Diétás oxalát és vesekő képződés

Absztrakt

Az étrendi oxalát növényi eredetű, és lehet a zöldségek, diófélék, gyümölcsök és gabonafélék alkotóeleme. Normális egyénekben a vizelet oxalátjának körülbelül a fele az étrendből származik, fele pedig az endogén szintézisből. A vizelettel kiválasztott oxalát mennyisége fontos szerepet játszik a kalcium-oxalát kőképződésben. Nagy epidemiológiai kohorsz vizsgálatok kimutatták, hogy a vizelettel történő oxalátkiválasztás folyamatos változó, ha kő kockázatra indexálják. Így azoknál az egyéneknél, akiknél az oxalátürítés> 25 mg/nap, előnyös lehet a vizelet oxalátmennyiségének csökkenése. A 24 órás vizeletvizsgálat elmaradhat a vizelet oxalát kiválasztásának átmeneti növekedésétől, ami elősegítheti a kő növekedését, és korlátozza ezt az elemzést. Ebben az áttekintésben leírjuk az étrendi oxalát hatását és annak hozzájárulását a kő növekedéséhez. A kalcium-oxalát kő növekedésének korlátozása érdekében javasoljuk, hogy a betegek tartsák fenn a megfelelő hidratálást, kerüljék az oxalátban gazdag ételeket, és megfelelő mennyiségű kalciumot fogyasszanak.

BEVEZETÉS

A vizelettel kiválasztott oxalát mennyisége kritikus tényező a kalcium-oxalát (CaOx) kő növekedésében (24, 48). A vizelet oxalátja két fő forrásból származik: az étrendből és az endogén szintézisből. Az étrendi oxalát hozzájárulását a kőképződéshez nehéz volt pontosan felmérni olyan okok miatt, amelyek magukban foglalják az alábbiakat: 1) az oxalát, kalcium és más tápanyagok bevitelének ellenőrzése az oxalát kiválasztódását befolyásoló tényezők pontos azonosítása érdekében, 2) az oxalát bevitelének megbecsülésének nehézsége 3) az oxalát felszívódásának és szekréciójának megmagyarázhatatlan változékonysága, 4) az élelmiszerek oxaláttartalmának változékonysága a környezeti/növekedési körülmények miatt, 5) az oxalát interakciója az étrend kalciumával, 6) az oxalátot lebontó mikrobák hatása és 7) klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy az oxalátbevitel csökkenése csökkenti a kő megismétlődésének gyakoriságát. Ebben a felülvizsgálatban az étrendi oxalát felszívódását, lebomlását és kiválasztását, valamint annak a vesekő növekedésére gyakorolt lehetséges hatását tárgyaljuk. Ezenkívül foglalkoznak az étrendi oxalát kőbetegséghez való hozzájárulására vonatkozó jövőbeni kutatási irányokkal.

ÉTLETI OXALÁT ÉS KŐKOCKÁZAT

Két gyakori eszköz, amelyet az elmúlt évtizedekben használtak az étrendi oxalát kőkockázatban betöltött szerepének megértésére, az étkezési gyakoriság kérdőívek és a 24 órás vizeletgyűjtés. Mindkét eszköz értékes betekintést nyújt a beteg oxalátbevitelébe, illetve a kőbetegség kockázatába. Nem értékelik azonban teljes mértékben azt a jelentős kockázatot, amely a nagy mennyiségű étrendi oxalát szórványos bevitelével járhat. Élelmiszer-gyakorisági kérdőívekkel vizsgálták a leendő kőképződést három különálló, hosszú távú kohorszban. Ezek a vizsgálatok az étrendi oxalátbevitelhez és a kőbetegséghez kapcsolódó kisebb kockázatot mutattak [relatív kockázat: 1,21 (férfiak) és 1,22 (idősebb nők)] (51). A ritka fogyasztás ellenére a főtt és a nyers spenótot az étrendi oxalát fő forrásaként sorolták fel ezekben a kohorszokban. Normál adag spenót (50–100 g) elfogyasztása terhelést eredményez

500–1 000 mg étrendi oxalátot, és jelentősen növeli a vizelet oxalát kiválasztását (21, 23). Az étrendi oxalát kőkockázathoz való hozzájárulása marginalizálódhatott ezekben a tanulmányokban, mivel 1) a résztvevők képtelenek voltak pontosan felidézni, hogy 1 hónap alatt milyen gyakran fogyasztottak nagy mennyiségű oxalátot tartalmazó ételeket, 2) az oxigén mennyiségének változékonysága oxalátban gazdag étel, amelyet egy résztvevő fogyaszt, és 3) a bevitt oxalát felszívódásának változékonysága. Más vizsgálatokban ugyanezek a kutatók az étrendi kalcium nagyobb hatását mutatták ki, mint az étrendi oxalát, a vesekő kockázatára (negatív korreláció) (3, 9, 52). Feltételezték, hogy ez a válasz a bélben lévő kristályos oxalát-csökkenésnek tudható be, alacsony kalciumbevitel mellett, ami nagyobb oxalát felszívódást és fokozott vizeletürítést eredményez.

ÉTLETI OXALÁT ÉS BELBELI ABSZORPCIÓJA

Az oxalátot mind a para-, mind a transzcelluláris mechanizmusok abszorbeálják, és relatív hozzájárulásuk a bél különböző szegmenseiben eltérő lehet (14). Úgy gondolják, hogy az SLC26 transzporterek fontos szerepet játszanak a transzcelluláris transzportban, az SLC26A3 szabályozza a bél felszívódását (14). 30, nem kőt alkotó egyén tanulmányának eredményei, akik háromszoros abszorpciós teszten estek át, ezt jelezték

Az oldható oxalátterhelés 5–10% -a (50 mg terhelés nátrium [13 C2] oxalát) felszívódik. Az abszorpció azonban 1 és 20% között mozoghat, nagy az inter- és intraindividuális változékonyság (56). Az ilyen tesztben felszívódott oxalát mennyisége magasabbnak bizonyult a kőalkotásban, mint a nem kőt képző egyéneknél (19). A bizonytalanság azonban továbbra is fennáll, mivel nem ismert, hogy a nátrium-oxalát felszívódása ebben a terhelésben mennyire replikálja az élelmiszerből származó oxalát felszívódását. Ezenkívül a kalcium felszívódásának, a gyomor-bél motilitásának, a széklet mikrobiomjának komponenseivel, köztük az Oxalobacter formigénekkel való kolonizáció és más potenciális módosítók hatása nincs pontosan meghatározva.

Az étrendi oxalát bél felszívódását nagymértékben befolyásolja a bevitt oxalát oldhatósága (biohasznosulása). Az emberek átlagosan 15-25 mmol kalciumot fogyasztanak naponta, összehasonlítva 1-3 mmol oxaláttal, ami arra utal, hogy a bélben az oxalát nagy része oldhatatlan, kristályos CaOx. A kristályos oxalát a székletáramban eliminálódik; így az abszorbeálható oxalátkészlet oldható formában van. Az oxalát ételekben való oldhatóságának hatását Tang és munkatársai szemléltették, akik összehasonlították az oxalát vizelettel történő kiválasztódását két hasonló oxaláttartalmú anyag, fahéj és kurkuma, de az oxalát oldhatóságának különböző mértékű elfogyasztása után (50). A kurkuma becsült oxalátabszorpciója, oldható oxalátban dúsítva, 8,2% volt, szemben a főként kristályos oxalátból álló fahéj 2,6% -ával. Az 1. ábrán 12 olyan személy oxalátkiválasztásának változása látható, akik az önállóan választott étrendről (0. nap) oxalátmentes tápszeres étrendre váltottak (21). Különösen több napba telik, amíg az oxalát kiürül a bélből. Ezt megerősítették két olyan személy székletében végzett oxalátanalízisek, akiknél az oxalátot a 4. napon mutatták ki, de a 6. napon nem (22).