CRN-ESETEK ÁTTEKINTÉSE: A vese étrend betartása és a mentális betegségben szenvedő betegek kihívásai

Lynne Wodrich, RDN, LD, és Roberta Losure, LICSW, MSW

A krónikus dialízisben szenvedő betegek egyik legnagyobb kihívása a vesetáplálkozásuk és a folyadékkorlátozások betartása. Azon beavatkozások kifejlesztése érdekében, amelyek segítséget nyújtanak a betegeknek az étrendi betartásuk növelésében, figyelembe vesszük a mentális betegségek sokaságát, amelyekkel a végstádiumú vesebetegségben (ESRD) szenvedő betegek.

Úgy tűnik, hogy a depresszió a leggyakoribb pszichológiai probléma az ESRD-betegek körében (Finkelstein & Finkelstein, 2000). A depressziós tünetek az ESRD-ben szenvedő betegek körében a dialízisben szenvedő betegek 45% -át kutatták (Lopes et al., 2004). A dialízisben, ahol alkalmazunk, a betegek 44% -a mentális betegségben szenved. A mentális betegségben szenvedő 44% -nak ezen betegek 24% -ánál diagnosztizálták a depressziót. A depressziót gyakran alul diagnosztizálják és sok ESRD-s betegnél nem kezelik (Kimmel & Peterson, 2005).

A legjobb körülmények között az ESRD-betegek étrendi igényei meglehetősen nehézek és elsöprőek lehetnek. Amikor a beteg depresszióban szenved, gyakran fokozott nehézségeket tapasztal az előírt kezelések betartásában. A depressziós tünetek hatása gyakran negatívan befolyásolja a beteg étrendjének betartását. A depressziós tünetek között szerepelhet az alváshiány, az étvágy megváltozása, az anhedonia és a koncentrációs zavar. Kalendar et al. (2007) szerint a depressziós tünetek hozzájárulnak az alultápláltsághoz vagy az alultápláltsághoz a páciens étvágyának csökkenése és az orális bevitel miatt. A dialízis-kezelések be nem tartása elterjedt a reményvesztés és az étvágy megváltozása miatt depresszióban szenvedő betegek körében. Beszámoltak arról, hogy a depressziós ESRD-ben szenvedő betegeknél az étrend be nem tartása megduplázódott, összehasonlítva a depresszióval nem szenvedő betegekkel (Akman et al., 2007).

Az étrend, a gyógyszerek és a dialízis kezelések rossz betartásáról az ESRD-betegek 70% -át jelentették (Kahneman et al., 2011). Figyelembe véve a depressziós tünetek és az étrendi betartás összefüggését az ESRD-ben szenvedő betegeknél, figyelembe vesszük a multidiszciplináris dialízis csoport beavatkozásait, megértve a beteg célját és összpontosítva egyetlen étrendi célra.

A multidiszciplináris dialízis csoport kritikus eleme a dializált betegnek. A dialízis csoport interakciói és oktatása kulcsfontosságú a beteg egészségügyi ellátásának irányításában. Swartz és mtsai. (2008) arról számol be, hogy a betegek azt érzékelik, hogy képesek nyíltan kommunikálni a csapattal, és ez jelentős hatással van a betegek jólétére. Abban az egységben, ahol alkalmazunk, megtanultuk, hogy a dialízis beteggel való hatékony kommunikáció érdekében a dialízis csoportnak meg kell határoznia a siker elvárásait, pozitívnak kell maradnia, személyre szabottan kell kezelnie a betegeket, és el kell kerülnie a beteg címkézését.

Az alrendszerek interakciói a dialízis egységben segítenek az ESRD-s betegek sikeres kezelési tervében. A rendszerelmélet azon a meggyőződésen alapul, hogy a szerkezet minden része összekapcsolódik, és figyelembe veszi az alrendszerek együttes működését. A betegek minőségi ellátása érdekében az alrendszereknek hatékonyan kell működniük.
A minőségi ellátás magában foglalja a dialízis csapat fokozott támogatását. Ez a támogatás magában foglalja a beteg céljainak meghatározását, hogy segítsen a nem betartás problémáiban. Előfordulhat, hogy a csapat céljai nem egyeznek a beteg céljaival. Ennek a kapcsolatnak a megszakadása miatt kulcsfontosságú, hogy az egyes csapattagok megértsék a páciens céljait, valamint megértsék, hogy a páciens mentális betegségben szenved-e. A dialíziscsoport rendszeres kommunikációja révén jobban megértik a beteg sajátos igényeit és céljait, valamint továbbképzik és tudatosítják a betegeket. Kutatások kimutatták, hogy a személyzet azon képessége, hogy megbeszélje és kapcsolatba léphessen az ESRD-s betegekkel, segíthet a betegek körében tapasztaltabb ismeretek növelésében (Yokoyama et al., 2009).

A dialízis csapat és a beteg számára nehéz lehet a cél együttműködés. A mentális betegségben szenvedő betegekkel végzett munka során figyelembe vesszük az egyes betegek képességeit, valamint figyelembe vesszük az egyes betegek egyediségének értékét. Az ESRD-beteg felhatalmazása a célok kitűzésében nagyobb önhatékonyságot és sikert jelent a beteg céljainak elérésében. A megnövekedett önhatékonyság a betegek ragaszkodásának növekedésével jár (Tsay és Healstead, 2002).

A betegek felhatalmazása a célok kitűzésében kritikus szerepet játszik a dietetikusok körében. A normál tartományon kívül eső laboratóriumi értékek azonosításakor a dietetikusok figyelembe veszik a betegek céljait. A beteg, különösen a mentális betegségben szenvedők szükségleteinek kielégítése érdekében fontos, hogy ne terheljük a beteget több céllal. Több cél vagy probléma egyszerre történő kezelése nagyobb szorongást, stresszt és elárasztja a betegeket, ami akadályozhatja a betegek képességét a pozitív változásokra.

Beto és munkatársai szerint. (2016), egyetlen célra összpontosítva és a diétára nevelési törekvések individualizálásakor a legmagasabb betartási arány érhető el. Az egyetlen célra való összpontosítás, amelyről a beteg és a dietetikus egyetért, nagyobb önhatékonyságot és a beteg kimenetelét biztosítja a beteg számára. Gyakran a betegek nagyobb motivációt mutatnak, amikor egy-egy cél elérése érdekében dolgoznak.

Az alábbi 1. táblázat felvázolja a SMART folyamatot, amelyet az egységben alkalmazunk, ahol alkalmazunk. A harmadik oszlop példát mutat be a SMART célra.

1. táblázat: SMART célfolyamat-vázlat

Írjon konkrét célt. Mit kell elérni, mikor kell elérni és hogyan kell megvalósítani.

Vegyünk foszforkötőket. Kezdje ma.
Tegyen foszforkötőket az asztalomra, ahol eszem.