Edmontoni elhízás staging rendszer

2009. február 11., szerda

Ezeknek az oldalaknak a rendszeres olvasói távolról is felidézhetik, hogy tavaly panaszkodtam arról, hogy a BMI nem mindig teszi lehetővé számunkra, hogy racionális klinikai döntéseket hozzunk az elhízás kezelésével kapcsolatban, mivel a súlymérők (mint például a BMI) nem tükrözik az elhízás súlyosságát egy adott egyénnél. Ebben a bejegyzésben több lehetőséget is megvitattam az elhízás további osztályozására a klinikai paraméterek alapján, amelyek irányítják a kezelést.

A korábbi bejegyzésre adott óriási pozitív választ követően meghívtam Dr. Robert Kushnert, az Elhízás Társaság elnökét, hogy csatlakozzon hozzám egy cikk megírásához, amelyben egy öt szakaszos rendszert javasolunk, amely lehetővé teszi a klinikusok számára az elhízás osztályozását a megszerzett egyszerű kritériumok alapján. kórtörténetből, fizikális vizsgálatból és szokásos diagnosztikai vizsgálatokból.

Ezt a cikket az International Journal of Obesity már megjelentette, és az elhízás taxonómiájának és osztályozásának rövid történetét is bemutatja, valamint megvitatja azok hiányosságait.

A cikkben leírtak szerint javaslatunk az elhízás 5 szakaszát határozza meg, növekvő súlyosság szerint rangsorolva.

0. SZAKASZ: A betegnek nincsenek nyilvánvaló elhízással kapcsolatos kockázati tényezői (pl. Vérnyomás, szérum lipidek, éhgyomri glükóz stb. A normális tartományon belül), nincsenek fizikai tünetek, nincs pszichopatológia, nincsenek funkcionális korlátok és/vagy a jólét romlása.

1. SZAKASZ: A páciensnek elhízással kapcsolatos szubklinikai kockázati tényezője (i) van (pl. Határ menti magas vérnyomás, károsodott éhgyomri glükóz, megemelkedett májenzimek stb.), Enyhe fizikai tünetei vannak (pl. Mérsékelt erőfeszítés esetén nehézlégzés, alkalmi fájdalmak, fáradtság stb.). ), enyhe pszichopatológia, enyhe funkcionális korlátok és/vagy a jólét enyhe károsodása.

2. SZAKASZ: A beteg megállapította az elhízással összefüggő krónikus betegség (ek) et (pl. Magas vérnyomás, 2-es típusú cukorbetegség, alvási apnoe, osteoarthritis, reflux betegség, policisztás petefészek-szindróma, szorongásos rendellenesség stb.), A napi életmód mérsékelt korlátai és/vagy jólét.

3. LÉPÉS: A páciens megállapította a végszervek károsodását, mint például szívinfarktus, szívelégtelenség, diabéteszes szövődmények, mozgásképtelen osteoarthritis, jelentős pszichopatológia, jelentős funkcionális korlátozás (ok) és/vagy a közérzet károsodása.

4. LÉPÉS: A beteg súlyos (potenciálisan végstádiumú) fogyatékossággal rendelkezik az elhízással összefüggő krónikus betegségek miatt, súlyos fogyatékossággal élő pszichopatológia, súlyos funkcionális korlátozás (ok) és/vagy a közérzet súlyos károsodása.

Tekintettel arra, hogy az elhízás kezelése jelentős erőfeszítéseket és erőforrásokat igényel, pragmatikus megközelítést javasolunk a betegek kezelésében az elhízás különböző szakaszaiban:

O SZAKASZHOZ: A megnövekedett testsúlyhoz hozzájáruló tényezők meghatározása. Tanácsadás a további súlygyarapodás megelőzésére életmódbeli intézkedésekkel, beleértve az egészséges táplálkozást és a fokozott fizikai aktivitást.

1. SZAKASZHOZ: A kockázati tényezők egyéb (súlytól független) hozzájárulóinak vizsgálata. Intenzívebb életmódbeli beavatkozások, beleértve az étrendet és a testmozgást a további súlygyarapodás megakadályozása érdekében. A kockázati tényezők és az egészségi állapot figyelemmel kísérése.

A 2. SZAKASZHOZ: Az elhízás kezelésének megkezdése, figyelembe véve az összes viselkedési, farmakológiai és műtéti kezelési lehetőséget. A társbetegségek szoros figyelemmel kísérése és kezelése a jelzettek szerint.

A 3. SZAKASZHOZ: Intenzívebb elhízáskezelés, beleértve az összes viselkedési, farmakológiai és műtéti kezelési lehetőség mérlegelését. A társbetegségek agresszív kezelése a jelzések szerint.

A 4. SZAKASZHOZ: Az agresszív elhízás kezelése megvalósíthatónak. Palliatív intézkedések, beleértve a fájdalom kezelését, a foglalkozási terápiát és a pszichoszociális támogatást.

Amint azt korábbi bejegyzésemben vázoltam - ezt az átmeneti rendszert a hagyományos BMI-levágásokkal együtt kell használni.

A korlátozott egészségügyi forrásokkal és az elhízással küzdő emberek amúgy is hatalmas terheivel járó világban úgy gondoljuk, hogy a „legnagyobb durranás” a 2. vagy 3. stádiumú elhízással küzdő egyének kezeléséből származik. Ez természetesen nem térhet el az elhízás megelőzésére és az elhízás előrehaladásának megállítására irányuló erőfeszítésektől a 0. és 1. stádiumú egyéneknél.

A cikkre adott korai média-válasz alapján feltételezem, hogy ez a cikk széles körű vitát indít nemcsak a rendszer finomításának módjáról, hanem arról is, hogy ez a rendszer valóban hatékony lesz-e a túlsúlyos betegek kezelésében. (Edmontoni klinikánkon már teszteljük ezt a rendszert).

Értékelje az összes kérdést, megjegyzést és javaslatot.

AMS
Edmonton, Alberta

2009. február 11., szerda

Gratulálok a cikk-publikációhoz. Ez a fokozatos megközelítés nagyon jó módszernek tűnik a BMI-diagnózisok és a kezelési döntések közötti rés kitöltésére. Köszönjük, hogy józan ésszel megközelítette az elhízással kapcsolatos egészségügyi kérdéseket.