Rost marhahús étrendben

Míg az energia és a fehérje gyakran a húsmarhák táplálkozási programjainak középpontjában áll, a rost egy másik nélkülözhetetlen étrendi összetevő a húsmarha-termelőknek.

marhahús-diétákban

A szál típusa, minősége és hossza befolyásolja a szarvasmarha egészségét és termelékenységét. A rost jellemzően durva és kevésbé sűrű, mint a takarmány egyéb összetevői, és a takarmány bendő egészségére gyakorolt ​​pozitív hatásai a rosttartalmukhoz kapcsolódnak.

Amikor a Mississippi húsmarha-műveletek szénahiányt tapasztalnak, a termelőknek figyelembe kell venniük a szarvasmarha-táplálkozási programok alternatív rostforrásait (nagy takarmány). A hatékony rostszint általában nem okoz gondot a nagy takarmányú étrendben lévő húsmarhák esetében, például elegendő rendelkezésre álló takarmánnyal vagy szabadon választott széna-kiegészítéssel történő legeltetéskor. Széna és legelőhiány időszakában azonban kritikus fontosságúvá válik a rostpótlók hatékony felhasználása a húsmarhák étrendjében.

A kérődző állatok (szarvasmarha, kecske és juh) nagy mennyiségű, magas rosttartalmú takarmányt használhatnak. A rostot szénhidrátként definiálhatjuk, amelyet nem emlős enzimek emésztenek meg, hanem bendő mikroorganizmusok emészthetnek meg. A rostok közé tartozik a cellulóz, a hemicellulóz, a lignin és az oldható rost (fruktánok, pektánok, galaktánok és béta-glükánok). A növényi anyagban a legtöbb rost a sejtfalak szerkezeti elemeiben található.

A bendőben a rostot emésztő baktériumok a strukturális szénhidrátokat, míg a keményítőt emésztő baktériumok a nem strukturális szénhidrátokat. Általában a keményítő-emésztők tolerálják az alacsony pH-szintet, de a rost-emésztőket az alacsony pH gátolja. Ha a takarmánybevitel és az emészthetőség maximalizálása a cél, akkor kontraproduktív lehet gabona (kukorica, búza stb.) Hozzáadása az étrendhez, a testtömeg kb. 0,5 százalékos küszöbértékének meghaladása mellett, a bendő csökkent pH-hatása miatt. Alacsony keményítőszint és jól emészthető rostok (szójababhéj, kukoricaglutén takarmány, szárított desztilláló szemek) kiegészítése megfelelőbb a takarmánybevitel, az emészthetőség és a bendő pH-értékének fenntartására. A bendő pH-értékét az állat nyálában kiválasztott pufferek is megakadályozhatják, hogy túl alacsonyan essenek. A nyál áramlását elsősorban a kérődzés (pehelyrágás) során stimulálja a hatékony rost.

A megfelelő rost nélküli húsmarha-étrend károsíthatja a bendő falát. A rost hatékonysága a bendő egészségének támogatásában pozitív kapcsolatban áll a rost részecskeméretével, és gyakran hatékony rostnak nevezik. Az étrend magas rosttartalma nem mindig jelenti azt, hogy a rost hatékony. Ha a rostot apróra vágják, vagy túl rövidre vagy finomra őrlik, akkor nem biztos, hogy elősegíti a bendő egészségét. A minimális ¼ hüvelyk hosszúságú szál elegendő lehet a száraz széna aprítására, ha a rostforrás az étrend nagy részét teszi ki, és a táplálkozásmenedzsment szintje magas, de a legtöbb termelési rendszer esetében ½ hüvelykes szálhosszúság ajánlott. Ha a hatékony rostforrás az étrend kevesebb, mint 25% -át teszi ki, akkor a rostlevágás hosszának legalább ½ hüvelyknek kell lennie.

A hosszabb rost segít a bendő szőnyegének kialakításában, amely elengedhetetlen a bendő megfelelő működéséhez és a tápanyagok emésztéséhez. Az, hogy egy takarmány magas rosttartalmú, még nem jelenti azt, hogy hatékony rost formájában elősegíti a bendő egészségét. Jó példa erre a szójababhéj-pellet. A szójabab héja magas emészthető rostban van, de kis részecskemérettel rendelkezik, és viszonylag alacsony a tényleges rostszint. A hatékony rostkiegészítés javítja a szójababhéj-pellettel táplált szarvasmarhák teljesítményét. Ezért a takarmány pótlására ne csak szójababhéj-pelletet használjon kizárólagos rostforrásként. A finomra őrölt rost gyorsan áthalad az emésztőrendszeren, és nem elégíti ki a szarvasmarhák hatékony rostigényét.


NDF és ADF

A takarmánytesztek eredményeinél általában semleges detergens szálat (NDF) jegyeznek fel. Olyan rostokra vonatkozik, amelyek nem oldódnak semleges detergensekben, és tartalmazzák a cellulózt, a hemicellulózt és a lignint. A semleges detergensrost az összes növényi sejtfal anyagot reprezentálja, az állatok csak részben emészthetik meg, és negatívan korrelálnak a szárazanyag bevitelével. Az NDF növekedésével az étrendben csökken a szárazanyag-bevitel. Hasonlóképpen, a savas detergens rost (ADF), amely a rost savas oldószerben oldhatatlan része (cellulóz és lignin), negatívan korrelál az emészthetőséggel. A savas mosószál erősen emészthetetlen növényi anyagból áll, általában csak a növény sejtfalak ligifikált vagy másképp emészthetetlen részeiből áll. Általában az ADF növekedésével a takarmányok vagy takarmányok kevésbé emészthetők.

A takarmányminőségi előírások az NDF és ADF értékekkel kapcsolatban a következő táblázatban láthatók. A rostértékeket gyakran használják a számítások során az összes emészthető tápanyag (TDN) kiszámításához, amely általában használt húsérték a takarmányok és egyéb takarmányok értékelésére húsmarha-marhák étrendjében. A következő táblázat felsorolja a Mississippiben termesztett kiválasztott takarmánynövények becsült NDF- és ADF-értékeit. Ez a táblázat azt mutatja, hogy a hüvelyesek alacsonyabb NDF és ADF értékekkel rendelkeznek, mint a gyepek, és a növekvő takarmányérettség növeli az NDF és ADF értékeket.