Elhízás, súlykezelés és kontroll

Mini Review 8. évfolyam 2. szám

Samir Giuseppe Sukkar,

Ellenőrizze a Captchát

Sajnáljuk a kellemetlenséget: intézkedéseket teszünk annak érdekében, hogy megakadályozzuk a csaló űrlapok beküldését az extrakciók és az oldalfeltérképezők által. Kérjük, írja be a megfelelő Captcha szót az e-mail azonosító megtekintéséhez.

UO Dietetica e Nutrizione Clinica, Ospedale Policlinico San Martino di Genova, Olaszország

Levelezés: Samir Giuseppe Sukkar, UO Dietetica e Nutrizione Clinica, Ospedale Policlinico San Martino di Genova, IRCCS per l? Oncologia, Olaszország

Beérkezett: 2018. február 8. | Megjelent: 2018. március 1

Idézet: Sukkar SG, Cremonini AL, elhízás és antipszichotikumok. Adv Obes Súlykezelő ellenőrzés. 2018: 8 37–41. DOI: 10.15406/aowmc.2018.08.00224

Nagyon kevés eszköz van a pszichiátriai betegek súlygyarapodásának ellensúlyozására, mivel az étrend-programok kezelése különösen összetett, és az elhízás elleni gyógyszerek használatát bonyolítja saját farmakodinamikájuk és farmakokinetikai profiljuk, és különösen a monoaminokba való beavatkozásuk. részt vesz a pszichotikus rendellenességek patofiziológiájában. Az antipszichotikumokkal kezelt betegek klinikai történetének és antropometriai paramétereinek alapos felmérése szükséges, és a súlygyarapodás (diétás tanácsadás, fizikai aktivitás) elkerülése érdekében a farmakológiai kezelés kezdetétől kötelező megelőzési stratégiák szükségesek.

Az antipszichotikumok fontos terápiás eszközök a skizofréniában és a pszichózis egyéb formáiban szenvedő betegek számára: valójában az utóbbi évtizedekben ezeknek a betegeknek az életminősége javult; a neuroleptikumokkal (hagyományos antipszichotikumok) végzett kezelésnek köszönhetően. Az új generációs antipszichotikus gyógyszerek kutatásának célja a mellékhatások csökkentése, a szelektivitás javítása vagy a hatásmező kiterjesztése a klasszikus neuroleptikumok, például a fenotiazinok és a butirofenonok tekintetében. Az úgynevezett atipikus antipszichotikumok (például klozapin, olanzapin, risperidon, kvetiapin, ziprasidon), amelyeket a későbbiekben leírt specifikus farmakológiai hatások jellemeznek, a hagyományokkal azonos vagy annál nagyobb terápiás hatékonyságot mutatnak, alacsonyabb a mellékhatások előfordulási gyakorisága és a skizofrénia farmakológiai stratégiáiban első választásként szerepelnek. 5 A súlygyarapodás és az elhízás azonban a vizsgált gyógyszer szerint eltérő gyakorisággal továbbra is az antipszichotikus terápiával kapcsolatos főbb problémák részét képezi. Az első antipszichotikus gyógyszerek (fenotiazin, különösen a klórpromazin) bevezetését követő klinikai vizsgálatok rávilágítottak az ilyen gyógyszerek alkalmazásával kapcsolatos súlygyarapodás problémájára. 6‒8

Nemrégiben Allison et al. meta-analízist végzett 81 legalább 10 hétig tartó vizsgálaton, amelyben összehasonlították a betegek súlygyarapodását hagyományos és atipikus antipszichotikumok alkalmazásával, 10‒12 és érdekes eredményt értek el. Ezen vizsgálatok alapján az antipszichotikus mellékhatások, például a súlygyarapodás, az elhízás és az ezekhez kapcsolódó betegségek klinikai jelentősége jelentős, és nem szabad lebecsülni a gyógyszer-terápia megkezdésének időpontjában fennálló kockázat-haszon egyensúlyban. De Hert szerint a skizofrén betegeknél a metabolikus szindrómáról (SM) szóló első tanulmányok 2003-as publikálásából körülbelül 30 tanulmány megerősítette, hogy az SM kialakulásának kockázata folyamatosan kétszer-háromszorosára nő az általános népességhez képest, még az alkalmazott kábítószer típusához képest is.

Az antipszichotikumok hatásmechanizmusai

A hagyományos antipszichotikumokat neuroleptikumoknak nevezik a neurolepszia kiváltásának közös jellemzői miatt, vagyis lelassítják a kísérleti állatban és az emberben a mozgás és a viselkedés aktivitását, csökkentik a pszicho-motorokat és érzelmi közömbösséget váltanak ki. Ezek a gyógyszerek úgy hatnak, hogy blokkolják a dopamin D2 receptorokat a mezolimbikus és a hipotalamusz szintjén. A D2 receptorokra gyakorolt nem szelektív hatás felelős a legjelentősebb mellékhatásokért, mint például a neuroleptikus hiány szindróma (mezokortikális dopaminerg (DA) út), parkinsonizmus (nigrostriatalis DA-n keresztül), hiperprolaktinémia (gumó-infundibularis DA-n keresztül). A D2 receptorok blokkolása mellett a klasszikus antipszichotikumok különböző mértékben antagonisztikus hatást fejtenek ki a kolinerg muszkarin receptorokra, valamint az a1-a2 adrenerg és hisztaminerg receptorokra, jól ismert mellékhatásokat okozva (székrekedés, homályos látás, xerostomia, aluszékonyság, hipotenzió, szédülés).

Súlykontroll mechanizmusok: a zsírszövet szerepe, valamint az éhség és a jóllakottság neuroendokrin szabályozása

A testtömeg jelentősen függ a genetikai tényezőktől. Ebben a tekintetben ismert, hogy az adipogenezis folyamata az adipociták volumetrikus növekedésével (hipertrófiával) kezdődik, majd számuk növekedésével (hiperplázia) következik. Az adipociták maximális mennyiségét genetikailag meghatározzák, és amikor "kritikussá" válik, kiváltja a sejtszaporodáshoz vezető parakrin faktorok felszabadulását. 13 A zsírszövet jelenleg endokrin szervnek számít, amelynek két fő funkciója van; 1) nagy energiájú molekulák (trigliceridek) tárolása, amelyek szabad zsírsavakká (FFA) való hidrolízisük révén az emberi test összes sejtje "energia szubsztrátjaként" használhatók; 2) az adipogenezis és a táplálékfelvétel szabályozásában szerepet játszó különféle tényezők, például leptin, rezisztin, inzulinszerű növekedési faktor-I (IGF-I), transzformáló növekedési faktor-b (TGF-b) és tumor nekrózis faktor- a (TNF-a).

Klinikai szempontból a testtömeg genetikai összetevőjét külön-külön nevelt ikreken végzett vizsgálatok javasolták, és nagyon magas (akár 70% -os) korrelációt mutattak a testtömegükben, ami valamivel alacsonyabb volt, mint az ikreknél ugyanabban a környezetben. Jelentős előrelépés történt a genetikai tényezők korábbi bizonyítékai és megállapításai terén. A leptin és a HTR2C gének a legígéretesebb és új bizonyítékok közé tartoznak, amelyek arra utalnak, hogy a DRD2, TNF, SNAP-25 és MC4R jelentős kockázati tényező. A legfontosabb érzékenységi gének közül a CNR1, MDR1, ADRA1A és INSIG2-t is figyelembe kell venni. Mindenesetre számos endokrin, környezeti, pszichológiai, viselkedési és kulturális összetevő is van, amelyeket figyelembe kell venni, mivel hozzájárulnak a fiziológiai súly fenntartásához, és sajnos a súlygyarapodáshoz és az elhízáshoz. A testtömeg összetett szabályozásában három fő neuroendokrin komponens plusz egy negyedik nem elsősorban endokrin komponens, amelyet az emésztőrendszer és a máj képvisel. 13‒15

Hasonló súlygyarapodást (7–11 kg) figyeltek meg klozapin-terápia után 175–600 mg/nap dózisban 4–6 hónapon át.23 Végül mindkét molekula lipid-anyagcsere-rendellenességekkel, például hiperkoleszterinémiával és hipertrigliceridémiával jár, 23 gyakran rontja a rossz étkezési szokások és az alkoholfogyasztás.

Összehasonlítva az SGA kategóriába tartozó nyolc különféle gyógyszert (klozapin, olanzapin, risperidon, kvetiapin, zotepin, amiszulprid, ziprasidon és aripiprazol), a súlygyarapodás kockázata alapján, de a hiperglikémia és a dyslipidemia szempontjából is, randomizált kontrollált vizsgálatok jelentős különbségeket tártak fel az említett gyógyszerek között. A klozapin és az olanzapin általában a legveszélyesebb a súlygyarapodás szempontjából, míg a rizperidonnal és a quietapinnal végzett kezelés során a súlygyarapodás kockázata mérsékelten magas. A ziprazidon és az aripiprazol ehelyett alacsony kockázattal jár. 21 A pszichiátriai betegség és a súly bonyolult kölcsönös cselekvése játszik szerepet; neurobiológia, pszichológia és szociológiai tényezők. A mentális zavarokkal küzdők körében az uralkodó változók elemzése sürgető szükség, mivel a krónikus mentális betegségekben szenvedők körében a korai halálozás okai között a leggyakoribb a fizikai okoknak tulajdonítható halálozás. 28,29