Az étkezési ingerek szokása sikeres fogyókúrázóknál, elhízott és normál testsúlyú felnőtteknél

DS Bond

1 Pszichiátria és emberi magatartás tanszék, a Brown University Warren Alpert Orvostudományi Kar/Miriam Kórház, Súlykontroll és Diabétesz Kutatóközpont, Providence, RI, USA

HA Raynor

2 Táplálkozási Tanszék, University of Tennessee, Knoxville, TN, USA

JM McCaffery

1 Pszichiátria és emberi magatartás tanszék, a Brown University Warren Alpert Orvostudományi Kar/Miriam Kórház, Súlykontroll és Diabétesz Kutatóközpont, Providence, RI, USA

RR szárny

1 Pszichiátria és emberi magatartás tanszék, a Brown University Warren Alpert Orvostudományi Kar/Miriam Kórház, Súlykontroll és Diabétesz Kutatóközpont, Providence, RI, USA

Absztrakt

Célkitűzés

A kutatások azt mutatják, hogy a nyálreakciók lassabb megszokása az élelmiszer-ingerekre a nagyobb energiafogyasztással függ össze, és hogy az elhízott (Ob) egyének lassabban szoknak, mint a normál testsúlyúak (ÉNy). Egyetlen tanulmány sem vizsgálta a fogyásfenntartók (WLM-ek) megszokási arányát, akik elhízottakról normál testsúlyra csökkentek, azokhoz képest, akik Ob vagy NW.

Tervezés

Két alapvíz-vizsgálat és 10 citromízű nyalóka-vizsgálat nyálképzését vizsgálták 14 WLM-ben, 15 Ob-ban és 18 NW-ban, életkoruk, nemük és etnikumuk alapján. Lineáris vegyes modelleket használtunk a WLM-ek Ob és NW csoportokkal való összehasonlítására.

Eredmények

A nyálzás a WLM és az NW csoportban jelentősen csökkent (mindkét P kulcsszó esetében: fogyás fenntartása, megszokás, nyálképzés, étkezési magatartás

Bevezetés

A testtömeg sikeres kontrollja az evés hatékony szabályozásától függ, amelyet befolyásol az, hogy milyen gyorsan következik be az étkezésen belüli jóllakottság. 1–3 Az egyik tényező, amely befolyásolhatja a jóllakottságot, a fiziológiai válaszok - például a nyálképzés - szokása az étel ismételt bemutatásakor. 4,5 A megszokást az ugyanazon inger ismételt bemutatására adott válaszok arányának csökkenése, majd az új ingerekre adott válaszok fokozódása jelenti. A válaszadás helyreállítása azt jelzi, hogy a megszokás, más tényezők helyett, mint például az idegi fáradtság, felelős a csökkent válaszadásért. 5 Azok a személyek, akiknél a nyál szoktatása gyorsabb, kevesebb kalóriát fogyasztanak, mint azok, akiknél lassabb az arány, 6 arra utalnak, hogy a szoktatás az evés abbahagyásának mechanizmusa.

Korábbi kutatások azt mutatják, hogy az elhízott egyének (Ob) lassabban mutatják a nyál szoktatását, mint a normál testsúlyú egyének. 10,11 Azonban egyetlen tanulmány sem vizsgálta a nyál szokását a fogyás fenntartóinak (WLM-ek) esetében, akik elhízásról normál testsúlyra csökkentek. Fontos kérdés, hogy ezek az egyének továbbra is lassan szoknak-e, ahogyan azt Ob-egyéneknél megfigyelték, és így hajlamosak lehetnek-e a túlfogyasztásra és a testsúly visszanyerésére, vagy alternatív megoldásként, hogy a súlycsökkentés után szokásmódjuk hasonlóbbá válik-e az ÉNy-i egyénekéhez. A legutóbbi, a WLM-ek és az NW-egyének súlykontroll-viselkedését összehasonlító tanulmányok azt mutatják, hogy az előbbieknek keményebben kell dolgozniuk testtömegük megőrzéséért, 12,13 arra utal, hogy az elhízás fennmaradó fiziológiai sérülékenysége potenciálisan kompenzálható. Ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy megvizsgálja a nyál válaszait az élelmiszer-inger WLM-ekben történő ismételt bemutatására, összehasonlítva Ob és mindig ÉNy-i egyénekkel.

Mód

Résztvevők

A 25 és 65 év közötti férfi és női résztvevőket csoportokba sorolták a jelentett életkori súlytörténet alapján. A WLM-ek (n = 17) a maximális testsúlytól ≥30 fontot veszítettek és tartottak fenn ≥ 3 évig, és az életkori ≥30 testtömeg-index (BMI)> 18,5 és ≤24,9 aktuális BMI értékre csökkentek. Ob egyének (n = 16) BMI értéke ≥30 volt. ÉNy-i egyének (n = 19) életének maximális BMI-je> 18,5 és ≤24,9 volt. Minden résztvevő arról számolt be, hogy testsúlya ≥2 évig stabil. Az ÉNy-i egyének és a WLM-ek súlyukat ± 10 lb-n belül tartották, Ob személyek pedig ± 15 lb-n belül maradtak.

Eljárás

A résztvevőket egy nagyobb tanulmány részeként toborozták, amely funkcionális mágneses rezonancia képalkotás segítségével vizsgálta az élelmiszer-ingerekre adott agyreakciókat. A kizáró kritériumok között szerepelt olyan gyógyszerek szedése, amelyek befolyásolhatják a súlycsökkenést vagy a nyálelválasztást (például antidepresszánsok), és a mértéktelen evés. Telefonon történő átvilágítással támogatható személyeket teszteltek a laboratóriumba. A résztvevők a tesztelés előtt tartózkodtak az ételtől legalább 4 óráig, és a kísérlet előtti átlagos 7,9 ± 4,0 órás ételfogyasztásról számoltak be, a csoportok között nem volt különbség (P = 0,25). Érkezéskor az aktuális súlyállapotot magasság- és súlyméréssel igazolták. A tesztelés csendes környezetben történt, a résztvevők hanyatt feküdtek egy vizsgaasztalon, hogy szimulálják a későbbi funkcionális mágneses rezonancia képalkotó vizsgálat során alkalmazott kísérleti körülményeket. Ezen kísérleti eljárások során azonban nem végeztek funkcionális mágneses rezonancia képalkotási intézkedéseket. A protokollt a Miriam Kórházi Intézményi Felülvizsgálati Testület (Providence, RI, USA) hagyta jóvá.

Mérés

A nyálképzés mérésére a Strongin-Hinsie-Peck 14 technikát alkalmaztuk. Ez a módszer magában foglalja a nyál felszívódását három tekercs pamutból; az egyik tekercset vízszintesen a nyelv alá helyezzük, a többi tekercset pedig a száj mindkét oldalán az alsó íny és az arc között helyezzük el. A nyálképzést a tekercsek lemérésével határozzuk meg a gyűjtési időszak előtt és után.

A pamut tekercsek behelyezése után a résztvevők vagy fecskendőt kaptak, amely vizet tartalmazott, amelyet a nyelvük közepére raktak le, vagy egy nyalókát, amelyet a szájukban 1 percig tartó nyálgyűjtés alatt álló helyzetben tartottak. A nyálképződés két kiindulási kísérletből állt, amelyek egy 0,05 ml-es vizes ingert, 10 kísérletet egy citromos nyalókával (szoktató inger) és két kísérletet egy zöld alma nyalókával (újszerű inger). Minden vizsgálatot 1 perces intervallum választott el. Minden kísérlet után a résztvevők eltávolították a tekercseket, a zacskóba tették, és a zacskót átadták a kísérletezőnek. A zacskókat közvetlenül a kísérlet után 0,01 g-ra (Ohaus Dialogram mérleg, Florham PK, NJ) lemértük. A próba blokkokat két vizsgálat blokkjának átlagolásával számoltuk ki. A nyálfolyás változását a citromos nyalóka (1–5. Kísérleti blokk) és a zöld alma nyalóka (6. kísérleti blokk) vizsgálati blokkjain kiszámítottuk az értékek kivonásával az alapvonalból.

Analitikai terv

Az adatokat a Social Sciences 14.0 (SPSS, Inc., Chicago, IL, USA) statisztikai csomagjával elemeztük. Az egyirányú varianciaanalízist és a khi-négyzet teszteket használtuk a csoportok demográfiai és súlybeli összehasonlítására. Tekintettel arra, hogy a megszokáshoz szenzibilizáció vagy fokozott nyálasodás szükséges a megszokáshoz, az 52 résztvevőből 5 (1 Ob, 1 NW és 3 WLM) közül 5-öt (1 Ob, 1 NW és 3 WLM) kizártunk az elemzésekből, ami azt eredményezte, hogy végső mintában 47 egyén (18 ÉNy, 15 Ob és 14 WLM). Az egyes csoportokból kizárt résztvevők aránya nem különbözött (P = 0,39). A nyálelváltozásokat a csoportokon belül, valamint a WLM-ek Ob és NW csoportokkal való összehasonlítását lineáris kevert modellekkel elemeztük, auto regresszív (1) kovariancia struktúrával. A nyáladási adatokat átlag ± s.e.m. g).

Eredmények

A résztvevők jellemzőit az 1. táblázat mutatja be. A csoportok nem különböztek kor, nem és etnikum szerint. Tervezésük szerint a csoportok különböztek az aktuális és az élettartam maximális BMI-jében.

Asztal 1

A súlycsökkenést fenntartó (WLM), az elhízott (Ob) és a normál testsúlyú (NW) csoportokban résztvevők jellemzői (átlag ± sd)

WLM (n = 14) Ob (n = 15) NW (n = 18) A teljes P-érték a csoport összehasonlításai P-érték b

Életkor (év)	49,0 ± 11,4	48,8 ± 7,5	43,6 ± 8,1	0,17
Nem (%)
Női	88.2	87.5	89.5
Férfi	11.8	12.5	10.5	0,98
Verseny (%)
kaukázusi	94.1	81.2	100
afro-amerikai	5.9	12.5	0
Kevert faj	0,0	6.3	0	0,29
BMI (kg m −2)	23,7 ± 1,6	34,5 ± 3,8	21,6 ± 2,0	0,0001	ÉNy, Ob	0,0001
ÉNy, WLM	0,02
Ob, WLM	0,0001
Élettartam maximális BMI (kg m −2)	33,1 ± 3,0	35,8 ± 3,8	22,8 ± 2,2	0,0001	ÉNy, Ob	0,0001
ÉNy, WLM	0,0001
Ob, WLM	0,053

A három csoport átlagos kiindulási nyálfolyása (2. táblázat) nem különbözött szignifikánsan (P = 0,15). A nyálképzés csoportbeli különbségeit a citromos nyalóka inger blokkolt kísérleteiben az 1. ábra mutatja be. Először tekintve a nyálképzés teljes változását az egyes csoportokban külön-külön (2. táblázat), a WLM és az NW csoport szignifikáns csökkenést mutatott a nyálzásban a blokkolt vizsgálatok során (mindkét esetben P 0,40).

A nyálreakció változása a citrom ízű nyalóka stimulus (1–5. Blokk) ismételt bemutatásánál a testsúlycsökkentést fenntartó (WLM), normál testsúlyú (NW) és elhízott (Ob) résztvevőknél két kísérlet blokkjain keresztül.

2. táblázat

WLM (n = 14) Ob (n = 15) ÉNy (n = 18)M ± s.e.m.P-értékM ± s.e.m.P-értékM ± s.e.m.P-érték

A kiindulási nyálfolyás a víz ingeréhez a 0 blokknál	1,3 ± 0,2	1,1 ± 0,2	1,7 ± 0,2
Változás a nyálban szoktató ingerre az 1. blokktól az 5. blokkig	-1,2 ± 0,3	0,002	–0,3 ± 0,2	0,46	−0,8 ± 0,3	0,001
A nyálzás változása újszerű ingerre az 5. blokktól a 6. blokkig	+1,9 ± 0,3	0,001	+1,9 ± 0,4	0,001	+2,1 ± 0,4	0,001

Megjegyezzük, hogy a szignifikancia teszteket a csoporton belüli módosított pontszámokon végeztük a lineáris vegyes modelltől Bonferroni korrekciójával.

A későbbi elemzések nagyobb mértékű csökkenést mutattak a WLM nyálreakcióiban az Ob csoporthoz képest (csoport × próba blokk interakció; P = 0,03). A WLM-ek nem különböztek az NW-csoporttól (csoport × próba blokk interakció; P = 0,49).

A 2. táblázatban bemutatott mindhárom csoport szignifikáns növekedést mutatott az új zöld alma nyalóka stimulus (mind P 0,70) vagy Ob (P> 0,90) csoport nyálképzésében.

Vita

Ez a tanulmány az első, amely megvizsgálja a nyál szokását az étkezési ingerek WLM-ekben történő ismételt bemutatására. Az elhízottból normál testsúlyra csökkent WLM-ek a szoktatási arányokat mutatták, hasonlóan az északnyugati részű egyénekhez, akiknek korábban nem volt elhízásuk, és gyorsabbak voltak, mint az Ob egyedek. Ezek a megállapítások kihatással vannak a sikeres fogyás és fenntartás megértésének bővítésére.

Bár korábbi kutatások szerint a csökkent testsúly fenntartására irányuló erőfeszítések ellentétesek az élelemkeresést és a testsúly visszaszerzését elősegítő fiziológiai adaptációkkal, 15–17. Eredményeink azt sugallják, hogy az Ob-egyéneknél megfigyelt, az ételre adott fiziológiai válaszok lassabb szokása a testsúly révén „normalizálódhat”. veszteség. A szoktatás gyorsabb aránya a gyorsabb jóllakottsághoz kapcsolódik, amelynek elő kell mozdítania az alacsonyabb energiafogyasztást, 4–6 elősegítve a WLM-ek normális testtömegben maradását. Ha a megszokási szokásokat súlycsökkenéssel lehet „normalizálni”, kutatásokra van szükség annak megállapításához, hogy a súlycsökkenés nagysága, a fogyás fenntartásának időtartama és/vagy az abszolút BMI a legfontosabb tényező. Alternatív megoldásként lehetséges, hogy a súlycsökkenés előtt a WLM-ek az ÉNy-i egyénekhez hasonló étkezési jelzésekhez szoktak, és hogy egy elhízott egyénnél a gyorsabb szokásminta jelezheti a sikeres fogyás fenntartásának képességét.

Bizonyos korlátok kísérik eredményeinket. A nyálképződést befolyásolhatta a résztvevők fekvő helyzetbe helyezése, hogy szimulálják a körülményeket egy funkcionális mágneses rezonancia képalkotó gépen. A súlytörténet és az élelmiszer-korlátozási követelmény betartása önbevalláson alapult. A résztvevők túlnyomórészt kaukázusi és nőstények voltak, korlátozva az általánosíthatóságot a változatosabb mintákra. Végül, bár nem különbözik szignifikánsan a többi csoporttól, az Ob résztvevők kisebb szenzibilizációs reakciót mutattak a citromos nyalóka ingerre. Ez vonatkozhat Ob és NW egyedek közötti ízfeldolgozás különbségeire; például Ob egyének kevésbé érzékelik az édes ízeket, de jobban kedvelik őket, mint az ÉNy-i. 18 További kutatások szükségesek különféle ételjelekkel és ízletes mérésekkel, hogy megismételjük és kiterjesszük eredményeinket.

Összefoglalva, ez a tanulmány azt sugallja, hogy az elhízott normál testsúlyra csökkent WLM-eknél az élelmi ingerekre adott élettani reakciómintázat sokkal inkább hasonlít az NW-hez, anélkül, hogy korábban elhízott volna, és kevésbé hasonlít Ob-ra. Ezek az eredmények ellentétben állnak a korábbi kutatásokkal, amelyek arra utalnak, hogy a WLM-ek továbbra is biológiai sérülékenységet okozhatnak a testsúly visszanyerése és az elhízás szempontjából. 12,13,15–17 A súlyváltozás és az étkezéshez adott fiziológiai válaszok kapcsolatának jobb megértéséhez olyan jövőbeni kutatásokra van szükség, amelyekben hosszanti irányban mérik a szoktatási arányokat.

Köszönetnyilvánítás

Ezt a kutatást az Országos Egészségügyi Intézet támogatta a DK066787-02S2 támogatással. Dr. Bondot a DK083438-01 Nemzeti Egészségügyi Intézet támogatja.