Elhízás az időseknél: felmerülő egészségügyi probléma

Tárgyak

Járványos elhízást figyeltek meg az elmúlt években az Egyesült Államokban 1, valamint Európában. 2 A járványos elhízás nemcsak gyermekkorban és felnőttkorban jelent problémát, hanem idősebb korokra is kiterjed. Az elmúlt években az elhízás gyakorisága drámai módon megnőtt: az Egyesült Államokban a 60 éves és idősebb férfiak és nők több mint 30% -a elhízott. Az extrém fokú elhízás gyakoriságának jelentős növekedését figyelték meg az idősebb korosztályokban is. 1

Az idősebb korokban az elhízás megnövekedett előfordulása egybecseng a testösszetétel életkorhoz kapcsolódó változásaival, vagyis a zsírtömeg progresszív növekedésével, valamint a sovány tömeg és csont csökkenésével. Van testzsír-újraelosztás is, a zsigeri hasi zsír növekedésével és a bőr alatti hasi zsír csökkenésével. 3 A nem zsírszövetekben, például a váz- és szívizomban, a májban és a hasnyálmirigyben a méhen kívüli zsírlerakódás az öregedés során is bekövetkezik. 3 Az életkorral összefüggő zsírtömeg-növekedés a testtömeg-index (BMI) vagy a testtömeg jelentős változása nélkül is bekövetkezhet, de ezt súlygyarapodás erősíti.

Bár az elhízás, főként a zsigeri elhízás, felnőtt korban kimutatták, hogy egyértelműen összefügg a cukorbetegséggel, a magas vérnyomással, a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel és a halálozással, még mindig kétséges az idősek káros hatása. Az idősebb korok elhízásának és a mortalitás kapcsolatának vizsgálata ellentmondásos eredményeket mutat, ahol néhány, de nem minden vizsgálatban kimutatták a korrelációt a megnövekedett BMI és az idősebb halálozás között. Ezen adatok értelmezését bonyolítja a vizsgálatok közötti eltérés, a figyelembe vett eredmény, az elemzés során figyelembe vett zavaró tényezők (különösen a dohányzás és az egyidejű betegség kontrollja), a figyelembe vett elhízás mértéke és a vizsgálat nyomon követésének hossza. 3 A súlypálya a középkor és az öreg kor között, valamint a súly változásai az idősebb korokban, a tényleges testsúly mellett, úgy tűnik, hogy erősen megjósolják az időskori halálozást.

Az idősebb betegeket gondozó klinikusok tudják, hogy a nem szándékos fogyás függetlenül összefügg az idősebbek magasabb halálozásával. Azonban elhízott idős embereknél előfordulhat akaratlan fogyás az elhízással összefüggő számos klinikai állapotban, például cukorbetegség, stroke és mások, és ez további zavaró tényező lehet az időskori elhízás és a halálozás közötti összefüggés értékelésénél.

Az Amerikai Táplálkozástársaság és az Elhízás Társaságának konszenzusos testülete az 1996 és 2005 között megjelent tanulmányok áttekintése után kijelentette, hogy az idősek túlsúlya és elhízása egyaránt testi fogyatékossághoz kapcsolódik. 4 A túlsúly és az elhízás több krónikus állapot, például cukorbetegség, magas vérnyomás, stroke, szívbetegségek és metabolikus szindróma nagyobb kockázatával jár együtt időseknél. 4

Mindezek az elhízással járó káros egészségügyi problémák ellenére az idősek elhízásának kérdését a klinikusok gyakran elhanyagolhatónak tartják.

Valójában még mindig hiányzik az egyetértés még az idősek elhízásának meghatározásáról sem. Kétség merült fel abban a tényben, hogy a testtömegre és a BMI-re vonatkozó ajánlások nem változnak az életkorban. A magas derékkörfogat önmagában vagy a BMI-vel együtt jobban meghatározhatja az elhízást az időseknél. A derék kerületének levágási pontjait azonban még alaposabban meg kell erősíteni, mivel az idősebb korokban a morbiditás és a halálozás előrejelzői.

Tekintettel a fejlett országokban az idősebb korúak elhízásának jelenleg növekvő gyakoriságára, az idősek elhízásának kérdésére nagyobb figyelmet kell fordítani a kutatóknak és az orvosoknak.

A folyóirat e számában olyan cikkek szerepelnek, amelyek az elhízás különböző aspektusait értékelik az idős korokban. Az idősek elhízásának számos fő témájával foglalkoznak.

A középkorú testtömeg két különféle tanulmány középpontjában állt, amelyek értékelték annak összefüggését az 5. fogyatékossággal és a törékenységgel. 6 Az alanyok nagy vizsgálati mintájában szignifikáns összefüggést figyeltek meg a középkorban értékelt BMI és az időskori fogyatékosság között, még akkor is, ha több kovariátust vettünk figyelembe. 5 Egy 26 éves követés után a túlsúlyos és elhízott középkorú férfiak 2,06, illetve 5,41 nagyobb kockázatot mutattak arra, hogy idős korban törékennyé váljanak. A testsúlygyarapodás a középkor és az öregség között nagyobb volt azoknál az alanyoknál, akik idősebb korban előregyártásra vagy törékennyé váltak. 6.

Az időskori súlygyarapodásért felelős magatartást két nagy vizsgálati mintában értékelték. 7, 8 A menopauzás posztmenopauzás nők 7 éves követésével végzett prospektív tanulmányában azok, akik mérsékelt alkoholfogyasztásról számoltak be, alacsonyabb súlygyarapodást mutattak, és kevésbé voltak túlsúlyosak vagy elhízottak. 7 A kiindulási 65 éves férfiak csoportjában, amelyet 1988 és 1998 között követtek, a fizikai aktivitás védett a súlygyarapodás ellen: 8 alany 70 perc/nap mérsékelt intenzitású testmozgásba beiratkozott 8 személy képes volt stabilan tartani a testsúlyát a 10- évi követési időszak.

Azt a hipotézist, miszerint a telomerek, a kromoszómák végén lévő DNS-fehérjekomplexek hossza összefügg az elhízással, idős korban tesztelték a Health ABC vizsgálatba bevont alanyok kohorszában. Az, hogy a telomer hosszának változásai a súlygyarapodás és elhízás okozói vagy következményei, továbbra is vita.

Az időskori elhízás különböző fenotípusainak azonosítása (például szarkopéniás elhízott alanyok), valamint minden egyes elhízott beteg egészségi állapotának fokozottabb figyelembevétele kell, hogy alapja legyen az idősek elhízásának ésszerű kezelésének. Bizonyos esetekben (például cukorbetegség, magas vérnyomás, térdfájdalom által érintett idős betegek), gondosan felügyelt mérsékelt súlyvesztés, mérsékelt energia-korlátozás mellett, fizikai testmozgással (aerob és ellenállóképesség) párosulva.

Az elhízás és különösen a felnőttek súlygyarapodásának megelőzése középkorú és idős kortól nagyon fontos. A fizikai aktivitás növelését és az étkezési szokások javítását célzó népességi életmódbeli beavatkozás tűnik a leghatékonyabb kezelési stratégiának az idős emberek testsúlyának csökkentésében vagy fenntartásában, valamint a funkciók és az erőnlét javításában. 10.

Hivatkozások

Flegal MK, Carroll MD, Kit BK, Ogden CL. Az elhízás elterjedtsége és a testtömeg-index megoszlásának tendenciái az Egyesült Államok felnőttei között, 1999–2010. JAMA 2012; 307: 491–497.

Micciolo R, Di Francesco V, Fantin F, Canal L, Harris TB, Bosello O et al. A túlsúly és az elhízás előfordulása Olaszországban (2001–2008): van-e növekvő elhízási járvány? Ann Epidemiol 2010; 20: 258–264.

Zamboni M, Mazzali G, Zoico E, Harris TB, Meigs JB, Di Francesco V. et al. Az idősek elhízásának egészségügyi következményei: négy megoldatlan kérdés áttekintése. Int J Obes 2005; 29.: 1011–1029.

Villareal DT, apovi CM, Kushner RF, Klein S. Amerikai Táplálkozási Társaság és NAASO, Az Elhízás Társasága. Elhízás idősebb felnőtteknél: az American Society for Nutrition és a NAASO, az Obesity Society technikai áttekintése és állásfoglalása. Am J Clin Nutr 2005; 82: 923–934.

Backholer K, Pasupathi K, Wong E, Hodge A, Stevenson C, Peeters A. Az időskort megelőző testtömegindex és az időskori fogyatékosság kapcsolata. Int J Elhízás 2012; 36: 1180–1186.

Strandberg TE, Sirola J, Pitkala KH, Tilvis RS, Strandberg AY, Stenholm S. A középkorú elhízás és a kardiovaszkuláris kockázat összefüggése az idős kor gyengeségével. Kezdetben egészséges férfiak 26 éves követése. Int J Elhízás 2012; 36: 1153–1157.

Thomson CA, Wertheim BC, Hingle M, Wang L, Neuhouser ML, Gong Z et al. Alkoholfogyasztás és testtömeg-változás a posztmenopauzás nőknél. Int J Elhízás 2012; 36: 1158–1164.

Shiroma EJ, Sesso HD, Lee I-M. Fizikai aktivitás és súlygyarapodás megelőzése idősebb férfiaknál. Int J Elhízás 2012; 36: 1165–1169.

Njajou OT, Cawthon RM, Blacburn EH, Harris TB, Sanders JL, Newman AB et alaz Health ABC tanulmányhoz. A rövidebb telomerek az elhízással és az idősek súlygyarapodásával járnak. Int J Elhízás 2011; 18.: 1–4.

DeCaria JE, Sharp C, Petrella RJ. Átfogó felülvizsgálati jelentés: elhízás idősebb felnőtteknél. Int J Elhízás 2012; 36: 1141–1150.

Villareal DT, Chode S, Parimi N, Sinacore DR, Hilton T, Armamento-Villareal R et al. Súlycsökkenés, testmozgás vagy mindkettő, valamint fizikai funkció elhízott idősebb felnőtteknél. N Engl J Med 2011; 364: 1218–1229.

Hong N-S, Kim K-S, Lee I-K, Lind PM, Lind L, Jacobs DR et al. Az elhízás és az időskorúak mortalitása közötti összefüggés a perzisztens szerves szennyező anyagok szérumkoncentrációja szerint különbözik: lehetséges magyarázat az elhízás paradoxonára. Int J Elhízás 2012; 36: 1170–1175.