Esophagogastroduodenoscopy megállapítások a bariatrikus műtétek várólistáján szereplő betegeknél

Kórház da Senhora da Oliveira

bariatrikus

Rua dos Cutileiros, Creixomil

PT – 4835-044 Guimarães (Portugália)

Kapcsolódó cikkek a következőhöz: "

  • Facebook
  • Twitter
  • LinkedIn
  • Email

Absztrakt

Os achados da endoscopia digestiva alta em doentes em list de espera para cirurgia bariátrica

Palavras Chave

Cirurgia bariátrica · Endoscopia digestiva alta · Obesidade · Metaplasia · Displasia ·

Resumo

Bevezetés

Az elhízás, amelyet testtömeg-indexként (BMI) ≥30 kg/m 2 határoznak meg, világszerte közegészségügyi aggodalomra ad okot. Az elmúlt évtizedekben az elhízás elterjedtsége világszerte csaknem megduplázódott, jelenleg a fejlett országokban 7 és 15% között mozog [1]. Az Egészségügyi Világszervezet tanulmánya szerint 2020-ban Portugáliában a férfiak 21% -a és a nők 22% -a fog elhízni [2]. Ez a járványos patológia krónikus, visszatérő és multifaktoriális betegség, és kezelése multidiszciplináris ellátási modellek folytonosságát igényli, az életmódtól és a táplálkozás megváltoztatásától a farmakológiai kezelésig és műtétig [3].

Bár a bariatrikus műtét (BS) a klinikailag leghatékonyabb kezelés a súlyos elhízás szempontjából, fenntartható fogyással és az elhízással összefüggő komorbiditás javulásával, ez az eljárás jelentős kockázatokkal jár [3, 4], például vérzéssel [5, 6], stenosisral anasztomózis [7, 8] és bariatriás szivárgások [9].

A jelenleg leggyakrabban alkalmazott műtéti technikák a hüvelyes gasztrektómia, ahol a nagy görbület egy részét eltávolítják, és a kisebb görbület alapján tubularizált vezetéket hagynak; gyomor bypass, amelynek eredményeként egy gyomortáska jön létre, amely a jejunum közepének roux végtagjához anasztomizálódik, és a fennmaradó gyomor helyben marad; és egyetlen anastomosis duodeno-ilealis bypass hüvely gastrectomiával (SADI-S), ahol egy hüvelyes gastrectomiát hajtanak végre, amelyet vég-oldalról duodeno-ileal elvezetés követ [10]. Testsúlycsökkenési mechanizmusaik nem teljesen ismertek, de tartalmaznak korlátozó, felszívódási és metabolikus komponenseket [10, 11].

Az elmúlt években összefüggést dokumentáltak az elhízás és a különféle emésztőrendszeri rendellenességek között, mint például a gastrooesophagealis reflux betegség, az eróziós nyelőcsőgyulladás, a hiatal sérv, a Barrett-nyelőcső, a nyelőcső adenocarcinoma és Helicobacter pylori (Hp) fertőzés [12-15].

A BS előtti rutinszerű esophagogastroduodenoscopy (EGD) szerepe a tünetmentes betegeknél továbbra is kiemelt téma és vitatott kérdés [1]. Mindazonáltal lehetővé teszi a Hp-fertőzés állapotának meghatározását, valamint a jelentős gyomorbetegségek, ideértve a peptikus fekélybetegséget és a premalignus elváltozásokat, időben történő felismerését, felmérését és kezelését [1]. Ennek a vizsgálatnak a célja a releváns gyomor-rendellenességek és a Hp-fertőzés gyakoriságának azonosítása olyan tünetmentes elhízott betegek csoportjában, akiket BS-re utaltak.

Mód

Retrospektív leíró vizsgálatot végeztünk tünetmentes betegekkel, akik 2012 és 2016 között EGS-ben szenvedtek BS előtt a portugáliai Guimarães-i Seniora da Oliveira kórházban. Valamennyi betegnél EGD-t random endoszkópos biopsziával (minimum 2 az antrumból, 1 az incisurából és 2 a korpuszból) [16] végeztünk, amelyeket formaldehid oldatban rögzítettünk, és a Hp jelenlétét immunohisztokémiai úton vizsgáltuk. . Minden protonpumpa-gátlóval rendelkező beteg legalább 15 nappal az EGD előtt felfüggesztette a kezelést.

Az információkat a demográfiai adatok (életkor, nem és BMI) és a társbetegségek (hipertónia, osteoarticularis patológia, dyslipidemia, 2-es típusú cukorbetegség és obstruktív alvási apnoe) áttekintésével gyűjtötték. Értékelték az endoszkópos és szövettani eredményeket, valamint az elvégzett műtét típusát.

A statisztikai elemzést az SPSS® 22.0 verzióval (IBM, Armonk, NY, USA) végeztük. A kategorikus változókat frekvenciaként és százalékban, a folyamatos változókat pedig átlagként és szórásként adtuk meg. Mindegyik beszámolt o az értékek kétfarkúak, a-val o a 0,05 érték statisztikai szignifikanciát mutat. A kategorikus változók közötti különbségeket χ 2 teszttel, a kvantitatív változókat pedig független mintákkal értékeltük t teszt. Az adatgyűjtés és a statisztikai elemzés során biztosított volt az anonimitás.

Eredmények

Ebbe a vizsgálatba 360 tünetmentes beteget vontak be, átlagéletkoruk 42,1 ± 10,8 év volt, 319 (88,6%) nő volt, átlagos BMI 42,8 ± 5,44 kg/m 2. Az átlagos követés 17,7 ± 10,1 hónap volt. A BMI ≥40 kg/m 2 volt a betegek 70,3% -ánál, 27,8% -uknál a BMI 35 és 39,9 kg/m 2 között volt, és 1,9% -nál a BMI 30 és 34,9 kg/m 2 között volt. .

Legalább 1 túlsúlyos társbetegség volt jelen 70,6% -nál: 41,9% -uk hipertóniában, 33,9% -ában osteoarticularis patológiában, 21,4% -ában dyslipidaemia, 15,3% -ában 2-es típusú cukorbetegség és 7,2% -ában obstruktív alvási apnoe volt (1. táblázat). Hét beteg protonpumpa-gátlót kapott, mert egyidejűleg acetilszalicilsavval kezelték őket.

Asztal 1.

A népesség jellemzői (n = 360)

85,6% -ban nem észleltek elváltozásokat a nyelőcsőben; 12,8% -uknál reflux nyelőcsőgyulladás, 0,8% nyelőcső polip és 0,8% Barrett nyelőcső volt. A hiatal sérvét 30 (8,3%) betegnél diagnosztizálták.

A gyomor endoszkópos leleteit tekintve 25,6% -nál nem volt endoszkópos elváltozás, 61,6% -nál hyperemic gastropathia, 11,4% -nál eróziós gastropathia, 1,1% -ánál gyomor-polip és 0,3% -nál gyomorfekély volt. A duodenum tekintetében a betegek 91,7% -ánál nem észleltünk elváltozást, 5,6% -nál hyperemic duodenopathia, 1,9% -nál erozív duodenopathia, 0,6% -nál duodenalis fekély és 0,3% -nál submucosalis daganat volt. Az EGD eredményeit az 1. ábra foglalja össze.

1. ábra.

Esophagogastroduodenoscopy leletek. EG, eróziós gasztropátia; ED, eróziós duodenopathia; HG, hyperemic gastropathia; HD, hyperemia duodenopathia; RE, reflux nyelőcsőgyulladás.

Szövettanilag 251 (69,7%) beteg volt Hp pozitív (2. táblázat). Az életkor tekintetében nem volt statisztikai különbség (41,3 vs. 44,0 év), o = 0,132; df 358) vagy BMI (42,9 vs. 42,9, o = 0,601; df 358) a Hp fertőzés státusára.

2. táblázat.

A gyomorbiopsziák szövettani vizsgálata

A 3. táblázatban bemutatjuk az endoszkópos elváltozások prevalenciáját a Hp státus tekintetében. Megfigyeltük, hogy a Hp-pozitív betegeknél ritkábban volt erozív nyelőcsőgyulladás (9,7 vs. 20,8%), o = 0,005).

3. táblázat.

Az EGD megállapításai a Hp státusszal kapcsolatban

A betegek 20,8% -ában nem figyeltek meg szövettani változásokat, míg 239 (66,4%) felszínes gasztritisz, 11,7% (n = 42) krónikus atrófiás gyomorhurut és bélmetaplázia (n = 34 az antrumban, n = 1 a testben, és n = 7 mind a testben, mind az antrumban), és 1,7% (n = 6) alacsony fokú dysplasia volt látható elváltozások nélkül (2. táblázat). A krónikus atrófiás gyomorhurutban és bélmetapláziában szenvedő 42 beteg premalignus szövettani Hp-fertőzését tekintve 62,8% Hp-pozitív volt, és a 6 alacsony fokú dysplasiaban szenvedő beteg 50% -a mutatott Hp-fertőzést. Az életkor tekintetében nem volt statisztikai különbség (49,3 vs. 41,1 év), o = 0,388; df 358) vagy BMI (43,4 vs. 42,8, o = 0,516; df 358) a premalignus szövettan prevalenciájára. A premalignus szövettanban szenvedő betegeknél gyakrabban volt cukorbetegség (32,6 vs. 12,9%), o = 0,001).

Nem jelentettek szövődményeket az EGD-ben endoszkópos eljárás vagy altatás miatt, amikor az eljárást szedáció alatt végezték.

78,9% -ban (n = 284) betegnél gyomor bypass-ot végeztek, 17,5% (n = 63) hüvelyes technikának vetették alá, és 3,6% -ban (n = 13) A SADI-S volt a műtét. Minden típusú műtétet laparoszkópiával végeztünk.

Megállapítottuk, hogy a gyomor-diszpláziában vagy metapláziában szenvedő betegeknél gyakrabban alkalmaztak olyan műtéti technikákat, amelyek nem zárják ki a gyomrot, mint a hüvely vagy a SADI-S (55,8 vs. 16,4%), o 60 év) [37]. Ezeknek az eredményeknek megfelelően a kohorszunkban 42 betegnél (ennek a tünetmentes populációnak több mint 10% -ának felel meg) krónikus atrófiás gyomorhurut és bélmetaplázia, 1,7% -uknál alacsony fokú dysplasia volt. Azonban kohorszunkban ezek a premalignus eredmények fiatalabb betegeknél (átlagéletkor: 41,1 év) voltak jelen, nagyobb hajlandósággal a gyomorrák előrehaladására és kialakulására, tekintettel a közelmúltbeli összefüggésre a túlsúly, az elhízás és a gyomorrák között [38-40]. Kiterjedt atrófiában/metapláziában és dysplasiában szenvedő betegek (n = 14) az Európai Gasztrointesztinális Endoszkópos Társaság (ESGE) irányelvei szerint optimális jelölt, aki részesülhet endoszkópos gyomorellenőrzésben, legfeljebb 3 éves időközökkel az extenzív atrófiás gyomorhurut és bélmetaplázia esetén, és legfeljebb 12 hónapos intervallummal az alacsony fokú dysplasia. A magas fokú diszpláziában szenvedő betegeknek fokozaton kell átesniük és megfelelő kezelést kell végezniük [41], megerősítve a BS-ben végzett alternatív stratégiák fontosságát, amelyek nem zárják ki a gyomrot.

Ezekkel a megállapításokkal egyetértésben populációnkban azt is megfigyeltük, hogy az ilyen rendellenes szövettani leletekkel rendelkező betegeket gyakrabban alkalmazták olyan BS technikákra, amelyek nem zárják ki a gyomrot, hogy lehetővé tegyék a gyomornyálkahártya megfelelő felügyeletét a jövőben, és elkerüljék a gyomorból kizárt rák kialakulását. nyálkahártya néhány klinikai jelentésben leírtak szerint [42, 43]. Emellett a preoperatív EGD fontosságát Sharaf et al. [24], akik megállapították, hogy pácienseik 90% -ának legalább 1 releváns elváltozása volt, 60% -uk késleltette vagy akár megváltoztatta a klinikai megközelítést. Hasonlóképpen, más kutatók is ugyanezeket az eredményeket állították, megerősítve és megerősítve a rutin EGD fontosságát a BS előtt [19-23].

Mivel a gyomorrák a harmadik fő oka a rákos halálozásnak [44], és Portugáliában a legmagasabb az arány Nyugat-Európában [45], és mivel a gyomorrák rákkeltő tényezőket és specifikus prekurzor elváltozásokat ismert fel, az ilyen elváltozásokkal rendelkező betegek azonosítása és szűrése felügyeletük a gyomorrák alacsonyabb előfordulását és mortalitását eredményezi [41].

Következtetés

Az elhízás egy nagyobb epidemiológiai kihívás, amely egyre növekszik, és aggodalomra ad okot a klinikai gyakorlatban [3]. Eredményeinkre tekintettel, és minden vita ellenére, határozottan javasoljuk a nem szelektív EGD-szűrést a BS-re utaló betegeknél. Tünetmentes populációban beszámolunk a lehetséges gyomorelváltozások releváns gyakoriságáról, amelyek gyomorrákká válhatnak, és amelyeknek előnyös lesz a gyomorrákos programok szűrése és felügyelete. Ezenkívül az EGD egyidejűleg lehetővé teszi a Hp-fertőzés állapotának felmérését, amely egy elismert onkogén baktérium, amely feltétlenül jelzi a felszámolást [35]. A rutin EGD után a Hp-pozitív betegeket fel kell számolni, és a kezelés utáni Hp értékeléséhez a karbamid lélegeztető tesztet kell használni [46].

Ezt szem előtt tartva, ezeknél a betegeknél a BS előtti rutin EGD-t nemcsak a posztoperatív szövődmények elkerülése érdekében, hanem a műtéti döntés és az esetleges felügyelet irányítása érdekében is komolyan fontolóra kell venni. További prospektív vizsgálatokra van szükség nagyobb mintamérettel, hogy megerősítsük eredményeinket és azonosítsuk a kizárt gyomor elérhetetlenségének következményeit.

Etikai nyilatkozat

A szerzőknek nincsenek etikai konfliktusaik.

Közzétételi nyilatkozat

A szerzőknek nem áll fenn összeférhetetlenségük.