Agyi mikroembóliák

Áttekintés

A mikroembólia egy kis részecske, gyakran vérrög, amely a véráramban történő utazás közben megakad, és elzáródást okozhat az erekben. Amikor ezek közül sok az agy erekben jelentkezik, agyi mikroembóliának nevezik őket.

Ezek a mikroembóliák nagy számban károsodást okozhatnak átmeneti ischaemiás roham (TIA) formájában, amelyet néha mikrostrágnak vagy "figyelmeztető stroke-nak" is neveznek. Sokkal aggasztóbb, gyakori mikroembóliák jelezhetik a jövőbeni nagy elzáródás (embolus) vagy a stroke magas kockázatát.

Agyvérzés akkor fordul elő, amikor az agyat vért szállító erek elzáródnak (ischaemiás stroke), szivárognak vagy kitörnek (vérzéses stroke). Ez blokkolta a véráramlást, és végül megöli az idegsejteket az agy ezen területén. Ennek eredményeként az agy sérült területe által ellenőrzött testrész nem tud megfelelően működni.

Tünetek

Az agyi mikroembóliák előfordulhatnak anélkül, hogy a betegek bármilyen tünetet mutatnának, vagy előfordulhatnak az intrakraniális stenosis kezelésére alkalmazott eljárások során.

A tünetek jelenlétében gyakran TIA vagy mikrostrokk formájában jelentkeznek, amelynek tünetei hasonlóak az ischaemiás stroke-hoz, de általában 2 és 30 perc között tartanak.

A TIA-t vagy iszkémiás stroke-ot tapasztalt betegek a következő tünetekkel járhatnak:

Az arc, a kar vagy a láb hirtelen zsibbadása vagy gyengesége, különösen a test egyik oldalán
Hirtelen zavartság
Hirtelen beszédprobléma
Hirtelen nehéz látni az egyik vagy mindkét szemet
Hirtelen nehéz járni
Hirtelen szédülés, egyensúlyhiány vagy koordinációvesztés
Hirtelen, súlyos fejfájás, ismert ok nélkül

Egyes kutatási eredmények azt sugallják, hogy az agyi mikroembóliák problémákat okozhatnak az agy működésében, de nem világos, hogy ennek oka nem észlelt stroke vagy egyedül a mikroembóliáknak köszönhető-e. A tünetek a következők:

Kóros feledékenység
Depresszió
Ingerlékenység
Szorongás

Okok és kockázati tényezők

Az agyi mikroembóliák kialakulásának kockázata növekszik olyan eljárásokkal, amelyek akadályokat okozhatnak a véráramba, beleértve a műtéteket és a szívbetegségek kezelését.

Az állapot szorosan kapcsolódik az artériás szűkülethez (beszűkült erek) is, amelyet az érelmeszesedés, az artériák plakk-felhalmozódása okoz. Az érelmeszesedés korai felnőttkorban kezdődhet, de a tünetek csak sok évvel később jelentkezhetnek.

A mikroembóliák előfordulhatnak alul kezelt pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél, és jelzik, hogy agresszívebb vérhígításra van szükség a stroke megelőzésére.

Az érelmeszesedés, az artériás szűkület és az agyi mikroembóliák kialakulásának kockázatát növeli:

Magas vérnyomás
Cukorbetegség
Dohányzó
Magas koleszterin
Elhízottság
Szívbetegség
Az ateroszklerózis vagy a szívbetegség családi kórtörténete
Kor
Moyamoya betegség
Artériás boncolás (egy kis szakadás az erek legbelső bélésében)
Fibromuscularis dysplasia
Takayasu arteritis

Diagnózis

Az agyi mikroembóliák diagnosztizálása gyakran azután következik be, hogy a betegnél ateroszklerózist diagnosztizáltak, vagy TIA-t vagy stroke-ot tapasztaltak.

A mikroembóliák kimutatásához a betegeket transzkranialis doppler (TCD) ultrahang figyelemmel kíséri, amely az agy tövében lévő artériákon átfolyó vért méri, és észlelheti az agyi mikroembóliákat, amikor azok bekövetkeznek. A TCD nem invazív, egyszerű és rendkívül érzékeny a mikroembóliák kimutatására. Az átfogó stroke központokban a TCD-t a betegek idővel történő monitorozására használják a vér hígításának és más stroke megelőzési kezelések hatásának felmérésére

Egyéb képalkotó tesztek, beleértve a mágneses rezonancia képalkotást (MRI) és a számítógépes tomográfia (CT) angiográfiát, fel lehet használni az állapot diagnosztizálására, miután a beteg stroke-ot ért. Ezek a képalkotó tesztek képeket nyújthatnak az erekről, és azonosíthatják, hogy az agy melyik részét érinti az állapot.

Kezelés

Mivel fokozott a stroke kockázata, az agyi mikroembóliát diagnosztizált betegeknél azonnali orvosi ellátást igényel egy tapasztalt, multidiszciplináris szakértői csoport, például a Cedars-Sinai átfogó stroke programjában részt vevők.

Ateroszklerózisban és artériás szűkületben szenvedő betegeknél a kezelés a megelőzésre összpontosul, vérnyomás-, koleszterin-, vércukor- és vérlemezke-ellenes kezelésekkel, például aszpirinnel, klopidogrélel vagy persantinnal. A pitvarfibrilláció miatt mikroembóliában szenvedő betegeknél erős vérhígítókat (antikoagulánsokat), például warfarint, Xarelto-t vagy Dabigatran-t alkalmaznak.

Egyéb lehetséges kezelések közé tartoznak a sebészeti beavatkozások vagy a beteg vérének szűrése a vérrög eltávolítása érdekében, amikor az visszatér a szívbe.

Ha a beteget stroke-ot tapasztalták, gyógyulásuk és rehabilitációjuk során a fizikai és foglalkozási terápia gyakran a kezelési terv kulcsfontosságú eleme. Ezek a terápiák segítik a betegeket az izommozgások, a koordináció és az egyensúly helyreállításában, és segíthetik a betegeket a napi tevékenységek újratanulásában. Logopédiát is fel lehet írni, ha a beteg beszéd- vagy nyelési nehézségekkel küzd.