D-vitamin-hiány és gyermekkori elhízás: Két járvány mese

Absztrakt

Az elhízás és a D-vitamin-hiány az Egyesült Államok két legszélesebb körben elterjedt egészségügyi problémája, különösen a gyermekek körében. A D-vitamin állapota és az elhízás között jól megalapozott fordított összefüggés van; azonban nem ismert, hogy a D-vitamin-hiány hozzájárul-e az elhízáshoz, vagy annak a következménye. A rendelkezésre álló kutatások alapján úgy tűnik, hogy a hypovitaminosis D korrekciójának elhízásban gyakorolt pozitív hatásai elsősorban a glikémiás kontrollra gyakorolt hatásával függenek össze.

Bevezetés

A D-vitamin klasszikus és legismertebb biológiai funkciói közé tartozik a kalcium homeosztázis és a csont mineralizációja; a D-vitamin azonban sok más sejtes folyamathoz is szükséges, és a D-vitamin-receptorokat (VDR) szinte minden sejttípusban azonosították.1 Az elmúlt évtizedben felhalmozott adatok arra késztették a kutatókat, hogy a D-vitamin-hiány járványa jelentős lehet hozzájárul az elhízással összefüggő számos szövődményhez, például a metabolikus szindrómához és a cukorbetegséghez. Ezenkívül epidemiológiai és klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy az elhízottak alacsonyabb D-vitamin státusszal rendelkeznek; míg más vizsgálatok azt mutatják, hogy a jobb D-vitamin státuszú, elhízott személyek kedvezőbben reagálhatnak a korlátozott energiájú étrendre (nagyobb testzsírvesztés), mint a rossz D-vitamin-státusú elhízottak.2,3 A felülvizsgálat célja a közelmúltban a D-vitamin elhízásban és az elhízással összefüggő anyagcsere-állapotokban betöltött szerepének megértésében elért eredmények, különös hangsúlyt fektetve a gyermekkori elhízásra.

Gyermekkori elhízás és D-vitamin hiány meghatározása

Az elhízás meghatározása szerint a testfelesleg van, és az értékelésében a leggyakoribb mutató a testtömeg-index (BMI, súly kilogrammban osztva a magasság négyzetével, méterben). Noha a diagnosztikai határértékek némileg ellentmondásosak, a Betegségellenőrzési Központok úgy tekintik, hogy a BMI az életkor szerinti BMI-növekedési táblázatok 95. percentilisénél nagyobb vagy azzal egyenlő, jelzi a gyermekkori elhízást.

A D-vitamin állapotát a 25 hidroxi-D-vitamin (25 (OH) D) szérumkoncentrációjának mérésével értékelik. Hagyományosan a D-vitamin-hiányt vagy a hypovitaminosis D-t 30 ng/ml 25 (OH) D-koncentrációként határozták meg. Az elhíresült serdülők kiegészítésének hatékonyságát vizsgáló, egyetlen ismert publikált kettős-vak RCT-ben laboratóriumunk azt találta, hogy naponta 4000 NE kolekalciferol biztonságosan növeli 25 (OH) D-koncentrációjukat olyan szintre, amelyen a csökkent Az elhízás csillapodik.13 Figyelemre méltó módon az inzulinrezisztencia csökkenése (a HOMA-IR-vel mérve), amelyet megfigyeltünk, hasonló volt a metformint tartalmazó eredményekhez, és független volt a testtömeg változásától. Ezeknek az eredményeknek megfelelően két túlsúlyos, IR-ben szenvedő felnőtt RCT-jében 2000 és 4000 NE kolekalciferol-kiegészítő adagokra volt szükség az inzulinérzékenység jelentős klinikai javulásához. 25 (OH) D koncentráció> 30 ng/ml.

Azok a biológiai mechanizmusok, amelyek révén a D-vitamin befolyásolja az elhízás glikémiás szabályozását, nem jól ismertek. A javasolt mechanizmusok közé tartozik a glükózfelvétel fokozása mind közvetlen, mind közvetett módon, a hasnyálmirigy béta sejtjeinek glükóz által közvetített inzulinszekréciójának szabályozása és a gyulladás csökkentése.

Gyakorold az ajánlásokat és a következtetéseket

2010-ben az Orvostudományi Intézet (IOM) Élelmezési és Táplálkozási Tanácsa (FNB) új étrendi referencia bevitelt (DRI) hozott létre a D-vitamin számára. Az egy évetől hetven éves korig ajánlott étrendi juttatást (RDA) 600 NE-ben határozták meg. naponta, és a tolerálható felső beviteli szintet (UL) napi 4000 NE-re emelték minden kilenc éves vagy annál idősebb személy esetében.6 Bár ezek közül az értékek közül több mint kétszerese a korábbi ajánlásoknak, nem vitatott. Az új DRI kizárólag a csontok egészségének optimalizálásán alapul, ami a szakterület több szakértőjét megkérdőjelezte megfelelőségükkel és/vagy megfelelőségükkel. Ezenkívül nem veszik figyelembe a meghatározott populációk, például a sötét bőrű vagy a túlsúlyos/elhízott egyének fokozott igényét.

Felnőttek eredményei szerint a nem elhízottaknak 100 NE bevitelre van szükségük a 25 (OH) D szérumkoncentrációinak az emeléséhez

1,0 ng/ml; 7, míg az elhízottak kétszeres adagot igényelnek az egyenértékű válasz eléréséhez. Valójában az elhízott serdülők RCT-jének laboratóriumi vizsgálataink eredményei azt mutatták, hogy napi 4000 NE D3-vitamin átlagosan 19,5 ng/ml, vagy 1 ng/ml növekedést produkált minden bevitt 205 NE után. 13 E dokumentált hatékonyság ellenére a jelenlegi Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (AAP) gyermekgyógyászati túlsúlyos elhízás kezelésére vonatkozó ajánlásai nem említik az elhízás D-vitamin-állapotra gyakorolt hatását.28 Ezzel szemben a The Adolescent Health and Medicine legfrissebb D-vitamin-ajánlásai elismerik az elhízást a D-vitamin hiány.29

Következtetés

Mind a D-vitamin, mind az elhízás széles körben elterjedt egészségügyi probléma az Egyesült Államok gyermekei között, ugyanazokkal a kockázati tényezőkkel és a kapcsolódó társbetegségekkel azonosak. A rendelkezésre álló epidemiológiai és klinikai adatok alapján a túlzott zsírszint a rossz D-vitamin állapothoz kapcsolódik, és az elhízás során a D-vitamin-hiány negatív hatásai elsődlegesen a glikémiás kontrollra gyakorolt hatásához kapcsolódnak. Ezért úgy tűnik, hogy körültekintő lenne, ha az orvosok rutinszerűen ellenőrzik az elhízott gyermekek és serdülők D-vitamin-állapotát. Ezenkívül a D-vitamin-elégtelenség étrend-kiegészítéssel történő korrekciója hatékony kiegészítő lehet az elhízással járó IR, IGT és T2D szokásos kezeléséhez.

Életrajz

Catherine Peterson, PhD, RD, (balra) a Missouri Egyetem Táplálkozási és Gyakorlási Élettani Tanszékének docense, Anthony Belenchia, MS, a táplálkozástudományi doktori hallgató.