Elhízás és szexuális diszfunkció, férfi és nő

Absztrakt

Az elhízás napjainkban általánossá vált és világméretű, járványos méretű közegészségügyi problémává vált. 1 Az Egészségügyi Világszervezet az elhízást az egyik legszembetűnőbb, mégis leginkább elhanyagolt közegészségügyi problémának tekinti, amely mind a fejlettebb, mind a kevésbé fejlett országokat elborítja. 2 A túlsúly és az elhízás problémái csak az elmúlt évtizedben jutottak világszerte elismerésre, szemben az alulsúlyozással, az alultápláltsággal és a fertőző betegségekkel, amelyek mindig is dominálták a gondolkodást. A Nemzetközi Elhízás Munkacsoport becslése szerint jelenleg 1,1 milliárd felnőtt túlsúlyos, köztük 312 millió elhízott. Ezek a becslések konzervatívak, azonban az új ázsiai túlsúly kritériumok mellett, a testtömeg-index (BMI) alacsonyabb, 23 kg/m 2 -es elvágásával a szám még magasabb, elérve az 1,7 milliárd embert. 3 A túlsúlyos egyedek száma a világon most először felel meg az alsúlyúak számának.

Az elhízásról kimutatták, hogy 40 évesen 7 évvel csökkenti a várható élettartamot. 4 Bár az elmúlt fél évszázadban megfigyelhető az a tendencia, hogy a szívbetegségek és a stroke életkorhoz igazított halálozási aránya általában csökken, az elhízás növekvő járványa, amelyet szorosan követ a II. Típusú cukorbetegség, valószínűleg lassítja a csökkenést és megfordítja a irányzat. 5 A halálozás kockázatának növekedése a BMI minden egységének növekedésével az életkor előrehaladtával fokozatosan csökken, de a 75 éves és annál idősebb korosztályig jelentős marad. Az elhízott egyének szándékos fogyása úgy tűnik, meghosszabbítja az életet és csökkenti a kockázatokat: a cukorbetegséggel összefüggő halálozás 30–40% -kal csökkent mérsékelt súlycsökkenéssel (a kezdeti testtömeg kevesebb, mint 10% -a); 6 ráadásul a II. Típusú cukorbetegségben szenvedők, akik a diagnózis felállítását követő első évben 10 kg-ot vesztettek, további 4 évet nyertek. 7

Az elhízás metabolikus következményei

Amellett, hogy az elhízás a szív- és érrendszeri betegségek független kockázati tényezője, az egyéb kockázati tényezők, nevezetesen a cukorbetegség, a diszlipidémia, a magas vérnyomás és a protrombotikus állapot előfordulását is növeli. 8 A cukorbetegség, a magas vérnyomás és a dyslipidemia kockázata a BMI-ről körülbelül 21 kg/m 2 -re nő, ezáltal csökken a várható élettartam, és nő az egészségügyi és a társadalmi gazdasági teher; a túlsúly a világ hatodik legfontosabb kockázati tényezője, amely hozzájárul a betegség teljes terheihez. 9.

A magas vérnyomás kockázata ötször nagyobb az elhízott emberek körében, mint a normál testsúlyúaké, 10 míg a magas vérnyomás több mint 85% -a olyan személyeknél jelentkezik, akiknek a BMI értéke meghaladja a 25 kg/m 2 -et. 11 A túlsúlyos vérnyomásnövekedés feltehetően az angiotenzinogén, az ismert hipertóniás angiotenzin molekula prekurzorának az adipocitákból történő felszabadulásával, a nagyobb testtömeggel járó vértérfogat-növekedéssel és a vér viszkozitásának növekedésével függ össze. A súlygyarapodáshoz vezető diéták egymástól függetlenül felerősítik a vérnyomást, mivel a telített zsírok és a hiperkoleszterinémia a szisztolés és a diasztolés vérnyomás emelkedését indukálja. 12.

A diszlipidémia fokozatosan alakul ki, amikor a BMI 21 kg/m 2 -ről nő, a proateromatózus, sűrű, kis részecskeméretű kis sűrűségű lipoprotein emelkedésével. Alacsony, nagy sűrűségű lipoprotein-koncentrációk mellett magas triglicerid-koncentrációk mellett a koszorúér-betegség kockázata nő. 13 Ezt az elhízott embereknél jelentkező sajátos diszlipidémiát, különösen a zsigeri elhízással és az inzulinrezisztenciával együtt, aterogén diszlipidémiának is nevezik.

Kimutatták, hogy a túlsúly, az elhízás és a súlygyarapodás a II. Típusú cukorbetegség kialakulásának fő kockázati tényezője, kortól és nemtől függetlenül. Az ápolók egészségügyi tanulmányában körülbelül 85 000 amerikai nő vett részt, akiknél a kiinduláskor nem diagnosztizáltak cukorbetegséget, szoros összefüggést figyeltek meg az általános elhízás és az esetleges cukorbetegség kockázata között a követés 16 éve alatt: 14 felerősödött a cukorbetegség relatív kockázata túlsúlyosaknál 7,6-szor, elhízottaknál 20,1-szer, súlyosan elhízott nőknél (BMI> 35 kg/m 2) 39-szer, a sovány nőknél (BMI 2). Hasonló eredményeket figyeltek meg férfiaknál is. 15

Elhízás és merevedési zavar

Epidemiológiai vizsgálatok arra utalnak, hogy a módosítható egészségügyi magatartás a merevedési zavar (ED) kockázatának csökkenésével jár. Az egészségügyi szakemberek nyomon követési tanulmányában 16 számos módosítható életmódbeli tényező, köztük a soványság társult a jó erekciós funkció fenntartásával. Például azok a férfiak, akiknek a BMI-je (kilogrammban kifejezett tömeg és a magasság négyzetének négyzetméterével számítva) meghaladja a 28,7-et, valószínűleg 30% -kal magasabb kockázatot jelentenek az ED-re nézve, mint a normál (25-ös vagy alacsonyabb) BMI-vel. Más felmérések adatai azt is jelzik, hogy az elhízott férfiaknál magasabb az impotencia előfordulása. 17, 18 Például a 9 éves, Massachusetts-i férfi idősödési 19. tanulmány és a 25 éves követő Rancho Bernardo 20. tanulmány szerint a testtömeg független kockázati tényező az ED számára, a kockázat meghaladja a kontrollok 90% -át (az esélyhányados 1,93 és 1,96 között). Általánosságban elmondható, hogy az ED-ben szenvedő alanyok általában nehezebbek és nagyobb derékkal rendelkeznek, mint az ED nélküli betegek, és nagyobb valószínűséggel hipertóniásak és hiperkoleszterinémiásak is. 21

Bár az elhízás és az ED közötti összefüggés nem feltétlenül nyilvánvaló, az egyre növekvő bizonyítékok a központi adipozitást feltételezik a gyulladás és az endotheliális funkciók kulcsszabályozójaként. Az inzulinrezisztencia, az endothel diszfunkció és a szubklinikai gyulladás mind az elhízott populációban kimutatható, és hozzájárulhatnak a populáció megnövekedett kardiovaszkuláris kockázatához. Az érrendszeri endothelium kulcsfontosságú szerepet játszik számos trombotikus és gyulladásos betegség patogenezisében. Az endothel diszfunkció a jövőbeni koszorúér-események előrejelzője, és klinikailag kimutatható a keringő oldható markerek plazmaszintjének meghatározásával. 24 Egy növekvő közvélemény szerint úgy tűnik, hogy az ED-ben szenvedő egyének érrendszeri mechanizmusa hasonló az ateroszklerózisban megfigyelthez 25, ezért az ED diagnózisa olyan őrszemeseménynek tekinthető, amelynek fel kell gyorsítania a szívkoszorúér betegség kivizsgálását tünetmentes férfiaknál. 26.

80 elhízott, 35–55 éves férfiban értékeltük az erekciós funkció, az endotheliális funkció és a szisztémás érrendszeri gyulladás markerei közötti összefüggéseket, két egyenlő csoportra osztva az ED jelenléte/hiánya szerint. 27 A nem elhízott, életkornak megfelelő férfiakkal összehasonlítva az elhízott férfiak károsodtak az endothel működésének indexeiben, és magasabbak voltak a keringésben lévő proinflammatorikus citokinek, interleukin-6, interleukin-8, interleukin-18, valamint C-reaktív fehérje (CRP) koncentrációi. Az endoteliális funkció nagyobb károsodást mutatott az impotens elhízott férfiaknál, mint az erős elhízott férfiaké, míg a keringő C-reaktív fehérje szintje szignifikánsan magasabb volt az elhízott, ED-ben szenvedő férfiaknál. Az erekciós diszfunkció nemzetközi indexe (IIEF) pontszáma és az endotheliális diszfunkció mutatói közötti összefüggés alátámasztja az elhízott férfiaknál a mindkét állapot mögött álló lehetséges közös érrendszeri utat. A hibás nitrogén-oxid aktivitás, amely a csökkent nitrogén-oxid hozzáférhetőséghez kapcsolódik, egységes magyarázatot adhat erre az összefüggésre.

Endoteliális mikrorészecskék és ED

Harminc túlsúlyos és elhízott diabéteszes férfit, ED-t és 20 életkornak megfelelő kontrollalanyot, ED nélkül értékelték a keringő mikrorészecskéket és az endothel diszfunkcióját. 37 A nem diabéteszes alanyokkal összehasonlítva a cukorbeteg férfiaknál szignifikánsan magasabb volt az EMP-k száma (P= 0,001), és csökkent endothel-függő vazodilatáció (P= 0,01), szignifikáns inverz korrelációval a keringő EMP száma és az IIEF pontszám között (r = −0,457, P= 0,01). Az életkor, az antropometriai indexek, a glükóz- és lipidparaméterek, az FMD és a PMP korrigáló többváltozós elemzés az EMP-t jelölte meg az egyetlen független prediktorként a IIEF-ponthoz (P= 0,03). Az eredmények azt mutatják, hogy a keringő endoteliális eredetű mikrorészecskék magasabbak impotens cukorbeteg férfiaknál, mint az életkorhoz illeszkedő, nem diabéteszes potens férfiak, és szintén negatívan korrelálnak az ED súlyosságával (1. ábra). Mivel a többváltozós elemzésben az EMP-k maradtak az egyetlen független előrejelzője az IIEF-nek, valószínűnek tűnik, hogy az EMP kapcsolatot jelenthet a cukorbetegség és az ED között.

Az EMP-k és a súlyosság kapcsolata (enyhe: IIEF 16 és 21 között; mérsékelt: IIEF 10 és 15 között; súlyos: IIEF 37 ED, merevedési zavar; EMP, endotheliális mikrorészecske.