Elhízással kapcsolatos rendellenes étkezési magatartás 2-es típusú cukorbetegeknél

Aydan Ercan

1 Aydan Ercan, Baskent Egyetem, Egészségtudományi Kar, Táplálkozási és Dietetikai Tanszék, Ankara, Törökország.

Gul Kiziltan

2 Gul Kiziltan, Baskent Egyetem, Egészségtudományi Kar, Táplálkozási és Dietetikai Tanszék, Ankara, Törökország.

Absztrakt

Célok: Az elhízással kapcsolatos rendellenes étkezési magatartás meghatározása 2. típusú cukorbetegeknél.

Módszertan: Ez egy keresztmetszeti vizsgálat volt, amelyben 120 típusú 2 típusú cukorbeteg páciens vett részt. Megmértük az egyének testtömegét és magasságát, és kiszámoltuk a testtömeg-indexet (BMI). Bulimic Investigatory Test-Edinburg (BITE) segítségével mérték a mértéktelen étkezési attitűdöket. Az éjszakai étkezési tünetek a napi energia több mint 25% -ának fogyasztása volt a vacsora után. A glikémiás kontroll meghatározásához a HbA1c szinteket elemeztük. Az adatokat az SPSS 13.0 for Windows elemzi.

Eredmények: A betegek átlagos életkora 55,3 ± 9,29 év volt. A cukorbetegség átlagos időtartama 11,1 ± 2,04 év volt. A betegek 50% -ának BMI-je meghaladta a 25 kg/m 2 -et. Az elhízott cukorbetegeknél nagyobb volt a diabéteszes szövődmények valószínűsége, mint a nem elhízott alanyoknál (x 2 = 8,588, p = 0,040). A mértéktelen és az éjszakai evés kritériumainak megfelelő cukorbetegek aránya 17,2%, illetve 42% volt. A betegek fele kihagyta a napi főétkezést. Az elhízással kapcsolatos rendellenes étkezési magatartások gyakorisága statisztikailag nem különbözött az elhízott betegeknél a nem elhízott résztvevőktől (p> 0,05). Az átlagos HbA1c-szint magasabb volt a cukorbetegeknél, mint a biokémiai referenciák, és szignifikáns különbség volt elhízott és nem elhízott betegek között (p Kulcsszavak: Fogyasztás, étkezési magatartás, éjszakai étkezés, elhízás, 2-es típusú diabetes mellitus

BEVEZETÉS

Becslések szerint a cukorbetegség prevalenciája felnőttek körében világszerte 4,0% volt 1995-ben, és 2025-re 5,4% -ra emelkedett. A fejlettebbeknél magasabb, mint a fejlődő országokban. A cukorbetegségben szenvedő felnőttek száma a világon az 1995-ös 135 millióról 2025-re 300 millióra nő. 1 Törökországban is vált a gyorsan fejlődő országban az életmódváltás, például az urbanizáció és a társadalmi-gazdasági tényezők, a cukorbetegség és a csökkent glükóz tolerancia. gyakoribb és hasonlóbb a nyugati országokkal. A török cukorbetegség-epidemiológiai tanulmányban (TURDEP), amely az első és a legnagyobb népességalapú felmérés volt, a cukorbetegség prevalenciája 7,2%, az IGT pedig 6,7% volt. A TURDEP adatai szerint a cukorbetegség a nőknél gyakoribb, mint a férfiaknál, és a cukorbetegség gyakorisága hasonló volt a városi és a vidéki területeken. Ugyanezen adatok alapján az elhízás prevalenciája 22% volt. 2

Az elhízás egy közönséges és mindenütt előforduló betegség, amelyet a közelmúltban minden korcsoportban súlyos egészségügyi problémának ismernek el, és nemcsak heterogén állapot a különböző kapcsolódó orvosi kérdésekben, hanem a kapcsolódó pszichológiai és pszichiátriai állapotokban is. Epidemiológiai vizsgálatok kimutatták, hogy az elhízás fontos kockázati tényező a 2-es típusú diabetes mellitus kialakulásában. Beszámoltak arról, hogy az összes 2-es típusú cukorbeteg körülbelül 80% -a túlsúlyos. 3 Az elhízás mellett a rendellenes étkezési és étkezési rendellenességek jelentenek komoly közegészségügyi problémát. Az ilyen étkezési rendellenességekkel járó zavart étkezési szokások jelentős negatív következményekkel járhatnak a cukorbetegeknél, ideértve a gyengébb étrendi és glükózkontrollt és a cukorbetegség szövődményeinek nagyobb valószínűségét. 4

Kevés tanulmány foglalkozik az étkezési attitűdök és magatartás értékelésével 2-es típusú cukorbetegségben. 5, 6 Az étkezési rendellenességek és a diabetes mellitus előfordulását kizárólag serdülőkori inzulinfüggő diabetes mellitus (IDDM) betegeknél vizsgálták. Ugyanakkor az összes cukorbeteg csak 10% -a szenved IDDM-ben. 7 Nem inzulinfüggő diabetes mellitus (NIDDM) betegekkel végzett vizsgálatok ritkák, és csak kis számú betegnél végeztek. 8, 9

A cukorbetegség olyan rendellenesség, amely elkerülhetetlenül a testtömegre és az étrendre összpontosítja a figyelmet. Mivel konfliktusok merülhetnek fel az autonómia és a függőség, az önértékelés csökkenése és a családon belüli stressz miatt, talán nem meglepő, hogy a cukorbetegség az étkezési rendellenességek fokozott gyakoriságával társul. Az állandó fogyókúra megingást okozhat azáltal, hogy elősegíti a kognitívan szabályozott étkezési stílus elfogadását, amelyre azért van szükség, ha a testtömeg fiziológiai védelmét le akarják küzdeni. A diétázás a fiziológiai szabályozási kontrollok helyettesítésével kognitív kontrollokkal a fogyókúrát kiszolgáltatottá teszi a dezinhibáció és ezt követően a túlevés szempontjából. Ezen elmélet szerint például a fogyókúra és a mértéktelen evés szorosan összefüggenek egymással, és megmagyarázhatják a bulimia nervosa lehetséges előfordulását az IDDM-ben és a mértéktelen étkezési rendellenességet (BED) NIDDM-es betegeknél. 10.

A mértéktelen étkezési rendellenességet a visszatérő étkezési hullámok jellemzik, tisztító viselkedés nélkül. Úgy tűnik, hogy a BED népességi előfordulása 1% és 2% között mozog, bár az elhízás kezelési programjainak aránya sokkal magasabb. Viszonylag keveset tudunk a BED és a 2-es típusú diabetes mellitus kapcsolatáról. 11.

Az étkezési rendellenességek egy kevésbé vizsgált, de potenciálisan klinikailag jelentős és elterjedt formája a cukorbetegek körében az éjszakai étkezési szindrómának (NES) nevezett étkezési szokás, amely egy másik, az elhízással kapcsolatos étkezési magatartás. A NES jelenleg a diagnosztikus étkezési rendellenesség potenciális jelöltjeként jelenik meg. Noha a NES meghatározása némileg eltér a nyomozóktól és az idő múlásával ugyanazoktól a vizsgálóktól is, a NES alapvető kritériumai közé tartozik a reggeli kihagyása, a legtöbb étel elfogyasztása késő este és éjszaka, valamint az elalvással vagy az elalvással kapcsolatos nehézségek. 12.

Ennek a tanulmánynak a célja az elhízással kapcsolatos étkezési magatartások - mértéktelen evés és éjszakai étkezés - százalékos arányának meghatározása 2. típusú cukorbetegeknél.

MÓD

Résztvevők: A vizsgálat alanyait a Baskent Egyetemi Kórházból toborozták. Hat hónapon belül összesen 180 alkalmas beteg vállalta, hogy részt vesz ebben a vizsgálatban. Ezek közül összesen 52 (28,8%) nem tudta befejezni a vizsgálatot, így 128 (73 nő, 55 férfi) töltötte ki a kérdőívet. A nem diabéteszes orvosi betegségben szenvedő betegeket kizárták a vizsgálatból. A betegek cukorbetegségének időtartama legalább egy év volt. A vizsgálati protokollt a Baskenti Egyetem Etikai Bizottsága hagyta jóvá. Valamennyi résztvevő beteg megalapozott írásbeli beleegyezést adott.

Kérdőív: A rövid szociodemográfiai kérdőívből nyert demográfiai adatok magukban foglalták az életkort, a nemet, az iskolai végzettséget és a családi állapotot. Rövid, strukturált interjút készítettek minden alanygal táplálkozási szokásaik, a cukorbetegség életkorának, a cukorbetegségre jellemző panaszok és a jelenlegi orvosi kezelés felmérése érdekében. A betegek átlagos életkora 55,39,29 volt

Testtömeg-index: A magasságot 0,1 cm pontossággal, a súlyt pedig 0,5 kg pontossággal mértük könnyű ruházatban és cipő nélkül. A testtömeg-indexet (BMI) úgy számoltuk ki, hogy a súlyt kilogrammban elosztottuk a magasság négyzetméterével. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) BMI-kategóriáinak osztályozását használták a betegek elkülönítésére. 13 A betegeket két kategóriába soroltuk, normál testsúlyúak és elhízottak, a 0,5 g/24 órás határértékeknek megfelelően.

Retinopathia: A diabéteszes retinopathia kimutatására a retina fényképét osztályoztuk. Az edényekben bekövetkezett kis változások, az úgynevezett mikroaneurizmák és vérzések a retinopathia kezdetét mutatták.

Neuropathia: Diagnosztizálták a diabéteszes neuropathia neurológiai vizsgálatát. A neurológiai vizsgálat értékeli az idegrendszert és az olyan funkciókat, mint a reflexek, érzés, mozgás, egyensúly, koordináció, látás és hallás. Elektromiográfiai (EMG) teszteket is alkalmaztak, amelyek tesztelik az izmok idegi és elektromos aktivitását.

Magas vérnyomás: A magas vérnyomást szisztolés vérnyomásként (SBP) ≥140 mm Hg vagy diasztolés vérnyomásként (DBP) határozták meg: ≥90 mm Hg (két leolvasás átlaga 5 perc különbséggel).

Kardiovaszkuláris betegségek: A diabéteszes kardiomiopátiát noninvazív tesztekkel értékelték, például vérnyomásméréssel és EKG-vel (elektrokardiogram).

Bulimic Investigatory Test, Edinburgh (BITE): A Bulimic Investigatory Test, Edinburgh (BITE), Henderson és Freeman javasolta. 14 A BITE egy 33 tételes önjelentési intézkedés, amelynek célja a bulimia vagy a mértéktelen evés tüneteinek felismerése. A BITE két alskálából áll: a tünetek skálájából, amely a jelenlévő tünetek mértékét méri, és a súlyossági skálából, amely a hullámzás és a kiürülés viselkedésének súlyosságának indexét adja, a gyakoriságuk által meghatározott módon. A maximális lehetséges pontszám 30 a Symptom Scale esetében. A 20-as vagy annál magasabb tüneti pontszám erősen rendezetlen étkezési szokásokat és mértéktelen evést mutat; a közepes tartomány (10–19) szokatlan étkezési szokásokat sugall; az alacsony tartomány (0-10) a normális határok közé esik. A BITE megbízhatóságát egy 50 diabéteszes betegen végzett kísérleti vizsgálat is meghatározta. A BITE belső konzisztenciája (Cronbach-alfa) 0,68 és osztályközi korrelációs együttható 0,95 volt a kísérleti vizsgálatban.

Éjszakai étkezési tünetek: A vacsora után a betegek által elfogyasztott napi táplálékmennyiség meghatározásához három gyakornok dietetikus nyílt végű, interjúval beadott étrendi előzmények alapján gyűjtötte össze az étrendi adatokat. Valamennyi résztvevő részletes háromnapos étkezési nyilvántartást készített. A résztvevőknek két hétköznap és egy hétvégi napon meg kellett őrizniük az étkezési nyilvántartást. Az étkezési nyilvántartás teljesítése előtt minden résztvevőnek részt kellett vennie egy órán át tartó szóbeli utasításokon az étkezési nyilvántartások vezetéséről. A napi táplálékfelvételt 25% -os részekre osztották. Azokat az egyéneket soroltuk be, amelyek szerint a vacsora után a napi bevitel> 25% -át fogyasztották éjszakai étkezési tünetekkel, amelyeket először O'Reardon és mtsai használtak. 15

* p 2 = 8,588 p = 0,040).

A 128 beteg közül 22 (17,2%) teljesítette a mértéktelen evés kritériumait. Az elhízott alanyok aránya, akiknél a mértéktelen evést diagnosztizálták, magasabb volt, mint a nem elhízottaknál, de a különbség statisztikailag nem volt szignifikáns. Az éjszakai étkezés gyakorisága elhízott betegeknél 50%, a nem elhízott betegeknél pedig 35,9% (p> 0,05). Az elhízott betegek a szokásos betegeknél többet kihagytak egy főétkezést (54,6% és 46,8%), de a csoportok között nem volt statisztikailag szignifikáns különbség (p> 0,05) (II. Táblázat).

II. Táblázat

A 2-es típusú cukorbetegek elhízással kapcsolatos étkezési magatartása

Elhízott 2-es típusú betegek
(n = 64)Nem elhízott 2-es típusú betegek
(n = 64)n%n%

Fogyasztás (BITE-Edinburg)
> 20 2 = 0,470 p = 0,493
Éjszakai evés
> 25% összes energia 2 = 1,602 p = 0,206
A főétkezések kihagyása
Reggeli Ebéd Vacsora	6. 21 8.	9.4 32.8 12.5	14 11. 5.	21.9 17.2 7.8
2 = 4,503 p = 0,212

VITA

A cukorbetegség és a kapcsolódó egészségügyi-kockázati tényezők kezelése gyakran összetett, és jelentős betegképzést és gyakori orvosi ellenőrzést igényel. A betegek részvétele alapvető az anyagcsere-ellenőrzés megfelelő fokának elérése érdekében; azonban ennek következménye jelentős mértékű stressz.

A szoros glikémiás kontroll fenntartásának állandó stressze kétféle pszichológiai szorongást okozhat; szubklinikai érzelmi distressz és diagnosztizálható pszichológiai rendellenességek. 17 A cukorbetegek kezdetben magas depresszióval és szorongással élnek. 18 Vizsgálatunk során nem használtunk pszichológiai teszteket, ez a tanulmány egyik erőssége.

Az étkezési zavarok kockázatát a cukorbetegeknél magasabbnak vélik, mint az általános populációban, a cukorbetegséggel és annak kezelésével összefüggő többféle kölcsönhatásban lévő tényező miatt. 19 A cukorbetegség kezelése bizonyos fokú észlelt étrend-korlátozást ír elő, különösen azoknál a betegeknél, akik előre meghatározott étkezési terv szerint étkeznek, nem pedig az éhség és a jóllakottság belső jelzéseire reagálva.

Ebben a tanulmányban az elhízással kapcsolatos rendellenes étkezési magatartás, a falás és az éjszakai evés gyakoriságának meghatározását tűztük ki célul 2-es típusú cukorbetegeknél. A mértéktelen evés és az éjszakai étkezési szokások a rendellenes étkezés két formája, amelyek leggyakrabban a túlsúlyos és elhízott embereket érintik. 9 A legtöbb 2-es típusú cukorbeteg páciens elhízott, és az elhízás gyakran étkezési zavarokkal jár; valójában a mértéktelen evésről beszámoltak, hogy gyakori a 2-es típusú cukorbetegek körében. Azt is figyelembe kell venni, hogy az étkezési viselkedés rendellenességei jelentősen befolyásolhatják a testtömeg és az anyagcsere-kontrollt a 2-es típusú cukorbetegségben. 20 Az ilyen étkezési rendellenességekkel járó zavart étkezési szokások jelentős negatív következményekkel járhatnak a cukorbetegeknél, ideértve a gyengébb étrendi és glükózkontrollt és a cukorbetegség szövődményeinek nagyobb valószínűségét. 5, 6 Kevés tanulmány foglalkozott az étkezési attitűdök és magatartás értékelésével a 2-es típusú cukorbetegségben. 21, 22

A magasabb testsúly és a rendezetlen étkezési magatartás (DEB) közötti kapcsolat kezelési dilemmát jelent a klinikusok számára, mivel mind az étrendi korlátozás, mind a nagyobb súly egyértelmű kockázati tényező az étkezési rendellenességek (ED) kialakulásának és negatív egészségügyi következményeinek. Köztudott, hogy a cukorbetegségnek nagyobb nehézségei vannak az optimális súly megtartásában, és hajlamosabbak súlya miatt is aggódni, mint nem cukorbeteg társaik. 23

Eredményeink azt mutatták, hogy a cukorbetegek 50% -a elhízott. Elhízott cukorbetegeknél a diabéteszes szövődmények, például a szív- és érrendszeri betegségek, a magas vérnyomás, a retinopátia, a nephropathia, a diabéteszes lábak gyakorisága statisztikailag magasabb volt, mint a nem elhízott 2-es típusú cukorbetegeknél (a p 24 BED prevalenciája az általános populációban 2% -ra becsülhető 11, 10% és 20% között az elhízás klinikáin. 25 A BED meglehetősen gyakori, együttesen előforduló állapot lehet a 2-es típusú cukorbetegségben. 6, 8, 21, 22 A tanulmányok a BED prevalenciájának széles skáláját mutatják be 2-es típusú egyénekben cukorbetegség, 2,5% -ról 25,6% -ra. 26 Ebben a vizsgálatban a BED gyakoriságát 17% -nak határozták meg. A gyakoriság magasabb volt elhízott 2-es típusú cukorbetegeknél, mint nem elhízott betegeknél (20,3% vs 14,1%).

A NES-t az étkezési cirkadián késleltetése jellemzi, így a napi teljes kalóriabevitel 25% -a az esti étkezés után következik be és/vagy legalább három éjszakai ébresztés történik hetente étkezéssel együtt. 15 A NES prevalenciája 1,5% az általános populációban 21, 9–14% az elhízási klinikákon 25, a NES hasonló a BED-hez az étkezési zavart magatartáshoz és viselkedéshez, valamint a fokozott pszichopatológiához való viszonyában. 27.

Ez az éjszakai étkezési magatartás az étrend, a testmozgás és a glükóz monitorozásának alacsonyabb betartásához és a fokozott depressziós hangulathoz kapcsolódott; magasabb az elhízás relatív kockázata, a HbA1c értéke 7%, és két vagy több cukorbetegség szövődménye van. 28 A NES prevalencia tanulmányában, amely a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő elhízott személyek interjúin alapult, a megfigyelt 3,8% -os arány alacsonyabb volt a vártnál, ha más elhízott mintákban legalább 9% -os arányt adtak. 9 Egy másik tanulmányban a NES prevalenciája minden típusú cukorbetegségben, az esti hiperphágia 25% -os kritériumát alkalmazva, és ez a tanulmány 9,7% -os prevalenciát eredményezett. 29 Eredményeink szerint a betegek 42% -ának volt éjszakai étkezési szokása. Az éjszakai étkezési szokások magas gyakorisága nem volt meglepő, mert a nem elhízott cukorbeteg páciens testtömeg-indexe közel volt az elhízás határértékeihez.

Korábbi vizsgálatok eredményei azt sugallják, hogy az étkezési gyakoriság okozati összefüggésben lehet a testtömeggel és a testsúly változásával. E tanulmányok szerint a reggeli kihagyása az elhízás fokozott kockázatával járt. Ebben a vizsgálatban a betegek fele kihagyta a napi főétkezést. Az elhízott, 2-es típusú betegek inkább kihagyták az étkezést, mint a nem elhízott betegek, de statisztikailag nem volt különbség a csoportok között (54%, illetve 46%, p King H, Aubert RE, Herman WH. A cukorbetegség globális terhe, 1995-2025: prevalencia, numerikus becslések és előrejelzések. Diabetes Care. 1998; 21 (9): 1414–1431. [PubMed] [Google Scholar]