A bipoláris rendellenességben és premorbid traumás agysérülésben szenvedő betegek klinikai jellemzői: keresztmetszeti vizsgálat

Absztrakt

Háttér

Körülbelül minden tizedik, akinek diagnosztizálták a bipoláris rendellenességét (BD), premorbid traumás agysérülést (TBI) tapasztalt, miközben nem teljesítette a bipoláris és kapcsolódó rendellenesség kritériumait egy másik egészségi állapot (BD miatt TBI) miatt. Megvizsgáltuk, hogy ezeknek a betegeknek hasonlóak-e a BD-ben korábban leírtak, mint a TBI (azaz nagyobb agresszió és ingerlékenység, valamint megnövekedett hipomania/mánia: depresszió arány) és más különálló klinikai jellemzők miatt.

Mód

Ötszázöt beteget diagnosztizáltak I. típusú BD-vel, II. Típusú, vagy másképp nem meghatározott, vagy cyclothymiával, akiket a családi, orvosi és pszichiátriai kórelőzményekről kérdeztek meg, és értékelték a Young Mania Rating Scale (YMRS) és a Depressziós Tünetek Leltára klinikával 30. (IDS-C30). Az YMRS és az IDS-C30 fő komponens elemzését végeztük. Kétváltozós elemzéseket és logisztikus regressziós elemzéseket alkalmaztunk a klinikai jellemzők összehasonlítására premorbid TBI-vel (n = 37) és (n = 468) nem szenvedő betegek között.

Eredmények

A premorbid TBI magasabb YMRS zavaró komponens pontszámmal (OR 1,7, 95% CI 1,1–2,4, p = 0,0077) és több komorbid migrénnel (OR 4,6, 95% CI 1,9–11, p = 0,00090) volt összefüggésben, számos lehetséges zavaró tényezőtől függetlenül . A zavaró/agresszív viselkedéssel és ingerlékenységgel kapcsolatos cikkek terhelték a legnagyobb mértékben az YMRS zavaró komponensét. A premorbid TBI nem társult megnövekedett hipomania/mánia: depresszió arányhoz.

Következtetések

Zavaró tünetek és komorbid migrén jellemzi a BD-t premorbid TBI-vel. További vizsgálatoknak meg kell vizsgálniuk, hogy a TBI miatti részleges fenomenológiai átfedés a BD-vel magyarázható-e a TBI patofiziológiai hatásainak folytonosságával a diagnosztikai dichotómiában.

Próba regisztráció ClinicalTrials.gov: NCT00201526. 2005. szeptemberében regisztrálták (utólag regisztrálták)

Háttér

Körülbelül minden tizedik, diagnosztizált bipoláris zavarban (BD) szenvedett premorbid traumás agysérülés (TBI) (Sagduyu 2002; Orlovska et al. 2014; Chi et al. 2016). A TBI és a BD kockázata közötti összefüggést Dánia (Orlovska et al. 2014) és Tajvan (Chi et al. 2016) országos kohorsz-tanulmányai és a korábbi kisebb vizsgálatok metaanalízise (Perry et al. 2016) állapítják meg. . Ennek az asszociációnak a természete elméletileg magában foglalhatja az inverz okságot, a zavarást és az okozati összefüggést (Malaspina és mtsai 2001). A témában Bradford Hill kritériumai alapján végzett áttekintés bizonyos esetekben bizonyítékokat talál az ok-okozati összefüggésre (van Reekum és Cohen 2000). Az Amerikai Pszichiátriai Szövetség azt is elismeri, hogy a TBI okozhatja a BD-t (American Psychiatric Association 2013).

A mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve (5. kiadás) (DSM 5) különbséget tesz a BD diagnózisa és a más egészségügyi állapot miatt bekövetkező bipoláris és kapcsolódó rendellenesség diagnózisa között (ennek a szövegnek a kapcsán a TBI miatt BD-nek rövidítve) (American Psychiatric Egyesület 2013). Ez utóbbi kritériumainak teljesítéséhez bizonyítéknak kell lennie a kórelőzményből (pl. A hangulati zavar akut vagy szubakut kialakulása az általános egészségi állapot kialakulása után), a fizikális vizsgálat vagy a laboratóriumi eredmények alapján, hogy a hangulati zavar a közvetlen fiziológiai az általános egészségi állapot következménye. Hasonló kritériumok léteznek a megfelelő diagnózishoz a DSM negyedik kiadásában (DSM IV) (American Psychiatric Organization 1994). Így a BD tüneteiben szenvedő betegek között a premorbid TBI önmagában nem felel meg a TBI diagnózisának a TBI miatt.

Ennek a kettősségnek az érvényessége a BD között val vel premorbid TBI és BD következtében A TBI kérdéses (Kendell és Jablensky 2003). Először is, a BD nem abszolút monozigóta egyezőséggel rendelkezik (Craddock és Sklar 2013). A környezeti tényezőknek tehát mindkét diagnózisban bizonyos etiológiai jelentőséggel kell bírniuk. Másodszor, a BD megjelenésének késleltetése a TBI után nem zárja ki az utóbbi patofiziológiai hatását. Svédországban (Sariaslan és mtsai. 2016) egy országos, testvérek által kontrollált kohorsz vizsgálatban a TBI előrejelezte a későbbi pszichiátriai látogatások és kórházi ápolás kockázatát. A kockázatok növekedtek azoknál is, akik gyermekkorban TBI-vel rendelkeznek, és enyhén súlyosak. Annak ellenére, hogy ezeket a megállapításokat nem diagnosztizálták a diagnózisok, kiemelik annak lehetőségét, hogy a TBI gyermekkorban a felnőttkor pszichiátriai rendellenességeire gyakorolhat okot. Harmadszor, a TBI számos olyan patofiziológiai folyamatot indukálhat, amelyeket a standard radiológiai vagy elektrofiziológiai értékelés nem feltétlenül észlel (Mayer és mtsai 2010; Nuwer és mtsai 2005; Blennow és mtsai 2012).

Így lehetséges, hogy a TBI hatással lehetett a BD patofiziológiai pályájára néhány olyan betegnél, akik a TBI miatt nem felelnek meg a BD kritériumainak. Ha igen, akkor ezeknek a betegeknek várhatóan ugyanazokkal a klinikai jellemzőkkel rendelkeznek, mint amilyeneket a BD korábban leírt a TBI miatt. Ilyen klinikai jellemzők az agresszió és az ingerlékenység, valamint a magas hipomania/mánia: depresszió arány (Shukla és mtsai 1987; Jorge és mtsai 1993). A premorbid TBI-vel rendelkező BD klinikai jellemzőit nyilvánvalóan más tényezők is befolyásolhatják, mint a TBI. A mentális betegség családtörténete különösen releváns, mivel mind a TBI kockázatával (Malaspina et al. 2001), mind a BD súlyosabb klinikai jellemzőivel együtt jár (Antypa és Serretti 2014). Emellett egyes klinikai jellemzők (pl. Agresszió és ingerlékenység szintje) érzékenyek lehetnek a premorbid TBI-vel és anélkül szenvedők között a BD altípusok (Baek et al. 2011; Serretti és Olgiati 2005) és a hangulati állapotok (Young et et. al. 1978) és a farmakológiai kezelés (Müller-Oerlinghausen és Lewitzka 2010) értékelésénél.

Jelen vizsgálat célja a pszichiátriai ellátásból származó betegek nagy mintájának felhasználásával a BD-ben és a premorbid TBI-ben szenvedő betegek klinikai jellemzőinek azonosítása volt. Feltételezésünk szerint több agressziót és ingerlékenységet, magasabb hipomania/mánia: depresszió arányt és egyéb klinikai jellemzőket találunk, amelyek megkülönböztetik a premorbid TBI-ben szenvedő betegeket a nem szenvedőktől. Feltételeztük továbbá, hogy az esetleges megállapítások függetlenek lesznek a lehetséges zavaróktól.

Mód

Dizájnt tanulni

A tanulmány keresztmetszetű.

Beállítás

Norvégiában a pszichiátriai egészségügyi szolgáltatások állami finanszírozásúak, és a kórházak felelősséggel tartoznak a vonzáskörzetért. 2003 és 2012 között 17 pszichiátriai kórház és ambulancia klinikai adatait gyűjtötték össze, amelyek együttműködtek a norvég Bipolar Research And Innovation Network (BRAIN) tanulmányban (Morken et al. 2009).

Résztvevők

Azokat a betegeket hívták meg részvételre, akiknél I. típusú, II. Típusú BD-t diagnosztizáltak, vagy másként nem határoztak meg (NOS), vagy ciklotímiát. A diagnózisokat képzett orvosok igazolták a DSM IV tengely rendellenességeinek strukturált klinikai interjújával (SCID I) (First et al. 1997) vagy a Mini-International Neuropsychiatric Interjúval (M.I.N.I.) (Sheehan et al. 1998). Az egyetlen kizárási kritérium a tájékozott beleegyezés megadásának képtelensége volt. Nincs információ a részvételt elutasító betegek számáról. Összesen 549 beteget vontak be. Jelen tanulmány abból az 505 betegből áll, akik megválaszolták a TBI-vel és az életkorral kapcsolatos kérdéseket a BD megjelenésekor.

Adatforrások

Valamennyi beteget a Network Entry Questionnaire (NEQ) norvég adaptációjával értékelték. Az NEQ egy félig strukturált interjú, amelyet a Bipolar Collaboration Network fejlesztett ki (Leverich et al. 2001). Az NEQ norvég adaptációját használták a TBI-re, a demográfiai tényezőkre, a család történetére, a betegség lefolyására, a farmakológiai kezelésre, a szomatikus komorbiditásra és a gyermekkori pszichiátriai komorbiditásra vonatkozó adatok megszerzésére. A tünetek összetételére és terhelésére vonatkozó adatok megszerzéséhez a Young Mania Rating Scale-t (YMRS) (Young és mtsai. 1978) és a depressziós tünetek klinikájának 30-as besorolását (IDS-C30) (Rush és mtsai 1996) használták. A SCID I vagy a M.I.N.I. az aktuális hangulati állapotra vonatkozó adatok megszerzésére használták.

Változók

A tünetek összetételének és terhelésének változóit az YMRS és az IDS-C30 fő összetevőiből, illetve a teljes pontszámból kaptuk a felvételkor (lásd statisztikai módszerek).

Az önjelölt változók elfogultságának közvetett teszteként összehasonlítottuk a csoportokat az NEQ négypontos sorszámú elemével a klinikusok megítélése alapján a betegek válaszainak megbízhatóságáról. Az elem pontszámai 1 és 4 között változtak, ami nagyon megbízható és megbízhatatlan válaszoknak felel meg.

statisztikai módszerek

R (3.4.0 verzió) (2018) és RStudio (1.0.143 verzió) (2018) statisztikai elemzéseket használtunk.

Az R csomag pszichológiát használták az YMRS és az IDS-C30 elemek fő komponens elemzéséhez (PCA). A PCA elvégzésének célja az volt, hogy korlátozza az összehasonlítások számát a tünetek elemzésében. Az IDS-C30 étvágyra és súlyra vonatkozó elemei páronként választhatók, és kizárták őket, hogy elkerüljék a nagy mennyiségű hiányzó adatot. Cronbach alfájával tesztelték a minősítési skálák belső megbízhatóságát. Kaiser-Meyer-Olkin (KMO) tesztet használtunk a minta méretének megfelelőségének mérésére. A többkollinearitás elkerülése érdekében> 0,00001 értéknél meghatározó határértéket alkalmaztunk. A megtartandó alkatrészek számának meghatározásához a Velicer térkép-kritériumát használták. Közvetlen ferde ferde forgatást alkalmaztunk, mivel feltételeztük, hogy az összetevők korrelálnak. Az eredmények értelmezéséhez a> 0,4> komponens terhelés mintázatát használtuk. Minden résztvevő számára elmentették a standardizált komponens pontszámokat.

A csoportok közötti különbségek kétváltozós elemzését minden változóra elvégeztük. Pearson Chi négyzet tesztjeit, Fisher pontos tesztjeit, Mann – Whitney U-tesztjeit és független minták t-tesztjeit alkalmazták. Az alfa szintet beállítottuk

Eredmények

A minta jellemzői

Ötszázöt beteget vontak be. Az átlagéletkor 42 év volt (SD 14), 286 (57%) nő volt, és 256-nak (53%) volt az I. típusú BD. Harminchét beteg (7,3%) számolt be premorbid TBI-ről, közülük 23 (4,6%) LOC. A TBI életkorának és a TBI életkorától a BD megjelenésekor bekövetkezett életkornak az átlagos értéke 10, illetve 9,9 év (SD 7,3) volt.

A klinikusok mindkét csoportban magasnak ítélték meg a betegek válaszainak megbízhatóságát (medián 1 vs. 1 (interkvartilis tartomány 1 vs. 1), p = 0,45).

Főkomponens elemzések

Cronbach alfa 0,90 volt mind az YMRS, mind az IDS-C30 esetében, ami a minősítési skálák nagyon jó belső megbízhatóságát vonja maga után.

Az YMRS-ben (1. táblázat) és az IDS-C30-ban (2. táblázat) két elemet vontak ki. A mintavételi megfelelőség KMO-mutatója 0,89, illetve 0,93 volt. Barlett gömbvizsgálata mindkettő számára jelentős volt. A meghatározó 0,0017, illetve 0,000029 volt. A komponensek az YMRS varianciájának 62% -át, az IDS-C30 varianciájának 39% -át tették ki.

Kétváltozós elemzések

Kétváltozós elemzés alkalmazásával korrekcióval többszörös vizsgálatra több komorbid migrént találtunk (36 vs. 13%, p = 0,00030) a premorbid TBI-ben szenvedő betegek körében (3. táblázat).

Logisztikai regressziós elemzések

Az 505 résztvevőből 395 (78%) adatai teljesek voltak, és így bekerültek a visszamenőleges valószínűség arány logisztikai regresszió elemzésébe. A klinikai jellemzők közül az YMRS zavaró komponens pontszáma (OR 1,7, 95% CI 1,1–2,4, p = 0,0077) és a komorbid migrén (OR 4,6, 95% CI 1,9–11, p = 0,00090) függetlenül társult a premorbid TBI-vel (táblázat 4). A skizofrénia családi kórtörténete (OR 11, 95% CI 2,3–51, p = 0,0025) szintén függetlenül társult a premorbid TBI-vel.

A premorbid TBI és az YMRS zavaró komponens pontszáma és a komorbid migrén közötti összefüggések továbbra is szignifikánsak maradtak a BD altípusok, a hangulati állapotok és a farmakológiai kezelések korrekciója után (1. kiegészítő fájl: S1. Táblázat).

A 0,31-es Nagelkerke R 2 alacsony összefüggést jelentett a predikció és a csoportosítás között a visszafelé valószínûségi arány logisztikai regresszióanalízisében. VIF volt

Vita

Megállapítottuk, hogy a premorbid TBI a kétváltozós elemzések során többszörös összehasonlítással korrekcióval társult a komorbid migrénhez. Logisztikai regressziós modellben azt tapasztaltuk, hogy a premorbid TBI a zavaró tünetekkel és a komorbid migrénnel függ össze, a lehetséges zavarók körétől függetlenül. A skizofrénia családtörténete függetlenül társult a premorbid TBI-vel is. Nem találtunk összefüggést a premorbid TBI és más klinikai jellemzők között, és konkrétan nem a hipomania/mánia: depresszió arányával.

Vizsgálatunkban az átlagos YMRS pontszám a premorbid TBI csoportban alacsony volt. Továbbá az összefüggés az YMRS zavaró komponens pontszáma és a premorbid TBI között továbbra is szignifikáns maradt a BD altípusok, hangulati állapotok és farmakológiai kezelések korrekcióját követően (1. kiegészítő fájl: S1. Táblázat). Így lehetőség van arra, hogy a legtöbb betegnél a bomlasztó tünetek a premorbid TBI-vel kapcsolatos személyiségjegyet képviselik, nem pedig a BD-vel kapcsolatos hangulati állapotot. Azonban; a TBI utáni zavaró tünetek szintén gyorsan váltakozhatnak (Arciniegas és Wortzel 2014), ezáltal hasonlíthatnak a rövid ideig tartó mániás állapotokhoz, és esetleg megfelelnek azok kritériumainak (Coetzer 2008).

Eredményeink összhangban vannak a korábbi megállapításokkal, miszerint a migrén gyakori fejfájás a TBI után (Lucas et al. 2014; Stacey et al. 2017). A TBI utáni gyulladás és károsodott fájdalom moduláció a javasolt patofiziológiai mechanizmusok közül kettő (Ruff et al. 2016). Ezenkívül a migrén és a BD kétirányúan társul (Fornaro et al. 2015), és valószínűleg közös környezeti és genetikai tényezők befolyásolják őket (Sucksdorff et al. 2016). Ezért nehéz következtetni a migrén és a premorbid TBI közötti összefüggés megállapításának természetére a BD-ben szenvedő betegek körében.

Noha nem ez volt a tanulmányunk elsődleges eredménye, a premizorbeteg TBI-ben szenvedők körében a szkizofrénia előfordulása a családban annál jobban összhangban van Malaspina és mtsai tanulmányának eredményeivel. (Malaspina és mtsai 2001). Megvizsgálták a TBI-t azon családok tagjaiban, ahol legalább két 1. fokú rokon skizofrénia vagy BD volt. A skizofrénia törzskönyvek tagjainak megnőtt a TBI kockázata, amely független saját diagnózisuktól. A skizofrénia családi kórtörténetének a premorbid TBI kockázatára gyakorolt hatását számos tényező közvetítheti. Ilyenek például az együtt öröklődő motoros koordinációs problémák (Ismail és mtsai 1998; Burton és mtsai 2017), valamint a kockázatvállalási magatartás iránti örökös érzékenység (Strawbridge és mtsai, 2018).

A betegség lefolyását tekintve a gyorsabb kerékpározás, az évenkénti depressziós epizódok és az évi hipomaniás epizódok eredményei nem voltak szignifikánsak a többszörös tesztelés céljából végzett korrekció után. Az utóbbi két változó hiányzó adatai miatt csak a gyors ciklus szerepelt a regressziós modellben, és ez nem volt függetlenül társítva a premorbid TBI-hez. A Bipolar Disorder (STEP-BD) szisztematikus kezelésjavító programjának tanulmányában az enyhe TBI a BD megjelenésekor bekövetkezett életkor után, de korábban nem, gyors kerékpározással járt (Sagduyu 2002). A STEP-BD vizsgálat eredményeink egyik lehetséges magyarázatának egyike az, hogy a TBI együttes előfordulása és a gyorsabb ciklus a BD iránti fokozott genetikai hajlam epifenoménája (Antypa és Serretti 2014). 1: 1 hipomaniát/mánia: depresszió arányt találtunk a premorbid TBI csoportban, amely nem volt magasabb, mint a premorbid TBI-vel nem rendelkezők körében. Ehhez képest Shukla és mtsai. 15: 1 arányról számolt be egy TBI miatt BD-s betegek vizsgálatában (Shukla és mtsai 1987). Több különbség a minták között, pl. a klinikai körülményeket, a TBI súlyosságát és a komorbid epilepszia gyakoriságát illetően megnehezíti a következtetés meghozatalát az eltérés okáról (okairól).

A lítiummal, antikonvulzív szerekkel, antipszichotikumokkal vagy antidepresszánsokkal végzett jelenlegi kezelés során a csoportok között nem volt különbség. Korábbi tanulmányok a valproát kezelésre adott válaszának megnövekedését találták BD-ben és TBI-ben szenvedő betegek körében (Pope és mtsai 1988; Stoll és mtsai 1994). A kezelési válasz azonban nem hasonlítható össze közvetlenül intézkedéseinkkel, amelyet befolyásolhatnak a kezelőorvos preferenciái és a mellékhatások miatt történő abbahagyás.

Korábban az epilepsziát javasolták a TBD patofiziológiai mechanizmusaként a TBI miatt (van Reekum és Cohen 2000). A premorbid TBI-vel végzett BD-vel kapcsolatos tanulmányunkban az önjelentés nem mutatta be az epilepsziás rohamok magasabb gyakoriságát. Ennek ellenére nem minden rohamot ismernek fel a betegek (Elger és Hoppe 2018).

Norvégiai vizsgálatunkban a premorbid TBI prevalenciája alacsonyabb volt (7,3%), mint az Egyesült Államok STEP-BD vizsgálatában (premorbid enyhe TBI-vel 10%) (Sagduyu 2002) és a dániai regiszteralapú vizsgálatokban (11%) ) (Orlovska et al. 2014) és Tajvan (25%) (Chi et al. 2016). Mindazonáltal a TBI előfordulásának eltérései az egyes nemzetek között, valamint a különböző módszertanok a tanulmányok között (Corrigan és mtsai.

Következtetések

A premorbid TBI zavaró tünetekkel és komorbid migrénnel társul, függetlenül a mért lehetséges zavaróktól, ideértve a mentális rendellenességek családi kórtörténetét is, míg ez nem társul fokozott hipomania/mánia: depresszió arányhoz. A bomlasztóbb tünetek megállapítása összhangban áll azzal a hipotézisünkkel, miszerint hasonló klinikai jellemzőket találunk premorbid TBI-vel BD-ben, mint BD-ben a TBI miatt. Tanulmányok, amelyek megfigyelési adatokból az oksági következtetések következtetéseinek levonására szolgálnak, pl. családi alapú kvázi-kísérleti tervek alkalmazásával (D'Onofrio és mtsai 2013) indokolt annak tisztázása, hogy eredményeink magyarázhatók-e a premorbid TBI patofiziológiai hatásainak folytonosságával a BD diagnosztikus dichotómiájában a premorbid TBI és a BD miatt a TBI-nek.

Rövidítések

Bipoláris kutatási és innovációs hálózat Norvégia