Elhízás - felül kell-e vizsgálnunk a metforminnal történő kezelés indikációit?

Magdalena Kujawska-Luczak

1 Belgyógyászati, anyagcserezavarok és magas vérnyomás osztály, Orvostudományi Egyetem, Poznań, Lengyelország

Hanna Stankowiak-Kulpa

2 Bel- és anyagcsere-betegségek, valamint Dietetika Tanszék, Orvostudományi Egyetem, Poznań, Lengyelország

Ewelina Swora-Cwynar

2 Bel- és anyagcsere-betegségek, valamint Dietetika Tanszék, Orvostudományi Egyetem, Poznań, Lengyelország

Katarzyna Musialik

3 Hipertónia és anyagcserezavarok osztálya, 1. klinikai kórház, Poznań, Lengyelország

Paweł Bogdański

1 Belgyógyászati, anyagcserezavarok és magas vérnyomás osztály, Orvostudományi Egyetem, Poznań, Lengyelország

Joanna Suliburska

4 Poznańi Élettudományi Egyetem, emberi táplálkozás és higiénia tanszék, Poznań, Lengyelország

Marian Grzymisławski

1 Belgyógyászati, anyagcserezavarok és magas vérnyomás osztály, Orvostudományi Egyetem, Poznań, Lengyelország

Absztrakt

Bevezetés

Az elhízás kezelése életmódbeli módosításokkal gyakran kudarcot vall; ezért a farmakológiai kezelés nagyon népszerű megközelítéssé vált. A metformin az egyik vizsgált lehetőség. Ennek a vizsgálatnak az volt a célja, hogy ellenőrizze a metformin elhízott nőknél történő felhasználását a metabolikus és antropometriai paraméterek alapján, amelyet kettős röntgensugár-abszorpcióometriával (DXA) értékeltek, hogy megállapítsa az inzulinrezisztencia mértékét és annak összefüggéseit.

Anyag és módszerek

50 egyszerű, elhízással diagnosztizált, 18–40 éves nőbetegnél antropometriát, zsírimpulzus-mérést bioimpedancia és metabolikus profil, beleértve a lipideket, valamint orális glükóz-tolerancia tesztet (OGTT) inzulinnal (0 és 120 perc) végeztek. Homeosztatikus modell értékelése A HOMA-R-t kiszámítottuk az inzulinrezisztencia és az görbe alatti terület (AUC) esetében az inzulinválasz szempontjából. A teljes, androidos és gynoid zsíreloszlást, valamint azok arányát (A/G) DXA-val mértük.

Eredmények

A vizsgálatba bekerült 50 nő közül 33-at az inzulinrezisztens (IR alcsoport) és 17 nem inzulinrezisztens (nem IR alcsoport) besorolást kaptak a HOMA-R indexek szerint. Az infravörös nőknél nagyobb a derék kerülete és a DXA A/G aránya. Az IR alcsoport emelkedett éhomi triglicerid- és glükózszintet mutatott (de a normál tartományban), és magasabb volt az inzulin válasz OGTT-ben (4,1-szeres és 2,5-szeres). Különböző inzulinmérések alapján kiderült, hogy a HOMA index a legerősebb összefüggésben van a trigliceridek és a glükóz metabolikus paramétereivel. Jelentős pozitív összefüggéseket találtunk az android zsír és az inzulin között: derékbőség és HOMA-R, WHR és HOMA-R, android zsír és HOMA-R, A/G arány és inzulin az OGTT után, valamint A/G arány és HOMA-R. Erős összefüggést találtunk a WHR és az A/R arány között.

Következtetések

A premenopauzás elhízott nők 67% -a inzulinrezisztens volt. Az inzulinrezisztencia meghatározó tényezői a DXA zsigeri zsír android zsírszázalék és az android/gynoid arány meghatározása voltak. A derék-csípő arány egyszerű módszer lehet a metformin-kezelés javallatainak meghatározására.

Bevezetés

Az elhízás világszerte számos országban az egyik legnagyobb egészségügyi problémává vált [1]. Az inzulinrezisztencia az elhízással járó, általánosan elismert patológia [2]. Mind az inzulinrezisztencia, mind a zsigeri elhízás fontos szerepet játszik a 2-es típusú diabetes mellitus, a magas vérnyomás, a dyslipidaemia és az ateroszklerózis patogenezisében, amelyek a metabolikus szindróma jól leírt komponensei [3]. Megfigyelték, hogy a magas zsírtartalmú étrend állati modellekben és humán vizsgálatokban fokozott glükóz-, inzulin- és trigliceridszintet eredményez, és elősegíti az inzulinrezisztenciát és a gyulladást [4]. Az elhízás kezelése életmódbeli módosításokkal gyakran kudarcot vall; ezért a farmakológiai kezelés nagyon népszerű megközelítéssé vált.

Bár a derék kerületét használják a zsigeri (android) zsírtartalom jó előrejelzőjeként, a kettős röntgenabszorpciót (DXA) relevánsabb módszernek tekintik. A DXA egy nagyon hatékony módszer, amely nemcsak a teljes testzsírt és a testzsír tömegének százalékos arányát, hanem egyéb jellemzőket is értékel. Ezért hasznos eszköz lehet a szív- és érrendszeri kockázat előrejelzésében metabolikus rendellenességekben, beleértve az elhízást is.

Különböző módszerek is alkalmazhatók az inzulinrezisztencia detektálására, és bár klinikai körülmények között az inzulin bilincs arany színvonalú [11], gyakrabban végeznek orális glükóz tolerancia tesztet (OGTT) [12]. A glükóz és az inzulin válaszok két órával az orális stimuláció után 75 gramm glükózzal fontosak a szénhidrát anyagcsere típusának és rendellenességeinek mértékének azonosításához. Az inzulinrezisztencia (HOMA-R) homeosztázis-modelljének értékelését, bár gyakran használják az inzulinrezisztencia indikátoraként, az éhgyomri glükóz és az inzulin koncentrációja alapján számítják ki, és nem tájékoztatja arról, hogy az egyes étkezések után milyen magas az inzulin koncentráció növekedése. A HOMA-R inkább egyenértékű az éhomi szérum inzulinnal, amit erős korrelációjuk jelez [13]; ezért a glükóz utáni inzulin koncentráció értékelését OGTT-vel kell tesztelni.

A tanulmány célja az volt, hogy ellenőrizze a metformin elhízott, nem cukorbeteg nőknél történő alkalmazásának indikációit a biokémiai és antropometriai paraméterek, beleértve a DXA által értékelt android zsírtartalmat. Meg akartuk állapítani az elhízott női alanyok inzulinrezisztenciájának mértékét, valamint felderíteni az inzulinrezisztencia mértéke és a kiválasztott antropometriai és biokémiai paraméterek közötti lehetséges összefüggéseket. Célul tűztük ki, hogy a DXA-val értékeltük az aránytalanságot a derék kerülete, a BMI számítás és a zsigeri zsír aránya között elhízott betegeknél.

Anyag és módszerek

Résztvevők

Elhízással (BMI> 30 kg/m 2) diagnosztizált, 18-40 éves női betegek (n = 50) voltak jogosultak a Poznani Orvostudományi Egyetem Belgyógyászati, Anyagcsere- és Dietetikai Tanszékén és a Belgyógyászati, Metabolikus rendellenességek és magas vérnyomás Tanszék, Poznan Orvostudományi Egyetem. A kizárási kritériumokat megerősítették a 2. típusú diabetes mellitusban, bármilyen okból kezeletlen hypothyreosisban, magas vérnyomásban (BP> 140/90), krónikus veseelégtelenségben (GFR 2), akut vagy krónikus gyulladásban, dohányzásban, terhességben, szoptatásban és menopauzában.

A Poznani Orvostudományi Egyetem Humán Tárgyfelügyeleti Bizottsága jóváhagyta a tanulmányt (688/09 sz.). Tájékozott beleegyezést kaptak minden, a vizsgálatra alkalmas pácienstől.

Antropometriai mérések

Könnyű ruhát viselő és cipőt nem viselő alanyok antropometriai méréseit elvégezték. A súlyt 0,1 kg pontossággal, a magasságot 0,1 cm pontossággal mértük. A testtömeg-indexet a súly kg-ban számítva osztva a négyzetméterben kifejezett magassággal (kg/m 2). Az elhízást akkor ismerték fel, amikor a BMI meghaladta a 30 kg/m 2 értéket. A derék kerületét az alsó borda margó és a csípőcsík között félúton, a test körüli szalaggal vízszintes helyzetben, a normál lejárat végén mértük. A derékmérést 0,5 cm pontossággal végeztük. A csípő kerületét a femoralis trochanterek szintjén mértük. A derék-csípő arányt (WHR) minden beteg esetében kiszámolták (I. táblázat).

Tab. én

A vizsgált csoport jellemzői - antropometria

FactorsMeanSEM

Életkor (év)	34.2	6.5
Magasság (cm)	164.9	8.9
Súly (kg)	104.0	22.0
BMI (kg/m 2)	39.0	9.7
Derék kerülete (cm)	105.4	13.7
Csípő kerülete (cm)	125.5	13.7
WHR	0,84	0.11
A zsír testtömegének bioimpedanciája százalékban (%)	47.3	11.7
A sovány testtömeg bioimpedancia százaléka (%)	56.7	10.2
A zsírtömeg százalékos aránya DXA (%)	52.6	11.0
Android zsíreloszlás DXA (%)	51.9	10.2
Gynoid zsíreloszlás DXA (%)	49.2	10.3
A/G arány DXA	1.03	0,07

BMI - testtömeg-index, WHR - derék-csípő arány, A/G arány - android/gynoid arány