Endoszkóppal támogatott tonsillotomia (részleges intracapsularis tonsillectomia): Hogyan csináljuk

1 Otolaryngology Department, Our Lady’s Children Hospital Crumlin, Dublin 12, Írország

Absztrakt

Célkitűzés. A mandulotómia végrehajtásának technikájának leírása, amely növeli a láthatóságot azáltal, hogy 30 fokos skála segítségével jobb képet nyújt a mandulákról és a kapcsolódó szerkezetekről. Módszer. A betegek mikrodebriderrel tonsillotomiásan kezelték 30 fokos endoszkóp segítségével mind a vizualizációt, mind a képernyőn való vetítést és nagyítást. Eredmény. Az endoszkóppal támogatott technika részletesebb expozíciót nyújt a garat struktúráinak és a mandulákkal való kapcsolatuknak. Könnyebb egyértelműen megjeleníteni a felső és az alsó pólust. Az endoszkóppal végzett nagyítás megkönnyíti az anatómiai részletek felmérését és a percenkénti vérzési pontok szelektív azonosítását/kezelését. Következtetés. A 30 fokos endoszkóp használata a tonsillotomiában jobb vizuális képet nyújt a felső és az alsó mandulapólusról, és megkönnyítheti az eljárást a sebész számára, és biztonságosabb a beteg számára.

1. Bemutatkozás

A tonsillotomiát kezdetben a 19. században gyakorolták, és az 1990-es évek elején felélesztették [1]. A múlt századi sebészek éveken át tartó heves vitái után a mandulaműtétet végül felhagyták a mandulaműtét mellett néhány betegség, például reuma, skarlát és krónikus szívbetegség kóros fiziológiájának megértésében bekövetkezett változások eredményeként. a mandulaszövet „beteg” maradványaiból származnak [2, 3]. A mai tonsillotomy revival eredetileg a posztoperatív fájdalom csökkentésére irányult, de kiderült, hogy ez jelentősen csökkenti a posztoperatív vérzés előfordulását is [4].

Egyre gyakrabban ajánlott a tonsillotomia (részleges intracapsularis tonsillectomia) a gyermekeknél a tonsillectomia helyett. 1. ábra

A mandulák érellátása főként a pólusokból származik, és ezeken a területeken a rossz láthatóság akadályozhatja a diatermia pontos alkalmazását haemostasis során.

2. Módszer/eljárás

Az endoszkóppal segített technika alkalmazásakor a beteget a hanyatt fekvő helyzetbe helyezzük, és a szájüreget Boyle-Davies öklével kinyitjuk, mint a szokásos mandulaműtétnél. Az uvulát elöl visszahúzza egy kapcson lévő öltés segítségével. Száraz gézcsomagolást alkalmaznak az oropharynx alsó részén, hogy korlátozzák a véráramlást a supraglottis felé.

A szájüregbe 30 fokos endoszkópot vezetnek be, majd az oropharynx és a nasopharynx gyors átfogó ellenőrzése, beleértve a mandulákat, adenoidokat, choanalis rekeszt és a környező struktúrákat (2. ábra).

tonsillotomia

A mandulákat, a mandulapilléreket, az adenoidokat, a choanae-kat és az eustachiás csöveket azonosítják és megvizsgálják esetleges rendellenességek szempontjából. Ezután a mandulákat mikrohúzóval óvatosan lefejtik. A cél a mandulaszövet 90% -ának leborotválása anélkül, hogy a mandulakapszulát boncolnák a szomszédos izmoktól.

A borotvált mandulák felszínéről enyhe vérfolyás várható, és ezt néhány percig adrenalinnal átitatott tamponnal lehet szabályozni. Ezután a tampont eltávolítják, és az endoszkóp segítségével megvizsgálják a mandulafossa teljes felületét, beleértve a felső és az alsó pólust is, hogy vannak-e vérzési pontjai, ami amellett, hogy az egyébként „vakfoltos” sarkokat jól láthatóvá teszi, azokat is felnagyítja (3. ábra).


A felső pólus posttonsillotomia nézete 30 fokos hatókörrel.

Maga a mandulaszövet nem túl érzékeny a fájdalomra [5], és mivel a mandulák kapszulái sértetlenek, az idegvégződések megkímélődnek, és a posztoperatív fájdalom vagy nincs, vagy nagyon minimális.

A mandulotómiának a felső pólusok minimális láthatósága mellett történő elvégzése (mint például a mandulamotómiában a hatókör segítsége nélkül) vitathatatlanul oka a kapszula különböző mértékű megsértésének, a szomszédos izmokba vágásnak és a palatális oszlopok sérülésének; ezek a pontatlanságok magyarázzák a posttonsillotomiás fájdalom jelenlétének és a fokozott vérzési kockázat okát.

Nem ritkán az endoszkóp bevezetése felfedi az adenoid hipertrófia esetleges megállapításait, és egyúttal világosan megmutatja a sebésznek, hogy van-e olyan submucosus szájpadhasadék, amely ellenjavallt volna az adenoidok borotválkozását. Ezután endoszkópos adenoidectomia szükséges hemosztázissal endoszkópos irányítással, szemben az adenoid szövet vak kurettázásával, elvégezhető, ha szükséges (endoszkópos adenotonsillectomia). Az adenoidectomia utáni legtöbb úgynevezett adenoid újraszaporodás ma már ismert, hogy az adenoid szövetek nem megfelelő eltávolítása okozza a félveszélyt a környező struktúrák károsodásától a vak kurettázstechnika során: ezek mind elkerülhetők „amit csinálunk” közvetlen megjelenítésével 30 fokos endoszkóp segítségével.

Központunkban a mikrohullámot részesítik előnyben az elektrochirurgiai disszekcióval szemben, mivel az elektrochirurgiai eszközökből származó hő akár 400 ° C is lehet, ami jelentős sérülési gömböt hozhat létre a mandulafossa környező izomzatában [6]. Ez viszont fokozhatja a gyulladásos folyamatot, jelentősen hozzájárulhat a posztoperatív fájdalom mennyiségéhez és meghosszabbíthatja a gyógyulási időszakot [7, 8].

A teljes eljárás rövid, és a sebész tapasztalatától függően 5 és 15 perc között tarthat.

A fájdalom nagyon minimális, és a beteg azonnal képes orálisan táplálkozni, és ugyanazon a napon elengedhető.

3. Következtetések

A tonsillotomia bevett módszer a posztoperatív fájdalom és vérzés csökkentésére, de még mindig a láthatóság kihívásaival szembesül.

Az endoszkóppal segített technika alkalmazása által nyújtott láthatóság javítja a könnyebbséget és az operatív pontosságot.

Az operatív pontosság létfontosságú a mandulakapszula, a szomszédos garatizomzat és az idegvégződések megőrzésében.

A garat izomzata és az idegvégződések megőrzésük esetén jelentősen csökkentik vagy megszüntetik a műtét utáni fájdalmat és vérzést.

Hivatkozások

  1. J. A. Koempel, C. A. Solares és P. J. Koltai: „A mandulaműtétek alakulása és a gyermekek obstruktív alvászavaros légzésének sebészeti megközelítésének újragondolása” Gégészeti és otológiai folyóirat, köt. 120. sz. 12., 993–1000., 2006. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  2. J. J. King: „A mandulagyulladás, mint a szisztémás betegség forrása” Tranzakciók; Amerikai Szemészeti és Otolaryngológiai Akadémia, köt. 22., 306–324., 1917/1918. Megtekintés: Google Tudós
  3. A. D. Kaiser: „A mandulaműtét eredményei: huszonkét száz mandulaműtétet kiváltó gyermek összehasonlító vizsgálata azonos számú kontroll mellett három és tíz évvel a műtét után” Az American Medical Association folyóirata, köt. 95, 837–841, 1930. Megtekintés: Google Scholar
  4. Koltai P. J., C. A. Solares, J. A. Koempel és mtsai. „Intracapsularis tonsillaris redukció (részleges tonsillectomia): a gyermekek obstruktív alvászavaros légzésének történeti eljárásának felélesztése” Fül-orr-gégészet - fej- és nyaksebészet, köt. 129. sz. 5, 532–538, 2003. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  5. E. Hultcrantz és E. Ericsson: „Gyermekkori tonsillotomia a rádiófrekvenciás technikával: kevesebb morbiditás és fájdalom” A gége, köt. 114. sz. 5, 871–877., 2004. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  6. S. D. McCarus: „Az ultrahanggal aktivált szike fiziológiai mechanizmusa” A Journal of the American Association of Gynecologic Laparoscopists, köt. 3. szám 4, 601–608., 1996. Megtekintés: Publisher Site | Google ösztöndíjas
  7. T. A. Weimert, J. W. Babyak és H. J. Richter: „Electrodissection tonsillectomy” Fül-orr-gégészeti archívum - fej- és nyaksebészet, köt. 116. sz. 2, 186–188., 1990. Megtekintés: Google Scholar
  8. K. Blomgren, Y. H. Qvarnberg és H. J. Valtonen: „Prospektív tanulmány az elektrodiszekciós tonsillectomia előnyeiről és hátrányairól” A gége, köt. 111. sz. 3, 478–482., 2001. Megtekintés: Google Scholar