Méret születéskor, gyermekkori növekedés és elhízás a felnőtt életben

Absztrakt

HÁTTÉR: Számos tanulmány kimutatta az elhízás követését gyermekkortól a felnőtt életig. Azoknál az embereknél, akiknél a felnőtt életben elhízás jelentkezik, a születésüktől a gyermekkorukig sajátos növekedési útjuk lehet.

CÉLKITŰZÉS: Megvizsgálni az elhízás méretét a születéskor és a gyermekkori növekedésben.

TERVEZÉS: Születési kohorsz vizsgálat.

RÉSZTVEVŐK: 1997-ben összesen 5210, Finnországban élő és élő személyt, akik 1924 és 1933 között a Helsinki Egyetemi Központi Kórházban születtek, és helsinki iskolába jártak, kérdőívet küldtünk a felnőttek testtömegéről és testmagasságáról. Minden tantárgyról részletes születési és iskolai egészségügyi nyilvántartás állt rendelkezésre. Összesen 3847 válaszolt, és 3659 (1552 férfi és 2107 nő) megfelelő adatot tartalmaz a jelen tanulmány.

MÉRÉSEK: Az elhízás előfordulása az élettartam maximális testtömeg-indexe (BMI) alapján, amelyet postai kérdőív alapján állapítottak meg, és amelyet úgy határoztak meg, hogy a BMI> 30 kg/m 2. A fő magyarázó mérések a születéskori méret és a gyermekkori növekedés voltak, a magasság, a súly és a BMI.

EREDMÉNYEK: Az elhízás kumulatív előfordulása férfiaknál 34,2%, nőknél 33,9% volt. Az incidencia nőtt a születési súly és a ponderális index (születési súly/hossz 3; P= 0,01 és P= 0,04, ill. Ezek az asszociációk csak a férfiak körében voltak statisztikailag szignifikánsak. 7 éves korára a később elhízott emberek átlagos súlya, magassága és BMI-je meghaladta az átlagot és átlag felett maradt minden 7-15 éves korban. Mind a férfiaknál, mind a nőknél az elhízás háromszorosára nőtt, amikor a BMI> 16 kg/m 2 volt 7 éves korban, a BMI 2-hez képest (P

Bevezetés

Az elhízás egy multifaktoriális rendellenesség, amelynek különböző okai vannak, beleértve genetikai, viselkedési, környezeti és kulturális hatásokat. 1,2,3,4 Számos tanulmány kimutatta az elhízás követését gyermekkortól a felnőttkorig, arra utalva, hogy a korai életfaktorok fontosak a felnőttek elhízásának elősegítésében. 5,6 A gyermekkor bizonyos szakaszait kritikusnak javasoljuk - a prenatális periódus, az adipozitás újjáéledési periódusa 5-7 éves kor és pubertás között. 7

Magas születési súlyú embereknél kimutatták, hogy a felnőtt életben fokozott a túlsúlyosodás kockázata. 8,9,10,11 Hasonlóképpen, a gyermekkorban a magas testtömeg-index (BMI) az élet későbbi szakaszainak fokozott kockázatával jár együtt. 5,6 Nem tudjuk azonban, hogy a gyermekkori növekedés módosítja-e a felnőttkori elhízás megnövekedett prenatális növekedésével járó fokozott kockázatát és milyen mértékben.

Itt írjuk le a születéskor a testméret, az anyai terhesség, a testmagasság és a testkor közötti súlyt, valamint az elhízás kialakulását 3659 férfi és nő között egy finn születési kohorsz vizsgálatban.

Mód

1971-ig minden finn lakoshoz egyedi személyi azonosítót rendeltek. Vizsgálatunk során ezt a számot használtuk a kohorszhoz tartozó emberek azonosítására. A 7086 egyén 91% -ot képvisel, akiknek nyilvántartása volt. A nyomon követett és nem nyomon követett gyermekek között nem volt különbség a születési súlyban. 1997-ben mind az 5210 egyént - az eredeti, 7086 egyénből álló vizsgálati kohorszból - élték és élték Finnországban, kérdőívet küldtek 1997-ben annak érdekében, hogy információkat szerezzenek jelenlegi súlyukról, testmagasságukról, gyógyszerek használatáról, valamint életük során a maximális testsúlyról ( felnőtt korban, kivéve a nők terhességi súlyát). Összesen 3847 válaszolt, közülük 3659 megfelelő adattal vett részt a jelen vizsgálatban, 1552 férfi és 2107 nő.

statisztikai elemzések

A trendek tesztjei a többváltozós logisztikus regresszión alapultak, folyamatos változókat alkalmazva, a születési évhez és a nemhez igazítva. Átváltottuk minden gyermek minden magasságát, súlyát és BMI-mérését a-ra Z-pontszám Royston módszerével. 15 Interpoláció egymás után Z-darabonkénti lineáris funkcióval ellátott pontszámokat hajtottunk végre, és a Z-minden születésnapon elért pontszám 7-15 éves korig. Ezek Z-a pontszámokat visszafejtettük, hogy megkapjuk a megfelelő magasságot, súlyt és BMI-t ebben az életkorban. A háztartásban élők számát elosztva a szobák számával levontuk a háztartási foglalkozás sűrűségének indexét. Naplózással átalakítottuk ezt az indexet, és figyelmen kívül hagytuk a hiányzó értékeket.

Eredmények

Az 1. táblázat bemutatja a kohorszban lévő 1552 férfi és 2107 nő anyai, újszülöttkori és gyermekkori jellemzőit, azaz összesen 3659 egyént. Az elhízás kumulatív előfordulásának értékelésére az élettartam maximális BMI-jét használták, a határérték> 30 kg/m 2 BMI-t alkalmazva. Az elhízás kumulatív incidenciája a férfiaknál 34,2%, a nőknél pedig 33,9% volt. Ahogy az várható volt, a jelenlegi BMI és a maximális élettartam-BMI közötti kapcsolat erős volt (r= 0,864; P 1. táblázat: A Helsinki Egyetemi Központi Kórházban 1924–1933 során született 1552 férfi és 2107 nő anyai, újszülöttkori és gyermekkori jellemzői

Méret születéskor

Az elhízás kumulatív előfordulási gyakorisága a férfiaknál és a nőknél általában nőtt a születési súly növekedésével (P= 0,09). A férfiak körében pozitív lineáris összefüggés volt a születési súly és az elhízás között a felnőtt életben, míg a nőknél nem tapasztaltak összefüggést (2. táblázat). Hasonlóképpen, a férfiak körében pozitív összefüggés mutatkozott a születéskori ponderális index (születési súly/hosszúság 3) és az elhízás későbbi kockázata között (P 2. táblázat A felnőttkori elhízás életkor szerinti korrigált esélyhányadosa születési súly, BMI 7 éves korban és anyai BMI késői terhesség szerint. A zárójelben feltüntetett esetek száma és alanyok száma

Növekedés gyermekkorban

Az 1. ábra az átlagot mutatja Z-a magasság, a testsúly és a BMI pontértékei azoknál az alanyoknál, akiknél később elhízás alakult ki. Az összes alany átlagértékét nullára állítjuk. 1,0 hüvelykes változás Z-pontszám egy szórást jelent. Az összes többi egyénnel összehasonlítva az elhízás kialakult alanyok gyorsabban növekedtek a magasságban, a testsúlyban és a BMI-ben (mind P 1.ábra

születéskor

Magasság, súly és testtömeg-index gyermekkorban 1552 férfiban és 2107 nőben, akik később elhízottak. A Z-a 0 pontszám megfelel az egész kohorsz átlagértékének; a Z-az 1-es pontszám egy 1-es értéknek felel meg. az átlag felett.

Mind a férfiak, mind a nők körében a gyermekkori BMI minden 7 és 15 éves kor között megjósolta a felnőtt BMI-t (P 2 és 16 kg/m 2 feletti BMI-vel .

A felnőttkori elhízás legkülső régióit erősen befolyásolta a gyermekkori elhízás jelenléte, amely a BMI legmagasabb 10% -ában volt 7, 11 és 15 évesen. A 7, 11 és 15 éves, elhízottak körében 55%, 58% és 57% lehet a felnőtt élet bizonyos pontjain elhízott. Ha a felnőttek túlsúlyára vonatkozó kritériumokat (BMI 25–29) hozzáadjuk a felnőttek elhízásához, akkor a megfelelő százalékok 93, 94 és 93.

Értékeltük a születési súly és a BMI együttes hatásait 7 éves korban a felnőttkori elhízás kockázatára (3. táblázat). Ismét az alapvonalat határoztuk meg a csoportban, 2500–3000 g születési tömeggel és 14,5 kg/m 2 vagy kisebb BMI-vel. Minden születési súlynál az elhízás legkülső régiói nőttek a BMI növekedésével 7 évesen. Egyidejű logisztikai regresszióban a születési súly és a BMI 7 év alatt, mint állandó változók, csak a 7 éves korú BMI jósolta a felnőttek elhízását (P 3. táblázat A felnőttkori elhízás életkor szerinti korrigált esélyhányadosa születési súly és BMI szerint 7 évesen. Az esetek száma és az alanyok száma zárójelben látható

Anyai jellemzők

Az anyai BMI erősen és pozitívan kapcsolódott mind a gyermekkori, mind a felnőttkori BMI-hez (P 16 kg/m 2 7 éves korban és magas BMI-vel rendelkező anyával (BMI> 30 kg/m 2). A megfelelő érték a hímek között 7,9 volt. A 4. táblázat azt mutatja, hogy az anyai BMI nem jelent nagy elhízási kockázati tényezőt azoknál a nőknél, akiknek BMI-je 4. táblázat volt A felnőttkori elhízás életkorral korrigált esélyhányadosai az anyai BMI és a gyermekkori BMI (7 év) szerint. Az esetek száma és az alanyok száma zárójelben látható

Társadalmi-gazdasági helyzet a korai életkorban és a felnőttkori elhízás

Sem a gyermekkori BMI, sem az elhízás előfordulása a felnőtt életben nem függött össze az apa társadalmi osztályával. A mintánk azonban elsősorban az alacsonyabb társadalmi osztályt képviselte, és kevés hatalma volt a társadalmi osztályokkal való társulások tesztelésére.

A BMI 7 évesen fordítottan viszonyult a lakosok számához (P= 0,001) és az otthonok sűrűsége (P= 0,002, mindkét nem együttvéve), ahol a gyerekek éltek.

Vita

Longitudinális vizsgálatokra van szükség a korai élet tényezőinek felnőttkori elhízásra gyakorolt ​​hatásának mérésére. A longitudinális vizsgálatok azonban korai gyermekkoruktól a felnőttkorig terjedő adatokkal ritkák. Jelen tanulmányunk kimutatta, hogy az elhízás kockázati tényezői már az élet elején felismerhetők, bár a nemek között különböznek egymástól. A gyermekkori magasabb BMI erős kockázati tényező a felnőttkori elhízás szempontjából, bár hatását a prenatális növekedés módosítja. A magasabb gyermekkori BMI-vel járó kockázatot az anyai BMI is módosítja, különösen a férfiak körében.

A mintánkba olyan férfiak és nők tartoztak, akik a Helsinki Egyetemi Központi Kórházban születtek, ahol a város összes születésének körülbelül 60% -a történt, és akik később a városban jártak iskolába, akik 1997-ben éltek és válaszoltak a kérdőívre. A férfiak és a nők tehát nem képviselték a város összes férfit és nőt. Elemzésünk azonban a kohorszon belüli összehasonlításokon alapult, és a korai növekedés és az elhízás közötti összefüggés valószínűleg nem elfogultságnak köszönhető. A fiatalabb férfiak és nők a kohorszunkban a második világháború idején nőttek fel. A háborúnak azonban nem volt nagy hatása a növekedésre. A 11 éves kor súlya 1939 és 1942 között a fiúknál csak 1,4 kg, a lányoknál 1,1 kg.

Az elhízás kumulatív élettartama során ez a kohorsz hasonló volt a férfiaknál és a nőknél, 34%. Ez összhangban áll az elhízás ismert elterjedésével számos nyugati társadalomban. 18,19 A maximális BMI alkalmazása növeli az általános prevalenciát a jelenlegi BMI-hez képest. Ez azonban nem befolyásolta az általános eredményeket, és a jelenlegi és a maximális BMI közötti összefüggés erős volt (r= 0,9).

A születési súly a prenatális növekedés nyers mutatója. A születési súly és a későbbi elhízás közötti összefüggés tehát magában foglalhatja a magzati környezet szerepét az elhízás kialakulásában. Egy nemrégiben készült metaanalízis alapján úgy tűnik, hogy pozitív összefüggés van a születési súly és a felnőttek elhízása között. 20 A születési súly BMI-re gyakorolt ​​hatása azonban nem feltétlenül egyenletes a születési súly tartományában. Jelen tanulmányban pozitív összefüggést figyeltünk meg a születési súly és a későbbi elhízás között. Ez az összefüggés azonban csak a férfiak körében volt jelentős. Ezenkívül a hímek között volt egy tendencia egy J alakú kapcsolatra, összhangban a korábbi megállapításokkal. 9,20

Azoknál a személyeknél, akiknél később elhízás alakult ki, növekedésük gyorsabb volt a testmagasságban, a testsúlyban és a BMI-ben születésüktől 7 éves korig. A BMI felső kvartiliséhez való tartozás 7 éves korban az elhízás kockázatának háromszoros növekedésével járt a felnőtt életben az alsó kvartilishez képest. Ezek az eredmények hangsúlyozzák a felnőttkori elhízás korai eredetének fontosságát. Hogy ennek oka a környezeti okok vagy az anyagcsere korai beállításai, azt még meg kell határozni.

Széles körben elismert tény, hogy az elhízás családokban fordul elő. A szülői elhízás erős kockázati tényező a gyermekkori elhízás szempontjából, mind genetikai, mind környezeti tényezők következménye. Javasolták, hogy a testzsír variációjának legalább 50% -át környezeti és életmódbeli tényezők okozzák. 21,22,23 Bizonyíték van arra, hogy a magzat a terhesség alatt metabolikus programozáson megy keresztül, ami befolyásolhatja az egész életen át tartó anyagcseréjét. 24,25,26 Felvetődött, hogy az olyan életmódbeli szokások, mint az étrend és a testmozgás, akár gyermekkortól felnőttkorig is nyomon követhetők. Az adipozitás családi mintázatait talán részben meg lehet magyarázni bizonyos ételek és mozgási szokások hasonló családi preferenciáival. Az elhízott szülők hajlamosak alábecsülni táplálékfelvételüket, és vannak javaslatok, amelyek szerint az elhízott szülők alulbecsülhetik gyermekeik táplálékfelvételét, ami nyilvánvalóan elhízáshoz vezetne gyermekkorban. Az ikertanulmányok azonban nem mutatják, hogy a családi környezet fontos szerepet játszik a felnőttkori elhízás etiológiájában. 23,27,28,29

Megvizsgáltuk az anya BMI és az utódok elhízási kockázata közötti összefüggést. Azoknál a férfiaknál, akiknek az anyja terhesség alatt magas volt a BMI-je, nagyobb volt az elhízás kockázata. Az anyai BMI hatása erősebb volt a férfiaknál, mint a nőknél. A férfiaknál az anyai BMI erősebb hatása az elhízás jövőbeli kockázatára a férfiak gyermekkori BMI-jével együtt is megfigyelhető volt. Az anya BMI a terhesség végén a terhesség alatti súlygyarapodást és a terhesség előtti BMI-t egyaránt tükrözi. A terhesség súlygyarapodása a zsír, a méh és az emlő szövetének és az extracelluláris folyadék növekedésének, valamint a magzat és a placenta növekedésének következménye. A késői terhesség BMI-je nagymértékben korrelál a terhesség előtti BMI-vel, az egy Egyesült Királyságban végzett vizsgálat együtthatója 0,86 (K Godfrey et al, közzé nem tett adatok).

Jelen tanulmányban nem tudtunk összefüggést találni az elhízás és a gyermekkori társadalmi-gazdasági helyzet között. Vizsgálatunk azonban csak a Helsinki Egyetemi Központi Kórházban született férfiakra és nőkre korlátozódik, ahol Helsinkiben az összes születés mintegy 60% -a akkor történt. Az egyének 78% -ának apját munkásnak minősítették. Lehet, hogy ez nem képviseli az összes Helsinkiben élő férfit. Tudjuk azonban, hogy a század elején a városban a férfiak mintegy 60% -a munkás volt.

Fontos szem előtt tartani, hogy a többféle etiológia hasonló mértékű elhízást eredményezhet. Az elhízás kialakulása és fenntartása az energiaegyensúly kisebb, napi nagyobb hibáinak köszönhető, hosszabb időn keresztül. Úgy tűnik, hogy az idős finnek elhízási járványa kora gyermekkorból származik. A kohorsz elhízásának egyharmada a BMI-nek tulajdonítható 7 éves korban. Ezek az eredmények hangsúlyozzák a korai megelőző intézkedések fontosságát az elhízás kezelésében. Ha a nagyobb születési súly korrelál a későbbi elhízással, ez egy olyan mechanizmus lehet, amely részben az elhízás globális növekedésének tendenciája mögött áll, mivel sok populációban a születési súly nőtt az elmúlt évtizedekben.

Hivatkozások

Prentice AM, Jebb SA. Elhízás Nagy-Britanniában: falánkság vagy lajhár? Br Med J 1995 311: 437–439.

Heini AF, Weinsier RL. Az elhízás és a zsírbeviteli szokások eltérő tendenciái: az amerikai paradoxon Am J Med 1997 192: 259–264.