Diétás osztalék: Az ételfogyasztás csökkentése egerekben csökkenti a policisztás veséjük növekedését

Az egerek táplálékfogyasztásának csökkentése csökkenti a policisztás veséjük növekedését

Mi lenne, ha a policisztás vesebetegség (PKD) ellen olyan egyszerű stratégiával lehetne küzdeni, mint a diéta? Egy ilyen megállapítás biztosan örvendetes hír lenne a genetikai betegségben szenvedő 12 millió ember számára világszerte.

Az UC Santa Barbara új kutatása szerint a táplálékfogyasztás csökkentése lelassíthatja a ciszták növekedését, amelyek tünetei a PKD-nek, egy örökletes rendellenességnek, amelyben a cisztacsomók a vesékben alakulnak ki.

Thomas Weimbs biológus és munkatársai által végzett tanulmány bebizonyította, hogy az egérmodellekben az ételbevitel mérsékelt csökkenése a ciszta növekedésének jelentős csökkenését eredményezte. Az eredmények az American Journal of Physiology - Renal Physiology folyóiratban jelentek meg.

"Meglepő módon a policisztás vese növekedését a csökkent táplálékfogyasztás eléggé gátolta, ami arra utal, hogy ezek a szervek sokkal érzékenyebbek a tápanyagokra, mint a test többi része" - mondta Weimbs, az UCSB Molekuláris, Sejt és Fejlődésbiológia. "Ez nagyon érdekes, mert ha ezt lefordítjuk egy emberi populációra, akkor a kezelésnek olyannak kell lennie, amelyet a PKD-betegek betartása potenciálisan megvalósítható lenne."

A kutatókat különösen érdekelte az mTOR útvonal, a rapamicin nevű gyógyszer mechanisztikus célpontja, amelyet a PKD potenciális kezeléseként vizsgáltak. Ha a tápanyagok bőségesek, az mTOR útvonal - amely fontos a sejtek növekedésének és szaporodásának szabályozásában - rendkívül aktív. Tehát a kutatók feltételezték, hogy a tápanyagellátás korlátozása befolyásolhatja az út aktivitását, és elméletüket policisztás vesével rendelkező egerekben tesztelték.

A kontroll csoportba tartozó állatok szabadon hozzáférhettek az élelemhez, és a vese súlyuk 151 százalékos növekedést mutatott a vizsgálati időszak alatt. Azok a kísérleti csoportba tartozók, amelyekben az ételbevitel 23 százalékkal csökkent, csupán 41 százalékos vese súlynövekedést tapasztaltak. - Ez elég jelentős - mondta Weimbs. "A csökkenés hasonló ahhoz, amit a rapamicin-kezeléssel látnánk, de mellékhatások nélkül."

A kutatók más paramétereket is megvizsgáltak, például a ciszták szaporodását és más molekuláris utak gátlását. "Nemcsak a ciszták mérete csökkent jelentősen, hanem az útvonalak is gátoltak voltak, amire számítottunk" - mondta Weimbs. "Mindennek a kezdeti hipotézisünkkel volt értelme."

Az állatról emberre történő áttéréshez azonban további kutatásokra, valamint klinikai vizsgálatokra lenne szükség. Még meg kell határozni, hogy a jelen tanulmányban látható jelentős hatások a kalória-bevitel egyszerűen csökkenéséből vagy egy adott tápanyagcsoport, például szénhidrátok, lipidek vagy fehérjék csökkenéséből fakadnak-e.

"Ezt igazán nem ismerjük, de ez könnyen tesztelhető és szükséges is, mert potenciálisan csak egy tápanyagcsoportot kell csökkentenünk, a többit nem." - magyarázta Weimbs. "Vagy talán csak a kalóriabevitelről van szó. Tudnunk kell, hogy melyik az, mielőtt lenne értelme továbblépni egy klinikai vizsgálattal."

A Weimbs Lab kutatásának eredményei hasonlóak egy újabb, a minnesotai Rochester-i Mayo Klinikán végzett újabb tanulmányhoz. Míg ez a csoport kissé eltérő egérmodelleket és szigorúbb - 40 százalékos - élelmiszer-korlátozási szintet alkalmazott, az eredmények a ciszta növekedésének csökkenését is megmutatták.

"Két csoport, amelyek különböző protokollokat és különböző modelleket használnak és ugyanazon következtetésre jutnak, megerősítik az általános eredményeket és sokkal igazolhatóbbá teszik a klinikai vizsgálatot" - zárta le Weimbs.