Cukorbeteg Charcot Arthropathia

Összegzés

A Charcot Arthropathia a lábfej ízületeinek romboló lebontása neuropathiás (rendellenes érzésű) betegeknél. A Charcot Arthropathia leggyakoribb oka a cukorbetegség. Az állapot Jean Marie Charcot (1825-1893) nevéhez fűződik, aki leírta a láb csontjainak összeomlását olyan betegeknél, akiknek fejlett szifilisz miatt elvesztették a lábuk érzését. Neuropathia esetén a fájdalom általában nem korai tünet, ehelyett a duzzanat és a bőrpír a fő oka annak, hogy a betegek orvoshoz fordulnak. A kezelés kezdetben nem műtéti jellegű, és magában foglalja a lábon keresztüli súlyterhelés minimalizálását egy teljes érintkezéses gipsz vagy sétálócsizma alkalmazásával, amíg a láb csontjai stabilabbá válnak. Ez gyakran 6-12 hónapot vagy tovább tart. A kezelés célja stabil láb létrehozása, deformáció nélkül, hogy elkerülhető legyen a kóros nyomáspont, amely diabéteszes fekélyhez vezethet. A műtét lényegében olyan instabil és deformált lábak számára van fenntartva, amelyek nem tudják folytatni a funkciót. A Charcot-lábfej deformációjú betegek műtétje gyakran magas szövődményességgel jár.

Nyomtatható kiadvány

Charcot Arthropathia: altípusok (helyszínek)

A Charcot arthropathia jellemzően a három különböző terület egyikét érinti: a láb közepét, a hátsó láb és a láb középső ízületét (keresztirányú tarzális ízület) vagy a boka ízületét. Egyes egyének több területét érintheti a Charcot arthropathia.

Középtalp Charcot Arthropathia

Keresztirányú tarzali ízületi Charcot Arthropathia

A haránt tarzális ízület Charcot Arthropathiája a talonavicularis és calcaneocuboid ízületek azon területének bontása, ahol a középtalp találkozik a hátsó lábbal. A Charcot arthropathia más típusaihoz hasonlóan ez olyan betegeknél is előfordul, akiknek kóros érzése van a lábukban (neuropathia), például a cukorbetegségben szenvedőknél. Ha nem kezelik, a csont szétesése a keresztirányú tarsális ízület körül jelentős nyomástörést okozhat a láb íven, ami észrevehető „rocker bottom” deformációhoz vezet. A láb deformitása rendellenes nyomáspontokat hozhat létre, amelyek diabéteszes fekélyeket okozhatnak. A keresztirányú tarzális ízület kezdeti kezelése A Charcot arthropathia általában nem műtéti, és a láb súlyának csökkentésére összpontosít. Az instabil vagy deformált lábak kezelésére műtétre lehet szükség.

Boka diabéteszes Charcot Arthropathia

A bokaízület Charcot arthropathiája (tibiotaláris ízület) a bokaízület megbontása. Normális érzés (neuropathia) elvesztésével járó betegeknél fordul elő, mint általában cukorbetegeknél. Néha (bár nem mindig) egy boka A Charcot arthropathiát a boka trauma, például a boka törése indítja el. A bokaízületet a diabéteszes Charcot arthropathiában szenvedő betegek körülbelül 10% -a érinti. Gyakoribb, hogy a középtalp vagy a keresztirányú tarzális ízületek érintettek. A bokaízületet érintő Charcot arthropathia tünetei közé tartozik a bokaízület körüli vörösség és duzzanat. A bokaízület felbomlása a boka instabilitásához vezet. A boka Charcot arthropathiájának kezelése nem műtéti lehet, aktivitáskorlátozással, merevítéssel és/vagy egy CROW (Charcot Restraint Orthotic Walker) alkalmazásával. Stabil vagy markánsan deformálódott betegeknél Charcot bokaműtétre lehet szükség a bokaízület összeolvasztásához.

Klinikai előadás

Az érintett láb általában duzzadt, piros és meleg, és könnyen összetéveszthető a fertőzéssel. Mivel a neuropátiában szenvedő betegek nem érzik túl jól a lábukat, a fájdalom általában nem korai jel, általában a duzzanat és a bőrpír jelenti a beteg legfőbb gondját. Ez az állapot fájdalmas lehet, de általában nem olyan fájdalmas, mint normális érzésű embernél. Egyes betegeknél fokozott aktivitás tapasztalható, ami ismétlődő terhelési stresszhez vezet a lábukon vagy a bokájukon keresztül, vagy enyhe sérüléssel járhatnak. Fontos tudni, hogy a Charcot arthropathia hasonló lehet egy fertőzéshez, és ezt általában tévesztik. A Charcot arthropathiának három szakasza van;

Töredezettség; amikor a láb duzzadt, piros és meleg, ez több hétig is eltarthat. Ebben a szakaszban a láb csontjai gyengülnek és puhává válnak, lehetővé téve a csontok és az ízületek összeomlását és megsemmisülését.
Koaleszcencia; amikor a bőrpír eltűnik és a duzzanat csökken. Ebben a szakaszban a pusztulás lelassul, és a test megpróbálja helyrehozni önmagát.
Felbontás; amikor a bőrpír és a duzzanat megszűnik. Ebben a szakaszban a lábcsont felépítése helyreáll és helyreáll, hogy erősebbé váljon.

Az emberi láb három leggyakrabban érintett helye a tarso-metatarsalis (a láb közepe) ízületek, a keresztirányú tarsal ízület (a láb hátsó része a boka előtt) és a boka ízülete.

A Charcot arthropathia különösen frusztráló és legyengítő állapot, mert 6-12 hónapig vagy tovább tarthat a feloldása. Továbbá, ha jobb lesz, a láb összeomolhat és megváltoztathatja az alakját. Az ebből eredő deformitás veszélyeztetheti a beteget, hogy fekély alakuljon ki új, kiemelkedő csontos területeken.

Fizikális vizsgálat

A láb megfigyelése általában duzzanatot és vörösséget mutat. Ez a bőrpír általában megszűnik vagy javul, ha a láb a szív fölé emelkedik. Ez különbözteti meg a fertőzéstől, amely megemelkedve gyakran vörös marad. Fontos a bőrtöréseket keresni, mivel ez Charcot arthropathia helyett fertőzésre utalhat. Bár a kettő egyszerre lehet jelen, általában ez az egyik vagy a másik.

Fontos a deformitás keresése. A kezelés célja a deformitás megelőzése, ezért a korai deformitás észrevétele elengedhetetlen a súlyosbodás elkerülése érdekében. Mivel ez a folyamat általában olyan embereknél fordul elő, akiknek a lábukon nincs érzékelésük, a vizsgálat gyakran rendellenes (de nem teljesen hiányzó) érzést mutat. A Charcot-féle arthropathia azonban gyakran előfordul, mielőtt a beteg észrevette a lábérzet változását. A láb vérellátását is fel kell mérni (mint minden beteg esetében).

Fontos a másik lábát is nézni. Az egyik lábán lévő Charcot arthropathia nagymértékben növeli annak esélyét, hogy a beteg másik lábán hasonló helyzet alakul ki. Ez történhet ugyanabban az időben, de gyakrabban valamikor azután következik be, hogy a másik láb jobb lesz. A cukorbetegeknek mindig rendszeresen ellenőrizniük kell a lábukat a problémák miatt.

Képalkotó tanulmányok

Fontos a rendszeres röntgensugárzás. A betegség korai szakaszában a röntgenfelvétel nem mutathat rendellenességet. Néha csökken a csontsűrűség (osteopenia) vagy az érintett csontok törése. Ha a folyamat előrehaladt, a röntgen megmutatja a láb vagy a boka deformitását.

A CT-vizsgálatok hasznosak lehetnek az összeomlás részletesebb képének megtekintéséhez, de ez gyakran felesleges, kivéve, ha műtétet terveznek, vagy ha az anatómia olyan torzulást mutat, hogy a sima röntgen nem hasznos.

A csontvizsgálatok néha hasznosak lehetnek annak kiderítésében, hogy a probléma fertőzés vagy Charcot arthropathia-e.

Az MRI-vizsgálatok nagyon érzékenyek a csontfertőzés (ami még mindig összetéveszthető Charcot arthropathia esetén) és a lágyrész fertőzés diagnosztizálására (a csontvizsgálaton nem látható).

Kezelés

Mielőtt a Charcot láb kezelésére irányul a figyelem, emlékeztetni kell a betegeket a kiváltó ok kezelésére. A cukorbetegség a leggyakoribb ok, és a kezelési célnak a szoros cukorszabályozás felé kell irányulnia, és a HbA1C-re kell törekednie 6 és 8 között.

Nem operatív kezelés

Korai észlelés esetén a kezelés nem súlyos vagy korlátozott súlyú időszakot jelent egy speciális gipszben, amelyet gyakran teljes kontakt gipsznek neveznek, vagy egy diabéteszes kivehető csizmában, például egy CROW-ban (Charcot Restraint Orthotic Walker). Ez egy kivehető csomagtartó, egyedi gyártású béléssel, amelyet a beteg lábának formájából készítenek. Később, amikor a csontok stabilizálódni kezdenek, a beteg többet tud járni és egyre nagyobb súlyt helyezhet a lábára.

Vannak olyan eszközök, amelyek rendelkezésre állnak, például gördülő térd sétálók és robogó, vagy tekercs, amelyek segíthetnek abban, hogy a súly ne kerüljön le a rossz lábról, miközben lehetővé teszik a betegek mozgékonyságát és nem terhelik túl a jobb lábat.

Vannak olyan tanulmányok, amelyek arra utalnak, hogy a biszfoszfonátok (oszteoporózis elleni gyógyszerek) hasznosak lehetnek a Charcot arthropathia kezelésében azzal, hogy megpróbálják korlátozni a csontot megemésztő sejtek aktivitását.

Operatív kezelés

Ha súlyos deformitás történt, vagy a labda vagy a boka instabillá vált, akkor műtét ajánlható. A műtét a kiemelkedő csont egyszerű eltávolításától (exostectomia) a láb rekonstrukciójáig terjed, a csontok fúziójával a deformitás kijavítása után. Ez magában foglalhatja csavarok és lemezek vagy rudak használatát, amelyek a csont belsejébe kerülnek, vagy csapokat, amelyek a csontból és a bőrből kerülnek ki, és a láb és a boka külső részén lévő kerethez kapcsolódnak. Az Achilles-ín meghosszabbítása szintén előnyös lehet, akár önmagában, akár más eljárásokkal kombinálva. Ritkán kezelhetetlen vagy súlyosan fertőzött láb esetén az amputáció lehet a végeredmény.

A műtét célja egy stabil láb megteremtése, amely képes elviselni a súlyát, elfér egy cipőben vagy nadrágtartóban, és megakadályozza a fekélyek kialakulását a csont kiemelkedő területein. A fúzióval járó sebészeti beavatkozások többségéhez általában hosszú időre van szükség ahhoz, hogy 3 vagy több hónapig ne nehezítsenek súlyt a lábra vagy a lábra.

Lehetséges szövődmények

A Charcot arthropathia műtéte jelentős kockázatokkal jár. Ide tartoznak a következők fokozott kockázata:

Fertőzés: A láb vérkeringésének hiánya miatt
Sebgyógyulási problémák (ami általában a cukorbetegek problémája).
Egyesülés nélküli: Fokozott annak a kockázata, hogy a csontok nem gyógyulnak meg együtt, mert a betegek gyakran nem veszik észre, hogy a gyógyulási folyamat során mekkora nyomást gyakorolnak a lábra. A csont gyógyulási kudarca azonban nem feltétlenül a kezelés kudarca. Ha a fent felsorolt célok teljesülnek, akkor a műtét sikeres volt.

Kívánt eredmények

A Charcot arthropathia diagnosztizálása után a nem operatív kezelés célja a diagnózis idején talált lábpozíció és forma fenntartása. A láb helyzetét és alakját csak műtéttel lehet javítani.

A Charcot arthropathia végeredménye vagy olyan láb lesz, amely normál lábnak tűnik, vagy minimális a deformitása; ez kezelhető egy szokásos cipővel +/- ortotikus (betét) VAGY egy rendellenes alakú lábbal, amelyhez egyedi cipőre lesz szükség.