Böjtterápia - régi és új perspektívák

Andreas Michalsen, MD, PhD

komplementärmedizin

Zentrum für Naturheilkunde, Immanuel Krankenhaus Berlin

Am kleinen Wannsee 5, 14106 Berlin, Németország

Kapcsolódó cikkek a következőhöz: "

  • Facebook
  • Twitter
  • LinkedIn
  • Email

Az évszázadok során az emberiségnek folyamatosan változó élelmiszer-ellátással kellett megküzdenie. Az évszakos ingadozásoktól vagy a nagyobb természeti katasztrófáktól függően rengeteg vagy kevés étel állt rendelkezésre. Ennek eredményeként az emberek a világ különböző területein kifinomult stratégiákat dolgoztak ki, például szezonális böjtöt, hogy kezeljék és leküzdjék ezeket a problémákat. Lehetséges, hogy ezekben a korai időkben az emberek felfedezték a böjt időszakainak gyógyító erejét is. Érdekes, hogy világszerte minden vallásban találunk utasításokat és jelentéseket a böjt stratégiáiról a test és a lélek gyógyítása érdekében. Európában különösen Otto Buchinger német orvos az elsők között figyelte meg és dokumentálta szisztematikusan a böjt hatását a különféle betegségekre, és kidolgozta a terápiás böjt koncepcióját [1].

A böjt az a képesség, amely megfelel a test makro- és mikrotápanyagokkal szemben támasztott követelményeinek korlátozott ideig, akár az élelmiszer hiányában, akár annak hiányában, szinte kizárólag a test energiatartalékainak felhasználásával, az egészség veszélyeztetése nélkül [1]. A „böjt” kifejezést gyakran visszaélik. Világosan meg kell különböztetni a nulla kalóriatartalmú étrendet és az éhezést. A böjt alatt a zöldségleves és a zöldség- vagy gyümölcslé formájú ételek fogyasztása nem haladhatja meg az 500 kcal-t naponta. Fontos, hogy a böjt a szilárd ételek és stimulánsok (például koffein vagy nikotin) korlátozott ideig tartó önkéntes tartózkodása. Ha a böjt rendesen megtörtént, jó vitalitást és éhség hiányát kell tapasztalni.

Ki kell emelni, hogy a böjt nem csupán a kalóriakorlátozáshoz kapcsolódik, hanem egy multimodális kezelési program, amely magában foglalja az elme-test gyógyászati ​​technikákat és spirituális összetevőket, valamint fizikai aktivitást is [1].

Az emberi szervezet élettani képessége az exogén táplálékellátásról az endogén tápanyagtartalékra való áttérés. Míg a máj- és izomglikogén-készletek meglehetősen korlátozottak és normálisan kimerülnek 24 órás éhgyomorra, az energia elsősorban zsírraktárakból származik. A fehérjét elsősorban a glükoneogenezishez szükséges aminosavak leadására használják az agy glükóz biztosítása érdekében. A napi 500 kcal alatti kalória-korlátozás komplex és összehangolt központi és perifériás neuroendokrin válaszhoz vezet. A böjt kardiovaszkuláris, anyagcsere és pszichológiai adaptációkat vált ki, amelyeket az éhezési időszak alatt ellenőrizni kell [2].

A csak vízi éhgyomorra és a módosított éhezési rendek több típusára mutat némi különbség, bár mindegyik az étkezés részleges vagy teljes megszakításáról szól korlátozott ideig. Gyakran keverednek, és a „böjt” kifejezést sajnos néha súlycsökkentő étrendekre is használják, például nagyon alacsony kalóriatartalmú étrendre (VLCD), amelynek napi bevitele akár 600-800 kcal is lehet.

Az egészségi állapot szerint a böjt terápiás böjtként („böjtkúra”), megelőző böjtként és egészségeseknek való böjtként gyakorolható (terápiás vagy orvosi szándék nélkül). A koplalást szerves fiziológiai alkalmazkodási folyamatok kísérik. Összességében az anyagcsere elsősorban a zsírforrások felhasználására szolgál az emberi test energia-anyagcseréjének elősegítésére a koplalás során. A szénhidrátok hiánya vagy nagyon korlátozott ellátása miatt a zsírsav oxidációja részben hiányos, ami ketogenezishez vezet. A „ketontesteket”, például az acetoacetátot és a 3-hidroxi-butirátot azonban főként a váz- és szívizmok, de az agy is hasznosítja az energia-anyagcsere elősegítésére. Az éhezés első 3 napjában (adaptációs fázis) a fehérje katabolizmusa jelentősen megnő, majd a fehérje megkímélése érdekében folyamatosan csökken. Ezenkívül a nitrogén főleg karbamid formájában, később glutamin formájában választódik ki, hogy energiát spóroljon meg. A glutamin fontos szubsztrátja a vesék glükoneogenezisének. A keletkező ammóniaionok fontosak a ketóban és a húgysav semlegesítésében a vesékben.

Bár továbbra is bírálták, Buchinger szerint a böjt az utóbbi 2 évtizedben egyre népszerűbbé vált, sőt valamilyen világméretű reneszánszhoz jutott. Érdekes módon egyre több jelentés a koplalás előnyeiről a különböző krónikus betegségekben az úgynevezett ortodox vagy hagyományos orvoslásból származik. A hagyományos rövid vagy hosszú távú böjt mellett egyre gyakrabban ismerik el az időszakos böjtöt és annak a betegségek megelőzésére vagy kezelésére gyakorolt ​​hatásait.

2002-ben a német „Ärztegesellschaft für Heilfasten und Ernährung” (ÄGHE, Böjtkúrák és Táplálkozások Orvostársasága) közzétette az első irányelveket a terápiás éhezésre vonatkozóan [1]. Eközben a böjt előnyeire vonatkozó bizonyítékok és a különféle betegségekre gyakorolt ​​hatások feltételezett mechanizmusainak feltárása kritikus tömeget ért el. A FORSCHENDE KOMPLEMENTÄRMEDIZIN ez a kiadása ezért ezt a témát állítja középpontba.

Ebben a számban például egy szakértői testület aktualizálta az éhomi terápiáról szóló 2002. évi konszenzusra vonatkozó iránymutatásokat [5], amelyek konkrétan az éhgyomorra vonatkozó indikációkat, ellenjavallatokat és minőségi kritériumokat tartalmazzák.

Figyelembe véve ezeket a böjtre vonatkozó megállapításokat, e kérdésnek arra kell ösztönöznie a klinikusokat, klinikai tudósokat és alapkutatókat, hogy tanulmányozzák az éhezés fiziológiájának még megoldatlan problémáit, valamint a böjt jótékony hatásainak mechanizmusait a betegségek megelőzésében és kezelésében.