Súlycsökkenés fenntartása német felnőttek népességalapú mintájában

Pszichoszomatikus Orvostudományi és Pszichoterápiás Tanszék, Erlangeni Egyetemi Kórház, Erlangen, Németország

Pszichológiai/Klinikai Pszichológiai és Pszichológiai Terápia Tanszék, Philipps University of Marburg, Marburg, Németország

Pszichoszomatikus Orvostudományi és Pszichoterápiás Tanszék, Ruhr-University Bochum, Bochum, Németország

Tuebingeni Egyetemi Kórház Pszichoszomatikus Orvostudományi és Pszichoterápiás Tanszék, Tuebingen, Németország

Mainzi Egyetemi Kórház Pszichoszomatikus Orvostudományi és Pszichoterápiás Osztálya, Mainz, Németország

Orvosi Informatikai, Biometriai és Epidemiológiai Tanszék, Erlangen-Nürnbergi Egyetem, Erlangen-Nürnberg, Németország

Pszichoszomatikus Orvostudományi és Pszichoterápiás Tanszék, Erlangeni Egyetemi Kórház, Erlangen, Németország

Pszichológiai/Klinikai Pszichológiai és Pszichológiai Terápia Tanszék, Philipps University of Marburg, Marburg, Németország

Pszichoszomatikus Orvostudományi és Pszichoterápiás Tanszék, Ruhr-University Bochum, Bochum, Németország

Tuebingeni Egyetemi Kórház Pszichoszomatikus Orvostudományi és Pszichoterápiás Tanszék, Tuebingen, Németország

Mainzi Egyetemi Kórház Pszichoszomatikus Orvostudományi és Pszichoterápiás Osztálya, Mainz, Németország

Orvosi Informatikai, Biometriai és Epidemiológiai Tanszék, Erlangen-Nürnbergi Egyetem, Erlangen-Nürnberg, Németország

Pszichoszomatikus Orvostudományi és Pszichoterápiás Tanszék, Erlangeni Egyetemi Kórház, Erlangen, Németország

Absztrakt

Bevezetés

Az általános populációban a sikeres fogyás fenntartásának gyakoriságára vonatkozó empirikus adatok ritkák. Eddig csak három, az Egyesült Államokban publikált tanulmány próbálta megközelíteni ezt a kérdést ((14), (15), (16)). Francia et al. ((14)) retrospektíven értékelte a fogyás fenntartásának prevalenciáját egy 17 252 nőből álló általános populációs mintában (Iowa Women Health Study). A testsúlycsökkentést fenntartók olyan nők voltak, akik súlyuk legalább 10% -át 18–30 éves kor között vesztették el, és 30–50 éves korukban fenntartották a fogyást. A teljes minta mindössze 1,6% -a és a 18 évesen túlsúlyos nők 8% -a sorolható a fogyást fenntartók közé.

McGuire et al. ((15)) egy véletlenszerű digitális tárcsázási felmérés eredményeiről számolt be, amelynek célja a súlycsökkenés fenntartásának pont prevalenciájának meghatározása volt egy felnőttek országosan reprezentatív mintájában. A testsúlycsökkentést fenntartók olyan személyek voltak, akik a felmérés idején legalább 1 éven át fenntartották a szándékos súlyvesztést, amely a terhesség nélküli maximális súlyukhoz képest legalább 10% volt. A megkérdezett 500 felnőtt közül 228 túlsúlyos vagy elhízott volt maximális testsúlyuk idején (BMI> 27 kg/m 2). Ebből 228, 47 (20,6%) megfelelt a sikeres fogyás fenntartásának kritériumainak.

Weiss et al. ((16)) elemezte az 1999–2002-es Országos Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat adatait. 1310 olyan személyt találtak, akik túlsúlyosak vagy elhízottak maximális testsúlyuknál (BMI ≥ 25 kg/m 2), és akik a felmérésük előtt 1 évvel 10% -kal kevesebbek voltak, mint a maximális súlyuk. A felmérés idején 33,5% visszanyerte a testsúlyát (a testtömeg> 5% -a), míg az elmúlt évben 58,9% a testtömeg 5% -án belül tartotta meg a súlyát, és további 7,6% folytatta a fogyást (> A testtömeg 5% -a az elmúlt évben). A súly visszanyerése a mexikói-amerikai etnikai hovatartozáshoz kapcsolódott, a maximális testsúly nagyobb százalékának elvesztésével, a maximális súly elérése óta kevesebb évvel, a napi képernyőn hosszabb időről számolt be, aktívan próbálta ellenőrizni a testsúlyt és az ülő életmódot.

Összességében az utóbbi két tanulmány kimutathatta, hogy az Egyesült Államok lakosságának reprezentatív mintáiban egy klinikailag releváns súlycsökkenés fenntartása a túlsúlyos és elhízott egyéneknél gyakoribbnak tűnik, mint azt a klinikai súlycsökkentő vizsgálatok eredményei várhatók. A testtömeg legalább 1 éven át tartó 5–10% -os csökkentése elegendőnek tekinthető az egészségi állapot pozitív befolyásolásához, valamint a cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának csökkentéséhez ((17), (18)).

Az Egyesült Államokon kívül hasonló vizsgálatokat nem végeztek. Ezenkívül a fogyás fenntartásának előrejelzőit eddig nem vizsgálták a populáció alapú mintákban. A súlycsökkenés fenntartásának gyakoriságának és szociodemográfiai tényezőinek értékelésére a német lakosság körében országos számítógépes telefonos interjúfelmérést végeztünk a német felnőtt populációból véletlenszerűen kiválasztott egyénekről.

Módszerek és eljárások

Mintavétel

A számítógéppel segített telefonos interjú felmérésének algoritmusa.

A múltbeli és a jelenlegi súlyadatok értékelése

A múltbeli és a jelenlegi súlyadatok értékelését McGuire tanulmánya alapján tervezték et al. ((15)), hogy lehetővé tegye az Egyesült Államok és a német minták összehasonlítását (1.ábra). A résztvevőket felkérték, hogy számolják be életük maximális súlyát (terhesség nélkül), valamint jelenlegi súlyukat és magasságukat. Számítógépes segítséggel olyan testsúlyt számoltak ki, amely a maximális súlytól számított 10% -os fogyásnak felel meg. Ha egy résztvevő aktuális súlya a számított súly alatt vagy alatt van, akkor a résztvevőtől megkérdezték, hogy meddig volt ezen a számított súlyon vagy alatt (5 év). A súlycsökkenés fenntartását úgy definiálták, hogy a jelenlegi súly legalább 10% -kal a maximális súly alatt van, és a súly legalább 10% -kal a maximális súly alatt van legalább egy évig a felmérés időpontjában. Úgy döntöttünk, hogy a sikeres fogyás meghatározásához 10% -os súlycsökkenést alkalmazunk a gyakran ajánlott 5% -os fogyás helyett, mert bizonyíték van arra, hogy a súlyváltozás felidézése általában túlbecsüli a fogyást ((20)). Ha a résztvevő aktuális súlya meghaladja a számított súlyt, megkérdezték tőle, hogy valaha is a számított súlynál volt-e vagy sem. Végül a résztvevőket megkérdezték, hogy súlycsökkenésük szándékos vagy nem szándékos volt-e.

Minta

A fent leírt eljárást követve 2095 nem intézményesített egyént választottak ki véletlenszerűen Németország minden részéből. A 2095 célszemély közül 883-at nem sikerült elérni telefonon, 151-en pedig nem voltak hajlandók befejezni az interjút. A fennmaradó 1061, a felmérésben részt vevő személy (50,6%) közül 54 fiatalabb volt, mint 18 év, 13-at kizártak hiányos interjúk miatt (hiányzó testmagasság- vagy súlyadatok), 37-et pedig terhesség miatt kizártak az elmúlt évben. Az elemzésbe 957 válaszadó adatait vonták be.

Asztal 1 mutatja a minta szociodemográfiai és tömegjellemzőit. A vizsgálati minta 416 férfit és 541 nőt tartalmazott (43,5, illetve 56,5%). A résztvevők átlagosan 48,4 évesek voltak (s.d. 17,6, 18–93 tartomány), és átlagos átlagos BMI-jük 25,2 kg/m 2 volt (s.d. 4,1, tartomány: 13,7–49,1). Az átlagos maximális BMI 27,2 kg/m 2 volt (s.d. 4,9, tartomány: 14,6–57,8). A jelenlegi súlycsökkenés százaléka a maximális súlyhoz viszonyítva 0 és 55,6% között mozgott (átlag: 6,7%, sd 7,1).

statisztikai elemzések

Az összes statisztikai elemzést az SPSS 14.0 for Windows (SPSS, Chicago, IL) statisztikai csomag felhasználásával végeztük. A kategorikus változók leíró információja százalékban, a folytonos változók esetében pedig eszközként van megadva, és a kísérő sd-vel együtt. Az alcsoportok közötti különbségeket statisztikailag értékelik a kategorikus adatokra vonatkozó χ 2-teszt és a t-Teszt a folyamatos adatokhoz. P értékek

Eredmények

A jelenlegi súlyállapot

A WHO irányelvei szerint felmérésünkben a résztvevők 36,4% -át osztályozták túlsúlyosnak (BMI 25–29,9 kg/m 2), 9,8% -át elhízott 1. fokozatnak (BMI 30–34,9 kg/m 2), 1,6% -ot mint elhízott 2. fokozat (BMI 35–39.9 kg/m 2), és 0.4% mint elhízott 3. fokozat (BMI ≥ 40 kg/m 2). Mivel felmérési mintánk nem tükrözi pontosan a felnőtt német populáció szociodemográfiai tényezőinek megoszlását, újraszámoltuk a prevalencia arányait egy súlyozott minta alapján, amely tökéletes egyezést biztosít a minta és a német populáció között. A túlsúly előfordulási aránya ezután 37,7% -ra emelkedett; az elhízás három fokozatának százalékos aránya 10,2, 1,5 és 0,4% volt.

A gyakorisági rátáink összehasonlításához a 8 312 német felnőtt reprezentatív mintájának legutóbb végzett telefonos felmérésével a súly- és magassági adatainkat a szerzők (21) javaslata alapján a magasság túlbecsülésének, a súlya, valamint az életkori és nemi különbségek a jelentési hibákban. A 2003. évi telefonos egészségügyi felmérés ((21)) és eredményeink összehasonlítását a 2. táblázat. A férfiaknál a túlsúly és az elhízás prevalencia aránya gyakorlatilag azonos a két felmérés között, de a nők túlsúlyos és elhízott aránya mérsékelten magasabb volt felmérésünkben (5,1, illetve 2,5%).

A várakozásoknak megfelelően szignifikáns nemi különbséget találtunk azzal, hogy a férfiaknál lényegesen nagyobb az elhízás és a túlsúly, mint a nőknél (χ 2 = 7.201 (df = 1), P = 0,007), de nem valószínű, hogy túlsúlyos és elhízott a normál testsúlyhoz képest, mint a nőknél (χ 2 = 2,307 (df = 1), n.s.). Korkülönbséget is találtunk (χ 2 = 159,774 (df = 3), P 2 = 19,997 (df = 4), P = 0,001). Nem találtunk különbségeket Németország keleti vagy nyugati részén élő résztvevők között, nem volt különbség a vidéki és városi területek között, és nem volt összefüggés a háztartások jövedelmével.

Az 1 éves sikeres fogyás fenntartásának elterjedtsége

Hosszú távú fogyás fenntartása

Megvizsgáltuk azon résztvevők számát is, akik a felmérés idején sikeresen megőrizték a 10% -os súlycsökkenést> 5 évig (3. táblázat).

Azok közül, akik legalább túlsúlyosak voltak (túlsúlyosak vagy elhízottak) maximális testsúlyuk mellett, 8% -uk jelentette a testsúlycsökkenés fenntartását több mint 5 évig, és az elhízottak 11,7% -a számolt be az 5 éves sikeres fogyás fenntartásáról. A túlsúlyos résztvevők közül az 5 éves fenntartók közül 21 (42,9%) csökkent normál testsúlyra (BMI 2). Az elhízott résztvevők közül az 5 éves fenntartók közül 3 (11,5%) csökkent normál testsúlyra.

A fogyás fenntartásának előrejelzői

Az egyváltozós elemzések azt mutatták, hogy azok közül a résztvevőkből, akik legalább túlsúlyosak voltak maximális testsúly mellett, a nők 21,1% -a és a férfiaknak csak 14,0% -a volt sikeres 1 éves fogyókúrás fenntartó, demonstrálva a nemek jelentős hatását a fogyás fenntartásában (χ 2 = 5,331 (df = 1), P = 0,021). A sikeres fogyást fenntartók átlagéletkora 48,5 év volt (s.d. 15,0), a sikertelen résztvevők átlagos életkora 53,3 év volt (s.d. 16,9) (t = 2,721 (df = 608), P = 0,007). A sikeres fogyókúra fenntartók átlagos maximális BMI-je 32,5 kg/m 2 (s.d. 5.4), a sikertelen résztvevők átlagos maximális BMI-je 29.2 kg/m 2 (s.d. 3.9) volt (t = −7,529 (df = 608), P

Vita

Ez az első olyan vizsgálat, amely a fogyás fenntartását vizsgálja egy populációalapú mintában az Egyesült Államokon kívül, beleértve 957 német felnőttet. A súlycsökkenés fenntartásának meghatározása szerint a maximális súlytól legalább 10% -ot szándékosan elvesztette, és a felmérés idején legalább 1 évig megtartotta. A teljes populáció 12 százaléka, a legalább túlsúlyos (túlsúlyos és elhízott) alanyok (BMI ≥ 25 kg/m 2) 17,7% -a és az elhízott (BMI ≥ 30 kg/m 2) alanyok 29,7% -a találkozott ezzel definíció szerint, és sikeres 1 éves fogyókúrás fenntartók voltak. Ötéves 10% -os testsúlycsökkentési fenntartást a legalább túlsúlyos résztvevők 8% -a és a maximális testsúlyuknál elhízott résztvevők 11,7% -a értett arra, hogy a hosszabb távú fogyás fenntartása nehezebben elérhető.

Ennek a felmérésnek az eredményei összhangban vannak az Egyesült Államokban végzett hasonló vizsgálat eredményeivel, amelybe 500 felnőtt vett részt ((15)). McGuire et al. ((15)) arról számolt be, hogy a teljes népesség 14% -a és a túlsúlyos alanyok 20,6% -a volt sikeres 1 éves súlycsökkentő fenntartó, akik ugyanazt a meghatározást használták a fogyás fenntartására, mint amit a felmérésünkben alkalmaztak. A szerzők azonban a túlsúly meghatározásához 27 kg/m 2 BMI-t választottak. Ezt a kritériumot alkalmazva a mintánkban szereplő túlsúlyos és elhízott alanyok közül 117 (12,2%) és 94 (21,7%) megfelelt a sikeres fogyás fenntartásának kritériumainak, amelyek jól megfelelnek a McGuire által jelentett értékeknek et al. ((15)). A ≥27 maximális BMI-vel (45,2, illetve 47,8%) és a ≥27 aktuális BMI-vel (28,4, illetve 31,2%) rendelkező résztvevők százaléka tanulmányunkban nagyon hasonló volt McGuire tanulmányához képest et al. ((15)) a fogyás fenntartásával kapcsolatos eredményeket még összehasonlíthatóbbá teszi.

A korábban túlsúlyosak és elhízottak negyvenegy százaléka, de a korábban elhízott testsúlycsökkentők csak 16,7% -a érte el a normális súlyt. A túlsúlyos McGuire meghatározásához 27 kg/m 2 határértéket használunk et al. ((15)) megállapította, hogy a legalább túlsúlyos (túlsúlyos és elhízott) fogyás fenntartók 49,5% -a elérte a normális súlyt. Miután a mintánkra 27 kg/m 2 -es határértéket alkalmaztunk, a túlsúlyos és elhízott 1 éves fogyás fenntartók 59,6% -a elérte a normális súlyt.

Ezért mindkét tanulmány azt sugallja, hogy a maximális testsúly 10% -át vagy annál nagyobb mértékű szándékos súlyveszteség nem ritka az általános populációban, és nagy százalékban fenntartható (pl. A korábban elhízott személyek legalább 30% -a legalább 1 évig) . Ezenkívül az 1 éves súlycsökkentő fenntartók jelentős része, akik túlsúlyosak vagy elhízottak maximális testsúlyuk mellett, képesek voltak elérni és fenntartani a normál súlytartományban lévő súlyt (41%). A két tanulmány eredményeinek hasonlósága bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az általános populációs mintákban a sikeres önjelölt súlytartás hasonlóan elterjedt a különböző országokban, legalábbis a nyugati iparosított kultúrákban.

Ez a tanulmány az első, amely a szociodemográfiai változók prediktív értékét értékeli a fogyás fenntartására az általános populációban. Azok a nők, akik legalább túlsúlyosak voltak (túlsúlyosak vagy elhízottak) maximális testsúlyuk mellett, szignifikánsan gyakrabban számoltak be a sikeres fogyás fenntartásáról a túlsúlyos férfiakhoz képest. A fiatalabb életkor további pozitív előrejelzője volt a sikeres fogyás fenntartásának. Kutatások kimutatták, hogy az idősebb népesség önbevallásai kevésbé megbízhatóak, és különösen a nők hajlamosak aluljelenteni a jelenlegi súlyt ((20), (22)). Sajnos adataink nem teszik lehetővé, hogy kezeljük ezt a potenciális jelentési elfogultság problémáját. A legtöbb tanulmány nem talált különbséget a fogyás fenntartásában a férfiak és nők közötti klinikai súlycsökkentő programok után ((4), (23), (24), (25)). Tudomásunk szerint csak egy tanulmány számol be a nemek közötti különbségekről, a nőknél a fogyás fenntartása jobb, mint a férfiaknál (26).

A sikeres testsúly-megőrzés legerősebb előrejelzője a maximális testsúlyú BMI volt, a magasabb BMI-értékek jelentősen nagyobb esélyt jelentenek a sikeres testsúlycsökkentés fenntartására túlsúlyos, valamint elhízott résztvevőknél. Bizonyíték van arra, hogy a nehezebb egyedeknél nagyobb a súlyingadozás (17), ami valószínűleg magyarázza ezt az eredményt.

Egyelőre nem világos, hogyan viszonyulnak eredményeink a strukturált klinikai súlycsökkentő programok hosszú távú eredményeihez, mivel nem értékeltük a súlycsökkentési kísérletek számát és típusait. A testsúlycsökkenést a maximális testsúly alapján értékelték, amelynek növelnie kell a 10% -os fogyás valószínűségét. Valószínűleg a populáción alapuló mintánk nem reprezentatív azok számára, akik klinikai súlycsökkentő kezeléseken vesznek részt. Sajnos nincsenek olyan vizsgálatok, amelyek közvetlenül összehasonlítanák a kezelési vizsgálat hosszú távú eredményét a kezeletlen populáció súlyváltozásával.

Az eredmények értelmezésénél figyelembe kell venni a tanulmány erősségeit és korlátait. Az erősségek közé tartozik a tömegmegőrzés népességalapú értékelése nagy mintában, valamint a szociodemográfiai jellemzők azonosítása, amelyek lehetővé teszik számunkra a potenciális szelekciós torzítás értékelését és az elfogultság kijavítását a Szövetségi Statisztikai Hivatal népességadatainak felhasználásával. Számos módszertani óvintézkedést foganatosítottak a mintavételi torzítások elkerülése érdekében, például véletlenszerű digitális tárcsázási módszertan használata mind a regisztrált, mind a nem regisztrált telefonszámok lefedettségével.

Ennek ellenére a megállapítások általánosításakor bizonyos korlátozásokat kell szem előtt tartani. Az eredmények saját maguk által közölt adatokon alapulnak. Inkonzisztens vélemények vannak arról, hogy az önbevallási adatok mennyire pontosak. Számos tanulmány kimutatta, hogy az ön által bejelentett korábbi és jelenlegi súlyok a tényleges súly érvényes mérőszámai ((10), (15)); mások azonban bebizonyították, hogy az aktuális testtömeg nem volt megfelelő (27). Összességében úgy tűnik, hogy a súly és a magasság túlértékelésének tendenciája van. Ennek a tendenciának a mértéke változó a férfiak és a nők, bizonyos demográfiai jellemzők, és talán a különböző BMI-klaszterek esetében ((22)). Ezenkívül nem világos, hogy a múltbeli súlyok visszahívásának pontatlansága hasonló-e az önjelölt aktuális súlyok pontatlanságához. A testtömegre és a testmagasságra vonatkozó önbevallási adatokban rejlő korlátozások ellenére az Egyesült Államokban (14) és az Európai Unióban (28) végzett nagyszabású epidemiológiai vizsgálatok saját maguk által közölt súlyadatokra támaszkodnak.

Súlyozott és kiigazított adatok ((21)) felhasználásával a túlsúly és az elhízás prevalenciája felmérési mintánkban összehasonlítható a 2003-ban végzett telefonos egészségügyi felmérés eredményeivel (ref. (21)), ahol a német lakosság ∼20% -a csökken az elhízott tartományba. A prevalencia arányainak hasonlósága a két tanulmány között arra utal, hogy az ön által jelentett súly- és magassági adatok jó érvényességet mutatnak, legalábbis a 2003-as felmérés adataihoz képest. Ennek ellenére a túlsúly (5,1% -kal) és az elhízás (2,5% -kal) gyakoriságának növekedését tapasztaltuk a nőknél az idők során, ami jól megfelel a túlsúly és az elhízás növekvő tendenciáinak a nyugatias kultúrákban. A 2007. évi felmérésünkben a nőknél a túlsúly és az elhízás magasabb előfordulási aránya a 2003-as felméréshez képest jól jelezheti a valódi prevalencia növekedését Németországban.

Azok között, akiket telefonon lehetett elérni, az együttműködési arány> 90% volt (elutasítások 7,2%), n = 151). Azonban továbbra is lehetséges, hogy a szelekciós torzítás befolyásolhatja a fogyás fenntartásának arányát alul- vagy túlbecsülni.

Elismerés

Köszönetet mondunk Ph.D. Ross Crosbynak a cikk figyelmes áttekintéséért és az eredmények értelmezésének megvitatásáért.

Közzététel

A szerzők nem jelentettek összeférhetetlenséget.