Elhízás, szubklinikai miokardiális sérülés és incidens szívelégtelenség

Chiadi E. Ndumele

1 Johns Hopkins Ciccarone Központ a szívbetegségek megelőzésére, Johns Hopkins Egyetem, Orvostudományi Kar, Baltimore, MD

2 Járványügyi Osztály, Johns Hopkins Bloomberg Közegészségügyi Iskola, Baltimore, MD

Josef Coresh

2 Járványügyi Osztály, Johns Hopkins Bloomberg Közegészségügyi Iskola, Baltimore, MD

Mariana Lazo

2 Járványügyi Osztály, Johns Hopkins Bloomberg Közegészségügyi Iskola, Baltimore, MD

3 Általános Belgyógyászati Klinika, Johns Hopkins Egyetem Orvostudományi Kar, Baltimore, MD

Ron C. Hoogeveen

4 Atherosclerosis és érgyógyászat osztálya, Baylor College of Medicine, és a Kardiovaszkuláris Betegségmegelőzési Központ, Methodist DeBakey szív- és érrendszeri központ, Houston, TX

Roger S. Blumenthal

1 Johns Hopkins Ciccarone Központ a szívbetegségek megelőzésére, Johns Hopkins Egyetem, Orvostudományi Kar, Baltimore, MD

Aaron R. Folsom

5 Epidemiológiai és közösségi egészségügyi részleg, Közegészségügyi Iskola, Minnesotai Egyetem, Minneapolis, MN

Erzsébet Selvin

2 Járványügyi Osztály, Johns Hopkins Bloomberg Közegészségügyi Iskola, Baltimore, MD

Christie M. Ballantyne

4 Atherosclerosis és érgyógyászat osztálya, Baylor College of Medicine, és a Kardiovaszkuláris Betegségmegelőzési Központ, Methodist DeBakey szív- és érrendszeri központ, Houston, TX

Vijay Nambi

4 Atherosclerosis és érgyógyászat osztálya, Baylor College of Medicine, és a Kardiovaszkuláris Betegségmegelőzési Központ, Methodist DeBakey szív- és érrendszeri központ, Houston, TX

6 Michael E DeBakey Veterans Affairs Kórház, Houston, TX

Társított adatok

Kor, nem, faj, dohányzási állapot, diabetes mellitus, magas vérnyomás, LDL-C, HDL-C, trigliceridek, alkoholfogyasztás, NT-proBNP és becsült GFR

Absztrakt

Célkitűzések

Az elhízás és a szubklinikai miokardiális sérülés új biomarkereivel való összefüggés értékeléséhez a szív troponin T-t új nagy érzékenységi vizsgálattal (hs-cTnT) mértük klinikai kardiovaszkuláris betegségben (CVD) nem szenvedő felnőttek körében.

Háttér

A laboratóriumi adatok azt mutatják, hogy összefüggés van az elhízás és a szívizomkárosodás között, amelyek szerepet játszhatnak a szívelégtelenség (HF) kialakulásában, de korlátozott klinikai adatok állnak rendelkezésre ezzel kapcsolatban.

Mód

Kiindulási CVD nélküli 9507 résztvevőt értékeltünk az Atherosclerosis Risk in Communities Study-ban (4. látogatás, 1996-1999). Megvizsgáltuk a testtömeg-index (BMI) keresztmetszeti összefüggését magas (≥14 ng/L) és mérhető (≥3 ng/L) hs-cTnT szinttel multivariábilis regresszió után. Továbbá értékeltük a BMI és a hs-cTnT független és kombinált asszociációit a HF incidenssel.

Eredmények

A magasabb BMI függetlenül társult a magas hs-cTnT valószínűségének pozitív, lineáris növekedésével, súlyos elhízással (BMI> 35 kg/m 2), 2,20 (95% CI: 1,59-3,06) esélyhányadossal társítva a magas hs-cTnT a beállítás után. 12 év alatt több mint 869 esetben történt HF esemény. Az elhízás és a hs-cTnT egyaránt függetlenül társult az incidens HF-hez, a súlyos elhízásban és magas hs-cTnT-ben szenvedő személyeknél pedig 9-szer nagyobb volt az incidens HF kockázata (HR 9,20 [95% CI: 5,67-14,93]), mint az egyéneknél normál súlyú és kimutathatatlan hs-cTnT.

Következtetések

A CVD nélküli egyének körében a magasabb BMI független, lineáris összefüggést mutat a szubklinikai miokardiális sérüléssel, hs-cTnT szintek alapján értékelve. Az elhízás és a hscTnT független és kiegészítő prognosztikai információkat nyújtanak a HF incidens kockázatával kapcsolatban.

Bevezetés

Az elhízás ismert kockázati tényező a szívelégtelenség (HF) kialakulásában (1, 2), de az elhízás és a HF kapcsolatának hátterében álló mechanizmusok nem teljesen ismertek (3). Az elhízáshoz szorosan kapcsolódó állapotok, mint például a magas vérnyomás (HTN) és a diabetes mellitus (DM), csak részben magyarázzák az elhízás és az incidens HF közötti összefüggést (4). Az elhízás függetlenül társul a szívizom kontraktilis működésének rendellenességeivel és a relaxációval, valamint a rendellenes szívműködési átalakulással (5, 6), amelyek a klinikai HF-t megelőző változások (1). Laboratóriumi tanulmányok azt sugallják, hogy a zsírszövet endokrin és gyulladásos hatásaihoz kapcsolódó szívizomkárosodás lehet az egyik út, amelyen keresztül az elhízás szívizom-diszfunkcióhoz és az azt követő HF-hez vezet (5, 7, 8).

A szubklinikai miokardiális sérülés új biomarkere, amely további betekintést nyújthat az elhízás és a HF kapcsolatába, a szív troponin T-je, amelyet új nagy érzékenységű vizsgálattal (hs-cTnT) mértek (9). Újszerű nagy érzékenységű vizsgálatokkal a troponin a vérkeringésben olyan szinteken mutatható ki, amelyek jóval a klinikai gyakorlatban alkalmazott hagyományos vizsgálatok kimutatási határai alatt vannak. A tünetmentes egyének körében végzett korábbi vizsgálatok azt találták, hogy az ezen magas érzékenységű vizsgálatokkal kimutatott troponin-emelkedés robusztus előrejelzője a jövőbeli HF-nek és a mortalitásnak, és kisebb mértékben az incidens szívkoszorúér-betegségnek (CHD) (10, 11). Annak ellenére, hogy egyre több bizonyíték van a túlzott zsírbetegség szívizomra gyakorolt káros hatásaira vonatkozóan, a tünetmentes egyének körében az elhízás és a hs-cTnT kapcsolatát, valamint ennek a kapcsolatnak a HF kialakulására gyakorolt hatásait még nem vizsgálták.

Ennek a vizsgálatnak az volt a célja, hogy tesztelje azt a hipotézist, miszerint az elhízás függetlenül kapcsolódik a szubklinikai szívizomkárosodáshoz, amint azt a hs-cTnT értékelte, a klinikai kardiovaszkuláris betegségektől (CVD) mentes egyének populációalapú vizsgálatában a kiinduláskor. Továbbá értékeltük az elhízás és a hs-cTnT független és kombinált összefüggéseit az incidens HF-vel, hogy megbecsüljük, hogy ezek a változók kiegészítő prognosztikai információkat szolgáltattak-e a HF kockázatával kapcsolatban.

Mód

Az Atherosclerosis Risk in Communities (ARIC) tanulmány egy prospektív, népességalapú kohorsz, amely 15 792 egyént tartalmaz négy amerikai közösségből: Washington County, Maryland; Jackson, Mississippi; Forsyth megye, Észak-Karolina; és a minnesotai Minneapolis külvárosában. A vizsgálati protokollt korábban leírták (12). A résztvevőket 1987 és 1989 között toborozták, és a kiinduláskor, valamint három további látogatás alkalmával, körülbelül 3 éves időközönként vizsgálták. Az ötödik tanulmányi látogatás jelenleg folyamatban van. Az ARIC 4. látogatása (1996-1998), ahol a hs-cTnT mérések minden résztvevő számára elérhetőek voltak, az elemzés kiindulópontja volt.

Az ARIC 4. látogatáson részt vett 11 492 résztvevő közül kizártunk olyan személyeket, akiknek az 1. látogatáskor önmaga bejelentette a CVD-t vagy egy CVD-eseményt (ideértve a HF-hez kapcsolódó előzetes kórházi kezelést, validált nem fatális myocardialis infarctust vagy coronaria revaszkularizációt vagy néma myocardialis infarctust EKG-kritériumok alapján) a 4. látogatáskor vagy azt megelőzően (N = 1 572), kis számú, nem fekete vagy fehér fajú (N = 31) egyed, valamint azok a résztvevők, akiknek testtömeg-indexe (BMI) 2 (N = 74) . Kizártuk azokat a résztvevőket is, akiknek hiányoztak az előzetes CVD (N = 214), a hs-cTnT (N = 242) vagy az antropometriai mérések (N = 16) adatai, a végső vizsgálati populáció 9507 fő volt. Minden résztvevő megalapozott beleegyezést adott, és a vizsgálati protokollt az egyes ARIC terepi központokhoz tartozó intézményi felülvizsgálati testületek jóváhagyták.

A BMI-re és az összes érdeklődésre számot tartó kovariátumra vonatkozó információkat előzmények, fizikai és laboratóriumi vizsgálatok alapján szereztük be a 4. látogatás alkalmával. A BMI-t a mért magasság és súly alapján számítottuk ki, és normál testsúlynak (18,5-24,9 kg/m 2), túlsúlyosnak (25-29,9 kg) soroltuk/m 2), elhízott (30-34,9 kg/m 2) vagy súlyosan elhízott (≥ 35 kg/m 2). A dohányzási állapotot jelenlegi, korábbi vagy soha nem dohányzó kategóriába sorolták, és az ön által bejelentett alkoholfogyasztást heti grammban számolták. A HTN-t úgy határozták meg, hogy az orvos előzetesen diagnosztizálta a HTN-t, magas vérnyomáscsökkentő gyógyszerek alkalmazásával, vagy a szisztolés vérnyomás ≥ 140 Hgmm vagy a diasztolés vérnyomás ≥ 90 Hgmm volt a vizsgálat során. Azokat a személyeket minősítették DM-nek, akiknek saját maguk által bejelentett DM-je volt, hipoglikémiás gyógyszereket használtak, éhomi vércukorszintjük ≥ 126 mg/dl volt, vagy nem éhező vércukorszintjük ≥ 200 mg/dl volt. Az összes koleszterint (TC), a nagy sűrűségű lipoprotein koleszterint (HDL-C) és a triglicerideket enzimatikus vizsgálatokkal mértük, és az triglicerid tartalmú résztvevők Friedewald-egyenletét (TC - HDL-C - [trigliceridek/5]) számítottuk ki az LDL-C értékre. ≤ 400 mg/dl.

A Hs-cTnT értékét 2010-ben mértük az eredetileg a 4. látogatáskor kapott és -80 Celsius fokon tárolt felolvasztott plazmamintákból, az Elecsys Troponin T nagy érzékenységű vizsgálattal (Roche Diagnostics, Indianapolis, IN) egy automatizált Cobas e411 analizátoron. A keresztmetszeti elemzések elsődleges eredménye a magas hs-cTnT szint volt, amelyet ≥14 ng/L-ként határoztak meg, ami megfelel a hs-cTnT 99. percentilisének egészséges referenciapopulációban, amint azt a vizsgálat gyártója előírta. elemzések (11, 13). A másodlagos eredmény a mérhető hs-cTnT volt, amely a vizsgálat 3 ng/l mérési határánál nagyobb hs-cTnT szintet tükröz. A kontroll variánsok vizsgálati variációs együtthatói 2,378 ng/L és 29 ng/L átlagos hs-cTnT koncentrációval 2,6% és 6,9% voltak.

A prospektív elemzések során az érdeklődés kimenetele a HF volt, amelyet a 4. látogatás után bekövetkező első kórházi kezelésnek vagy halálesetnek neveztek, és amelynek nyomon követését 2009 januárjáig végezték. A résztvevőket évente felkérték, hogy szerezzenek információkat a kórházi kezelésekről és a létfontosságú eseményekről. nyilvántartásokat vizsgáltak minden halálesetről. A kórházi kezeléseket és a HF-ben bekövetkezett haláleseteket a HF mentesítési kódjai határozták meg (ICD-9 428 kód a kórházi ápoláshoz és a nyomon követés korai halálozásához, és ICD-10 I50 kód a későbbi halálozáshoz). A 2004 utáni HF eseményeket egy szakértői testület bírálta el.

Statisztikai analízis

A demográfiai, klinikai és laboratóriumi jellemzők közötti különbségeket a BMI különböző kategóriáiban lévő egyének között a chi-négyzet teszt segítségével értékeltük a kategorikus változókra, és a variancia-elemzést a folyamatos változókra vonatkozóan.

A keresztmetszeti elemzések során a 4. látogatás során értékeltük a BMI és az emelkedett hs-cTnT szint összefüggését. Multivariábilis logisztikus regresszióval értékeltük a magasabb BMI kategóriák magas (≥14 ng/L) és mérhető (≥3 ng)/L) hs-cTnT szintek, normál tömeggel (18,5–24,9 kg/m 2) referenciaként. Logisztikai regresszió segítségével értékeltük a BMI (kg/m 2) folyamatos összefüggését a magas hs-cTnT szinttel korlátozott köbös spline-ok alkalmazásával, középpontban a medián BMI-vel. Az 1. modellt az életkorhoz igazítottuk; A 2. modellt az 1. modell változójához igazították, plusz a nem, a faj és a dohányzás állapota; A 3. modellt a 2. modell összes változójára korrigáltuk, plusz DM, HTN, LDL-C, HDL-C, trigliceridek, alkoholfogyasztás, N-terminális pro-agy natriuretikus peptid (NT-proBNP) és becsült GFR. További elemzéseket végeztünk életkor (65 évnél idősebb vagy fiatalabb), nem és faj szerint, és megvizsgáltuk ezen demográfiai változók és a BMI közötti kölcsönhatásokat a magas hs-cTnT kimenetelén.