Glükagon-szerű 1. peptid receptor agonisták a 2. típusú cukorbetegséghez

Absztrakt

Az inkretin rendszer az utóbbi években fontos célpontjává vált a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében, és a glükagon-szerű peptid 1 (GLP-1) különösen érdekes glükózcsökkentő hatása miatt. A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél csökkent az élettani válasz a tápanyagok szájon át történő bevitelére, beleértve az inkretin rendszert, de a GLP-1 receptor agonisták beadásával fokozódhat. Az Egyesült Államokban a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére jelenleg jóváhagyott GLP-1 receptor agonisták közé tartozik az exenatid (naponta kétszer adva), a liraglutid és a lixisenatid (naponta egyszer adva), valamint a heti egyszeri hatóanyagok exenatid nyújtott hatóanyag-leadású, albiglutid és dulaglutid. Kimutatták, hogy ezek a szerek csökkentik az A1C-t (~ 0,8–1,6% -kal), a testtömeget (~ 1-3 kg-mal), a vérnyomást és a lipideket. A GLP-1 receptor agonistákhoz alacsony a hipoglikémia kockázata, és a leggyakoribb káros hatások a gyomor-bélrendszeri. A beteg megfelelő kiválasztása és oktatása segíthet a pozitív kezelési eredmények elérésében.

receptor

Az olvasók mindaddig használhatják ezt a cikket, amíg a művet megfelelően idézik, a felhasználás oktatási célokra szolgál, és nem haszonszerzés céljából, és a munka nem változik. Lásd: HYPERLINKHiba! A hiperhivatkozás hivatkozása érvénytelen.a részletekért.

Az inkretin rendszer az utóbbi években fontos célpontjává vált a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében (1). Az inkretinek azok a hormonok, amelyeket a bél nyálkahártyája termel tápanyagok szájon át történő bevitele hatására, amelyek fokozzák a glükóz által stimulált inzulin szekréciót és csökkentik a vércukorszintet. Az inkretinek csökkentik az inzulin felszabadulását akkor is, ha a glükózszint a normális szint közelében van. Bebizonyosodott, hogy az inzulin szekréciója nagyobb az orális glükóz bevitelére adott válaszként, mint egy izoglikémiás intravénás glükóz infúzióra, ezt a jelenséget „inkretin hatásnak” nevezik (2,3). Két inkretin hormont azonosítottak: glükózfüggő inzulinotróp polipeptidet és glükagonszerű peptid 1-et (GLP-1) (4). A GLP-1 különösen érdekes a glükózcsökkentő hatása miatt (5), valamint azon képessége miatt, hogy lassítsa a gyomor kiürülését és elnyomja a glükagon szekrécióját (1).

Az inkretin hatás csökken a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél (6). Ennek a hiánynak a legfrissebb megértése azt sugallja, hogy a GLP-1 hatás romlásához kapcsolódik, az inzulin szekréciós képességének romlásával, az inzulinrezisztencia növekedésével és a hiperglikémiával, ami talán a GLP-1 receptor expressziójának csökkenéséhez vezet és GLP-1 1 ellenállás (7). A GLP-1 receptor agonisták beadása stimulálja a GLP-1 receptorokat, ezáltal növeli az inzulin szekrécióját az orális és intravénás glükóz hatására hasonló mértékben; ez azt jelenti, hogy az inkretin hatás nagyságának változatlannak kell maradnia (8). Számos GLP-1 receptor agonistát engedélyeztek az Egyesült Államokban a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére. A cikk célja a GLP-1 receptor agonisták hatásmechanizmusának áttekintése 2-es típusú cukorbetegségben, és az ebben a gyógyszerosztályban rendelkezésre álló kezelési lehetőségek megvitatása, beleértve a legfontosabb klinikai előnyöket, biztonsági szempontokat és gyakorlati információkat a betegek kiválasztásáról, oktatásáról, előírása és a biztonsági ellenőrzés.

A GLP-1 farmakológiai hatásai

A GLP-1 számos potenciálisan előnyös hatással bír a 2-es típusú cukorbetegség hátterében (1. ábra) (9). Kimutatták, hogy az exogén GLP-1 intravénás beadása 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek számára a plazma glükózkoncentrációját a normális éhomi tartományba csökkenti, még azoknál a betegeknél is, akiknél az orális vérnyomáscsökkentő gyógyszerekre nem volt megfelelő válasz (10 Az exogén GLP-1 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél történő beadása után megfigyelt hatásai a következők: