Enterocolitis

Az SBS-hez kapcsolódó enterokolitis a csecsemőknél a reszekció után korán is előfordulhat, még akkor is, ha az EN egy aminosav alapú képletből áll.

sciencedirect

Kapcsolódó kifejezések:

  • Bélgyulladás
  • Gyulladásos bélbetegség
  • Vastagbélgyulladás
  • Salmonella
  • Baktérium
  • Fertőző ügynök
  • Emésztőrendszeri traktus
  • Fehérjebevitel
  • Csikó

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Hirschsprung-betegség

Enterocolitis

Az enterokolitis mind a betegség műtéti korrekciója előtt, mind utána jelen lehet, súlyos vagy életveszélyes lehet. A HAEC gyakoribb a fiatalabb korban diagnosztizált gyermekeknél, 94 a hosszabb szegmens betegségben szenvedőknél és a 21-es triszómiában szenvedőknél. A HAEC klinikai jellemzői általában egyetértenek, beleértve a lázat, a hasi duzzanatot, a hasmenést, az emelkedett fehérvérsejtszámot és a bélödéma bizonyítéka a hasi röntgenfelvételen. Mivel átfedés van a HAEC és más olyan állapotok között, mint az obstruktív tünetek és a gasztroenteritis, az irodalomban zavart kelt a betegség pontos meghatározása és valódi előfordulása. Egy nemrégiben kidolgozott HAEC-pontszám hasznos lehet a jövőben mind a klinikai környezetben, mind az ezen a területen végzett kutatásban (101-4. Táblázat). 95

A posztoperatív HAEC kezelése magában foglalja a nasogastricus vízelvezetést, az intravénás folyadékokat, a széles spektrumú antibiotikumokat, valamint a végbél és a vastagbél dekompresszióját rektális stimuláció vagy öntözés segítségével. A HAEC kockázata minimalizálható megelőző intézkedések alkalmazásával, például rutinszerű öntözéssel 96, vagy metronidazol vagy probiotikus szerek krónikus alkalmazásával, különösen azoknál, akiknél klinikai vagy szövettani okokból feltételezhetően nagyobb a komplikáció kockázata. Mivel az enterocolitis a Hirschsprung-betegségben szenvedő gyermekek leggyakoribb halálozási oka, és még azoknál a gyermekeknél is előfordulhat műtét után, akiknél preoperatívan nem volt ez, rendkívül fontos, hogy a sebész oktassa a családot ennek a szövődménynek a kockázatáról, és sürgesse a kórházba történő korai visszatérést. kórházban, ha a gyermeknek bármilyen tünete van. 66

A korai táplálkozás és hatása az allergiás betegségek kialakulására

Korai csecsemőtáplálás

Az FPIES reakciói gyakran megjelennek az élet első heteiben vagy hónapjaiban, vagy idősebb korban a kizárólag szoptatott gyermek esetében. Míg a gyermeknek allergiája és intoleranciája lehet az élelmiszerfehérjékkel szemben, amelyeknek az anyatej révén ki vannak téve, az FPIES-reakciók általában nem fordulnak elő az anyatejből, függetlenül az anya étrendjétől. Úgy tűnik, hogy a legtöbb FPIES-ben nem szoptatott csecsemő tolerálja az anyatejet a korlátlan anyai étrendből (Kemp et al., 2008). Nowak-Wegrzyn és mtsai. (2003) arról számolt be, hogy az FPIES-ben szenvedő csecsemők úgy tűnik, hogy nem reagálnak az anyatejben található allergénekre. Így az FPIES-ben szenvedő csecsemőknek továbbra is szoptatniuk kell. A legfrissebb jelentések azonban megkérdőjelezik ezt a megfigyelést egy olyan csecsemő esetével, amely szójafehérjére reagál, miután az anya elfogyasztott egy adag szójafagylaltot. Az anyák korábbi kisebb mennyiségű szójafogyasztása az anyákban azonban nem vezetett FPIES-hez a csecsemőben. A szoptató anya nem ajánlja az allergén táplálék rendszeres elkerülését a legtöbb FPIES-ben szenvedő csecsemő számára (Venter és Groetch, 2014).

Az FPIES gyakran csecsemőkorban alakul ki a szilárd ételek, például a csecsemő gabonafélék és az anyatej-helyettesítő tápszerek bevezetésekor, amelyek gyakran tejből vagy szójából készülnek. Azokat a csecsemőket, akik mind a tej, mind a szója tápszerre reagáltak, hipoallergén, nagymértékben hidrolizált tápszerre (EHF) vagy aminosav alapú tápszerre kell helyezni. A kezelés a beteg specifikus reakcióitól függően változik. Az Országos Allergiás és Fertőző Betegségek Intézetének (NIAID) irányelvei hidrolizált formulát javasolnak az FPIES kezelésére (Boyce et al., 2010), az ESPGHAN iránymutatások pedig aminosav alapú képlet alkalmazását javasolják az FPIES kezelésére, különösen, ha a növekedés akadozik (Koletzko et al., 2012). Bár a formula megválasztása klinikai döntés, érdemes megjegyezni, hogy az EHF alkalmazása nem alkalmas az összes csecsemő FPIES kezelésére (Vanderhoof et al., 1997; Kelso és Sampson, 1993; Kabuki és Joh, 2007). Inkább vannak bizonyítékok arra, hogy néhány gyermek hamarabb felzárkózik növekedéséhez, ha aminosav-formulára helyezik (Venter és Groetch, 2014).

Az X-kapcsolt limfoproliferatív szindrómák

Kim E. Nichols, Rebecca A. Marsh, Stiehm Immunhiányai című művében, 2014

Enterocolitis

Az enterocolitis a betegek 14,17 legfeljebb 20% -ában fordul elő, és egyidejűleg vagy az XLP2 más fenotípusait követve, vagy kezdeti megnyilvánulásként jelentkezhet. A vastagbélgyulladás tünetei közé tartozik a hasi fájdalom, a hasmenés vagy a végbél vérzése. 14 és egy olyan betegről számoltak be, akinek gyenge súlygyarapodása, perirectalis tályogja és perineális fistulái voltak. 98 Az enterocolitis hasonlíthat vagy diagnosztizálható Crohn-kórként. 98 Megjegyzendő, hogy az enterocolitis életveszélyes vérzéshez vezethet, emésztőrendszeri vérzéssel összefüggő halálesetről számoltak be. 14,17,98 A vastagbél patológiai vizsgálata a lamina propria mononukleáris gyulladásos beszivárgását mutatja fekélyesedéssel, apoptotikus kriptasejtekkel és ritka kriptatályogokkal. 14

Hirschsprung-kór

Diszpozíció

Az enterocolitis a legjelentősebb szövődmény. ○

Az általános előfordulás 20% és 60% között változik.

Egészen a közelmúltig az enterocolitis volt a halálozás fő oka.

Az enterocolitis általában a robbanékony vizes hasmenés, hasi duzzanat és láz klinikai triádjával jelentkezik.

A műtéti eredmények eltérőek. ○

A betegek körülbelül 65-85% -a végül jó eredményeket ér el normális bélszokásokkal, szennyeződés nélkül és ritka székrekedéssel.

Körülbelül 5-10% -nak van súlyos székrekedése vagy inkontinenciája.

A betegek hozzávetőlegesen 25% -ánál szűkület, prolapsus, obstrukció, tályogelvezetés, sphincterotomia vagy műtéti revízió szükséges.

A neurológiai kompromisszumban szenvedő és a 21-es triszómiában szenvedő gyermekeknek általában több problémája van a székrekedéssel és az inkontinenciával.

A műtét utáni enterocolitis a betegek legfeljebb 25% -ában fordulhat elő. A műtét után a mechanikai tényezők (anasztomotikus szűkület vagy szivárgás, bélelzáródás) hozzájárulnak az enterocolitis kialakulásának fokozott kockázatához.

Az emésztőrendszer betegségei - kérődzők

Enterocolitis a lovakban

A csikóknál és felnőtt lovaknál az enterocolitis etiológiailag rosszul meghatározott szindróma. Az egyik oka a C. difficile-hoz társuló enterocolitis, amelyet e szöveg máshol is felsorol. Ezenkívül a C. perfringens C típusú fertőzéssel járó enterocolitis is ebbe a rovatba tartozik. Marad az enterocolitis szindróma, amely enteritisben, hasmenésben és kólikában nyilvánul meg, és magas a haláleset, és amelyet leggyakrabban a postmortemnél diagnosztizálnak. Úgy tűnik, hogy világszerte fordul elő, és bár szórványosan fordul elő, az a véleményünk van, hogy egyre növekszik a betegség előfordulása. Az Egyesült Államok nyugati részén végzett rizikófaktorok vizsgálata azt mutatta, hogy az állattenyésztésű fajták nagyobb veszélynek vannak kitéve, és hogy a gazdaságban lévő egyéb állatok jelenléte, valamint az első 3 napban az istállóban vagy a szárazföldön való elhelyezés fokozott kockázattal jár. . Más tanulmányok az istálló higiéniáját vonják maguk után, mint olyan tényezőt, amelyet figyelembe kell venni a megelőző eljárások során.

A C. perfringens A típusú típuson kívül számos clostridialis faj létezik történelmileg a szindrómával összefüggésben. Egyes esetekben ez az összefüggés az érintett ló belében lévő típus-specifikus toxin azonosításával történt, másokban azonban az inkriminált szervezet nagyszámú jelenléte okozta az érintett állatokban, összehasonlítva a normál lovak előfordulásával és számával. Ennek a társulásnak azért van kockázata, mert a bélben lévő clostridiumok számát az étrend befolyásolhatja, a clostridiumok a halál után elszaporodhatnak a belekben, és különböző formákban létezhetnek, amelyek különböző kulturális technikákkal változóan izolálhatók.

Rhodococcus equi

Hasi betegség

Enterocolitist, tíflitist, hasi tályogokat, hashártyagyulladást és tapadásokat jelentettek az R. equi-vel összefüggésben. 100,194,198,202,203 Az R. equi R. Zi és munkatársai által végzett 131 csikó áttekintésében 194 boncoláskor a bronchopneumoniában szenvedő csikók körülbelül 50% -ának voltak bélelváltozásai, és a csikók további 4% -ának voltak bélelváltozásai tüdőgyulladás nélkül. A bélelváltozással rendelkező csikók közül csak 38% -nak volt valamilyen kórtörténete vagy klinikai tünete a bélbetegséggel kapcsolatban. A kólika és a hasmenés az uralkodó tünetek azokban a bélben, akiknek béleleme van, és amelyek klinikai tüneteket mutatnak. Krónikus vagy súlyos esetekben a test állapota csökkenhet. Néhány csikónál jelentős ascites alakul ki, amely jellemzően a vastagbél nyálkahártyájának és a submucosa kiterjedt granulomatosus gyulladásával társul. Az R. equi-t a Lawsonia intracellularisszal összefüggésben azonosították egy 26 hónapos krónikus hasmenésben szenvedő csikóban. 204

Nontyphoid szalmonella betegség

Hasmenéses NTS betegség

Az NTS enterocolitis hasi görcsökkel, hányingerrel és hányással, valamint vizes hasmenéssel jár, amelyek súlyos esetekben szintén véresek lehetnek. A betegek lázasak lehetnek, és a felnőttek 1–4% -ának van egy átmeneti bakterémia, amely fokális vagy áttétes fertőzéshez vezethet, különösen idős betegeknél. Súlyos esetekben az enterokolitist dehidrációval vagy a kapcsolódó szepszissel járó sokk kísérheti. A hasmenési betegség általában 2–5 napig tart, spontán megszűnik. A toxikus vastagbél dilatációját és perforációját tartalmazó szövődményeket elhúzódó betegség lefolyása, súlyos fájdalom, hasi érzékenység, peritonitis vagy sokk jelei jelenthetik. A hasmenéses megbetegedést seronegatív reaktív ízületi gyulladás vagy Reiter-szindróma követheti.

Yersinia fajok (beleértve a pestist is)

Klinikai megnyilvánulások

Az enterocolitis a jelentett Y. enterocolitica fertőzések jelentett eseteinek kétharmadát teszi ki, és láz, hasmenés és hasi fájdalom jellemzi 1-3 hétig. Hányinger és hányás az esetek 15-40% -ában fordul elő. Leukociták, vér vagy nyálka lehet a székletben. Súlyos esetekben előfordulhat az ileum perforációja és a végbél vérzése. A mesenterialis adenitisben vagy a terminális ileitisben szenvedő betegeknél láz, a jobb alsó negyed fájdalma és érzékenysége, valamint leukocytosis van. Ez a szindróma leggyakrabban idősebb gyermekeknél és serdülőknél fordul elő, és klinikailag megkülönböztethető az akut vakbélgyulladástól. 134 Számos közönséges forrásból származó kitörés elemzése az Egyesült Államokban feltárta, hogy a tünetekkel nem diagnosztizált Y. enterocolitica fertőzésekben szenvedő 444 beteg 10% -ánál laparotómiát hajtottak végre gyanús vakbélgyulladás miatt.

A reaktív polyarthritis szövődményként fordul elő a betegek körülbelül 15% -ában. 131 Az akut hasmenés megjelenésétől számított néhány naptól egy hónapig kezdődik, és a térdeket, a bokákat, a lábujjakat, az ujjakat és a csuklóját is magában foglalhatja. A legtöbb esetben 2–4 nap alatt gyorsan egymás után két-négy ízület gyullad meg. A tünetek az esetek kétharmadában 1 hónapnál tovább, egyharmadánál pedig több mint 4 hónapig tartanak. 12 hónap elteltével a legtöbb beteg tünetmentes, de néhányuknak tartós derékfájása van, beleértve a sacroiliitist is, amely kifejezetten a HLA-B27 jelenlétével függ össze. 132 Spondylitis ankylopoetica ritkán fordul elő. Az ízületi folyadék vizsgálata általában egy polimorfonukleáris pleocitózist tár fel, általában kevesebb, mint 25 000 leukocita/mm 3 folyadékkal. A kultúrák általában negatívak. Akut reaktív ízületi gyulladásról (korábban Reiter-szindróma), ízületi gyulladásról, urethritisről és kötőhártya-gyulladásról is beszámoltak. Az ízületi gyulladáshoz hasonlóan ez a szövődmény is sokkal valószínűbb a HLA-B27 antigént hordozó embereknél. 135,136

Az eritéma nodosum Skandináviában az esetek 30% -ában fordul elő. A bőrelváltozások általában 2-20 nappal a láz és a hasi fájdalom megjelenése után jelentkeznek a lábakon és a törzsön, és a legtöbb esetben egy hónapon belül spontán megszűnnek. Az ilyen állapotú nők 2: 1 arányban meghaladják a férfiakat.

Az exudatív pharyngitis az Y. enterocolitica által okozott betegségek spektrumának része. Az Egyesült Államokban az egyik nagy Y. enterocolitica enteritis járványban a betegek 8% -a akut pharyngitisben és lázban jelentkezett, hasmenés nélkül. 137 Ritkán jelentettek tüdőgyulladást, empyemát és tüdőtályogot. 138

Az Y. enterocolitica septicemia nem gyakori, de súlyos és gyakran végzetes. Leggyakrabban immunhiányos állapotban szenvedő betegeknél, időseknél és vashiányos betegeknél jelentik. A szeptikus betegeknél máj- vagy léptályogok, peritonitis, septikus ízületi gyulladás, osteomyelitis, sebfertőzések vagy agyhártyagyulladás alakulhatnak ki. Beszámoltak az Y. enterocolitica által okozott endocarditisről és mycoticus aneurysmákról. 100

A ló infiltratív bélbetegségei

Limfocita-Plazmatikus Enterocolitis

A limfocita-plazmaciás enterocolitist a vastag- vagy a vékonybél lamina propriájában lévő limfociták és plazmasejtek infiltrátumai jellemzik. A limfocita-plazmaciás enterocolitist ritkán jelentik lovaknál, de a betegségről szóló néhány jelentés azt jelzi, hogy nem hajlamos semmilyen korú vagy fajtájú lóra, vagy bármelyik nemre. Az LPE-vel rendelkező lovakat általában súlycsökkenés miatt vizsgálják, de néhányat hasmenés vagy hasi fájdalom visszatérő jelei miatt. Az LPE-ben szenvedő lovak többségének rendellenes szénhidrát-felszívódása van, de a vérszegénység és a hipoalbuminémia nem következetes a betegségben szenvedő lovaknál. Mivel a limfoid és plazma sejtek megtalálhatók a különféle bélbetegségekkel, köztük a szarkoidózissal (granulomatózus betegség), a cyathostomosisral és a rosszindulatú lymphomával rendelkező lovak rektális szövetében, a végbél biopsziáján a limfocita proctitis megállapítása, különösen ha enyhe, nem indokolhatja a betegség diagnosztizálását. LPE.

A limfociták és plazmasejtek populációit, amelyek jellemzően az emberi normális bél különböző szegmenseiben és néhány más fajban, például a kutyában és a macskában találhatók, leírták, de a lovak belében lévő immunsejtek populációiról csak kezdetleges információ áll rendelkezésre. A fajta, a környezet, az étrend, az atlétikai aktivitás és a parazita terhelés hatással lehet a bél immunsejtjeinek populációjára. A ló LPE diagnózisa tehát szubjektív, és a diagnózis pontossága függhet a szöveteket vizsgáló patológus tapasztalataitól.

Az LPE-vel rendelkező lovakról szóló legtöbb közzétett jelentésben néhányan röviden reagáltak a parenterálisan beadott dexametazonnal végzett kezelésre, mások pedig még a terápia abbahagyása után is átmentek az LPE-n. A legtöbb érintett lovat azonban rossz állapot vagy a kezelésre adott válasz hiánya miatt eutanizálták, általában kortikoszteroid adásával.

Más fajokban, például a kutyában, az LPE-ről feltételezik, hogy a bél nem specifikus immunválaszát képviseli a bélkárosodást okozó különféle etiológiai szerekre. Kutyáknál csak a szövettani vizsgálattal nehéz megkülönböztetni a gasztrointesztinális lymphosarcoma és az LPE-t, és előfordulhat, hogy egyes lovaknál, akiknél az LPE-t diagnosztizálták, valóban lymphosarcoma van. A ló limfocita-plazmaciás enterocolitis, hasonlóan a kutyához, lehet prelymfomatosus bélbetegség.