Elhízás, mentális egészség és szexuális diszfunkció: Kritikus áttekintés

Absztrakt

Az elhízásnak mély orvosi, pszichológiai és érzelmi következményei vannak, és szexuális nehézségekkel jár. Kevéssé ismert az elhízás és a szexuális működés közötti összefüggés pszichológiai szempontból, és kevésbé ismert a kezelési lehetőségekről. Ez az áttekintés ezeket a kérdéseket vizsgálja, és különféle kezeléseket vizsgál. Irodalomkutatásokat végeztek az elhízás, a túlsúly, a szexuális funkciók, a szexuális működési zavarok, a pszichés egészségi állapot, a mentális egészség és a fogyás eredeti kutatásainak, áttekintéseinek, szisztematikus áttekintéseinek és metaanalíziseinek felkutatására. A kutatások bizonyítják, hogy összefüggés van az elhízás, a mentális egészség és a szexuális működés között, de nem sikerült azonosítaniuk az alkalmi útvonalakat. Az ilyen utak tisztázása szükséges a klinikai gyakorlat kezelési irányelveinek megismeréséhez.

Bevezetés

Az elhízás az egyik leggyorsabban növekvő és legnagyobb kihívást jelentő közegészségügyi probléma, és 2014-re becslések szerint világszerte 1,9 milliárd felnőttet érint (Egészségügyi Világszervezet (WHO), 2015). Az elhízás káros hatásai a tudományos irodalomban jól ismertek. Az elhízás a korai halálozás, a nagyobb morbiditás és a krónikus betegségek, például a szívbetegségek, a magas vérnyomás, agyvérzés, a 2-es típusú cukorbetegség, a metabolikus szindróma kockázati tényezője negatívan befolyásolja a mentális egészséget (Cook és mtsai., 2003; De Wit és mtsai., 2010; Lechleitner, 2008; McLaren és mtsai, 2008; Weiss és mtsai, 2004), és rosszabb életminőséghez vezetnek (Residori és mtsai, 2003; Sturm és Wells, 2001). Ezenkívül a túlsúly általában megkezdi az elhízás felfelé irányuló pályáját (Kranjac és Wagmiller, 2016; Williams, 2011), és ezeknek a feltételeknek a súlyossága pozitívan korrelál az elhízás mértékével (Abilés et al., 2010).

A szexuális működés az egészség szerves eleme; ezért elméletet lehetne állítani a szexuális működés és az elhízás közötti összefüggésről (WHO, 2006). Pszichológiai értelemben a szexuális működést tágan meghatározzák az érintett pszichológiai motivátorok (például vonzalom és vágy), és elismeri azt a hatást, amelyet a depresszió, a szorongás, a stressz és az alacsony önértékelés befolyásol a szexuális működésre (DeLamater és Karraker, 2009). A szexuális diszfunkció számos pszichológiai problémához kapcsolódik, például depresszióhoz, szorongáshoz, rossz testképhez és alacsony önértékeléshez. Bár az elhízást szexuális diszfunkcióval társították, kevés kutatást végeznek az elhízás és a szexuális működés közötti összefüggésekről. Megalapozott bizonyítékok vannak azonban arra, hogy összefüggés álljon fenn a szexuális működés és a mentális jólét (Ace, 2007), valamint a testtömeg-index (BMI) és a mentális jólét között (McCrea et al., 2012). Mint említettük, számos tanulmány kimutatta a kapcsolatot a szexuális diszfunkció és a gyakori mentális egészségügyi rendellenességek, például a depresszió és a szorongás között (Ace, 2007; Angst, 1998; Baldwin, 1996; Kennedy et al., 1999; Laurent és Simons, 2009; Saks, 1999), és mégis kevés kapcsolat van a szexuális működés és a gyakori mentális egészségügyi rendellenességek között, amelyet a mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve, 5. kiadás (DSM-5) jegyez meg (Cooper, 2014).

Jelen áttekintés célja a túlsúlyos vagy elhízott egyének szexuális működése és testtömege közötti kapcsolat vizsgálata, valamint annak meghatározása, hogy a pszichológiai egészségi állapot milyen hatással van a szexuális diszfunkcióra. Ennek érdekében irodalomkutatásokat végeztek eredeti kutatási cikkek, áttekintések, beleértve az elhízás, a túlsúly, a szexuális funkciók, a szexuális diszfunkció, a pszichés egészség, a mentális egészség és a fogyás szisztematikus áttekintését és metaanalízisét felkutatására. Az adatforrás az Embase és a PubMed volt, 1980-tól 2017-ig keresték. A cikkeket a címben szereplő elvek és az absztrakt és/vagy a teljes szövegű cikk alapján választották ki és tekintették át.

Definíciók

Túlsúly és elhízás

A WHO túlsúlyos és elhízott definíciója „rendellenes vagy túlzott zsírfelhalmozódás, amely kockázatot jelent az egészségre” (WHO, 2015). A testzsír megoszlása fontos mutatója a kapcsolódó egészségügyi kockázatnak, mivel a központi vagy a hasi elhízás nagyobb kockázatot jelent az egészségre, mint a gynoid zsíreloszlás, amely a testben egyenletesen oszlik el (WHO, 2015). A BMI felhasználható az egyének súlyállapotának súly és magasság szerinti osztályozására (WHO, 2015), és úgy számítják ki, hogy a súlyt kilogrammban elosztjuk az egyén négyzetmagasságával, méterben (kg/m 2). A túlsúly meghatározása szerint a BMI 25 és 29,9 közötti, az elhízás pedig a 30 vagy annál magasabb BMI (WHO, 2015).

Szexuális egészség és szexuális funkció

A WHO (2006) szerint a szexuális egészséget a fizikai, szellemi és társadalmi jólét állapota határozza meg a szexualitás vonatkozásában; ez nem pusztán a betegség, a diszfunkció vagy a fogyatékosság hiánya. A szexuális egészség megköveteli a szexualitás és a szexuális kapcsolatok pozitív és tiszteletreméltó megközelítését, valamint a kellemes és biztonságos szexuális élményt, kényszer, megkülönböztetés és erőszakmentesség lehetőségét. A szexuális egészség elérése és fenntartása érdekében minden ember szexuális jogait tiszteletben kell tartani, védeni és teljesíteni kell. ” A szexuális működés tágabb, mint a szexuális tevékenység gyakorisága, és magában foglalja a vágy, az izgalom, a kenés, az orgazmus, a fájdalom, az elégedettség és a nemi hormonok előfordulását (DeLamater és Karraker, 2009; Rosen et al., 2000, 2002).

Noha erős bizonyíték van a szexuális működés és a tesztoszteron közötti kapcsolatra a férfiaknál (DeLamater és Karraker, 2009), az ösztrogén és a női szexuális működés közötti kapcsolat nem annyira egyértelmű (DeLamater és Karraker, 2009; Diaz-Arjonilla et al., 2008 ). A menopauza, a nőknél bekövetkező hormonális változások vizsgálata segíthet elmagyarázni az ösztrogén szexuális működésre gyakorolt hatását (Basson, 2006). A menopauza az ösztrogénszint jelentős csökkenésével járt; ez pedig a hüvely szárazságához és sorvadásához társult, ami dyspareunia kialakulásához vezethet (Basson, 2006; DeLamater és Karraker, 2009). Ezenkívül a klitorisz méretének és a hüvelyt bélelő szöveteknek a menopauzával összefüggő változásai szintén hatással lehetnek a szexuális működésre (DeLamater és Karraker, 2009).

Szexuális diszfunkció

A DSM-5 szerint a szexuális diszfunkciót a vágy, az izgalom, az orgazmus és a fájdalom zavarai határozzák meg (Cooper, 2014); a szexuális diszfunkciónak azonban nincs általánosan elismert meghatározása (Boyle és mtsai, 2003; Lewis és mtsai, 2004). Mivel az epidemiológiai kutatások közös meghatározásokon alapulnak, a prevalencia arányát nehéz megállapítani (Lewis et al., 2004). Az univerzális definíció megalkotása, és ennélfogva a szexuális diszfunkció prevalenciájának pontosabb becslése érdekében 60 ország 200 fő urológiai és szexuális orvosi szakértőből álló Nemzetközi Konzultációs Bizottságot állítottak össze (Lewis et al., 2004). Amint arról Lewis és mtsai. (2004) szerint a bizottság a szexuális diszfunkciót a nők és férfiak következő szexuális nehézségei alapján határozta meg:

Szexuális vágy diszfunkció: csökkent szexuális érdeklődés vagy vágy.

Tartós szexuális izgalmi diszfunkció: genitális izgalom spontán, tolakodó és nem kívánt szexuális vágy hiányában.

Orgazmás diszfunkció: az orgazmusos érzés hiánya, késése vagy jelentősen csökkent intenzitása.

Szexuális idegenkedés: szélsőséges szorongás és/vagy undor a várható vagy megkísérelt szexuális tevékenységre adott válaszként.

Nők szexuális izgalmi rendellenessége: ezt a nemi szervek szexuális izgalmi diszfunkciójának, a szubjektív szexuális izgalmi diszfunkciónak vagy mindkettőnek a meghatározása jelentette. A genitális szexuális izgalom diszfunkcióját a hiányzó vagy károsodott genitális izgalom, a szubjektív szexuális izgalmi diszfunkciót pedig a szexuális izgatás vagy öröm hiányának vagy csökkent érzésének definiálták.

Dyspareunia nőknél: továbbra is fennálló vagy visszatérő fájdalom a hüvely behatolási kísérlete vagy teljes kísérlete esetén.

Vaginismus nőknél: tartós vagy visszatérő nehézség a hüvely behatolásának lehetővé tételével, annak vágya ellenére.

Erekciós diszfunkció férfiaknál: ezt úgy definiálták, mint a szexuális aktivitáshoz szükséges pénisz-erekció elérésének és/vagy fenntartásának képtelenségét.

Korai magömlés férfiaknál: magömlés a szexuális stimuláció előtt vagy röviddel azután, ami korábban volt, mint azt kívánták.

Késleltetett magömlés férfiaknál: nemkívánatos késés az orgazmus elérésében a szexuális tevékenység során.

Anejakuláció férfiaknál: szexuális ingerléssel kiváltott orgazmus alatti magömlés hiánya.

A szexuális diszfunkció előfordulása

A fenti általános definíciók felhasználásával a bizottság átvizsgálta a bizonyítékokon alapuló jelentéseket, hogy meghatározza a szexuális diszfunkció globális prevalencia arányát (Lewis et al., 2004). E felülvizsgálat eredményei - hasonlóan a WHO megállapításaihoz (Lewis et al., 2004) azt mutatják, hogy a nők körülbelül 40–45 százalékának és a férfiak 20–30 százalékának volt legalább egy szexuális zavara (Lewis et al. al., 2004). Nőknél:

Az alacsony szexuális vágy előfordulása 17–55 százalék volt, az életkor előrehaladtával nőtt;

Az izgalmi és kenési rendellenességek előfordulása 8–15 százalék volt a nem szexuálisan aktívaknál, míg a szexuálisan aktívaknál ez 21–28 százalékra nőtt;

Az orgazmikus diszfunkció előfordulása helyenként változó volt: a nyugati társadalmak aránya 25 százalékos volt a 18–74 éves nők körében, míg az északi országok 80 százalékos előfordulási arányról számoltak be ebben a korcsoportban;

Noha a vaginizmus globális közelítéseit nehéz volt megállapítani, a bizottság Marokkóban és Svédországban 6 százalékos arányról számolt be;

Bár a dyspareunia hozzávetőleges világméretű előfordulási arányát nem határozták meg, a brit és ausztrál vizsgálatokban 18 és 20 százalék közötti prevalenciát találtak.

A férfiaknál végzett kutatások elsősorban a merevedési zavarokra összpontosítottak; azonban a bizottság kritikusan értékelte a szexuális diszfunkció egyéb aspektusairól szóló epidemiológiai vizsgálatokat, szigorú befogadási kritériumok alapján (Lewis et al., 2004). Férfiaknál:

A merevedési zavarok előfordulása a 40 év alatti férfiaknál 1–9% volt a 40 és 59 év közötti férfiaknál, a merevedési zavar 2–9% és 20% –30% között mozgott a 60 és 69 év közötti férfiaknál, a tartomány 20–40%, a 70–80-as évekbeli férfiaknál ez a tartomány 50–75 százalék volt.

A korai magömlés prevalenciája globálisan 9 és 31 százalék között mozgott.

Korlátozott epidemiológiai kutatások folytak a férfiak orgazmuszavarának vizsgálatára, bár a férfiakra vonatkozó adatok az Egyesült Államokban és Franciaországban a prevalencia arányát 7 százalékra becsülték.

Hiányoztak a férfiaknál a nemi szervek fájdalmának gyakoriságát vizsgáló kutatások, ezért nem határoztak meg hozzávetőleges globális arányt.

A globális előfordulási arányok azt mutatják, hogy a szexuális diszfunkció jelentős közegészségügyi probléma. Hasonlóképpen, az ausztrál felmérések ezt a kérdést a lakosság körében figyelemre méltó problémaként azonosították, mivel a férfiak 57,8 százaléka (McCabe és Connaughton, 2014) és a nők 41 százaléka számolt be arról, hogy szexuális diszfunkciót tapasztal (Dunn et al., 2000). Az ausztrál Egészség és kapcsolatok tanulmány szerint a férfiaknál a leggyakoribb szexuális diszfunkció a szexuális vágy hiánya, a korai magömlés és a szexuális teljesítmény miatti szorongás volt, míg a nők a szexuális vágy hiányáról és az orgazmuszavarról számoltak be (Richters és mtsai. 2003). A szexuális diszfunkció prevalenciájának további meghatározása érdekében Ausztráliában Boyle és mtsai. (2003) 1793 résztvevővel (876 férfi és 908 nő, 18 és 59 év között) végzett tanulmányt, amelyet a Nemzetközösség választási névjegyzékéből választottak ki. Ebben a mintában a férfiak 55, a nők 60 százaléka számolt be szexuális diszfunkcióról (Boyle és mtsai, 2003). Ezek közül a férfiak 42 százalékának és a nők 41 százalékának egy vagy két tünete volt a szexuális diszfunkció, a férfiak 13 és 20 százalékának pedig három vagy több tünete volt (Boyle et al., 2003). A szexuális diszfunkcióval küzdő résztvevők csupán 6 százaléka számolt be segítségkérésről, és a segítségkérő magatartás az idősebb válaszadóknál volt gyakoribb (Boyle és mtsai, 2003).

A szexuális funkció értékelése

Validált skálák használata a szexuális működés értékeléséhez biztosítja a szexuális diszfunkció pontos osztályozását (Lewis et al., 2004). Míg a szexuális működésre általában több mutató létezik, a szexuális működést nemek szerint mérő eszközök jobban leírják, hogy a férfiak és a nők mennyiben különböznek egymástól. A bizottság azonosította az Erectile Function International Index (IIEF) (Rosen et al., 2002) és a Female Sexual Function Index (FSFI) (Rosen et al., 2000) jól validált indexeket, amelyek megfelelnek a szexuális diszfunkció (Lewis et al., 2004).

Társulás az elhízással

A szexuális diszfunkció előfordulása túlsúlyos vagy elhízott egyéneknél

Jelenleg a testtömeg és a szexuális működés kapcsolatát vizsgáló tanulmányok minimálisak. (Kolotkin és mtsai., 2006; Larsen és mtsai., 2007) áttekintést végeztek a szexuális működés és az elhízás kapcsolatának vizsgálatával, és nem találtak arra utaló bizonyítékot, hogy a szexuális diszfunkció elhízást okozott volna. (Larsen és mtsai, 2007). Habár kevés tanulmány vizsgálja a női szexuális működés és az elhízás összefüggését, a merevedési zavarokat és az elhízást összekapcsoló keresztmetszeti és prospektív vizsgálatok erős támogatást nyújtanak. A fenti áttekintés azt is megállapította, hogy a testtömeg-csökkentés pozitív hatást gyakorol az elhízott nők és férfiak szexuális működésére (Larsen et al., 2007). A bíráló azonban nem tudta megállapítani, hogy a szexuális működés javulása a testsúly csökkenésének vagy az intervenciós módszereknek tudható-e be.