Elhízás és betegségaktivitás juvenilis idiopátiás ízületi gyulladásban

Absztrakt

Háttér

A fizikai fogyatékossággal élő gyermekeknél nagyobb lehet az elhízás kockázata, és az elhízás kockázati tényező lehet a gyulladásos ízületi gyulladásban. A tanulmány célja az volt, hogy meghatározza az elhízás prevalenciáját a juvenilis idiopátiás ízületi gyulladásban (JIA) szenvedő gyermekeknél és serdülőknél, valamint megvizsgálja az elhízás és a betegség aktivitása közötti összefüggést ebben a populációban.

Megállapítások

Keresztmetszeti elemzést végeztek a JIA-ban szenvedő betegek körében, akik 2009 októbere és 2010 szeptembere között jártak gyermekreumatológiai klinikán. Lineáris regressziós modellt alkalmaztunk az elhízás és a betegség aktivitása közötti összefüggés feltárására JIA-ban szenvedő betegeknél. Összesen 154 alany vett részt az elemzésben; a medián életkor 10,6 év, 61% nő és 88% fehér. Az elhízást 18% -ban találták, 12% -a volt túlsúlyos, 3% -a pedig túlsúlyos. Nem volt összefüggés az elhízás és a JADAS-27 (Juvenile Arthritis Disease Activity Score 27), az orvos által a betegség aktivitásának értékelése, a szülő által a gyermek jólétének értékelése, az eritrocita ülepedési sebesség, az aktív ízületek száma vagy a C-reaktív fehérje (p- értéktartomány: 0,10–0,95).

Következtetések

Bár a JIA-ban szenvedő betegek 18% -a elhízott, nem találtunk összefüggést az elhízás és a betegség aktivitása között. Mivel az elhízás további egészségügyi kockázatot jelent az ízületi gyulladásban szenvedő gyermekeknél, ennek a társbetegségnek a kezelése a JIA-ban szenvedő betegek egészségügyi prioritása kell, hogy legyen. Jövőbeli vizsgálatokra van szükség az elhízás, a JIA kialakulása és a betegség aktivitása közötti lehetséges összefüggések további feltárásához.

Háttér

Az elhízás járványméretű az egész világon [1–3]. A gyakoriságra vonatkozó becslések a fejlett országokban még riasztóbbak [1]. Például a CDC legfrissebb adatai azt mutatják, hogy a New York-i iskolások 20,7% -a elhízott [4–6].

A testi fogyatékossággal élő gyermekeknél nagyobb lehet az elhízás kockázata, és a túlsúly és az elhízás aránya a juvenilis idiopátiás ízületi gyulladásban (JIA) szenvedő betegeknél 5 és 23% között mozog [7–10]. Másrészt lehetséges, hogy az elhízás kockázati tényező lehet a gyulladásos ízületi gyulladásban. Felnőtteknél az osteoarthritis kivételével az ízületi gyulladás esélye 4,3-kal magasabb az elhízott lakosság körében [10]. A zsírszövet és a gyulladásos ízületi gyulladás közötti lehetséges kapcsolat az adipokinek szerepén keresztül valósul meg. Valamennyi fő adipokin (leptin, adiponektin, visfatin és rezisztin) immunmoduláló tulajdonságokkal rendelkezik, és bizonyíték arra utal, hogy részt vesz a rheumatoid arthritis (RA) patofiziológiájában [11]. Vizsgálatok kimutatták, hogy RA-betegek szérumában és szinoviális folyadékában megnövekedett a leptin (gyulladáscsökkentő adipokin) szintje [11]. Bizonyíték van arra is, hogy az adipociták olyan citokineket termelnek, mint a TNF α, IL-1 és IL-6. Emellett az RA patofiziológiája T-sejteket, hízósejteket és makrofágokat foglal magában, amelyek közösek a zsírszövet patofiziológiájában is [11].

Az elhízás rosszabb betegségaktivitással jár együtt RA-ban szenvedő felnőtteknél is [12, 13]. A leptin és a betegség markerek, mint például a DAS-28, az eritrocita szedimentációs ráta (ESR) és a gyengéd ízületek száma közötti összefüggést hosszabb betegségig tartó betegeknél kimutatták [11].

Bár az elhízás kockázati tényező lehet vagy az ízületi gyulladás következménye, nem ismert, hogy összefügg-e a JIA-ban szenvedő betegek aktivitásának súlyosságával. A tanulmány célja az elhízás prevalenciájának meghatározása volt JIA-ban szenvedő betegeknél, valamint az elhízás és a betegség aktivitása közötti összefüggés vizsgálata ebben a populációban.

Mód

Adatbázist hoztak létre azokról a JIA-s betegekről, akik 2009 októbere és 2010 szeptembere között egyetlen bostoni gyermekreumatológiai klinikán vettek részt, és akiknek vért vettek a rutin klinikai monitorozáshoz. 1 év alatt gyakorlatilag minden JIA-ban szenvedő betegnek legalább egyszer vért vett. Az összes jogosult beteg közül csak 1 utasította el, hogy bekerüljön az adatbázisba. Azok a betegek, akik az előző 3 hónapban kortikoszteroidokat szedtek, akik nem beszéltek angolul, akiknek a megbeszélést megelőző 2 hét alatt bármilyen fertőzése volt, és akiknek egyidejűleg voltak egészségügyi problémái (1. típusú cukorbetegség, gyulladásos bélbetegség, coeliakia és immunhiány) ) kizárták. A testtömeg-index (BMI), a betegség aktivitási mutatói, valamint egyéb demográfiai és klinikai információk lekérésre kerültek ebből az adatbázisból. Ezt a projektet a Tufts Medical Center intézményi felülvizsgálati testülete hagyta jóvá.

A betegség aktivitását a vérvizsgálatok ugyanazon látogatásakor validált pontszám, JADAS-27 (Juvenile Arthritis Disease Activity Score 27) segítségével mértük [14]. Ez a pontszám négy mérőszámot tartalmaz: az orvos globális felmérése a betegség aktivitásáról vizuális analóg skála (VAS) segítségével [12], a szülő globális értékelése a gyermek jólétéről, amelyet VAS határoz meg, az aktív betegségben szenvedő ízületek száma (27 ízület értékelése) és ESR. Az ESR-t 0-10 közötti értékre normalizáljuk az (ESR-20)/10 képlettel. A JADAS-27 4 komponense pontszámának egyszerű lineáris összegeként kerül kiszámításra, amely 0-57 összpontszámot eredményez, magasabb pontszámokkal jár a rosszabb betegségaktivitás.

A BMI értékeket ábrázoltuk a 2000 CDC növekedési diagram (BMI az életkor) alapján [5], és meghatároztuk a BMI percentiliseket. A gyermekeket elhízottnak minősítették, ha a BMI -jük ≥ 95. percentilis volt, túlsúlyosnak, ha a BMI a 85. és a 94. százaléka között volt, és az egészséges testsúlyuknak, ha a BMI az 5. és a 84. százalék között volt [4, 6]. Meghatározták az alsúly (BMI th percentilis) prevalenciáját is, azonban ebben a kategóriában nagyon kis számú beteg volt, ezért statisztikai elemzés céljából egészséges testsúly alá sorolták őket.

Összegyűjtötték a vizsgálati alanyokra vonatkozó alapvető demográfiai és egészségügyi információkat is, ideértve az alábbiakat: életkor, nem, etnikum, JIA altípus, a betegség kialakulása óta eltelt időintervallum, a jelenlegi gyógyszerek és a C-reaktív fehérjeérték (CRP). Feljegyezték a JIA kezelésére használt gyógyszereket (nem szteroid gyulladáscsökkentők, metotrexát, biológiai gyógyszerek), valamint az egyes gyógyszerek alkalmazásának időtartamát. Az alanyok csak akkor tekinthetők metotrexáttal vagy biológiai gyógyszerrel kezelt betegeknek, ha az alkalmazás időtartama ≥ 2 hónap volt.

Statisztikai analízis

Meghatározták az elhízás prevalenciáját. Lineáris regresszióval vizsgálták az elhízás és a JADAS-27, az orvos VAS, a szülő VAS, az aktív ízületek száma és a CRP szint összefüggését. Logisztikai regresszióval vizsgálták az elhízás és az ESR (normálissá dichotomizált, ha ≤20, vagy abnormális) összefüggését. Többváltozós lineáris regressziós modellt dolgoztak ki az elhízás és a JADAS-27 eredmény összefüggésének elemzésére. A modellt a potenciális zavarókhoz igazították, azonosították eleve, életkor, nem, JIA altípus, etnikai hovatartozás, gyógyszerek (nincsenek, nem szteroid gyulladáscsökkentők vagy immunszuppresszánsok - metotrexát és/vagy biológia), valamint a betegség kialakulása óta eltelt idő.

Az adatelemzésekhez a JMP 9. verzióját (SAS Institute Inc., Cary, NC) használták. Az összes teszt kétoldalas volt, és a statisztikai szignifikanciát kétoldalas p-értékként határoztuk meg

Eredmények

Összesen 154 alany került be az elemzésekbe. Az alanyok jellemzőit BMI kategóriák szerint mutatjuk be az 1. táblázatban. A betegek jellemzőiben nem volt különbség BMI kategóriánként. A résztvevők medián életkora 10,6 év volt (± 4,5, 2-19 közötti tartomány), 61% nő és 88% fehér.

A medián BMI 19, a medián BMI percentilis 67 (interkvartilis tartomány 41-88). A betegek 18% -a (n = 28) elhízott, 12% -a (n = 19) volt túlsúlyos, 3% -a (n = 4) pedig alulsúlyos.

A JIA-betegség aktivitásának pontszáma, a JADAS-27, medián értéke 5,2 volt (0-30,7 tartomány). A JADAS-27 összetevőit és egyéni pontszámait BMI kategóriák szerint írja le a 2. táblázat.

Nem volt összefüggés az elhízás és a JADAS-27 között az egyformán változó lineáris regresszióban (béta koefficiens = 0,04; 95% CI = -1,19, 1,27; p = 0,95), sem az elhízás, sem az orvos VAS között (béta együttható = 0,08; 95% CI = -0,28, 0,44; p = 0,66), a szülő VAS-értéke (béta együttható = -0,35; 95% CI = -0,77, 0,07; p = 0,10), ESR (OR = 0,53; 95% CI = 0,21, 1,41; p = 0,18), az aktív ízületek száma (béta koefficiens = 0,22; 95% CI = -0,39, 0,83; p = 0,48), vagy CRP (béta együttható = 0,33; 95% CI = -1,19, 1,85; p = 0,67). A többváltozós lineáris regressziós modellben az elhízásnak nem volt szignifikáns hatása a JADAS-27 pontszámokra (béta koefficiens = -0,12; 95% CI = -1,31, 1,07; p = 0,84), az életkor, nem, JIA altípus, a gyógyszerek használata, a betegség megjelenése óta eltelt idő és az etnikum.

Vita

Annak ellenére, hogy a JIA-ban szenvedő betegek ezen mintájában magas az elhízás aránya, nem volt összefüggés az elhízás és a betegség aktivitása között, több változóval mérve.

A mintánkban szereplő gyermekek és serdülők közel ötöde elhízott volt. Ez a riasztó arány hasonlít az egyébként egészséges gyermekeknél, valamint a JIA-ban szenvedő gyermekeknél korábban elhízott arányhoz [6–8].

Az elhízás rosszabb betegségaktivitással jár együtt RA-betegeknél [12, 13]. Ezt az összefüggést azonban nem találtuk meg a JIA betegek mintájában. Bár nincs más publikált tanulmány, amely megvizsgálná az elhízás és a betegség aktivitása közötti összefüggést a JIA-ban, egy brazil tanulmányban sem sikerült különbséget találni az aktív és inaktív betegségben szenvedő betegek átlagos BMI-százalékai között [9]. RA-betegek keresztmetszeti vizsgálatában összefüggést találtak az Egészségértékelő Kérdőív eredményei és a BMI között a kezdeti elemzés során, de miután a fizikai aktivitást mint segítőt bevezették, az asszociáció elveszett. Ezért lehetséges, hogy a gyulladás testösszetételre gyakorolt hatásait fizikai (in) aktivitás közvetítette [15].

Annak ellenére, hogy a testzsír és az elhízás összefüggésbe hozható a megnövekedett gyulladásos markerekkel (ESR és CRP [12, 16, 17]), a JIA-betegekből álló mintánkban nem találtuk ezt az összefüggést. Hasonlóképpen, ízületi gyulladásban szenvedő gyermekek más vizsgálataiban az ESR és a CRP nem korrelált a BMI-vel [9, 18]. RA-betegeket érintő vizsgálatok sem mutattak összefüggést a CRP és az elhízás vagy a BMI között [13, 15, 19].

Érdekes módon a BMI növekedése összefüggésbe hozható az anti-TNF szerek alkalmazásával [20, 21]. Bár meg kell erősíteni az anti-TNF gyógyszerek súlyszabályozásban betöltött szerepét, az egyik hipotézis ezen megállapítások magyarázatára az, hogy a TNF-α által vezérelt hipermetabolizmus gátlása súlygyarapodást eredményez [22]. Nem találtunk azonban különbséget a gyógyszerek alkalmazásának arányában a különböző BMI kategóriákban.

Vizsgálatunknak számos korlátja volt, például a keresztmetszet kialakítása és a viszonylag kis mintaméret, amelyek felelősek lehetnek a nem megfelelő statisztikai teljesítményért. Nem rendelkezünk információkkal a fizikai aktivitásról, a társadalmi-gazdasági helyzetről, a szülők iskolai végzettségéről és a BMI-ről, amelyek mindegyike korábban összefüggésben volt az elhízással.

Tudomásunk szerint azonban ez az első tanulmány az elhízás és a betegség aktivitása közötti összefüggés vizsgálatára JIA-ban szenvedő betegeknél.

Összegzésként elmondható, hogy bár a JIA-betegek 18% -a elhízott, nem találtunk összefüggést az elhízás és a betegség aktivitása között. Mivel az elhízás további egészségügyi kockázatot jelent az ízületi gyulladásban szenvedő gyermekeknél, ennek a társbetegségnek a kezelése a JIA-ban szenvedő betegek egészségügyi prioritása kell, hogy legyen. Jövőbeli vizsgálatokra van szükség az elhízás, a JIA kialakulása és a betegség aktivitása közötti lehetséges összefüggések további feltárásához.