Egyetlen motivációs előadás elősegítheti a mérsékelt fogyást: Véletlenszerű, kontrollált vizsgálat

Tsukubai Egyetem Egészségügyi és Sporttudományi Kar

Fejlett kutatás laboratóriuma D606

1–1–1 Tennodai, Tsukuba 305–8577 (Japán)

Kapcsolódó cikkek a következőhöz: "

Facebook
Twitter
LinkedIn
Email

Absztrakt

Bevezetés

Az elhízás világszerte népegészségügyi probléma. A globális átlagos testtömeg-index (BMI) az 1975-ös 21,7 kg/m 2 -ről 2014-re 24,2 kg/m 2 -re nőtt, a nőknél 22,1 kg/m 2 -ről 24,4 kg/m 2 -re nőtt [1]. Még Japánban is folyamatosan növekszik az elhízás aránya (a BMI ≥25 kg/m 2 -nek ítélve), különösen a férfiaknál [2]. Ennek a problémának a kezelése érdekében a japán Egészségügyi, Munkaügyi és Jóléti Minisztérium 2008 áprilisában országos szintű egészségügyi ellenőrzési és beavatkozási programot indított a metabolikus szindróma kezelésére [3]. Az intervenciós program motivációs tanácsadásból és személyes vagy internetes beavatkozásból áll. Bár többféle beavatkozási programot hajtottak végre, a legtöbb idő-, munka- és költségigényes. A súlycsökkentő beavatkozások széleskörű és elhízott lakosság körében történő széles körű elterjesztéséhez költséghatékony megközelítésre van szükség.

Egy rövid beavatkozás lehetséges lehetőség a súlycsökkentő beavatkozások nyilvános terjesztésére. Aveyard és mtsai. [4] megvizsgálta, hogy az orvos rövid beavatkozása hatékony-e az elhízott betegek testsúlyának csökkentésére; a beavatkozás egy 30 másodperces beutalás volt egy súlykezelő programra. Jelentős hatást figyeltek meg a testtömegre a 12. hónapban (1,43 kg korrigált különbség az intervenciós csoport és a kontrollcsoport között). Beeken és mtsai. [5] egy rövid beavatkozás hatásait tesztelte a Ten Top Tips, a szokásképződés elméletén alapuló szórólap segítségével. Az intervenciós kar emberei megkapták a betegtájékoztatót, és egyetlen 30 perces ülésen vettek részt. A 3. hónapban szignifikáns különbséget (0,87 kg) figyeltek meg a testsúlyban. Hasonló hatásokat figyeltek meg a rövid beavatkozások kontrollcsoportjaiban is. A minimális intervenciós kontrollcsoportokba randomizált emberek közötti szisztematikus áttekintés és metaanalízis a súlyváltozásról azt mutatta, hogy jelentős, 0,8 kg-os súlyvesztés történt 12 hónapon belül.

Korábbi randomizált kontrollált vizsgálatunkban (RCT) [7, 8] teszteltük az oktatási anyagok, például tankönyvek és naplók, valamint a csoportalapú támogatás biztosításának hatásait egy 2 órás egyszeri motivációs előadással a kontrollcsoport számára. A 6 hónapos testsúlycsökkenés a kontrollcsoportban, az oktatási csoportban és a csoportalapú támogató csoportban 2,9, 4,7 és 7,7 kg volt. Ez az RCT bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy mind az oktatási anyagok, mind a csoportalapú támogatás hatékony összetevője egy fogyókúrás programnak, és azt sugallta, hogy csak egyetlen 2 órás motivációs előadás képes jelentős súlycsökkenést kiváltani. Ha egyetlen motivációs előadás hatékonyan elősegíti a fogyást, az potenciálisan költséghatékony megközelítés lehet.

Itt egy 2 órás egyszeri motivációs előadás hatékonyságának vizsgálatát tűztük ki célul a fogyás elérésében, összehasonlítás nélkül. A súlycsökkentő beavatkozási vizsgálatokban a hajlandó és motivált résztvevők jellemzői befolyásolhatták a vizsgálati eredményeket [9–11] és okozhatták a Hawthorne-hatást. Így beavatkozás nélküli kontrollcsoportot állítottunk be, és megpróbáltuk bemutatni a fogyásról szóló egyetlen motivációs előadás hatékonyságát egy 3 hónapos RCT-ben.

Anyagok és metódusok

Tervezés, résztvevők és véletlenszerűsítés

Ez a tanulmány egy 3 hónapos párhuzamos csoportos RCT-t tartalmazott. Kísérletünket a japán Ibaraki prefektúra 3 városának (Tsukuba, Mito és Chikusei) közösségi központjaiban végeztük 2013 júniusa és 2014 júniusa között. Ez a cikk betartja a jelentéstételi kísérletek összevont szabványainak (CONSORT) 2010 irányelveit [12].

A résztvevőket helyi újsághirdetések útján toborozták a 3 városban. A résztvevőket akkor vették fel a vizsgálatba, ha megfelelnek a következő kritériumoknak: 40–64 éves kor, BMI 25–40 kg/m 2, és a metabolikus szindróma legalább 1 komponensének jelenléte (hasi elhízás, magas vérnyomás), diszlipidémia vagy hiperglikémia) [3, 13, 14]. Az egyes metabolikus szindróma-összetevők kritériumai megfeleltek a japán országos kötelező egészségügyi ellenőrzési programnak [3]. A résztvevők nem voltak jogosultak arra, ha kórtörténetében cukorbetegség, koszorúér-betegség vagy stroke volt; terhes volt vagy terhességet tervezett; vagy részt vett egy másik fogyókúrás programban az elmúlt 6 hónap során. Azokat a résztvevőket is kizárták, akiknek élettársa (i) részt vettek ebben a vizsgálatban.

Az első alkalmassági értékelés után a jogosult résztvevőket véletlenszerűen (1: 1) osztották be egy kontroll vagy intervenciós csoportba város és nem szerinti rétegzéssel, egyszerű számítógépes randomizációs eljárásokkal. Az a biostatikus, akinek nem volt kapcsolata a résztvevőkkel vagy a kísérleti személyzettel, létrehozta a csoport kiosztási kódját, amelyet egy biztonságos központi helyen rejtettek el, amíg a jogosult résztvevők véglegesítésre nem kerültek.

A kontrollcsoport résztvevői 3 hónapig nem részesültek beavatkozásban; azonban mérési foglalkozásokon vettek részt a kiinduláskor és 3 hónap után. Az intervenciós csoport résztvevői egyetlen motivációs előadást kaptak, amelyet 1 vagy 2 héttel tartottak az alaplátogatás után. A három hónapos tanulmányi időszakban egyik résztvevőnek sem nyújtottak pénzügyi ellentételezést. Az adatgyűjtés után minden résztvevő részt vehetett ellenőrzött 3 hónapos fogyókúrás programunkban [7, 15], amely tankönyveket, jegyzetfüzeteket és csoportos támogató foglalkozásokat tartalmazott.

A motivációs előadás

A beavatkozás résztvevői 2 órás, csoportos, egyetlen motivációs előadást kaptak, amelyet minden városban tartottak és amelyet egy nyomozó tartott (Y.N.). Az előadás felépítését és diánként leírását az 1. táblázat tartalmazza. Röviden: az előadás egy bevezetést tartalmazott a 2008 áprilisában indított japán országos egészségi állapot-ellenőrzési és beavatkozási programhoz, amely kifejezetten a metabolikus szindrómát célozza meg [3, 13, 14], csoportosított kardiovaszkuláris kockázati tényezők, komoly eredmények [16-18] és a metabolikus szindróma enyhítésének célértéke [15]. A résztvevők tipikus testsúly-szabályozási javaslatokat is kaptak az étrendről és a testmozgásról, valamint egyéb viselkedésmódosításokról. Az ajánlások korlátozott energiatartalmú étrendet tartalmaztak: nők esetében 1200 kcal/nap, férfiaknál 1600 kcal/nap [15, 19, 20], és legalább 1000 kcal/hét fizikai aktivitás [21]. Mindazonáltal az étrend és a fizikai aktivitás szempontjából minden célsúlyt és viselkedési célt a résztvevők maguk állítottak be. Minden résztvevőt arra bíztattak, hogy mérlegelje magát naponta.

Asztal 1.

Az egyetlen motivációs előadásban használt prezentációs diák leírása

Mérések

A mérési látogatásokat a kiinduláskor és 3 hónap után végezték. Az elsődleges eredmény a testtömeg 3 hónapos változása volt. A másodlagos eredmények között szerepelt a derékkörfogat, a szisztolés és a diasztolés vérnyomás, valamint a trigliceridek, a nagy sűrűségű lipoprotein (HDL) koleszterin és az éhomi plazma glükóz szintjének változása. A teljes energiafogyasztást és a fizikai aktivitást is megfelelőségi intézkedésként értékelték. Valamennyi tanulmányi eredményt képzett munkatársak mérték, az alábbiakban leírtak szerint. Az alapvető jellemzőket, például a demográfiai, szocioökonómiai és életmódbeli változókat, valamint a kezelést és a súlykontroll státuszt csak a kiinduláskor rögzítették. A súlyváltozás lehetséges előrejelzőjeként a változás szakaszát és az életmód-módosítások önhatékonyságát is kiértékelték az alapon, az alábbiakban leírtak szerint.

Alapjellemzők

Önállóan kitöltött kérdőív segítségével a résztvevők beszámoltak életkorukról, nemükről, munkakörükről (teljes munkaidőben vagy nem), iskolai végzettségükről (4 éves egyetemi végzettségük vagy sem), háztartásuk jövedelméről (≥ 5000 000 JPY/év vagy sem) és házassági viszonyukról státusz (jelenleg házas vagy nem). Tájékoztatást nyújtottak a dohányzás (soha nem dohányzó vagy sem) és az ivás (a jelenlegi ivó vagy sem) állapotáról, valamint arról, hogy jelenleg magas vérnyomás és diszlipidémia miatt kezelik-e őket (igen vagy nem). A résztvevők beszámoltak a szándékos fogyás gyakoriságáról (≥4-szer vagy annál kevesebb), ahol a súlycsökkenést ≥3 kg-os fogyásként határozták meg.

Az életmód módosításának szakasza

A magatartásváltozás transzteoretikus modellje szerint [22] az életmód módosulásának szakaszát a testtömeg csökkentése érdekében az életmódbeli viselkedés megváltoztatására való készség mértékeként határozták meg. A résztvevők egyetlen kérdésre válaszoltak: "Megpróbálod módosítani életmódbeli viselkedésedet a testsúly csökkentése érdekében?" az alábbi válaszok egyikének megválasztásával: (1) „Jelenleg nem próbálok életmódbeli viselkedésemet megváltoztatni a fogyás érdekében, és a jövőben sem áll szándékomban módosítani” (precontempláció); (2) „Azon gondolkodom, hogy életmódbeli viselkedésemet hogyan módosítsam a fogyás érdekében a közeljövőben (6 hónapon belül)” (szemlélődés); (3) „Módosítom életmódbeli viselkedésemet a fogyás érdekében, de nem rendszeresen” (előkészítés); (4) „Jelenleg életmódbeli viselkedésemet módosítom a fogyás érdekében, de csak az elmúlt 6 hónapon belül kezdtem el” (akció); és (5) „Jelenleg az életmódbeli viselkedésemet úgy módosítom, hogy rendszeresen fogyjak, és több mint 6 hónapig folytattam” (karbantartás).

Önhatékonyság a fogyáshoz

A súlycsökkenés önhatékonyságát a résztvevők azon képességének magabiztosságaként határozták meg, hogy képesek-e módosítani az étkezési és aktivitási magatartásukat a fogyás érdekében. Latimer és mtsai. [23] kidolgozta a fizikai aktivitás és a táplálkozás önhatékonyságát (PANSE). Ennek a skálának a felhasználásához tanulmányunkban elkészítettünk egy japán fordítást, és néhány szakaszt módosítottunk, hogy a japán lakosságnak megfelelő élelmiszerekre specifikusabb példákat adjunk. A PANSE egy 11 tételes skála, amely az étrendi viselkedés (8 tétel) és az aktivitási viselkedés (3 tétel) alskálákra oszlik. A résztvevők az 1 (egyáltalán nem) és 9 (teljesen) skálán válaszoltak arra, hogy mennyire magabiztosnak érzik magukat a sajátos magatartás iránt (pl. Az adagok méretének csökkentése étkezéskor vagy harapnivalóknál). A válaszokat az étrendi (8–72 tartomány) és az aktivitás (3–27 tartomány) magatartás részösszegében összegeztük, a magasabb pontszámok jobb önhatékonyságot jeleztek a fogyásban.

Antropometria

A magasságot 0,1 cm-es pontossággal értékeltük hordozható sztadiométerrel (213; Seca, Hamburg, Németország), és a testtömeget 0,05 kg pontossággal mértük kalibrált digitális mérleg segítségével (WB-150; Tanita, Tokió, Japán). . A résztvevők BMI-jét kiszámolták. A derék kerületét kétszer mértük 0,1 cm-es pontossággal a köldök szintjén rugalmas műanyag szalaggal, miközben a résztvevő természetesen állt; ezt a japán országos egészségügyi ellenőrzési program szabványos irányelveinek megfelelően hajtották végre [3]. Az adatok elemzéséhez a 2 mérés átlagos értékét használtuk.

Metabolikus szindróma komponensei

A résztvevőket ≥5 percig pihentetve ültettük karjaikkal a szívük szintjén. A szisztolés és a diasztolés vérnyomást ezután kétszer mértük automatizált vérnyomásmérővel (HEM-7430; Omron Healthcare, Kiotó, Japán). A 2 leolvasás átlagértékét beépítettük az adatelemzésbe. ≥12 órás éjszakai böjt után minden résztvevőből vénás vérmintát vettünk. A szérum triglicerid szinteket enzimatikusan teszteltük (Determiner L TG II; Kyowa Medex, Tokió, Japán). A szérum HDL-koleszterint szelektív gátlási módszerrel (MetaboLead HDL-C; Kyowa Medex) határoztuk meg. A vércukorszintet hexokináz-G-6-foszfát-dehidrogenáz módszerrel mértük (L-típusú Glu 2; Wako Pure Chemical Industries, Osaka, Japán). Egy független laboratórium (Kotobiken Medical Laboratories, Ibaraki, Japán) megvizsgálta az összes vérmintát.

Étrendi bevitel

Az összes energiafogyasztást 3 napos súlyozott táplálékrekordok felhasználásával mértük, és ezt használtuk referenciaként az étrendi bevitelhez [24]. A résztvevők rögzítették az összes 3 nap alatt elfogyasztott ételt, köztük 2 hétköznapot és 1 hétvégi napot. Számszerűsítették az élelmiszereket szokásos mérőpoharak, kanalak és digitális mérlegek segítségével. Az általános összehasonlíthatóság biztosítása érdekében egy tapasztalt táplálkozási szakember, aki elvakult a csoportok elosztásától, számítógépes programmal (Eiyoukun, Kenpakusya v6.0, Tokió, Japán) átnézte és elemezte az összes élelmiszer-nyilvántartást a japán ételösszetételi táblázatokkal (2010. évi kiadás).

A fizikai aktivitás

A résztvevőket három egymást követő napon át három derékszögű gyorsulásmérővel (Aktív stílusú Pro HJA-350IT; Omron Healthcare) szerelték fel a derékon. A gyorsulásmérő megszámolta napi lépéseiket, és validált algoritmus segítségével megbecsülte a fizikai aktivitás intenzitását (metabolikus egyenértékben [MET] kifejezve) [25, 26]. Utasítást kaptak, hogy biztonsági okokból alvás, vízalapú tevékenység (például fürdés vagy úszás) vagy kontakt sportokban (például foci vagy rögbi) való részvétel esetén vegyék le az eszközöket. Az érvényes napot úgy határoztuk meg, hogy a kopás ideje ≥10 óra volt [27]. Ha 1 perces időközönként egyetlen gyorsulási jel sem tartott ≥60 egymást követő percen keresztül, akkor az időszakot „kopásnak” tekintettük [28]. Amikor ≥3 napig érvényes adatok álltak rendelkezésre, minden résztvevő számára kiszámították az átlagos napi lépésszámot és a közepes és erőteljes fizikai aktivitással töltött időt (MVPA; ≥3 MET) [28].

Statisztikai analízis

Az összes adatot a vizsgálati protokollban szereplő elemzési tervnek megfelelően, a nyílt forráskódú statisztikai környezet felhasználásával kezeltük és elemeztük R (v3.4.4 64 bites Windows rendszerhez). Összes o 2. érték tesztet végeztünk a csoportok közötti kategorikus változók közötti különbség vizsgálatára. Többszörös regressziós vagy logisztikai regressziós elemzések segítségével kiszámítottuk a súlyváltozás és a ≥3% vagy ≥5% súlycsökkenés közötti különbségeket a súlyváltozás és a ≥3% vagy ≥5% súlycsökkenés között.

A másodlagos elemzések a súlyváltozás lehetséges előrejelzőit vizsgálták a hiányzó adatok nélküli résztvevők adatainak felhasználásával. Több logisztikai regressziós modellt hoztunk létre ≥3% vagy ≥5% súlycsökkenéssel, mint függő változóval; a csoportos feladat (intervenciós csoport), életkor (1 évente), nem (nő), dohányzási állapot (soha nem dohányzó), családi állapot (jelenleg házas), munkakör (teljes munkaidőben dolgozó munkavállaló), iskolai végzettség (4 év) főiskolai végzettségű), a háztartások éves jövedelme (≥JPY 5 000 000), az életmód módosulásának szakasza (minden szakaszban), az étrendi és aktivitási magatartás önhatékonysági alskálái (mindkettőnél 5 pont), és az alap MVPA (10 percenként/naponta) ) potenciális előrejelzőként szerepeltek. Az elemzéseket a leírás szerint megismételtük, de csak az intervenciós csoport résztvevői számára.

Eredmények

Az 1. ábra a résztvevők folyamatábráját mutatja. A felvétel után 170 jelölt írásos beleegyezését adta a 3 városban tartott kezdeti bevezető ülésen. Ezek közül 157-et alkalmaztak, és 145 (92,4%) teljesítette a jogosultsági feltételeket. A résztvevőket randomizálták a kontrollba (n = 72) és a beavatkozás (n = 73) csoportok és később az elsődleges ITT elemzésekben szolgáltak. Nem voltak jelentős különbségek a kiindulási jellemzőkben, a lépésszám és az MVPA kivételével, a csoportok között (2. táblázat). A beavatkozás résztvevői lényegesen aktívabbak voltak, mint a kiindulási kontroll résztvevők (o 1 tanácsadás olyan személytől, akinek nincs speciális ismerete a fogyás támogatásában. Egy ki nem igazított modellben az intenzívebb beavatkozás további súlycsökkenéssel járt. A mérlegelések száma a vizsgálati időszakban további súlycsökkenéssel is társult; a 2 változót alkalmazó kiigazított modellben azonban egyiket sem találtuk. Ezért nincs bizonyíték arra, hogy a rövid beavatkozások és a rendszeres mérlegelés elősegítenék a további fogyást.

Vizsgálatunk során 2 órás egyszeri motivációs előadást tartottunk a résztvevőknek. Két lehetőség volt a mérlegelésre (a 3 hónapos tanulmányi időszak kezdetén és végén), és a résztvevőket arra bíztatták, hogy minden nap mérlegeljék magukat otthon. A megfigyelt testtömeg-változás az intervenciós csoportban –2,48 kg (95% CI –3,01–1,95 kg) volt, több mint fele ≥3% -ot vesztett, és körülbelül egynegyede elveszítette ≥5% -át a kiindulási súlynak. A cél fogyás elérésének aránya lényegesen magasabb volt (o