rendű áru-e. Az ázsiai rizsfogyasztás egyik legbefolyásosabb tanulmánya egy empirikus tanulmány, amelyet Ito, Peterson és Grant (1989) készített. Az összesített nemzeti szintű adatok felhasználásával a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a rizs alacsonyabb szintű áru a magas jövedelmű ázsiai országokban. Becslésük szerint a rizs jövedelemrugalmassága 1964-ben -0,091, 1984-ben pedig -0,708 volt. Kako, Gemma és Ito (1997) előrejelezték a japán rizskeresletet az OLS által becsült log-lineáris függvény alkalmazásával az időszak idősorainak adatai alapján. Ezek a szerzők támogatták kollégáik eredményeit; bizonyítékot találtak arra, hogy a rizs alacsonyabbrendű áru, és hogy a húskészítmények helyettesítik a rizst. A becsült sajátár-rugalmasság -0,130, a kiadási rugalmasság -0,308 volt. Egy nemrégiben készült tanulmányban Price és Gislason (2001) a japán fogyasztás szokásának kialakulását vizsgálta, felhasználva az 1963 és 1991 közötti idősoros felmérés adatait. A szerzők azt találták, hogy a gabona kiadási rugalmassága rövid távon -0,01, míg a hosszútávú. Ez az eredmény azt jelzi, hogy a gabonafélék, beleértve a mindenféle rizst és tésztát, valóban alacsonyabbrendű áruk.

4.1. TÁBLÁZAT
Az ipar teljesítménye

Nyers rizs kibocsátása

Ouput őrölt rizs

Éttermek és szállodák

Iskolai és kórházi ebédek

Rizspor és rágcsálnivalók

Kész instant étel

Egyéb (nem élelmiszeripari) felhasználások

Forrás: Irányítási és Koordinációs Ügynökség, 1999.

Bouis (1991) kifogásolta az Ito, Peterson és Grant tanulmányt (1989), és azt állította, hogy a gabonafogyasztás idősorainak becslései lefelé torzítják a városi-vidéki migrációs mintázat és a rizstermelés csökkenő jelentősége miatt. Becsült kalória-jövedelem rugalmasságukból Bouis és Haddad (1992) és Bouis (1994) azt állították, hogy a jövedelem rugalmasságára vonatkozó keresztmetszeti adatok becslései felfelé torzulnak a tényleges fogyasztásból eredő szivárgás miatt, például a vendégeknek való étkezés és az állatok takarmányozása a fejlődő országokban . Ahogy Chern (2000), Huang és Bouis (1986) rámutatott, az összesített fogyasztás egy főre eső jövedelemhez viszonyított ábrázolása egyszerűen megmutatta a két változó közötti összefüggést, és nem feltétlenül tárta fel a valódi fogyasztási magatartást. Pontos jövedelemrugalmasságot a keresztmetszeti adatok alapján lehet megállapítani, és ebben a jelentésben becsülték a jövedelemrugalmasságot a különböző jövedelemosztályok között.

A rizs a hús, a hal és egyéb élelmiszerek kiegészítője vagy helyettesítője?

Számos idősoros tanulmány azt mutatja, hogy az egy főre jutó jövedelem növekedésével az emberek több húst és baromfit fogyasztanak. Japán sem kivétel: a hús és a baromfi fogyasztása növekszik, míg a rizsé az 1960-as évek óta csökkent. Ugyanakkor a fogyasztók étrendje változatosabb. A kalóriabevitel történetét tekintve Japánban Morishima, Aita és Nakagawa (1993) tömör történelmi képet nyújt az 1920-as évek elejéről. A szerzők 12 élelmiszer tétel költségvetési részesedését hasonlítják össze 1970-ben, 1980-ban és 1989-ben. A gabonafélék költségvetési részesedése csökkent (az 1970-es 16,9 százalékról az 1989-es 12,1 százalékra), míg a FAFH részaránya jelentősen nőtt (1970-ben 9,3 százalékról 15,6-ra). százalék 1989-ben). Ez a megfigyelés azt jelzi, hogy a fogyasztási szokások a keményítőtartalmú élelmiszerekről a nem keményítőtartalmú ételekre és az otthoni fogyasztásról a FAFH-ra.

Tokoyama és Egaitsu (1994) a japán élelmiszer-fogyasztási szokások tendenciáit vizsgálták az 1963 és 1991 közötti időszakban. Különböző módon osztályozták az egy főre eső fogyasztási szokásokat az áruk trendjeinek bemutatására. Arra a következtetésre jutottak, hogy a telítettség és a stabilitás jellemzi a japán étkezési szokásokat: az élelmiszerek keresleti trendjei egy ideje stabilak. A közelmúltban a jobb minőségű élelmiszerek előnyben részesítését az élelmiszer-fogyasztás diverzifikációjával és az egészségügyi problémákkal helyettesítették. Ezenkívül a háztartási munka megnövekedett alternatív költségeinek eredményeként megnőtt a kényelmes étel iránti igény.

Amint ezek a tanulmányok azt mutatják, a japán étkezési szokások változatossága és jellege az évek során jelentősen megváltozott, és fontos megérteni a rizs keresleti viszonyát a többi fő élelmiszer között. Ez a jelentés a rizs, a hús, a baromfi, a hal és más termékek közötti keresleti viszonyokat becsüli a helyettesítés és a kiegészítő minták vizsgálata érdekében.

Keresztmetszeti elemzés

A jelentés egyik fő célja az élelmiszer-fogyasztási szokások elemzése, valamint a japán élelmiszer-kereslet szerkezetének ökonometriai elemzése. Az 1997-es FIES-ből származó háztartási keresztmetszeti adatokat használjuk. A FIES havonta szolgáltatja a háztartási adatokat. Felkérjük a résztvevőket, hogy tartsanak háztartási ütemtervet, családi számlakönyvet és éves jövedelem-menetrendet. Hat hónapig csatlakoznak a felméréshez, és minden hónapban a résztvevő háztartások hatodát újak váltják fel.

empirikus eredmenyek

A jövedelmi csoportok közötti keresleti struktúra különbségeinek vizsgálatához a 95 223 háztartás eredeti mintáját felosztották az éves jövedelmi szintek szerint (lásd a 4.2. Táblázatot).

4.2. TÁBLÁZAT
A háztartások jövedelemszint szerinti osztályozása