Észak-Dakota Állami Egyetem

Publikációk

Greg Lardy, az NDSU Állattudományi Osztálya

John Dhuyvetter, NDSU Extension Service, North Central Research Extension Center, Minot

Elérhetőség: Csak az interneten

A fotó jóvoltából Russ Danielson

A búza továbbra is az egyik vezető növény, amelyet Észak-Dakotában termelnek. Észak-Dakotában a legtöbb búza kemény vörös tavaszi búza (HRSW) vagy durum. A kemény vörös őszi búza és újabban a kemény fehér búza apró veteményterületeit is ültetik az államban.

A búzát hagyományosan nem használják takarmány gabonaként, mert őrlési tulajdonságai miatt kívánatos a kenyér, tészta és tészta felhasználása. Bizonyos időkben azonban a búza versenyképes áron van más takarmányszemekkel a betegség, az aszály vagy a kihajtás okozta károk miatt. A takarmányminőségű búza ízletes, emészthető tápanyagforrás, amelyet húsmarha-étrendben lehet felhasználni, ha óvatosan etetik az emésztési zavarok elkerülése érdekében.

A takarmánybúza tápanyagtartalma

A búza, a búza melléktermékeinek és a kiválasztott takarmányszemeknek a tápanyagtartalma a Asztal 1 . A búza alacsony rosttartalmú és magas keményítőtartalommal rendelkezik, és a kukoricához hasonló energiaértékű (összes emészthető tápanyag [TDN], nettó fenntartási energia [NEm], nyereségre szánt nettó energia [NEg]).

A búza fehérje-tartalma magasabb, mint más közönséges takarmányszemeké, mint például a kukorica, az árpa vagy a zab. A búzaosztályokon belül a HRSW rendelkezik a legnagyobb fehérjetartalommal, a kemény vörös őszi búza és a durum kissé alacsonyabb. Valamennyi gabonamagvakban alacsony a kalciumtartalom és foszfortartalom a húsmarhák minden osztályához.

Az alacsony rosttartalom és a keményítő gyors emésztése megnehezíti a búza takarmányozását, mint a többi gabonamagvak többsége. A búzában lévő keményítő gyorsabban fermentálódik, mint a kukoricában lévő keményítő, ami nagyobb emésztési zavarokat, acidózist, puffadást és alapítót eredményez, valamint csökkent és/vagy szabálytalan beviteli szokásokat eredményez. 1.ábra mutatja a fő takarmányszemek relatív erjedési sebességét.

Búza feldolgozása

A búza feldolgozása lényegesen javítja az emészthetőséget a maghoz társított kemény maghéj miatt. Ausztráliában publikált kutatások szerint a teljes kiőrlésű emészthetőség 60 százalék, míg a hengerelt búza 86 százaléka.

A búza etetésénél azonban a legjobb eredmény elérése érdekében a feldolgozásra való odafigyelés elengedhetetlen. A búzát durvára kell hengerelni (a magot néhány darabra fel kell törni), de nem őrölni a legjobb eredmény érdekében. Kerülni kell a túlzott bírságok vagy lisztes anyagok létrehozását. A kis részecskeméret növeli az emésztés sebességét. Ha felesleges bírság van, az emésztési problémák, például a puffadás, az alapító és az acidózis növekedésére lehet számítani.

Etetési ajánlások

Táplálkozási jellemzői miatt a búzában az adagban korlátozni kell. Mérsékelt vagy nagy szemcsés adagokban (50% vagy annál több koncentrátum) a búzát lassabban erjesztett takarmányszemekkel kombinálva kell etetni, és a teljes étrend 40% -ára kell korlátozni az emésztőrendszeri zavarok megelőzése vagy csökkentése érdekében.

Ami fontos, hogy a szarvasmarhákat fokozatosan igazítsák a búzához, hogy elkerüljék a túlfogyasztást. Alkalmazza a szarvasmarhákat úgy, hogy a búzát alacsony adagban (az étrend 10-15% -a) adja be az adagba, és több napos folyamatos bevitel után lépésekben vagy lépésekben növeli a szintet (10, 20, 30, akár 40%), és étvágy.

2. ábra (az alábbiakban) részletezi a Nebraska Egyetemen végzett kutatást, amely megmutatja a szarvasmarhák azon rendellenes beviteleit, amelyeket néha tapasztalnak, amikor alkalmazkodnak a búza alapú étrendhez. A búza alapú étrenddel kapcsolatos problémák elkerülése érdekében a szarvasmarhákat nem szabad magasabb koncentrátumszintre állítani, amíg a bevitel nem következetes.

A túlfogyasztással járó problémákat (például puffadás, alapító és acidózis) minimalizálni lehet azáltal, hogy korlátozzuk az etetést, napi kétszer vagy többször etetünk, rengeteg takarmányt biztosítunk, és a teljes vegyes adagot etetjük. Kerülni kell az önellátó búzát.

A táplált búza mennyiségének korlátozása mellett a búza takarmányadagban történő hasznosításakor hasznosnak bizonyult az egyéb szemekkel való etetés, például a kukorica, a durva feldolgozás, a szarvasmarhák lassú adaptálása és a jó emeletes kezelés. A szarvasmarhák termesztéséhez és befejezéséhez az ionofor is hozzájárul a túlfogyasztás és az acidózis csökkentéséhez. Kansas-i kutatások szerint egy ionofor/antibiotikum kombináció hozzáadása a búza alapú étrendhez javítja a takarmány hatékonyságát.

Előnyös a pufferek (például mészkő) adagolása, különösen a szarvasmarhák koncentrátum-étrenden történő alkalmazásakor. Az adagokat úgy kell megfogalmazni, hogy legalább 0,7% kalciumot tartalmazzanak (a kalcium nagy része mészkőből származik). A Kansasban végzett kutatások szerint a nátrium-hidrogén-karbonát hozzáadása a búza alapú adagokhoz időnként javította a napi nyereséget és a takarmány-konverziót.

Durum vs kemény búzák

Az NDSU-nál végzett kutatás, amely a durumot a HRSW-vel hasonlította össze, azt mutatta, hogy a durummal táplált szarvasmarhák kevesebb takarmányt fogyasztanak és gyengébb az átalakításuk, mint az árpával, kukoricával vagy HRSW-vel etetett szarvasmarhák. 2. táblázat részletezi ennek az etetési kísérletnek az eredményeit, amely összehasonlította a kukorica, az árpa, a durum, a puha búza és a HRSW etetését az utókorral. Az étrendek a búza- és kukoricaalapú étrend esetében átlagosan 73, míg az árpaalapú étrend esetében 81 százalékos gabonát tartalmaztak. A takarmányozás előtt a szemeket durván hengerelték.

Az átlagos napi nyereség, takarmány-konverzió és bevitel gyengébb volt a durum étrendben, összehasonlítva a kukoricával vagy a HRSW-vel. Ez azt jelzi, hogy a durumot alacsonyabb szinten (30% vagy kevesebb) kell az étrendben szerepeltetni, összehasonlítva a HRSW-vel. A hengerelt vagy repedezett durum pépes és ragadós lehet. Ez összefügg a sikérerősségével, és része lehet annak, hogy a durumot nehezebb táplálni, mint a HRSW-t.

Alacsony teszt tömegű búza

A takarmányosan takarmányos búza sokféle okból le van engedve. Általában a búzával etetett szarvasmarha, amelynek vizsgálati súlya meghaladja az 56 font/bokrétát, hasonló konverziós arányt mutat. A nagyon alacsony teszttömegű búza (kevesebb, mint 56 font) hasznos lesz takarmányként, de az energiaértékek alacsonyabbak és a takarmány-átalakítási arányok gyengébbek lesznek.

Az alacsony teszttömegű búzát nehezebben lehet megfelelően feldolgozni, összehasonlítva a nagyobb vizsgálati tömegű búzákkal. A mag mérete változó, alacsony vizsgálati tömegű szemcsékkel, ami megnehezíti a feldolgozást. Ha a henger megfelelően van beállítva nagyobb magokhoz, sok kis mag feldolgozatlanul halad át a hengereken. Ha a kisebb magok számára megfelelően van beállítva, sok nagyobb mag feldolgozása túl finom lesz. A búza esetében tévedjen a túlzott feldolgozás helyett.

Vomitoxin, penészgombák vagy egyéb táplálékellenes tényezők

Míg a nem kérődzők (különösen a sertések) esetében jelentős termelési veszteség figyelhető meg, amikor vomitoxinnal fertőzött szemeket etetnek, a
a vomitoxinnal fertőzött árpa nem jelez nyilvánvaló problémát, ha szarvasmarhákat tenyésztenek és befejeznek, vagy vemhes vagy laktató marhahúkat tehenek. A Minnesotai Egyetemen végzett kutatások azt mutatják, hogy a szarvasmarhák elviselhetik a magas hányás (21 rész/millió DON) vomitoxint anélkül, hogy a szarvasmarha teljesítményére vagy egészségi állapotára jelentős hatást gyakorolnának.

Vigyázzon azonban búzával vagy bármilyen gabonával, amely állapotából kiment vagy penészkárosodott. Fennáll annak a lehetősége, hogy a penészgombák és a méreganyagok befolyásolják az etetési értéket azáltal, hogy csökkentik a takarmány befogadását, bevitelét és teljesítményét, valamint növelik a morbiditást, a vemhes szarvasmarháknál az abortusz lehetőségét, és egyes esetekben akár a pusztulást is. A fiatal borjak, a vemhes tehenek és a táplálkozási stresszben szenvedő állatok a legkiszolgáltatottabbak.

A búza magas ergotszintje szintén aggodalomra ad okot. Kimutatták, hogy a gabonában a 0,1% -nál nagyobb gabonafélék koncentrációja befolyásolja az állatok teljesítményét.

Kihajtott búza

A csíráztatott szemek takarmányértékükben hasonlóak a sértetlen gabonához, ha szarvasmarháknak adják őket. A csírázott szemek tápanyagszintje valamivel magasabb, mint a csírázatlan szemekben, annak a koncentrációs hatásnak a következtében, amely akkor fordul elő, amikor bizonyos tápanyagokat felhasználnak a csírázás során. A szarvasmarha teljesítményében azonban nem tapasztaltak szignifikáns különbségeket, amikor a csíráztatott búza az étrendben kicserélte a csírázatlan búzát. 3. táblázat adatokat ad a kihajtás búzának tápanyagtartalmára gyakorolt hatásáról. További információkért lásd az NDSU Extension Service AS647 című kiadványát, „A csíráztatott szemek táplálkozási értéke”.

Matt búza

Kevés adat áll rendelkezésre a matt búza takarmányértékéről. Az Alberta-ban matt árpával végzett kutatások azonban azt mutatják, hogy nincs különbség a matt gabona takarmányértékében, összehasonlítva a szilárd gabonával, ha etetési étrendben etetik.

Aszály által károsított búza

Az aszály által károsított búza magja általában kisebb, és keményítőtartalma alacsonyabb, mint az aszály stressz nélkül termesztett búza esetében. A nitrát toxicitása nem okozhat gondot a búzaszem esetében. A búza aszályos stressz idején nem juttatja át a nitrátot a magba.

Összegzés

A hagyományos piacokon a minőségi előírásoknak nem megfelelő búzára vonatkozó jelentős kedvezmények időnként nagyon kedvezően fogják értékesíteni a búzát takarmányként. Az ilyen helyzetek lehetőséget teremtenek a búza felhasználására az alacsony költségű nyereség és az alacsonyabb etetési költségek elérése érdekében. A búza etetése azonban gondos figyelmet igényel a takarmány feldolgozásában, a takarmány adagolásában és az etetés kezelésében az optimális eredmények érdekében.

Ajánlások

• Korlátozza a búzát a takarmányozás és a befejező étrend adagjának legfeljebb 40% -ára.

• Korlátozza a durum mennyiségét a háttér- és befejező étrend adagjának legfeljebb 30% -ára.

• Ionoforokat kell használni búza alapú étrenddel a takarmány hatékonyságának javítása és az acidózis kockázatának csökkentése érdekében.

• Az olyan pufferek, mint a mészkő és a nátrium-hidrogén-karbonát, hasznosak lehetnek az emésztőrendszeri zavarok enyhítésében vagy megelőzésében.

• A szarvasmarhákat fokozatosan alkalmazza a búza alapú étrendhez, kezdve az alacsony szinttel (10-15%), majd fokozatosan növelve a búza szintjét 30% -ig (durum) 40% -ig (kemény búzák) két-három hét alatt.

• Az optimális teljesítmény érdekében a búzát durvára kell hengerelni vagy meg kell repeszteni, de nem kell finomra őrölni.

• A marhahúsok kiegészítőjeként a kemény búza szintjét fejenként naponta 5–6 font alatt kell tartani (durum esetében 3,5–4,5 font).

• Kiegészítőként a búzát minden nap etetni kell (szemben minden más nappal vagy minden harmadik nappal).

• Ne használjon búzát kúszó adagban. A keményítő erjedésének gyors üteme megnöveli az emésztési problémák, például az acidózis, az alapító és/vagy a puffadás kockázatát.

• A búzát nem szabad önetetőben etetni.

• Sérült búzát (csíráztatott, matt, aszályos, vomitoxinnal fertőzött) alapos ellenőrzés és laboratóriumi elemzés után, a gabona állapotának és minőségének elemzésével lehet etetni.