Elhízás idős betegeknél

Talán juhruhában, de mégis farkas!

Etty Osher, MD és
Naftali Stern, MD

Tel-Aviv-Sourasky Orvosi Központ és Sackler Orvostudományi Kar, Endokrinológiai, Anyagcsere- és Hipertónia Intézet, Tel-Avivi Egyetem, Tel-Aviv, Izrael.

Levelező szerző: Naftali Stern, sterntasmc.health.gov.il .

Talán juhruhában, de mégis farkas!

Noha a magas BMI negatív hatása a minden okból bekövetkező halálozás kockázatára már jól megalapozott, az életkor növekedésével nyilvánvalóan csökken az elhízás relatív hozzáadott kockázata (1,2). Ennek eredményeként egyes szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy az elhízást nem feltétlenül kell betegségnek tekinteni az 55 évnél idősebb egyéneknél. Ha az adipozitás megközelítésének ilyen változását az élet utolsó szakaszaiban idő előtt elfogadják, akkor ez nemcsak az idősebb személyek kedvére teheti a fogyást, hanem elősegítheti a táplálkozási és életmódbeli kényeztetést is, amelyet jelenleg elég nehéz leküzdeni. Jelen kommentár célja, hogy röviden felvázolja az idősek elhízással kapcsolatos nehézségeinek teljes spektrumát. Véleményünk szerint az elhízás okozta szövődmények valódi betegségnek minősülnek, ami súlyosan befolyásolja az életminőséget és korlátozza a tényleges élettartamot.

ELLENKERÜLÉS, HYPERTENSION, CUKORBETEGSÉGEK ÉS A METABOLIKUS SZINDRÓMA KOROS KORBAN

ELHÍZÁS ÉS HALÁLHATÓSÁG RÉGI TÁRGYAKBAN

Annak ellenére, hogy az elhízás nem káros az idősebb emberek körében, számos nagyszabású tanulmány, például az Országos Egészségügyi Intézet – AARP kohorsz 10 éves nyomon követése (1) azt mutatta, hogy mind a túlsúly, mind az elhízás, minden életkorban és életkorban mindkét nemnél, különösen azoknál az egyéneknél, akik soha nem dohányoztak és akiknek nem volt kórtörténete, a megnövekedett halálozáshoz kapcsolódnak (1,2,7). Bár az életkor előrehaladtával a magas BMI-vel járó kockázat relatív eszkalációja csökkenhet, a magas BMI-vel járó halálozási arány abszolút emelkedése még mindig sokkal nagyobb az időseknél, pusztán az ebben a korosztályban megnövekedett halálozási arány miatt (2). Ez a kapcsolat már nem létezhet a nagyon időseknél, akiknél a halálozási arányokat az élet során kialakult szív- és érrendszeri fa rosszindulatú daganata vagy öregedése okozhatja. Ebben a rendkívüli korosztályban a testtömeg nagy valószínűséggel tükrözi mind az általános egészségi állapotot, mind az öregedés okozta fogyás folyamatát. Ez azonban nem extrapolálható az idősebb népességre általában, és nem tekinthető annak bizonyítékaként, hogy a magas BMI általában előnyös az élet 6. és 8. évtizedében.

A túlsúly és az elhízás halálozásra gyakorolt valódi hatását zavaró tényezők elhomályosíthatják. Például a már létező krónikus betegség által kiváltott fordított okozati összefüggés és a dohányzási státusz nem megfelelő ellenőrzése elfedheti az elhízás hatását az ezen alacsony BMI-vel összefüggő állapotok által okozott túlzott halálozási kockázat révén. Az idősek néhány különálló betegségében, mint például az Alzheimer-kór (8) vagy a parkinsonizmus (9), a súlycsökkenés évekkel megelőzheti a diagnózis idejét, és ezáltal a morbiditás és a halálozás további hamis felülreprezentálását okozhatja az alacsony súlytartományban.

Végül, az elhízott népesség legkiszolgáltatottabb csoportjának kumulatív kopása, amelyet azoknak az alanyoknak az idő előtti halálozása okoz, akik nem élik túl a késő-középkorú éveket, csak a biológiailag legelőnyösebb elhízott túlélőket hagyják az elhízás „nem elfogult” epidemiológiai elemzésében az előrehaladott években. Ha valaki elfogadja, hogy az elhízás növeli a halálozást a fiatalabb években, az időskori elhízott és sovány emberek összehasonlítása az idősebb korban elkerülhetetlenül két nagyon egyenlőtlen kohorsz vizsgálatához vezet, amelyek közül csak az egyiket vetették alá az elhízással kapcsolatos darwini folyamatnak kopás.

IDŐSEBB OBESZ TÁRGYAK EGÉSZSÉGÜGYI ELŐNYEI: Rugalmas csontok és az „Obezitási paradox”

Az elhízás egészségre gyakorolt hatásának újbóli vizsgálata az idősebb embereknél a testsúlytöbblet két lehetséges előnyét tárta fel: csökkent osteoporosis és bizonyos egészségkárosító elhízott személyek jobb túlélése, az úgynevezett „elhízási paradoxon”. Az elhízás, amely a megnövekedett csont ásványi sűrűséggel függ össze, egyelőre nem vitatott, valamint az a tény, hogy ez alacsonyabb csípőtáji törésekhez vezet idős elhízott személyeknél is (10). Ez utóbbi nemcsak a csontok nagyobb rugalmasságát tükrözi, hanem a zsírszövet jobb párnázását is az esések során. Az elhízás ezen csontokra gyakorolt általános védőhatásának fontos új kivétele az a közelmúltbeli megállapítás, hogy bár a metabolikus szindrómában szenvedő férfiak és nők valóban jobb teljes csípő- és femoralis nyakcsont ásványi sűrűséget élveznek keresztmetszeti elemzés során, ezek az összefüggések nem fordítják le a jobb klinikai eredmény elérése érdekében. Valójában az incidens klinikai törések 2,6-szor nagyobb valószínűséggel fordultak elő a metabolikus szindrómában szenvedő alanyoknál, mint a metabolikus szindrómával nem rendelkező résztvevők, átlagosan 2 éves követés után (11).

ELSŐSÉG ÉS Kardiovaszkuláris betegség időseknél

ELHÍZÁS ÉS SZÖRNYEK ELŐfordulása az idősebb tárgyakban

Az obezitás prediszponáló tényező lehet a csökkent kognitív készségek és az ALZHEIMER-betegség

Húgyúti inkontinencia a régebbi obbees tárgyakban

Az elhízás az idősebb nők és férfiak vizeletinkontinenciájának elismert tényezője (45). Bár a pontos mögöttes mechanizmus (ok) nem világosak, a megnövekedett intraabdominális zsírtömeg által a hólyagra gyakorolt látszólagos túlsúly és nyomás ésszerű hozzájárulásnak tűnik ehhez a szövődményhez.

AZ ELSŐSÉG ÉS A RENÁLIS BETEGSÉGEK RÉGI TÁRGYAKBAN

A veseelégtelenség prevalenciája az életkor előrehaladtával növekszik, és az elhízás a végstádiumú vesebetegség jelentős kockázati tényezője (46). 57 prospektív vizsgálatból összeállított adatok egyértelműen összekapcsolják az elhízást a vesebetegség halálozásával, így a vesebetegség halála fokozatosan nőtt a BMI-vel (47). Noha az életkorra vonatkozó trendeket nem közöltek, ebben az elemzésben a veszélyességi arány 79 éves korig tartó alanyokon alapult. Egy friss jelentés azt mutatta, hogy a megnövekedett derék-csípő arány jelentős és független előrejelzője a krónikus vesebetegségnek idős tajvani embereknél (48). Egy afrikai amerikaiaknál végzett keresztmetszeti vizsgálatban a növekvő életkor és a derék kerülete összefüggésbe hozható a megnövekedett krónikus vesebetegséggel (49). Ez az információ együttesen azt sugallja, hogy az elhízás, különösen a hasi zsírosság, negatív hatást gyakorol az idősebb népesség vesebetegségére.

KÖVETKEZTETÉSEK

Az elhízás önmagában továbbra is hozzájárul a halandósághoz az előrehaladott években. Még akkor is, ha elismerik, hogy a mortalitás nincs összefüggésben az idősebb korban bekövetkező elhízással, a halál nem veszélyeztetett kockázata a legjobb esetben is az élet több évében elterjedt betegség tökéletlen leíró mértéke marad. Az elhízott vagy túlsúlyos idősebb alanyok, akiknek ilyen feltételezett sértetlen hosszú élettartamuk van, mégis nagyobb valószínűséggel szenvednek magas vérnyomásból és cukorbetegségből; koszorúér-betegség és esetleg stroke alakul ki; merevedési zavarok tapasztalata; szenved kognitív funkciók gyorsabb elvesztése, inkontinencia, gyengeség, osteoarthritis és funkcionális fogyatékosság miatt; és másoktól függenek. Az elhízásból eredő vagy azzal összefüggő, sok jól meghatározott betegség csoportosulása, különösen idősebb betegeknél, eléggé lenyűgöző ahhoz, hogy az elhízást valódi elsődleges betegségnek tekintsék, amely figyelmet és orvosi ellátást igényel.

Köszönetnyilvánítás

A cikk szempontjából lényeges összeférhetetlenségről nem számoltak be.

Lábjegyzetek

A melléklet közzétételét részben az Eli Lilly, az Ethicon Endo-Surgery, a Generex Biotechnology, a Hoffmann-La Roche, a Johnson & Johnson, a LifeScan, a Medtronic, az MSD, a Novo Nordisk, a Pfizer, a sanofi-aventis, és világszerte.