Elhízás és súlygyarapodás az amerikai fekete nők szarkoidózisának előfordulásával kapcsolatban

Absztrakt

HÁTTÉR:

A szarkoidózis, egy krónikus granulomatózisos gyulladással jellemezhető szisztémás rendellenesség, az amerikai fekete nők körében gyakrabban fordul elő, csakúgy, mint a túlsúly és az elhízás. Kevéssé ismert a krónikus gyulladást kiváltó túlsúly és elhízás kapcsolatáról a szarkoidózis előfordulásával.

MÓD:

Az elhízás és a súlygyarapodás arányát a szarkoidózis incidenciájával értékeltük a Fekete Nők Egészségügyi Tanulmányában, amely egy 1995. évi 59 000 amerikai, 21 és 69 éves kor közötti fekete nő nyomon követési tanulmánya volt, kiindulási alapon 1995-ben., az aktuális súlyt, az incidens szarkoidózist és a kovariátumokat összegyűjtöttük a kiinduláskor és a kétévente végzett nyomon követési kérdőíveken. Az életkor, az iskolai végzettség, a földrajzi régió, a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a fizikai aktivitás alapján kiigazított Cox regressziós modelleket alkalmaztuk az incidencia arányának (IRR) és a 95% -os CI becsléséhez.

EREDMÉNYEK:

1995 és 2011 között 454 szarkoidózis esete fordult elő 707 557 személyévi követés során. A szarkoidózis előfordulása a BMI és a súlygyarapodás növekedésével nőtt. Az IRR 18 évesen 1,40 (95% CI, 0,88-2,25) volt a BMI-nél ≥ 30 kg/m 2 20 és 24 kg/m 2 között (P trend = 0,18), 1,42 (95% CI, 1,07- 1,89) a BMI-nél ≥ 35 kg/m 2 a kiindulási értéknél a 20–24 kg/m 2 -hez képest (P trend = 0,01), és 1,47 (95% CI, 1,10–1,97) a 18 éves és a kiindulási érték közötti súlygyarapodáshoz ≥ 30 kg 0 és 9 kg között (P trend =, 16). A rétegzett elemzések során a szarkoidózis előfordulásának jelentős tendenciái voltak a növekvő BMI és a súlygyarapodás mellett a ≥ 45 éves nőknél és a dohányzóknál.

Következtetések:

Jelen tanulmány bizonyítékot szolgáltat arra vonatkozóan, hogy a felnőttkori súlygyarapodás és elhízás a szarkoidózis fokozott előfordulásával jár együtt.

A szarkoidózis ismeretlen etiológiájú multisystem betegség. A betegség megnyilvánulásainak széles spektrumával társul, de tipikusan a tüdőt érinti. 1 - 3 Az Egyesült Államokban a szarkoidózis mintái fajonként és nemenként különböznek, 2 - 5 a fekete nőknél tapasztalható a betegség legnagyobb előfordulási gyakorisága. A szarkoidózis becsült életkori kockázata 2,7% a fekete nőknél, míg a fehér nőknél 1,0%. 4, 5

Az elhízás gyakorisága aránytalanul magas az amerikai fekete nőknél is. Az elhízást az alacsony fokú szisztémás gyulladás állapota jellemzi. A szarkoidózist krónikus granulomatózus gyulladás jellemzi, amelyről úgy gondolják, hogy egy még nem azonosított antigénre irányuló, tartós T-helper 1 polarizált immunválasz eredménye. 10 Feltételezzük, hogy az elhízással járó gyulladás részben magyarázza a szarkoidózis gyakoribb előfordulását fekete nőknél.

Prospektíven értékeltük az elhízás és a súlygyarapodás összefüggéseit a szarkoidózis incidenciájával egy 16 éves periódus alatt a Black Women's Health Study (BWHS), amely 59 000 amerikai fekete nő leendő nyomon követése. Tudomásunk szerint ez az epidemiológiai tanulmány elsőként vizsgálja ezen tényezők kapcsolatát a fekete nőknél előforduló szarkoidózissal.

Anyagok és metódusok

A tanulmány humán alanyainak protokollját a Boston University Medical Center Institutional Review Board (H-31125) hagyta jóvá. A BWHS egy folytató tanulmány az amerikai fekete nőkről, amely 1995-ben kezdődött, amikor 59 000 21-69 éves (átlagosan 38 éves) nő jelentkezett postai egészségügyi kérdőíveken keresztül. 11 résztvevő a kérdőív kitöltésével jelezte tudomásul vett beleegyezését. A kiinduláskor a résztvevők 97% -a befejezte a középiskolát, 44% -a pedig az egyetemet. Több mint 80% -a Kaliforniából, Georgia, Illinois, Indiana, Louisiana, Maryland, Massachusetts, Michigan, New Jersey, New York, Dél-Karolina, Virginia és a Columbia körzetéből származott. A résztvevőket kétéves kérdőívekkel postázzák, hogy friss egészségügyi információkat szerezzenek be.

Az 1995-ös kiindulási kérdőíven a BWHS résztvevői adatokat szolgáltattak a demográfiai adatokról, az orvosi és reproduktív kórtörténetről, a dohányzásról és az alkoholfogyasztásról, a fizikai aktivitásról, a testmagasságról, a testtömegről, a kiválasztott gyógyszerek, például az orális fogamzásgátlók és a női hormonkiegészítők, az étrend és az orvosi ellátás igénybevételéről. . A résztvevők kétévente kitöltik a kérdőíveket, hogy frissítsék ezeket és más expozíciókat, és jelentse a betegség új előfordulásait. Az alapvonal kohorszának nyomon követése 80 kérdőíves ciklus után 80%.

A szarkoidózis diagnózisának megállapítása és validálása

Az 1995-ös kiindulási kérdőívben a BWHS résztvevőitől megkérdezték, hogy egy orvos mondta-e már nekik, hogy rendelkeztek-e valamilyen egészségügyi listával. A diagnózisok listája nem határozta meg a szarkoidózist, de számos nő más körülmények között írta. Minden későbbi kérdőív kifejezetten a szarkoidózissal kapcsolatban kérdezte meg, és hogy a résztvevők új diagnózist kaptak-e az elmúlt 2 év során.

Expozíciós változók és kovariánsok

A felnőttek magasságáról (láb és hüvelyk), a 18 éves kor súlyáról (font), a körültekintő táplálkozási szokásokról, a közelmúltbeli orvosi látogatásról és a társbetegségről (pl. Magas vérnyomás, 2-es típusú cukorbetegség, asztma) kapcsolatos információkat 1995-ben kezdetben összegyűjtötték. Az előző 2 éves időszak egészségbiztosítási státuszáról 1997-ben gyűjtöttünk adatokat. A jelenlegi súlyt, életkorot, földrajzi régiót, dohányzási állapotot, alkoholfogyasztást és az erőteljes fizikai aktivitást 1995-ben és minden utólagos kérdőívben megállapítottuk. Az oktatás éveit az 1995-ös és a 2003-as kérdőív alapján állapítottuk meg.

A BMI-t 18 éves korban és a kiinduláskor úgy számoltuk, hogy minden egyes kilogrammban mért súlyt elosztottuk a méterben mért négyzetmagassággal. A súlyváltozást a 18 éves kor súlya és a kiindulási súly (1995) súlyának különbségeként számoltuk kilogrammokra átszámítva. Felmértük az önmagam által bejelentett magasság és testsúly érvényességét egy fizikai aktivitás validálási vizsgálatban, a BWHS-ben részt vevő 115 résztvevő között, akik Washington DC-ben laktak. A korrelációs együtthatók az ön által bejelentett és technikus súly- és magasságmérésekhez 0,97, illetve 0,93 voltak (P 14

Adatelemzés

A jelenlegi elemzés nyomon követése 1995 és 2011 között zajlott. A potenciális résztvevők 55 840 nő voltak, akiknek teljes adatai voltak a 18 éves és a kiindulási testsúlyról, és akiknek összesített súlyváltozása 18 éves és a kiindulási érték között ≥ 0 kg volt. Kizártuk a szarkoidózis (n = 687) és a rák (n = 1402) elterjedt eseteit, azokat a nőket, akiknek kiindulási súlya ≤ 36 vagy ≥ 136 kg (n = 677), és azokat a nőket, akik 1995-ben terhesek voltak (n = 1012), és gyomor bypass műtéten átesett nők (n = 100), így az elemző mintában 51 452 nő maradt.

ASZTAL 1 ]

Alapjellemzők A BMI alapján a kiindulási helyzetben (1995) a Fekete Nők Egészségügyi Tanulmányában (N = 51 452)

BMI az alapvonalnál, kg/m 2
Változó	2	17.5	19.4	20.6	22.3	25.1
Oktatás, y a
≤ 12	18.	15	20	23	24.
13-15	33	34	37	38	39
≥ 16	49	51	43	39	37
Földrajzi régió a
Északkeleti	28.	27.	27.	28.	27.
Déli	31	30	31	31	31
Középnyugat	22.	22.	24.	24.	26.
nyugat	20	21	18.	17.	16.
Alkoholos italok/hét a
a
Soha nem dohányzott	64.	66	62	62	62
a
Egyik sem	35	26.	30	36	46
a Az értékeket a Fekete Nők Egészségügyi Tanulmánya kohorsz 1995-ös kor szerinti megoszlására standardizálták.

A követési időszak alatt 454 szarkoidózis esete fordult elő 707 557 személyév alatt. Amint a 2. táblázat mutatja, a BMI minden egyes mérésével és a súlygyarapodással pozitív összefüggés volt. A viselkedési kockázati tényezők (2. modell) alapján történő kiigazítást követően az elhízás (BMI ≥ 30 kg/m 2) többváltozós IRR 18 éves korban 20 és 24 kg/m 2 között 1,40 (95% CI, 0,88-2,25; P trend = .18); ez a becslés 1,22-re (95% CI, 0,75-2,00) csökkent a kiindulási BMI korrekció után. A 2. modell sokváltozós IRR-je a kiindulási érték ≥ 35 kg/m 2 BMI-hez viszonyítva a 20–24 kg/m 2 -hez viszonyítva 1,42 volt (95% CI, 1,07–1,90; P trend = 0,01); a BMI 18 éves korban történő kiigazítását követően a többváltozós IRR nem változott. A 2. modelltől kapott többváltozós IRR kumulatív súlygyarapodás esetén ≥ 30 kg 0 és 9 kg között 1,47 (95% CI, 1,10-1,97; P trend =, 16); a becslések változatlanok voltak a 18 éves BMI és a kiindulási BMI egyidejű módosítása után. Az egyesületek a prudens étrend, az egészségbiztosítási státusz, a legutóbbi orvosi látogatás, a magas vérnyomás, a 2-es típusú diabetes mellitus és az asztma további kiigazítása után is jelen voltak.

2. TÁBLÁZAT

BMI 18 éves korban, BMI a kiindulási értéknél (1995) és a súlygyarapodás (18 éves kortól a kiindulási értékig) a szarkoidózis incidenciájához viszonyítva a Fekete Nők Egészségügyi Tanulmányában (1995-2011)

Előfordulási arány arány (95% CI)
Kategória	Nem. Esetek	Személy-y	1. modell a	2. modell b
BMI 18 éves korban, kg/m 2
2
az életkornak és a kérdőív időszakának megfelelően kiigazított 1. modell.

Megismételtük az 1. és 2. modellt, miközben az eseteket csak az orvosok által megerősített esetekre korlátoztuk (n = 140). Az asszociációk erősebbek voltak, IRR-értékük 18 éves korban 2,13 (95% CI, 1,09-4,17; P trend = 0,01) volt a BMI-nél ≥ 30 kg/m 2; 1,52 (95% CI, 0,90-2,56; P trend = 0,01) a kiindulási BMI ≥ 30 kg/m 2; 1,49 (95% CI, 0,87-2,54; P trend =, 10) ≥ 30 kg súlygyarapodás esetén. A 18 éves korban sovány nők szubbanalízisében (BMI 2) az elhízás (BMI ≥ 30 kg/m 2) multivariábilis IRR-értéke a kiindulási értéknél a 20–24 kg/m 2 -hez viszonyítva 1,81 volt (95% CI, 0,86 -3,83; P trend = 0,018).

A laboratóriumi vizsgálatok alátámasztják annak lehetőségét, hogy az elhízás és a súlygyarapodás fokozza a gyulladást. Pohl és mtsai 18 fokozott és elhúzódó gyulladásos reakciókat figyeltek meg a lipopoliszachariddal történő akut szisztémás kihívásra étrend által kiváltott, elhízott felnőtt patkányokban. Hasonlóképpen, azoknak a patkányoknak, akik a születéstől a felnőttkorig indukált kumulatív súlygyarapodást eredményeztek, ami felnőttek túlsúlyos vagy elhízott volt, a proinflammatorikus citokinek, köztük a tumor nekrózis-faktor α, IL-1β és IL-6 szintje emelkedett. 19 Pohl és mtsai 20 azt is kimutatták, hogy a 11% -os súlynövekedés megfelelő volt a gyulladásos tünetek számának és időtartamának növeléséhez a lipopoliszacharid kihívásra reagálva.

Tudomásunk szerint csak egy humán tanulmány foglalkozott az elhízás hatásával a szarkoidózis súlyosságára. Abban a klinikai vizsgálatban, amelyben 184 szarkoidózisban szenvedő szerb beteget, valamint életkor és nem szerint egyeztetett kontrollalanyokat vontak be, a magasabb BMI alacsonyabb FVC% -kal, magasabb fáradtsággal és rosszabb, ön által bejelentett egészségi állapottal társult. 30 Bár a BWHS-nek nincsenek részletes immunológiai és klinikai adatai, pozitív összefüggést figyeltünk meg a kiindulási BMI és a szarkoidózisban szenvedő résztvevők száma között, akik két vagy több tünetet jelentettek a diagnózis felállításakor.

Ebben a vizsgálatban a súlyt prospektív módon jelentették a szarkoidózis diagnózisa előtt, megállapítva az expozíció és az eredmény közötti időbeli sorrendet és kiküszöbölve a visszahívási torzítást. Fontos potenciális zavaró tényezőket vettek figyelembe, ideértve az életkort, a dohányzást, a fizikai aktivitást, az oktatást, az alkoholfogyasztást, a földrajzi régiót, az étrendet, a biztosítási státuszt, a legutóbbi orvosi látogatást és a társbetegségeket. A kohorszon belüli nyomon követési arány magas volt, csökkentve mind az expozícióval, mind az eredménnyel kapcsolatos veszteségek valószínűségét. A szarkoidózis eseteit önbevallás alapján azonosították, mert kivitelezhetetlen és megfizethetetlenül költséges minden résztvevőt megvizsgálni betegség szempontjából nagy megfigyelési tanulmányokban. A jelenlegi validációs eredmények azonban a nők egy részében nagyfokú pontosságot mutattak az önbevallás során. 12.

Jelen tanulmánynak számos korlátja van. Az ön által bejelentett súlyra és magasságra támaszkodtunk. A BWHS résztvevõinek validációs vizsgálatának eredményei szoros összefüggést mutattak az önmaga által bejelentett és a technikus által mért aktuális súly között. 14 Nem rendelkezünk validációs adatokkal a 18 éves kor súlyáról, amelyről 1995-ben saját jelentést tettünk, amikor a résztvevők 21–69 évesek voltak, de egy másik tanulmány kutatásai elfogadható önbevallást jeleztek. Véletlenszerű jelentéstételi hibák vagy a súlyosabb nők jelentésének szisztematikus aluljelentése hígították volna az elhízás és a súlygyarapodás megfigyelt összefüggéseit a szarkoidózissal. Kihagytuk a nagyon alacsony vagy magas súlyú nőket, hogy elkerüljük az eredmények torzulását a rendkívül alacsony súlyú nők viszonylag kis száma miatt. Mivel a súlycsökkenés a betegség jele lehet, kizártuk azokat a nőket, akik 18 éves kortól kezdve fogytak. Ezenkívül az eredményeket bizonyos mértékben megzavarhatja a szteroidok alkalmazása nőknél a diagnózist megelőző szarkoidózis tüneteiben. Nincsenek átfogó orvosi adataink, amelyek részletezik a szteroidok használatának időzítését, és ez torzíthatta a relatív kockázat becsléseit felfelé.

A BWHS résztvevői önkéntesek. A résztvevőknek kellően írni-olvasniuk kell a részletes egészségügyi kérdőívek kitöltéséhez, és így a tanulmány résztvevői alulreprezentálják az azonos korú, feketén nők 15% -át, akik nem végeztek középiskolában. 40 Ezzel szemben a tanulmány résztvevői az Egyesült Államok legtöbb fekete nőjét képviselik, és az Egyesült Államok számos régiójának lakói.

Összefoglalva: ez a tanulmány az első bizonyítékot szolgáltatja tudomásunk szerint arról, hogy a felnőttkori elhízás a fekete nőknél fokozott szarkoidózis előfordulással jár. A túlzott súlygyarapodás módosítható kockázati tényezőt jelenthet egy lényegében ismeretlen etiológiájú betegség szempontjából. Az elhízás gyakorisága az Egyesült Államokban gyorsan növekszik, a legnagyobb mértékben a fekete nők körében. Becslések szerint az elhízás az amerikai fekete nők 70% -át érinti 2020-ig 6; így az elhízás és a szarkoidózis előfordulása közötti összefüggés közegészségügyi szempontból fontos. Ezenkívül a fekete nőknél az elhízás nagyobb gyakorisága miatt ez hozzájárulhat a szarkoidózis nagyobb gyakoriságához a fekete nőknél, mint a fehér nőknél. A súlygyarapodás és az elhízás további prospektív vizsgálata szükséges annak egyértelmű megállapításához, hogy ezek a tényezők befolyásolják-e a szarkoidózis kockázatát.

Köszönetnyilvánítás

Szerző hozzájárulások: Y. C. C. teljes hozzáféréssel rendelkezett a vizsgálat összes adatához, és felelősséget vállal az adatok integritásáért és az adatelemzés pontosságáért. Y. C. C. hozzájárult a tanulmány ötletének kidolgozásához, az adatgyűjtés felügyeletéhez, az adatok elemzéséhez és értelmezéséhez, valamint a kézirat megírásához; P. F. C., P. G. és J. S. B. hozzájárultak a tanulmány ötletének elkészítéséhez, az adatok elemzéséhez és értelmezéséhez, valamint a kézirat megírásához; és J. R. P. és L. R. hozzájárultak a tanulmány ötletének kidolgozásához, a BWHS tervezéséhez, az adatgyűjtés felügyeletéhez, az adatok elemzéséhez és értelmezéséhez, valamint a kézirat megírásához.

Pénzügyi/nem pénzügyi közzétételek: A szerzők a CHEST-nek arról számoltak be, hogy nincsenek potenciális összeférhetetlenségek olyan vállalatokkal/szervezetekkel, amelyek termékeit vagy szolgáltatásait ebben a cikkben tárgyalni lehet.

A szponzorok szerepe: A támogatóknak nem volt szerepük a tanulmány tervezésében, az adatok gyűjtésében és elemzésében, illetve a kézirat elkészítésében.

Egyéb hozzájárulások: Az adatgyűjtést és elemzéseket a Bostoni Egyetem Slone Epidemiológiai Központjában végezték. Köszönjük a BWHS résztvevőinek és a BWHS teljes személyzetének.