Farmakológiai beavatkozások az elhízás ellen: jelenlegi állapot és jövőbeli irányok

Prof. Dr. med. Bernd Schultes

beavatkozások

eSwiss Orvosi és Sebészeti Központ

Brauerstrasse 97, 9016 St. Gallen, Svájc

Kapcsolódó cikkek a következőhöz: "

  • Facebook
  • Twitter
  • LinkedIn
  • Email

Összegzés

A metabolikus szindróma (SM) a metabolikus rendellenességek csoportját foglalja magában, beleértve az elhízást, a hiperglikémiát, a diszlipidémiát és az emelkedett vérnyomást, amelyek patofiziológiailag szorosan kapcsolódnak egymáshoz, és amelyek összességében fokozott kardiovaszkuláris (CV) kockázathoz vezetnek. Míg az életmódbeli beavatkozások jelentik az SM valamennyi összetevőjének kezelésére szolgáló alapvető terápiás intézkedést, a legtöbb esetben nem elég hatékonyak a CV kockázatának csökkentésére. Ezért farmakológiai beavatkozásokra van szükség sok beteg számára. Ez az áttekintés áttekintést nyújt az elhízás jelenlegi és lehetséges jövőbeli farmakológiai beavatkozásairól, amely a tagállamok fő mozgatórugója.

Bevezetés

A „metabolikus szindróma” (SM) kifejezést eredetileg olyan kórélettani fogalomként vezették be, amelyben az inzulinrezisztencia képezi a központi részt, és amely leírja a különböző kardiometabolikus kockázati tényezők, például az elhízás, a hiperglikémia, a dyslipidaemia és az emelkedett vérnyomás gyakran megfigyelt egyidejű előfordulását. Az elmúlt években az elhízást egyre inkább elismerték az inzulinrezisztencia fő mozgatórugójaként, és így az SM összetevőiként. Ezért a súlycsökkenés kiemelt célt jelent a túlsúlyos és elhízott SM-betegek kezelésében. A hosszú távú fogyást azonban nehéz elérni, és a legtöbb esetben nem elég nagy ahhoz, hogy hatékonyan csökkentse a kardiovaszkuláris (CV) események kockázatát. Ezt lenyűgözően bizonyította a nagy Look AHEAD vizsgálat, amelynek során több mint 5000 túlsúlyos vagy elhízott, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő beteget (T2DM) randomizáltak egy intenzív életmódbeli beavatkozáshoz, amely elősegítette a fogyást és a fokozott fizikai aktivitást, vagy hogy rendszeres cukorbetegségben részesüljenek és oktatás [1]. Annak ellenére, hogy az intenzív életmód-intervenciós csoportban nagyobb a fogyás, mint a másik csoportban (6,0 vs. 3,5%;