Étel nagymamáinknak: arab-amerikai és arab-kanadai feministák írásai

Szinopszis

Kivonat

Ültem egy fa íróasztalban, amelynek tetejét az előttem haladó diákok tollai és kései hegesítették, és a tábla fölött lógó világtérképet bámultam. - Ez a földet jelenti - mondta Mrs. Gallagher határozottan, miközben a lábam néhány centivel a padló fölé lendült. "Az észak a felső, a déli az alja. Tudnia kell, hogyan kell térképeket olvasni, hogy tudhassa, hol van."

Nem tudtam kihívni a tanáromat, de nem tudtam mit kezdeni mindezzel. Egyrészt az, ahogyan a városokat, országokat és kontinenseket érzékeltem, nem egyezett a térképeken megjelenő szép és tömör módon. Másrészt még akkor sem, amikor megtanultam Mrs. Gallagher térképtérolvasási alapképletét, gyakran nem tudtam, hol vagyok. Képlete nem válaszolt a kérdéseimre. Nagymamám elmondta, hogy Szíria és Libanon nem volt külön ország, amikor felnőtt, de Mrs. Gallagher határozottan beszélt a köztük levő, a múlt és a jelen közötti határokról.

Zavartan csöndben lógattam a lábam.

Szótáram azt mondja, hogy a térkép a föld felszínének ábrázolása fizikai és politikai jellemzőket egyaránt mutat. Ez a meghatározás megfelel annak, amit a térképekről most hiszek: sokféle formában léteznek, némelyik bonyolult és ellentmondásos, és észak nem mindig van a csúcson. A különféle térképek új információkat nyújtanak arról is, hogy hol vagyunk. A térkép készítése hatalmas élmény. Étel nagymamáinknak térképként is felfogható, amely a földfelszín fizikai és politikai sajátosságait egyaránt ábrázolja. Bonyolult és ellentmondásos észak nem mindig van a csúcson. Új információt nyújt arról, hogy hol és hogyan helyezkedünk el a világon. Végül ennek a könyvnek a megalkotása felhatalmazást adott, és remélhetőleg továbbra is sokunk számára.

A térképek különböző formában jelennek meg. Mrs. Gallagher ezt soha nem magyarázta, de magam is rájöttem. Igaz, hogy egyes térképek laposak . . .