Cholelithiasis

Kapcsolódó kifejezések:

Epekő
Kolecisztektómia
Kolesztázis
Epe
Koleszterin
Epehólyag
Hasnyálmirigy-gyulladás
Kolecisztitisz

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Cholangitis, szklerotizáló

Choledocholithiasis

A cholelithiasis és a choledocholithiasis jól leírható a PSC-ben szenvedő betegeknél. Az epekövek általában kalcium-bilirubinát változatúak. Pigmentkövek képződhetnek az extra- és intrahepatikus csatornákban, különösen azoknál a betegeknél, akiknél a cholangitis visszatérő támadásai vannak. A szklerotizáló cholangitisben szenvedő 85 beteg retrospektív áttekintése során a betegek 20% -ának epeköve volt, 8% -ának cholelithiasis, 11% -ának choledocholithiasis, 7% -ának mind cholelithiasis, mind choledocholithiasis volt. A kolelithiasis jelenlétének nincs további klinikai jelentősége azokhoz a betegekhez képest, akiknél PSC nélkül cholelithiasis van. A kolangitis kialakulása vagy a klinikai állapot romlása a PSC-ben szenvedő betegeknél irányítja a klinikát

Gyermekkori kolesztatikus szindrómák

Epekövek

A kolelithiasisról egyre gyakrabban számolnak be csecsemőknél és újszülötteknél, az ultrahangvizsgálat széles körű alkalmazása miatt. A kolelithiasis pigment jellegét a legtöbb esetben megállapították, de a kőképződés patogenezise továbbra sem tisztázott. Az epekő képződése előfordulhat a magzatban, valamint a parenterális táplálkozással (PN) és furoszemiddel kezelt koraszülötteknél. Az intrahepatikus epekő képződést Ascaris lumbricoides fertőzésnek tulajdonítják. Egyéb lehetséges okok a krónikus hemolitikus betegség, a mukoviscidosis, az epevezeték fejlődési rendellenességei és a septicemia.

A felnőttkori epekő betegséggel ellentétben nincs női túlsúly. A klinikai jellemzőkről, a diagnosztikai eljárásokról és a terápiáról áttekintést tettek közzé. 99

Táplálkozás, étrendi rostok és kolelitiazis

8 A kolelitiasz és a táplálkozás jövőbeli kilátásai

A nem szterolok, a koleszterin és az epesók szerepét alaposan megvizsgálják, hogy kizárják a kolelithiasis fő mechanizmusát, az új rizikófaktorokat, a szövődményeket és az epekövek kimenetelét gyermekeknél (Walcher et al., 2010). Az epekő eltávolítása után kialakult táplálkozási hiányosságok kihívást jelentenek, ha nem akadályozzák meg vagy kezelik őket időben. Mégis szükség van a bariatéri műtét, a posztkolecisztektómia után kialakult esetleges táplálkozási hiányok megelőzésére vagy kezelésére (Ziegler et al., 2009). Várhatóan két fő eredmény fogja megváltoztatni a kolelithiasis és annak megelőzésének forgatókönyvét: a lipidprofil jóváhagyott klinikai és laboratóriumi értékelése, amelyet a kolecisztitisz PN-hatékonyságának értékelésére hoztak létre (Gaby, 2009; Walcher et al., 2010); új ismeretek az étrendi felmérésekről, az étrend előnyeiről, beleértve a vad ételeket, a vegetáriánus életmódról a különböző társadalmi etnikai csoportokban (Zhurikhin et al., 2010). Feltételezések szerint az anya „természete” természetes előnyöket adott az aktív és egészséges életmódnak (alacsony zsírtartalom, alacsony sótartalom, dohányzás/alkoholmentes fogyasztás, tabletták nélkül, vegán szokások), hogy alacsony legyen a koleszterinszint, elkerülhető legyen a kolelithiasis vagy az epekő képződése (Sharma et al., 2011).

Táplálkozás, étrendi rostok és kolelitiazis

5 A kolelitiasz és a táplálkozás jövőbeli kilátásai

A nem szterolok, a koleszterin és az epesók szerepét alaposan megvizsgálják annak érdekében, hogy kizárják a kolelitiasis fő mechanizmusát, az új kockázati tényezőket, a szövődményeket és az epekövek kimenetelét gyermekeknél (Koivusalo et al., 2010). Az epekő eltávolítása után kialakult táplálkozási hiányosságok kihívást jelentenek, ha nem akadályozzák meg vagy kezelik őket időben. Ennek ellenére szükség van a bariatriás műtét, a posztkolecisztektómia után kialakult esetleges táplálkozási hiányok megelőzésére vagy kezelésére (Ziegler et al., 2009). Várhatóan két fő eredmény megváltoztatja a kolelithiasis és annak megelőzésének forgatókönyvét: a lipidprofil jóváhagyott klinikai és laboratóriumi értékelése, amelyet a kolecisztitiszben alkalmazott parenterális táplálás hatékonyságának értékelésére hoztak létre (Gaby, 2009, Walcher et al., 2010); új ismeretek az étrendi felmérésekről, az étrend előnyeiről, beleértve a vad ételeket, a vegetáriánus életmódról a különböző társadalmi etnikai csoportokban (Zhurikhin et al., 2010). Spekulálunk arra, hogy anyánk, a „Nature” természetes előnyöket nyújtott az aktív és egészséges életmódnak (alacsony zsírtartalom, alacsony sótartalom, dohányzás/alkoholmentes fogyasztás, tabletták, vegán szokások és testmozgás), hogy alacsony legyen a koleszterinszint, elkerülhető legyen a kolelithiasis vagy az epekő képződése ( Sharma és Moffatt, 2011).

A máj

Cholelithiasis

A kolelitia egy ritka spontán betegség a laboratóriumi állatokban, amelyet kolelit vagy epekő megjelenése jellemez. Azonban az emberi kolelithiasis modelljének kifejlesztésére tett kísérlet során ezt a betegséget kísérletileg számos laboratóriumi állatfajban kiváltották, köztük az egeret, a nyulat, a mókust, a prérikutyát és a tengerimalacot. A legtöbb esetben a kolelithiasist magas koleszterinszintet és/vagy specifikus epesavat tartalmazó étrend táplálja. A tengerimalacban a kolelitokat a lincomycin antibiotikum szülői beadása is kiválthatja.

Kísérletileg, míg az ebből származó pszeudosztratifikációval és a felszíni hám nyálkahártya-szekréciójával járó hám-hiperplázia néhány napon belül bekövetkezik, a kolelitok megjelenése legalább néhány hétig tart. A koleliteket tartalmazó epehólyag morfológiai változásai lehetnek megvastagodott epehólyag-fal, amely felesleges simaizomból és kötőszövetből áll, hiperplasztikus epitheliumot képez, és vakuolizált epitheliumot okoz a nyálkaanyag felhalmozódása.

Epehólyag rendellenességek

Marc Y.R. Linares MD, Nestor Martinez MD, Gyermek Sürgősségi Orvostudomány, 2008

Cholelithiasis

A gyermekkori kolelithiasis bármely korban előfordulhat, az újszülött korától a serdülőkorig. Magzati epekövekről számoltak be. 8 Az újszülött epekövek hím túlsúlyban vannak, hajlamosak néhány hónapon belül spontán feloldódni, és nem állnak kapcsolatban ismert ismert hajlamosító tényezőkkel. 9 Az újszülöttek gyakran tünetmentesek. Az újszülöttkori kolelithiasist véletlenül vagy egy olyan kockázati tényező értékelése során fedezik fel, mint a parenterális táplálás vagy a szepszis, vagy műtét után. Megjegyzendő, hogy a parenterális táplálkozás gyakrabban társul az epehólyag iszapjával, mint a kolelithiasis. 4 Ha a kolelithiasis nem komplikált, a fizikális vizsgálat általában nem figyelemre méltó és a laboratóriumi vizsgálatok normálisak. Az epehólyag ultrahangja az esetek 96% -tól 100% -áig diagnosztikus. Az ultrahang tipikus megállapításai egy akusztikus árnyékkal ellátott kalkulus.

Az epehólyag pseudolithiasis képes utánozni a kolelithiázt. A ceftriaxon, egy harmadik generációs cefalosporin hosszan tartó használatával társult. Egy prospektív vizsgálatban a ceftriaxonnal kezelt 44 gyermekből 11-ben epehólyag-pseudolithiasis alakult ki. 10 A 11 beteg közül csak 2 panaszkodott a jobb felső negyed fájdalmáról. A pseudolithiasis ultrahangvizsgálata nem volt megkülönböztethető a kolelithiasisétól. Az összes pszeudolithiasisos eset a gyógyszer abbahagyását követő 7–23 napon belül megoldódott.

Mágneses rezonancia képalkotás (MRI)

Jeffrey C. Weinreb,. Jonathan Barker, a Gasztroenterológia enciklopédiájában, 2004

Cholelithiasis és Choledocholithiasis

A cholelithiasis és a choledocholithiasis gyakori állapot. Bár sok beteg tünetmentes marad, másoknál kolecisztitisz, hasnyálmirigy-gyulladás vagy epeúti elzáródás alakulhat ki. Ezenkívül az epeutakban lévő betegeknél nagyobb a kockázata a későbbi cholangiocarcinoma kialakulásának.

Az MRCP az epe és a hasnyálmirigy ductalis anatómiáját mutatja be T2-súlyozott szekvenciák alkalmazásával, amelyek a folyadéktartalmú struktúrákat hiperintenzitásként ábrázolják. Következésképpen a kalkulumokat intraluminális kitöltési hibáknak fogják tekinteni. A töltési hibák egyéb okai, amelyeket meg kell különböztetni a fogkőtől, a pneumobilia, a vérrögök és a tumor. Az epeutak gyanújával gyanús betegek többségét ultrahang- és nukleáris orvosi vizsgálatokkal megfelelően értékelik. Az ultrahang azonban nem képes észlelni a közös epeutak köveit a nem lerakódott csatornákban. Az MRCP az esetek 91–100% -ában képes ábrázolni az epeutak elzáródásának jelenlétét vagy hiányát. Koledocholithiasis esetén a jelentett érzékenység> 90%, a specificitás> 94%. Az MRCP emellett az epefa ütemtervét és az extrabiliáris struktúrák átfogóbb értékelését is tartalmazza.

Gyermekkori kolesztatikus szindrómák

Cholelithiasis

A csecsemőkori kolelithiasis összefüggésbe hozható az anatómiai rendellenességekkel, például az epefa rendellenességeivel, másodlagos lehet az alapbetegség folyamataival, például a hemolízissel, a cisztás fibrózissal, a bél reszekciójával, a koraszülöttséggel, a bronchopulmonalis diszpláziával, a Willson-betegséggel, a gyulladásos bélbetegséggel és a szepszissel. gyógyszeres kezelés szövődményei, például vizelethajtó, antibiotikum vagy PN beadása. 243-253 A 18 évesnél fiatalabb betegek epekövének kb. 15% -a az újszülött korában fordul elő. 254

A kolelithiasis kimenetele csecsemőknél változó, a spontán válástól a progresszióig és a kolecystitisig terjed. A kezelési stratégiák ugyanolyan változatosak, és a klinikai súlyosságon alapuló megközelítések spektrumát tartalmazzák, az antibiotikumoktól a koleretikus szerekig és az operatív kolecisztektómiáig. 233,255-257

Az epeutak anatómiája, embriológiája, rendellenességei és élettana

Absztrakt

A koliithiasis mind a fejlett, mind a fejlődő társadalmakban jelentős problémát jelent az egészségügyi rendszer számára, a felnőtt népesség 10–15% -át érinti, ami 20–25 millió amerikainak felel meg, akiknek kolelithiasisuk van vagy lesz. A laparoszkópos kolecisztektómia a leggyakoribb műtét az Egyesült Államokban, jelentősen alacsony szövődményességgel. Az epeutak anatómiájának, embriológiájának és rendellenességeinek ismerete döntő fontosságú, és pozitív hatással lesz az epeúti sebész döntéshozatali folyamatában.

Az epeutak anatómiája és embriológiája szorosan kapcsolódik mind a májhoz, mind a hasnyálmirigyhez. Így az epeutak anatómiájának, embriológiájának és fiziológiájának teljes áttekintése érdekében az olvasót a májra és a hasnyálmirigyre vonatkozó szakaszok megfelelő fejezeteire utaljuk.

Az epekő betegség genetikája

Shih-Chang Chuang,. King-Teh Lee, a klinikai kémia fejlődésében, 2013

Absztrakt

Az epekő betegség (GSD) az egyik leggyakoribb epeúti rendellenesség világszerte. Az elterjedtség azonban a nyugati társadalom 5,9–21,9% -ától Ázsiában 3,1–10,7% -áig terjed. Az epekövek többsége (75%) néma. A tüneti epekövek kb. Fele 1 éven belül tapasztalja az epefájdalom második epizódját. Ezeknek az egyéneknek fokozott a kockázata az akut kolecisztitisz, az akut kolangitisz és az epeúti hasnyálmirigy-gyulladás kialakulásának. Mint várható volt, ezek a szövődmények invazív jellege és műtéti költségei miatt megterhelik az egészségügyi ellátórendszereket. Az epekő képződéséhez hozzájáruló tényezők közé tartozik az epében a koleszterin túltelítettsége, az epehólyag hipomotilitása, az epének kinetikus fehérjefaktorok általi destabilizálása és a rendellenes mucinok. Az epidemiológiai vizsgálatok több környezeti tényezőt és néhány általános genetikai elemet vonnak magukba az epekő képződésében. Az ikek képződését befolyásoló genetikai tényezőket ikrek, családok és etnikumok összekapcsolási tanulmányaiból dolgozták ki. A felhalmozódó bizonyítékok arra utalnak, hogy a genetikai tényezők szerepet játszanak a GSD-ben.