Elhízás kezelése serdülőkorban: Klinikai ajánlások

Roger S Tonkin

1 Gabriola-sziget, Brit Columbia;

Diane Sacks

2 Beteg gyermekek kórháza, Toronto, Ontario

Absztrakt

Az elhízást az Egészségügyi Világszervezet felismeri, mint olyan járvány, amely jelentős egészségügyi kockázatokkal jár. Ez a cikk felvázolja a túlsúlyos és elhízott serdülőkorúak problémáit Kanadában, és útmutatásokat ad a gyakorlati, irodai vezetés biztosításához a közösségben. A hangsúly a testsúly, az étkezés és az aktivitás egészséges megközelítésének népszerűsítésére irányul.

ÖNÉLETRAJZ:

L’Organisation mondiale de la santé définit l’obésité comme une épidémie en émergence comportant des risques importants pour la santé. Cet cikk souligne les enjeux pour les serdülők gras ou obèses au Canada et fournit des direktives afin d’offrir un traitement pratique en kabinet privé dans nos collectivités. On se concentre sur la promotion d’une démarche saine face au poids, à l’alimentation et à l’activité.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felhívta a figyelmet a „túlsúly és elhízás fokozódó járványára” (1). 1997 júniusában közzétették a WHO elhízással kapcsolatos konzultációjának eredményeit. Az eredmények a felnőttkori elhízás járulékos kockázataira összpontosítottak, de fontos utalásokat tartalmaztak a gyermekek és serdülők kérdéseire (2–4). 1997 júliusában a Canadian Medical Association Journal (CMAJ) külön kiegészítést adott ki Elhízás: A szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezője címmel (5). Ez a kiegészítés összefoglalja e dokumentumok serdülőspecifikus összetevőit, és gyakorlati, klinikai irányelveket kínál az orvosok számára az elhízással rendelkező serdülők kezelésében betöltött fontos szerepükről.

MEGHATÁROZÁS

Az elhízás meghatározása a serdülők többségében nem világos. A fejlődés előtti serdülőkorban a testzsír százalékos növekedést mutat. A pubertás során a teljes testalkat felé haladva a hímek csökkentik a testtömeg százalékát zsírként, míg a nők növelik százalékos arányukat (6). Amint azt a WHO és a CMAJ dokumentumai megjegyzik, a testtömeg-index (BMI) valószínűleg kevésbé megfelelő mérték ahhoz, hogy a serdülőkorban az elhízást tudományosan osztályozzák (3,5). A BMI és a derék kerületének kombinációja lehet a legjobb prediktív érték a felnőttkori kardiovaszkuláris betegségek kockázatának szempontjából (5).

Gyakorlati, klinikai célokra a BMI ([súly kg-ban osztva a magasság m-ben négyzetben) az előnyös mérték, a 25 és 27 közötti pontszámokat túlsúlyosnak, 27 felett pedig elhízottnak tekintik. Egyes országokban az elhízás meghatározásához 30 vagy annál magasabb BMI-pontszámokat használnak. Alternatív megoldás lehet a súlyra utalni a magasságdiagramok esetében (pl. Az Egyesült Államok Nemzeti Egészségügyi Statisztikai Központja), és minden olyan érték, amely 120% -kal meghaladja a mediánt, elhízásnak tekinthető.

JÁRVÁNYTAN

Kanadában az elhízás elterjedtsége a lakosság körében alig változott az elmúlt 15 évben. A felnőtt nők mintegy 27% -a és a felnőtt férfiak 35% -a elhízott és jelentős a krónikus betegség kockázata. Míg az általános populációban az elhízás prevalenciája jelentősen megnő a serdülőkor után, egyértelmű, hogy az elhízás kamaszkorban való jelenléte növeli az egyéni kockázatokat felnőttkorban (7).

Egy 1992-ben végzett, majdnem 16 000 serdülő (7–12. Évfolyam) felmérésében, British Columbia-ban 13% jelentette azokat a magasságokat és súlyokat, amelyek BMI-ként számolva túlsúlyosnak vagy elhízottnak minősítették őket (8). Sokkal fontosabb, hogy az egyes serdülők mit gondolnak, éreznek és tesznek a súlyukkal és az alakjukkal kapcsolatban. Például a hallgatók 32% -a érezte túlsúlyosnak, és 56% -uk arról számolt be, hogy fogyni akar. Ezek a felfogások a nőknél gyakoribbak voltak, és fokozatosan növekedtek az évfolyam szintjén keresztül. A nők körében a 7. évfolyam 42% -a és a 12. évfolyam tanulóinak 59% -a számolt be arról, hogy testtömeg-csökkenést gyakorol, és a hallgatók elbátortalanul számoltak be más testsúly-szabályozási technikák, például fogyókúra, öblítés és diétás tabletták fogyasztása mellett.

EGÉSZSÉGÜGY MEGFELEL

A gyermekkorban és serdülőkorban kialakult étrend- és aktivitási szokások jelentős hatással vannak a pubertás fejlődésére és a későbbi életük egészségére. Például néhány normál testsúlyú serdülő csatlakozik túlsúlyos társaihoz, hogy kialakuljon a kardiovaszkuláris betegségek és a magas vérnyomás kockázatának kitett elhízott felnőttek populációja. Ezek a magatartások megalapozhatják a sok elhízott felnőtt (és néhány kamasz) szociális, oktatási és foglalkoztatási nehézségeinek színterét (4). Az elhízás lehetséges egészségügyi következményeit gyermekkorban vagy serdülőkorban az 1. táblázat tartalmazza .

ASZTAL 1:

Az elhízás egészségügyi következményei serdülőkorban

Nagy prevalenciaKözepes prevalenciaAlacsony prevalencia

Gyorsabb növekedés	Máj steatosis	Ortopédiai rendellenességek
Korai menarche/rövidebb gynecomastia	Kóros glükóz metabolizmus	Policisztás petefészek szindróma Alvási apnoe
Pszichoszociális nehézségek	Iskolai fóbia és depresszió	Táplálkozási zavarok
Diszlipidémia	Pseudotumor cerebri
Emelkedett vérnyomás	Cholelithiasis
Krónikus fáradtság	Magas vérnyomás

A 4. referencia 7.1. Táblázatából adaptálva

A megjelenés fontos társadalmi és érzelmi jelentéssel bír a serdülők számára. A brit Columbia felmérés azt mutatta, hogy a serdülőknél a testsúlyral és a megjelenéssel kapcsolatos aggodalmak rendkívül gyakoriak voltak, és nem korlátozódtak olyan serdülőkre, akiket klinikailag túlsúlyosnak vagy elhízottnak definiáltak. Az a társadalmi és kulturális közeg, amelyen belül a súlyosan elfoglalt vagy elhízott serdülőknek működniük kell, elősegítheti a megjelenésükkel kapcsolatos torz gondolkodást és viselkedést. Az ilyen torzulások, ha együtt járnak a korai serdülőkori zsírral vagy „kövérséggel” való foglalkozással, vagy a rendezetlen étkezési és súlykontroll-gyakorlatok korai elkötelezettsége, hozzájárulhatnak az anorexia nervosa és/vagy a bulimia elleni küzdelemhez.

KLINIKAI ELŐADÁS

A korai serdülők általában az érintett szülő, iskolai tanár vagy közegészségügyi nővér ragaszkodására kérnek segítséget. A közepes és késői serdülők általában önként jelentkeznek, vagy miután rendellenes étkezési szokásokba keveredtek. A legtöbben már kipróbálták a kereskedelmi fogyókúrás programokat, vagy a népszerű tizenéves magazinokban leírt sok fogyókúra egyikét. Sokan megtapasztalták a klasszikus „jojó” mintázatot a veszteségről, a visszanyerésről, a veszteségről stb.

A kórtörténet a klinikai értékelés legfontosabb eleme. Ennek tartalmaznia kell az elhízás alapos családi kórtörténetét és az elhízás kockázatát. Fel kell hívni a családtagok elhízásának megjelenési korát, valamint a cukorbetegség, a koleszterinszint, a magas vérnyomás és más szív- és érrendszeri betegségek, valamint az emlőrák és más újonnan azonosított kockázatok jelenlétét. Fontos továbbá megismerni a családtagok hozzáállását az ételhez, a testsúlyhoz és az alakhoz, és megérteni kell az anya saját küzdelmeit ezekkel a kérdésekkel. Míg a serdülőknél az elhízás leggyakoribb oka genetikai és egyéb családi vagy életmódbeli tényezők, az értékelésnek ki kell zárnia az organikus és pszichiátriai okokat.

A klinikai előzményeknek ki kell terjedniük a serdülő súlyára és növekedési előzményeire, különös tekintettel az étkezési és aktivitási szokásokra. Az elfogyasztott ételek jellege (rost-, zsír- és sótartalom), az étkezések és a harapnivalók időzítése és fogyasztásuk, a mértéktelen viselkedés és az egyéni étkezés bizonyítéka, valamint a diétás termékek (fogyókúrás tabletták, diétás italok és vény nélkül kapható gyógyszerek) ) fontos, hogy egyedül a serdülõvel és szüleivel együtt fedezzük fel. Meg kell vizsgálni a fizikai aktivitás mértékét és jellegét (órák a televízió vagy videojátékok előtt, az iskolai szokások és a sportolás típusa után), valamint az elhízás (fájdalom, légszomj és fizikai tömeg) miatti korlátozások bizonyítékát, és első kézből figyelték meg.

A klinikai vizsgálatnak tartalmaznia kell a magasságot, a súlyt és a körzeteket (beleértve a derekat is). Nem szükséges bőrhajtásos méréseket végezni. Ha a bőrhajlítás mérése befejeződött, akkor azt szakképzett ápolónak, orvosnak vagy táplálkozási szakembernek kell következetesen, egységes módon elvégeznie. A súlyprobléma szerves etiológiájára vonatkozó bizonyítékok felkutatása mellett a vizsgálatnak meg kell határoznia az általános testfelépítést, a zsírosodás fő elterjedési helyeit és a személyes higiénés problémákat (testszag, bőrráncok és öngondoskodás). A vérnyomást, a pulzust, az ízületi problémák bizonyítékait és a bulimikus stigmák jelenlétét fel kell jegyezni. Az intelligencia, a rögeszmés vagy depressziós tünetek és a motiváció rövid értékelésének ki kell egészítenie az értékelést.

VEZETÉS

Az elhízott serdülő számos jelenlegi és jövőbeli kockázattal szembesül, ideértve a serdülőkorban tapasztalható fizikai és érzelmi problémákat, a fiatal, felnőttkori társadalmi, oktatási, szabadidős és foglalkoztatási kihívások összetett kombinációját, valamint a morbiditás és a halálozás hosszabb távú kilátásait. Az elhízott serdülő, aki korai életkorában szigorú diétának van kitéve, negatívan befolyásolhatja a növekedést és a csontanyagcserét, és fennáll az anorexia nervosa és a bulimia szövődményeinek kockázata. A klinikus feladata, hogy segítse a serdülőket elkerülni a kockázatokat, miközben elősegíti a pozitív énképet és a megküzdési készségeket, amelyek felkészítik őt a fiatal felnőttkorban felmerülő kihívások összetett keverékének kezelésére.

A sikeres gazdálkodás célja a méret elfogadása az egészséges táplálkozás, az egészséges tevékenység keretein belül. A serdülõ jelentõs súlyvesztés iránti vágy lehet, de ez gyakran illuzórikus, önmegsemmisítõ cél. Az elhízott serdülők kezelése során fontos, hogy reális célokat tűzzenek ki a kis növekményes veszteségek alapján, a bemutatott súly összesen mintegy 10% -áig. A gyorsan növekvő serdülőkor előnyösebb felajánlani, hogy segítsen nekik abban, hogy ne nyerjenek többet, míg a maximális magasságot elérő serdülőknél előnyösebb lehet a jojó megállítására összpontosítani. Lényegében ez a súly három lépcsős megközelítését foglalja magában: hagyja abba a gyarapodást, kezdjen el fogyni, és tanuljon meg egyengetni és fenntartani.

Egy elhízott serdülőt fel kell kérni arra, hogy egyetlen hét alatt vezessen nyilvántartást az összes bevitelről és aktivitásról. Ez nem egy népszerű vagy következetesen végzett gyakorlat, ezért egy kis szülői felügyelet segít. Az orvosnak hangsúlyoznia kell, hogy ezeket az információkat a kamasz helyzetének megértéséhez és a megadott tanácsok irányításához használják fel. Emlékeztesse őket, hogy nem hasznos a dolgok elhagyása vagy a lemez hamisítása. Egyes klinikusok inkább elkerülik ezt a lépést, és egyszerűen a dietetikushoz irányítják a kamaszot. A dietetikusnak azonban ugyanazokkal az információkkal kell rendelkeznie, ezért javasoljuk, hogy az orvos a beutalás megkezdése előtt ellenőrizze az étrend/tevékenység/érzések feljegyzését. Mint egy serdülő beteg minden más beutalójánál, bölcs dolog biztosítani, hogy az a személy, akihez a kamasz irányul, olyan személy, aki szereti a serdülőkkel dolgozni, és serdülőknek megfelelő programban dolgozik.

Egyes orvosok diétát vagy étkezési tervet írnak elő. Ha ez megtörtént, akkor ennek lassan, kb. 300 kcal-val kell kezdődnie, mint amit a kamasz jelenleg fogyaszt. Ez úgy érhető el, hogy olyan kis étrendi változtatásokat javasol, mint például az áttérés a sovány tejre, az alacsony zsírtartalmú tejtermékek felhasználása, valamint a vaj, margarin és sajt fogyasztásának csökkentése. További csökkenések következhetnek, amint a súly ellenőrzése alatt áll. Kerülje a nagyon alacsony kalóriatartalmú kezeléseket vagy a divatos diétákat, és ösztönözze a serdülőket, hogy tanulják meg és kövessék az egészséges táplálkozásról szóló kanadai Food Guide útmutatásait.

Számos módszer és program áll rendelkezésre a klinikusok segítségére ebben a folyamatban. Vannak önsegítő könyvek, kortárs támogató csoportok, serdülőkorientált fogyókúrák, akupunktőrök és természetgyógyászok, fitneszcsoportok és orvosi klinikák, amelyek az elhízás kezelésére szakosodtak. Mindannyian sokat ígérnek, de hosszú távon csak csalódást okozhatnak. Óvatos szó; Ezen megközelítések egyike sem fog működni, ha a család és a serdülő csak gyors megoldást keres, és nincs motivációja hosszú távra. Ezért fontos, hogy az elsődleges orvos részt vegyen a menedzsment folyamatában. Sok mindent megtehet még a legforgalmasabb orvos is (2. táblázat).

2. TÁBLÁZAT:

Gyakorlati útmutató az elhízott kamasz kezeléséhez