Az elhízás magas prevalenciája fiatal ST-elevációjú miokardiális infarktusban szenvedő betegeknél

Háttér: Egyre nagyobb aggodalomra ad okot a fiatalok növekvő elhízási aránya és az ST elevációval járó myocardialis infarctus (STEMI) fiatalabb korban. Csak néhány tanulmány készült a STEMI kockázati tényezőinek tanulmányozására a fiatal populációk körében. Mód: Retrospektív diagram-áttekintést végeztek az összes első esemény STEMI-beteg esetében 2005. december és 2007. július között. Egy fiatal populációt a következők szerint definiáltak: férfiak 1,2 Az egyik jelentés a koronária szívbetegség (CHD) növekvő előfordulását mutatta a fiatal populációban. Az elhízást ma a CHD egyik legfontosabb és független kockázati tényezőjének tekintik. 4 Az elhízás szerepe a CHD okaként a fiatal betegek körében egyre nagyobb gondot jelent. Csak néhány tanulmány számolt be az elhízás fokozott előfordulásáról CHD 3 vagy STEMI fiatal betegeknél. 5,6,7 Vizsgálatunk a STEMI különböző rizikófaktorait vizsgálja fiatal betegeknél, és összefüggést mutat be a fiatal betegek elhízása és a STEMI között.

elhízás

Hipotézis

Feltételeztük, hogy a STEMI-ben a fiatal betegeknél nagyobb az elhízás előfordulása, mint a nem fiatal betegeknél.

Mód

Közösségi/oktató kórházunkban retrospektív diagram-áttekintést végeztünk minden olyan betegnél, akiknél a STEMI első epizódja volt 2005. december és 2007. július között. A vizsgálatok összhangban voltak a Helsinki Nyilatkozattal. Megszerezték az Intézményi Felülvizsgálati Testület jóváhagyását.

A betegségek nemzetközi osztályozása A STEMI-ben szenvedő betegek azonosításához a 910 Klinikai módosítás (ICD 9 CM) 410,0–410,6, 410,8 és 410 kódokat használták. Csak azokat a betegeket vontuk be, akiknek a STEMI első epizódja volt. A demográfiai információkat, a másodlagos diagnózisokat, a kórházi tartózkodás időtartamát és az elrendezést az elektronikus számlázási nyilvántartásokból szerezték be. Elektronikus orvosi feljegyzéseket használtak a szívkatéterezés, a kockázati tényezők (beleértve a CHD családi kórtörténetét), a testtömeg-index (BMI) és az eredmény megállapítására.

Vizsgálatunkban a fiatal betegeket 8,9 férfinak határoztuk meg. Az első koszorúér-eseményben szenvedő férfiak átlagéletkora 64,5 év, a nőké 70,3 év. 10 A CHD kockázata a nőknél körülbelül 5–15 évvel elmarad a férfiakétól. 9 A fiatalokra vonatkozó meghatározásunk megfelelt a férfiak és a nők diszlipidémia kezelésére ajánlott életkornak a Felnőtt Kezelő Panel III jelentésében. 9.

A dohányzás és/vagy a dohányzási rendellenességek előzményei az ICD-9-CM kibocsátási kódokon alapultak. A férfiak és a nők egyaránt elhízottak, ha a BMI ≥ 30 kg/m 2 volt .

Statisztikai módszerek

A folyamatos változókat átlag ± szórásként, a kategorikus változókat pedig gyakoriságként és százalékban adjuk meg. Adott esetben a 95% -os konfidencia intervallumokat mutatjuk be. A Independent Student t-tesztjét a folytonos változók összehasonlítására, a Pearson Chi-négyzet tesztet pedig a kategorikus változók összehasonlítására használták. Fisher-pontos tesztet alkalmaztunk chi-négyzet helyett, ha a számításban bármelyik érték öt vagy kevesebb volt. A többváltozós elemzést regresszióanalízissel és bináris logisztikai regressziós modellel végeztük a független asszociáció megkeresésére. A ≤0,05 p-értéket statisztikailag szignifikánsnak tekintettük. Az alkalmazott statisztikai teszteket a MiniTab 15.3 8. számú verziójából származtattuk (MiniTab Inc. State College, PA, USA).

Eredmények
A beteg jellemzői és kockázati tényezői

2005 decembere és 2007 júliusa között 206 beteget hospitalizáltak STEMI-vel. A férfiak a betegek mintájának 65% -át (206 közül 134-et) tették ki. Az átlagéletkor 61,3 ± 14,6 év volt (átlag ± szórás). A nők idősebbek voltak a férfiaknál, 67,1 ± 15,6 évekkel szemben, szemben az 58,2 ± 13,1 évekkel (p 4 Az elmúlt 10 évben az Egyesült Államokban drámai módon nőtt az elhízás prevalenciája mind a gyermekek, mind a felnőttek körében. 4 Az elmúlt három évtizedben, a túlsúly és az elhízás életkorhoz igazított prevalenciája nőtt mind a gyermekek, mind a felnőttek körében

Kimutatták, hogy a metabolikus szindrómában szenvedő egyéneknek, beleértve az elhízást is, nagyobb a CHD kockázata. A metabolikus szindróma kiváltó okai a túlsúly/elhízás, a fizikai inaktivitás és a genetikai tényezők. Az elhízás emellett több olyan társbetegséggel jár együtt, mint a szív- és érrendszeri betegségek, a 2-es típusú cukorbetegség, a magas vérnyomás, bizonyos rákos megbetegedések és az alvási apnoe. 4

Az elhízás ateroszklerózissal és CHD-vel való összefüggése a múltban bizonytalan volt, de mostanra megerősítették, hogy ez a CHD fő kockázati tényezője. 4 Korábbi tanulmányok szerint az elhízás nem volt fontos hozzájáruló a koszorúér-érelmeszesedésben. A Framingham Heart Study13 kimutatta, hogy a testtömeg és a CHD kockázata közötti kapcsolatot nagyrészt más kockázati tényezők, például vérnyomás, összkoleszterin, nagy sűrűségű lipoprotein-koleszterin és cukorbetegség közvetítik. A hét ország 14 tanulmánya kevés összefüggést talált a testtömeg és a CHD előfordulása között. Újabb tanulmányok szerint az elhízás a CHD független kockázati tényezője. 15,16 Az INTERHEART 27 000 résztvevővel végzett vizsgálata a hasi elhízást önálló kockázati tényezőként mutatta be, de nem mutatta be a BMI-t mint a CHD független kockázati tényezőjét. 17.

A rák és táplálkozás (EPIC) európai prospektív vizsgálata Norfolk kohortos vizsgálatában több mint 24 000 résztvevő részvételével kimutatta, hogy a magasabb BMI és a hasi elhízás egyaránt független kockázati tényező a CHD szempontjából. Bár nem, ha olyan tényezőkhöz igazítják, mint az életkor stb. 18 Az 58 prospektív tanulmány feltörekvő kockázati tényezők együttműködésének elemzése hasonló eredményeket mutatott. 19.

Számos tanulmány jó prognózist figyelt meg az elhízással járó szív- és érrendszeri betegségek esetén. 20–22 Ezt az ellentmondó megfigyelést „elhízási paradoxonnak” nevezték. 21 Mások azonban megnövekedett mortalitást mutattak elhízással 23,24, és azt sugallják, hogy nincs elhízási paradoxon. 25 Vizsgálataink során nem találtunk bizonyítékot az elhízási paradoxonra, miután a zavaró változókhoz igazítottunk.

Az elhízott egyének proinflammatorikus állapotban vannak, amely hajlamosíthatja őket akut koszorúér szindrómára. A felesleges zsírszövet több citokin szekretál, amelyek a gyulladásos állapotot alapozzák. A főként az endothelium által termelt plazminogén-aktivátor-1 (PAI-1) szintén nagyobb mennyiségben szabadul fel a zsírszövetből, ami viszont a protrombotikus állapotot kedvez. 27.

CHD és családtörténet

A CHD családtörténete nem módosítható kockázati tényező az érelmeszesedés kialakulásában. Kohorszos vizsgálatunkban a CHD családtörténete szignifikánsan gyakoribb volt fiatal betegeknél, mint a nem fiatal, STEMI-ben szenvedő betegek. Ezt a megállapítást támasztja alá a jelenlegi irányelvek 28, amelyek I. osztályú ajánlást tartalmaznak a CHD családtörténetének megszerzésére minden tünetmentes felnőttnél.

Korlátozások

Ez a STEMI-ben szenvedő betegek retrospektív áttekintése volt. Ezt a tanulmányt nem esettanulmány-tanulmányként tervezték, így a STEMI és a kontroll összehasonlításával kapcsolatos többváltozós elemzést nem lehetett elvégezni független ok-okozati összefüggések meghatározására.

Következtetés

Az elhízás és a CHD családi kórelőzménye volt a fő kockázati tényező, nagyobb gyakorisággal a STEMI-ben szenvedő fiatal betegeknél, mint a nem fiatal betegeknél.

Köszönetnyilvánítás

A szerzők köszönetet mondanak Valerie Lauernek az elektronikus adatkeresésben nyújtott segítségért és Patrick Lowe-nek a statisztikai segítségért.