Genetikai kód

A genetikai kód az a szabályhalmaz, amely alapján a genetikai anyagban kódolt információt (DNS vagy RNS szekvenciák) élő sejtek fehérjévé (aminosav szekvenciákká) alakítják át.

Pontosabban, a kód meghatározza a kodonoknak nevezett tri-nukleotid-szekvenciák és az aminosavak közötti leképezést; a nukleinsav-szekvenciában minden nukleotid-triplett egyetlen aminosavat határoz meg.

Mivel a gének döntő többségét pontosan ugyanazzal a kóddal kódolják, ezért ezt a bizonyos kódot gyakran kanonikus vagy standard genetikai kódnak, vagy egyszerűen genetikai kódnak nevezik, bár valójában sok változatkód létezik; így a kanonikus genetikai kód nem univerzális.

Például az embereknél a mitokondriumokban a fehérjeszintézis egy genetikai kódra támaszkodik, amely eltér a kanonikus kódtól.

Egy szervezet genomja be van írva a DNS-be vagy egyes vírusok RNS-be.

A genom fehérjét vagy RNS-t kódoló részét génnek nevezzük.

A fehérjéket kódoló gének tri-nukleotid egységekből, úgynevezett kodonokból állnak, amelyek mindegyike egyetlen aminosavat kódol.

Minden nukleotid alegység egy foszfátból, dezoxiribóz cukorból és a 4 nitrogénes nukleotid bázis egyikéből áll.

Az adenin (A) és a guanin (G) purinbázisok nagyobbak és két aromás gyűrűből állnak.

A pirimidinbázisok citozin (C) és timin (T) kisebbek és csak egy aromás gyűrűből állnak.

A kettős spirál konfigurációban két DNS-szálat hidrogénkötések kötik össze egymással egy bázispárosítás néven ismert elrendezésben.

Ezek a kötések szinte mindig kialakulnak az egyik szálon egy adeninbázis és a másik szálon egy timin, valamint az egyik szálon citozinbázis és a másikon guaninbázis között.

Ez azt jelenti, hogy az A és T maradékok száma megegyezik egy adott kettős spirálban, mint a G és C maradékok száma.

Az RNS-ben a timint (T) az uracil (U), a dezoxiribózt pedig ribóz helyettesíti.