Az étrendi zsír- és húsbevitel a férfiak 2-es típusú cukorbetegségének kockázatához viszonyítva

Absztrakt

CÉLKITŰZÉS- Az étrendi zsír- és húsbevitel vizsgálata a 2-es típusú cukorbetegség kockázatával összefüggésben.

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK- Az egészségügyi szakemberek nyomon követési tanulmányának 42 504 férfi résztvevőjét prospektív módon követtük, akik 40–75 évesek voltak, és diagnosztizált cukorbetegségtől, szív- és érrendszeri betegségektől és ráktól mentesek voltak 1986-ban. 1994. A 12 éves követés során 1321 2-es típusú cukorbetegség esetét állapítottuk meg.

Étrendi értékelés

Az étrendi bevitel értékeléséhez egy 131 tételes szemikvantitatív élelmiszer-gyakorisági kérdőívet használtunk 1986-ban, majd 1990-ben és 1994-ben az étrendi információk frissítéséhez. Minden ételhez meghatározták az általánosan használt egység- vagy adagméretet, és a résztvevőket arra kérték, hogy minden ételnél jelezzék, hogy átlagosan milyen gyakran fogyasztották az elmúlt évben meghatározott mennyiséget. Kilenc válasz volt lehetséges, a „soha vagy kevesebb, mint havonta egyszer” és a „napi hat vagy több alkalommal” között. A kérdőív tartalmazta a főzéshez és az asztalnál általánosan használt zsírfajtákkal kapcsolatos kérdéseket is, és nyílt végű szakasz volt azoknál az élelmiszereknél, amelyek nem voltak felsorolva. A tápanyag-bevitelt úgy számítottuk ki, hogy az egyes felhasznált élelmiszerek fogyasztási gyakoriságát megszoroztuk a tápanyag-tartalommal a megadott részben. Az élelmiszerek tápanyagmennyiségének értékeit a Harvard University Food Composition adatbázisból szereztük be, amely az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának forrásaiból származott (25), és kiegészítették a gyártók információival és a publikált szakirodalommal.

Az élelmiszer-gyakorisági kérdőív érvényességét és reprodukálhatóságát ennek a kohorsznak 127 résztvevője értékelte (26). Két egyhetes étrend-nyilvántartással és az étkezési gyakorisági kérdőívvel mért Pearson-féle beviteli korrelációs együtthatók, az étrendi rekordok hétről hétre változó értékével kiigazítva, az összes zsír esetében 0,67, a telített zsír esetében 0,75, egyszeresen telítetlen zsírok esetében 0,68 (elsősorban olajsav), 0,37 a többszörösen telítetlen zsírok (elsősorban a linolsav) és 0,76 a koleszterin esetében. Ezek az összefüggések a húsfogyasztáshoz viszonyítva 0,56-tól (csirke, pulyka bőr nélkül) és 0,83-ig (feldolgozott húsok) terjedtek (27). A kérdőív által becsült zsírsavak bevitelét (az összes zsír arányában) összehasonlítottuk a zsírszövetben lévő zsírok arányával is (28). A Spearman-korreláció 0,49 volt a hosszú láncú n-3 zsírsav eikopentaénsav esetében és 0,29 a transz-zsír esetében. Mivel a zsírszövetben a többszörösen telítetlen zsír aránya és a kérdőív (Spearman r = 0,50) és az étrend-rekordok (r = 0,47) becsült bevitele közötti összefüggés hasonló volt, az étrendi rekord mérési hibája valószínűleg hozzájárult a viszonylag alacsony korrelációhoz a kérdőív és az étrend rekord becslés között.

A 2-es típusú cukorbetegség megállapítása

A nem dózisú expozíció értékelése

A testsúlyt, a dohányzási állapotot és a fizikai aktivitást 1986-ban és minden kétéves követési kérdőívben értékelték. A résztvevők információkat szolgáltattak az életkorról, a magas vérnyomás és a hiperkoleszterinémia diagnózisáról, a magasságról 1986-ban és a cukorbetegség családi kórelőzményéről 1987-ben. Úgy ítélték meg, hogy a 2-es típusú cukorbetegség családtörténete jelen van, ha az első fokú rokonok közül legalább egynek diagnózisa van cukorbetegségben szenvedők 30 éves kor után. A fizikai aktivitás (heti MET órákban) a különféle tevékenységekre fordított jelentett időn alapult, az egyes tevékenységeket az intenzitás szintjével súlyozva (31). Az önmaga által bejelentett súly (32) és fizikai aktivitás (31) érvényességét ebben a kohorszban már korábban beszámolták.

Statisztikai analízis

Az életkorhoz és az energiafogyasztáshoz igazított elemzések a 2-es típusú cukorbetegség előfordulási gyakoriságán alapultak, követve a személyek hónapjait. A résztvevők az 1986-os kérdőív visszaküldésétől a 2-es típusú cukorbetegség diagnosztizálásáig, a halálig vagy a vizsgálati időszak végéig nyomon követési idővel járultak hozzá. A relatív kockázatokat úgy számoltuk ki, hogy a 2-es típusú cukorbetegség előfordulási arányát elosztottuk a férfiak között az egyes beviteli kategóriákban és a legalacsonyabb kategóriában. A Mantel-Haenzel becslőt alkalmazták az életkor (5 éves kategóriák szerint) és a teljes energiafogyasztás (33) kiigazítására; lineáris trendeket a Mantel Extension teszttel teszteltünk (34).

Összevont logisztikai regressziós elemzéseket használtunk 2 éves intervallumokkal a többváltozós korrigált RR-k becsléséhez az egyes beviteli kategóriákhoz képest, a legalacsonyabb kategóriához viszonyítva. Rövid időintervallumok és alacsony események esetén ez a megközelítés nagyon hasonló eredményeket ad, mint a Cox-arányos veszélyek elemzése (35). Azokat a résztvevőket, akik egy 2 éves ciklus alatt haltak meg vagy diagnosztizáltak cukorbetegséget, a 2 éves időszak végén cenzúrázták, és nem kerültek be a következő 2 éves ciklusba.

A modellek kategóriájú változókat bináris indikátor változókként vettek fel. Teszteltük az étrendi bevitel kategóriáinak lineáris trendjeit úgy, hogy minden résztvevőhöz hozzárendeltük a kategória medián értékét, és ezt az értéket folyamatos változóként modelleztük. Ezen túlmenően elemzéseket végeztünk az étrend bevitelével és a potenciális zavarókkal (életkor, BMI és fizikai aktivitás), amelyet folyamatos változóként modelleztünk. A statisztikai interakció tesztjeit úgy végeztük, hogy a többváltozós logisztikus regressziós modellbe beépítettük a folytonos változók kereszttermékeit. Az összes P érték kétoldalas.

EREDMÉNYEK

Az 1. táblázat bemutatja a kohorstagok kiindulási jellemzőit a zsírbevitel kvintile szerint. Azoknál a férfiaknál, akiknek magasabb a telített zsírbevitelük, magasabb volt a BMI, alacsonyabb a fizikai aktivitás, és nagyobb valószínűséggel cigarettáztak, és kevésbé voltak hiperkoleszterinémiásak. A hiperkoleszterinémiával való keresztmetszeti összefüggés valószínűleg a diagnózis után az étrend változását tükrözi. Ezenkívül a magasabb telített zsírbevitel az alkohol, a gabona rost és a magnézium alacsonyabb bevitelével társult. Hasonló összefüggéseket figyeltek meg az olajsav (az étrendben domináns egyszeresen telítetlen zsír), a transz-zsír és az összes zsír bevitelével kapcsolatban. A jellemzők kevésbé különböztek a linolsav (az étrendben túlsúlyban lévő többszörösen telítetlen zsír) és az a-linolénsav bevitelétől függően. A hosszú láncú n-3 zsírsavak magas bevitele összefüggésbe hozható az egészségesebb életmóddal.

Elemzéseket végeztünk az életkor, a BMI és a fizikai aktivitás rétegzésével is. A linolsav nagyobb bevitele szignifikánsan a cukorbetegség alacsonyabb kockázatával járt együtt a 65 évesnél fiatalabb férfiaknál (RR 0,74, 95% CI 0,60–0,92 a legmagasabb versus legalacsonyabb kvintilisnél, P a trend = 0,01) és a nem túlsúlyos férfiaknál (0,53, 0,33 –0,85, P a trend = 0,006) (3. táblázat). Folyamatos változóként modellezve az 5% -kal magasabb linolsavbevitelhez kapcsolódó RR 0,80 (95% CI 0,62–1,03) volt a férfiak 2 között, de az idősebb és elhízott résztvevőknél nem. A feldolgozott hús gyakori fogyasztása a 2-es típusú cukorbetegség fokozott kockázatával járt.

A tanulmány várható tervezése és magas követési aránya minimalizálja a visszahívási torzítás vagy a nyomon követés elvesztése által okozott torzítás lehetőségét. Ezenkívül a potenciális zavarókról szóló átfogó információk és a nagy vizsgálati méret lehetővé tette számunkra, hogy részletesen megvizsgáljuk a zavarást és a hatásmódosítást. Az ön által bejelentett cukorbetegséget egy kiegészítő kérdőív igazolta, és az orvosi dokumentációval történő validálás azt mutatta, hogy a cukorbetegségről szóló jelentések ebben az orvosilag jól ismert populációban pontosak voltak. A cukorbetegség néhány alul diagnosztizálható valószínűleg azért, mert a vércukorszint-szűrés nem volt kivitelezhető, tekintettel a kohorsz méretére. Az általános népességhez viszonyítva azonban az alul diagnosztizálás mértéke valószínűleg alacsonyabb volt ebben az egészségügyi ellátáshoz könnyen hozzáférhető egészségügyi szakemberek csoportjában. Ezenkívül az esetek alulteljesítése, ha nem jár expozícióval, várhatóan nem befolyásolja az RR becsléseket (33). Figyelembe vettük azt a lehetőséget is, hogy az étrendi tényezők összefüggenek a cukorbetegség szűrésének valószínűségével. Amikor azonban az elemzéseket szimptómás esetekre vagy tünetmentes esetekre korlátoztuk, a megállapítások lényegében ugyanazok voltak, a felügyeleti torzítás jelenlétének ellen szólva.

Az alcsoportokban végzett elemzések növelik a véletlenszerű eredmények valószínűségét. Azonban a linolsav bevitele és a 2-es típusú cukorbetegség kockázata közötti inverz összefüggés megállapítása a fiatalabb és a karcsúbb férfiak körében egyezik meg a nők két kohorszának eredményeivel (21, 22). Továbbá Vessby és mtsai. (41) arról számolt be, hogy azoknál a férfiaknál, akiknél 10 éves periódus alatt 2-es típusú cukorbetegség alakult ki, a kiinduláskor alacsonyabb volt a linolsav a szérum koleszterin-észtereikben. Néhány (8,13), de nem mindegyik (14–16) keresztmetszeti vizsgálat kérdőíves étrenddel azt sugallta, hogy a többszörösen telítetlen zsírbevitel fordítottan összefügg a hiperglikémiával vagy a hiperinsulinémiával. Eredményeink arra utalnak, hogy a testzsír vagy az életkor közötti különbségek a vizsgálati populációk között hozzájárulhattak a többszörösen telítetlen zsírok megállapításainak különbségéhez. Az időskorral és az elhízással járó nagy mértékű inzulinérzékenység csökkenése (17,18) elhomályosíthatja a linolsavbevitel szerényebb hatását az inzulinérzékenységre.

Pozitív összefüggést tapasztaltak a transz-zsírbevitel és a 2-es típusú cukorbetegség kockázata között az Ápolók Egészségügyi Tanulmányában (21), de az Iowa Women's Health Study-ban vagy a jelen tanulmányban (22). Lehetséges, hogy az ezekben a vizsgálatokban elfogyasztott transz-zsír mennyiségének különbségei magyarázhatják ezt az eredménykülönbséget (például a medián bevitel a kiindulási értéknél a jelen vizsgálatban az energia 1,2% -a volt, szemben az ápolók 2,2% -ával). A transz-zsír káros hatásait az étkezés utáni hiperinsulinémiára figyelték meg nagy mennyiségű bevitel mellett (42).

Összegzésképpen elmondható, hogy a teljes és a telített zsírbevitel a 2-es típusú cukorbetegség magasabb kockázatával járt, de ezek az összefüggések nem voltak függetlenek a BMI-től. Mindazonáltal, mivel a 2-es típusú cukorbetegség heterogén betegség, nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy az étkezési zsírral való összefüggés a betegség bizonyos altípusainál eltérő, amelyet nem azonosítottunk. Eredményeink hozzájárulnak annak bizonyításához, hogy a nagyobb mennyiségű linolsav csökkentheti a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát, különösen a karcsúbb és fiatalabb férfiak körében. A feldolgozott húsok gyakori fogyasztása növelheti a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát.