Fokhagyma

Orvosi szempontból a Drugs.com. Utolsó frissítés: 2020. május 21.

Tudományos név (ek): Allium sativum L.
Általános név (ek): allium, szegények kámforja, da-szuán, fokhagyma, la-szuán, istenek nektárja, szegény ember árulása, rusztikus árulata, büdös rózsa

Klinikai áttekintés

Annak ellenére, hogy a fokhagymát széles körben használják olyan célokra, mint a kardiovaszkuláris egészség és a megfázás megelőzése, nincs bizonyíték e terápiás felhasználások alátámasztására. Úgy tűnik, hogy a fokhagyma nem csökkenti a vércukorszintet, a koleszterint vagy a vérnyomást klinikailag jelentős mértékben. A fokhagyma kivonatai vagy kémiai alkotóelemei szerepet játszhatnak egyes rákos megbetegedések megelőzésében; megfelelő klinikai bizonyítékok azonban hiányoznak.

Adagolás

A következő adagokat javasolták: 2–5 g friss nyers fokhagyma; 0,4–1,2 g szárított fokhagymapor; 2–5 mg fokhagymaolaj; 300-1000 mg fokhagymakivonat (szilárd anyagként); 2400 mg/nap érlelt fokhagymakivonat (folyékony). Vegyük étellel. A klinikai vizsgálatok során napi 180 mg allicint értékeltek a megfázás megelőzésére, és legalább 5,5 g nyers fokhagymát a prosztatarák megelőzésére. Az antihipertenzív vizsgálatokban alkalmazott fokhagymapor adagjai 300 és 2400 mg/nap között változtak, legfeljebb 24 hétig.

Ellenjavallatok

A fokhagymára és alkotóelemeire ismert allergia létezik.

Terhesség/Szoptatás

A fokhagymát terhesség és szoptatás ideje alatt a szokásos adagokkal biztonságosan lehet használni. A szoptató anyák fogyasztása azonban befolyásolhatja a csecsemő viselkedését a szoptatás alatt, hosszan tartó ragaszkodást okozhat a mellnél és fokozhatja a szopást. Az emmenagógaként történő felhasználást dokumentálták.

Interakciók

Lásd: Kábítószer-kölcsönhatások szakasz.

Mellékhatások

A fokhagyma lenyelése után a testszag és a rossz szagú lehelet a leggyakoribb panasz. Enyhe GI mellékhatásokról (pl. Puffadás, puffadás, hányinger) általában beszámoltak a használat során. A fokhagyma égését helyi alkalmazással dokumentálták. Nagy mennyiség bevitele növelheti a posztoperatív és spontán vérzés kockázatát. Allergiáról, asztmáról, tüdőgyulladásról, kontakt dermatitiszről és anafilaxiáról számoltak be.

Toxikológia

Kevés információ található a fokhagyma toxikológiájáról. A patkányoknak 30 napig táplált nyers fokhagyma csökkent tesztoszteronszintet és megváltozott spermatogenezist eredményezett.

Tudományos család

Növénytan

A fokhagyma egy évelő hagyma, magas, egyenes virágzó szárral, amely 1 m-ig megnő. A levéllemez lapos, egyenes, szilárd és körülbelül 1,25–2,5 cm széles, hegyes csúcsú. A növény rózsaszíntől liláig virágozhat, amelyek júliustól szeptemberig virágoznak az északi féltekén. A hagyma szagtalan, és a szegfűszeget körülvevő belső burkot körülvevő vékony burkolólevelek külső rétegeit tartalmazza. Az izzó gyakran 10-20 szegfűszeget tartalmaz, amelyek aszimmetrikus alakúak, kivéve azokat, amelyek a legközelebb vannak a középponthoz. 1, 2, 3

Történelem

Az Allium a kelta "égés" vagy "okoskodás" szóból származik. Az ókori Egyiptomban a fokhagymát cseregépként értékelték; erényeit a Kheopsz Nagy Piramis feliratai írták le. A fokhagyma népi felhasználása az emberben a lepra kezelésétől a ló alvadási rendellenességeinek kezeléséig terjedt. A középkor folyamán az orvosok a süketség gyógyítására írták fel a gyógynövényt. Az amerikai indiánok fokhagymát használtak a fülfájás, a puffadás és a skorbut kezelésére. A második világháborúban fokhagymakivonatokat használtak a sebek fertőtlenítésére. Az 1800-as évek során az orvosok rendszeresen írtak fel fokhagyma inhalálást a tuberkulózis kezelésére, és a borogatásként alkalmazott nyers fokhagymát a természetgyógyászok ma is használják. 2, 3, 4

Kémia

A friss fokhagyma számos vitamin, ásványi anyag és nyomelem forrása, bár a legtöbb csak percenkénti mennyiségben található meg. A fokhagyma tartalmazza az Allium nemzetség bármely tagjának legnagyobb kéntartalmát. A germánium és a szelén nyomelemek kimutatható mennyiségűek, és feltételezik, hogy szerepet játszanak a gyógynövény daganatellenes hatásában.

A fokhagyma körülbelül 0,5% illóolajat tartalmaz, amely kéntartalmú vegyületekből (diall-diszulfid, diallil-triszulfid, metil-il-triszulfid), vinildithiinekből és ajoénekből áll. A hagymák szagtalan, színtelen, kéntartalmú alliin nevű aminosavat (S-allil-L-cisztein-szulfoxid) tartalmaznak, amelynek nincs saját farmakológiai aktivitása. Ha az izzó őrlődik, az allináz enzim felszabadul, amelynek eredményeként az alliin átalakul 2-propénszulfénsavvá, amely dimerizálódik allicinné alakulva, és amely tovább bomlik diallil-szulfiddá, -diszulfiddá, -triszulfiddá és kén-dioxiddá. Az allicin csípős jellegzetes szagot ad a zúzott fokhagymának, és feltételezhető, hogy felelős a növény egyes farmakológiai aktivitásáért. 2, 3

Felhasználások és farmakológia

Gombaellenes

Kettős-vak, randomizált, kontrollált vizsgálat 63 menstruáló nővel pozitív tendenciát mutatott, de statisztikailag nem volt szignifikáns különbség a vulvovaginalis candidiasis eseteiben azoknál a nőknél, akiket 14 napig kezeltek 2,1 g/nap fokhagymaporral (19,2 g/nap allicin) a placebóval összehasonlítva. További fokozott mellékhatásokat, főleg GI tüneteket, például gyomorfájást és émelygést jelentettek a fokhagyma csoportban (P OTC tőzsdén kívül