Izomtörés

Tom Kelso

St. Louis, Illinois, Egyesült Államok

Erő és kondicionálás

Mielőtt belekezdenék ebbe a témába, rágja meg ezt (szójáték célja): olyan társadalomban élünk, ahol a kalória MINDEN HOL! Gondolkodj el rajta.

Gyorséttermek ízléses távolságra az otthontól (de oda vezetünk).
A munkahelyén lévő automaták cukorral, zsírral és sóval vannak tele.
A feldolgozott élelmiszerek bőségesen vannak az egész szupermarketben. És olcsók, ezért töltsd fel.
Menjen a szülővárosi büfébe, és fizetjen 12,95 dollárt az engedélyért, hogy annyi kalóriát vigyen haza, amennyit csak le lehet lökni a régi pite-lyukon.

Legtöbbször, amikor tanácsot adok valakinek, aki „fogyni és meg akar erősödni”, az egész az étkezési szokásaihoz vezet vissza, szemben egy speciális testmozgási renddel. Az értelmes gyakorlási rendszer kialakítása nagyon egyszerű. Az ember étkezési szokásainak megváltoztatása kemény dió.

Ha rengeteg alacsony tápértékű kalóriát fogyaszt - azaz finomított szénhidrátokat, teljes kalóriatartalmú üdítőket, magas fruktóztartalmú ételeket és egyéb ócska ételeket -, akkor valószínűleg több kalóriát fogyaszt, mint amennyit leéget. Ennek a magatartásnak a végeredménye a felesleges zsírzsír felhalmozódása. Ne feledje, hogy mindennek, amit eszel, el kell mennie valahova. A kalóriák egyszerűen nem „tűnnek el a levegőbe”. Minden kalória számít, akár folyékony, akár szilárd.

Kezdjük a kalóriafelhalmozódás folyamatát az edények adagméretének egyszerű koncepciójával. Végül is a kevesebb kalória elfogyasztása (kisebb adagméret, az összes többi tényező egyenlő) jelenti a testzsírvesztés végső sorát, ezért próbáljuk működőképessé tenni a tányért.

Az Appetite (Ausztrália) adagméretére vonatkozó tanulmány az edények méretének és adagméretének valóságát vizsgálta, és megállapította, hogy az adag nagysága jelentősen megnőtt az elmúlt évtizedekben. Az egyik befolyásoló tényező az edények mérete volt. Matematikai modellek segítségével a kutatók megvizsgálták, hogy az edényméret hogyan befolyásolta az egyetlen étkezés során elérhető kalóriákat. Kétféle lemezkitöltést - lapos és kúpos alakú - elemeztek a lemezméretek és a kalóriasűrűség tartományában, majd összehasonlították az ausztrál irányelvek napi ajánlott kalóriaigényével. A tál töltését is elemeztük.

Az eredmények azt mutatták, hogy az edények méretének kis növekedése jelentősen megnövelheti a rendelkezésre álló kalóriákat, különösen, ha az étel kalóriatartalmú. Ez megerősíti annak szükségességét, hogy figyelembe vegyék az edények méretét a túlfogyasztás megelőzésére irányuló stratégiák kidolgozása során.

Az edényméret és a rendelkezésre álló kalória kapcsolatának ez az elméleti elemzése megmutatja a tányér vagy a tál méretének kismértékű növekedésének következményeit. Az eredmények azt sugallják, hogy nagyobb tányérméretek használata esetén még fontosabb az alacsony kalóriatartalmú ételek, vagy legalább az alacsony és a magas kalóriatartalmú ételek keverékének kiszolgálása az általános táplálékbevitel korlátozása érdekében.

Az étkezés során elérhető összes kalóriát befolyásolja az étkészlet-választás (tányér vagy tál), az edény mérete, az edény töltési módja és az étel kalóriasűrűsége. A megnövekedett edényméret - vagy több adag - részben csökkenthető a felszolgált ételek kalóriasűrűségének csökkentésével. Ezzel szemben a kisebb edények minimalizálják a töltési technika (lapos vagy kúpos) hatását az adag méretére.

Ebben a tanulmányban korlátozások is voltak. A tányér és a tál tölteléke, mind alakja, mind sűrűsége tekintetében - gyakran jelentősen - eltér az egyének és az ételek között. A kalóriasűrűség étkezésenként elkerülhetetlenül változik, és az egyéneknek egyedi kalóriaigényük van. E változások figyelembevétele érdekében konzervatív feltételezéseket fogadtak el, és számos feltételt elemeztek.

E korlátozások ellenére a matematikai kapcsolat jelentős - az edények méretének kis növekedése potenciálisan jelentősen megnöveli a fogyasztásra rendelkezésre álló kalóriákat. Abszolút értelemben a különbség súlyosbodik a tálak esetében, vagy ha az étel magas kalóriasűrűségű. A gyakorlati értelemben vett különbség összetettebb, és összefügg az egyéni különbségekkel, a rendelkezésre álló ételekkel és esetleg a jóllakottság eléréséhez szükséges idővel, amely összetett fiziológiai és pszichológiai kapcsolat az étel mennyisége, a kalóriasűrűség, az étel minősége, az étkezési idő és a környezeti ingerek között.

A tanulmány eredményei arra utalnak, hogy nemcsak alacsony kalóriatartalmú ételeket - például zöldségeket - kell kínálni minden étkezés részeként, hanem a magas kalóriatartalmú ételeket is a lehető legkisebb tányérokra kell tálalni, és kerülni kell a tálak használatát. Az alacsony kalóriatartalmú ételek, amelyeket kis étkészleteknél szolgálnak fel, függetlenül a töltelék technikájától (lapos, kúpos vagy egyéb), minimálisra csökkentik az étkezéskor fogyasztható kalóriákat, feltéve, hogy csak egy segítséget fogyasztanak.

Tehát mit vehetünk ebből a tanulmányból?

Kis tál vagy tányér + alacsony kalóriatartalmú étel + egy adag = alacsonyabb relatív kalóriabevitel.
Kis tál vagy tányér + magas kalóriatartalmú étel + több adag = nagyobb relatív kalóriabevitel.
Nagy tál vagy tányér + alacsony kalóriatartalmú étel + egy adag = alacsonyabb relatív kalóriabevitel.
Nagy tál vagy tányér + magas kalóriatartalmú étel + több adag = nagyobb relatív kalóriabevitel.

A megfelelő kalóriabevitel még mindig a fegyelemnek felel meg. Ha megpróbálja csökkenteni a teljes kalóriabevitelt, használjon kis edényeket, fogyasszon alacsony kalóriatartalmú ételeket és korlátozza az adagok számát.

Maradj otthon, maradj fitt!

Nézze meg ezeket az egyszerű edzéseket és szórakoztató gyakorlatokat, amelyeket otthon is el lehet végezni rögtönzötten vagy felszerelés nélkül.