Csípő osteoarthritis diagnózis

A csípőízületi osteoarthritis diagnosztizálása kissé kihívást jelenthet, mivel a csípőfájdalom diffúzabb lehet, sugározhat a derék és a comb felé, és utánozhat más állapotokat. A csípőízületi gyulladást utánzó egyéb állapotok közé tartozik a csípőbursitis, az íngyulladás és az izomsérülések, valamint a csonttörések. A csípőfájdalomra utalhat olyan fájdalom is, amelyet a közeli testrészek, például sacroiliacus ízület vagy deréktáji problémák okoznak. Az orvos diagnosztikai eszközöket használ az egyéb lehetséges okok kizárására.

Beteginterjú
Kinevezés során az orvos felkéri a beteget, hogy írja le a tüneteket, beleértve azt is, amikor a tünetek elkezdődtek; a fájdalom és a merevség mintázata; és hogy a tünetek hogyan befolyásolják életmódját. A beteg által jelentett tünetek fontosak a diagnózis és a kezelés szempontjából.

Fizikai vizsga
Az orvos megvizsgálja a csípő mozgásterületét, és megvizsgálja duzzanat és fájdalom pontokat. Megvizsgálja az izmok gyengeségét, mert az izmok fontos szerepet játszanak a csípőízület osteoarthritis elleni védelmében. Az orvos felmérheti az ember lépteit és egyéb mozgásait is.

Az orvos a beteginterjú és a fizikális vizsga során eleget tanulhat a pontos diagnózis felállításához. Ha nem, akkor orvosi képalkotást vagy laboratóriumi vizsgálatokat rendelhet el. Ezek a diagnosztikai eszközök további információkat nyújtanak, amelyek feltárhatják a csípőízületi gyulladás mértékét és/vagy kizárhatják a beteg fájdalmának egyéb lehetséges okait.

Röntgen
A csípőízületi osteoarthritis röntgensugarakkal igazolható. Röntgensugarak:

Mennyi hely van a combcsont és a kismedencei csont (a csípő labdája és foglalata) között. Nincs hely vagy rendellenesen kis hely jelzi a porc elvesztését.
Kis csomók a csontokon, az úgynevezett csont sarkantyúk vagy oszteofiták. A csont sarkantyúk az öregedés normális jele - 50 év felett szinte mindenkinek van ilyen -, de elszaporodhatnak, mivel a csontok megpróbálják kompenzálni a porcvesztést. Ezek a növekedések további súrlódást okozhatnak, amely fájdalomhoz vezethet.

A röntgensugarak a csípő osteoarthritisének jelentős jeleit mutathatják, és a betegnek mégsem lehet fájdalma. Ezzel szemben a röntgensugarak csak enyhe osteoarthritist mutathatnak, de a beteg jelentős fájdalomról számol be. Ezért a röntgensugár csak egy eszköz, amelyet a beteginterjú és a fizikai vizsgálat során használhatunk.

MRI
A mágneses rezonancia képalkotás (MRI) képes képet adni a csípő lágy szövetéről (például a csípő labrumáról, az ízületi porcról és az inakról), valamint a csontról. Az orvos rendelhet MRI-t, ha a röntgensugárzás nem meggyőző, vagy ha másra gyanakszik, mint az osteoarthritisre, például a csípő labrumának károsodására. MRI-re a legtöbb esetben nincs szükség. Az MRI-k általában időigényesebbek és drágábbak, mint a röntgensugarak.

Ultrahang
Az ultrahang hasznos lehet a csípőízületet körülvevő lágyrész-struktúrák, például az inak, a bursae, az izmok és a labrum szélének értékelésére. Az ultrahang segítségével azonosítani lehet az ízületet körülvevő finom membrán változását (szinoviális bélés) vagy az ízületi folyadék kóros növekedését (szinoviális folyadék). Az orvos ultrahangot és helyi érzéstelenítő injekciót (intraartikuláris injekciót) használhat a fájdalom pontos forrásának azonosítására.

Laboratóriumi tesztek más állapotokra
Az orvos laboratóriumi vizsgálatokat rendelhet el más lehetséges problémák, például fertőzés vagy gyulladásos ízületi gyulladás típusának diagnosztizálására vagy kizárására, amelyek szintén csípőfájdalmat okozhatnak. A laboratóriumi vizsgálatok során vérvételre vagy a csípőízület szívására lehet szükség, amely során folyadékot vesznek fel a csípőből.

A jövőben az orvosok tesztelhetik a vért vagy az ízületi folyadékot olyan biomarkerekre, amelyek előre jelzik vagy azonosítják az osteoarthritist. 1 - 2