Golyva és multinoduláris golyva áttekintése okai és kezelése

A golyva a megnagyobbodott pajzsmirigy. Ez lehet egy egyszerű golyva, amikor a pajzsmirigy nagyobb, mint a normál, vagy egy többrétegű golyva, ahol több csomó van az egész pajzsmirigyben. Bizonytalan, mi okozza pontosan a multinoduláris golyvákat. Bizonyos esetekben az étrendben kevés jód és genetikai tényezők bizonyultak multinoduláris golyvákhoz. A multinoduláris golyvákat akkor lehet toxikusnak minősíteni, ha a pajzsmirigy túl sok pajzsmirigyhormont termel, ami hipertireózist okoz, vagy nem toxikus, amikor a pajzsmirigyhormon normális marad.

A multinoduláris golyvák általában nem okoznak tüneteket, és rutinszerű fizikai vizsgán veszik fel őket. Ha a golyva nagyon nagy, akkor a betegnek nyomó tünetei lehetnek, például légzési nehézség, nyelési nehézség (fulladásérzés), vagy a nyak duzzanata vagy teltsége. Ezek a tünetek gyakoribbak, amikor a golyva a mellkasba növekszik, az úgynevezett szubernális golyva. A mérgező multinoduláris golyva esetén a hyperthyreosis jelei és tünetei lesznek.

Multinoduláris golyvák értékelése

A multinoduláris golyva kidolgozása történelemmel és fizikai vizsgával kezdődik.

Milyen gyorsan növekszik a pajzsmirigy?
Van-e a betegnek pajzsmirigyrák kockázati tényezője, például családtörténetében vagy sugárterhelésben?
Van-e a betegnél golyva családjában?
Vannak-e olyan nyomó tünetek, mint rekedtség, nyelési nehézség vagy nehézlégzés vagy lapos fekvés?
Van-e a betegnek hyperthyreosis tünete?

A fizikai vizsgán fontos a mirigy mérete és textúrája. Fontos továbbá annak a jeleit is keresni, hogy a mirigy a mellkasban nőhet.

A teljes kórtörténetet és fizikai vizsgálatot követően a pajzsmirigyet ultrahang (USG) alkalmazásával tovább értékelik. Ez a teszt további részleteket ad a pajzsmirigy méretéről és megjelenéséről. Ez lehetővé teszi a pajzsmirigy csomópontok pontos mérését, és hogy cisztásak-e (folyadékot tartalmaznak) vagy szilárdak-e. Az ultrahang segítségével leírják az egyes csomók jellemzőit, például a határok karakterét, és hogy vannak-e meszesedések.

Azoknál a betegeknél, akiknél 1 cm-nél nagyobb csomópont van, vagy olyan betegeknél, akiknek kisebb a csomópontja, amelyek aggasztó ultrahangjellemzőkkel rendelkeznek (meszesedés, szabálytalan határok), biopszia javasolt. Ezt általában a finom tűvel történő aspirációnak nevezett technikával hajtják végre. Ultrahangos útmutatással az orvos egy 21 vagy 25-es méretű tű segítségével szívja le a sejteket a csomópontból (egy tipikusan kisebb, mint a vérvételhez használt). A tűszívás célja a rákos csomók azonosítása. A biopszia megszerzése után a sejteket osztálylemezekre helyezzük, és egy citopatológus vizsgálja felül. A legtöbb patológus a Bethesda osztályozási rendszert használja a biopsziás eredmények kategorizálásához.